Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Gál Tibor

2006.02.10. 06:55 - Albert gazda

Egy éve halt meg Gál Tibor. Dél-Afrikában, autóbalesetben. Akkor nem nagyon volt hol elmondanom, mit gondolok róla, meg arról, hogy elment. Most van.

Önéletrajzi elemekben bővelkedve elmesélem, hogy Gál Tibort korán sikerült felfedeznem magamnak. A 97-es Borkalauzban olvastam jót a 94-es bikavérjéről, amelyből tüstént vettem egy palackkal a Le Boutique des Vins-ben. 1200 forintért, jó sok volt az. Viszont finom is, a bor. A következő élményem a 95-ös chardonnay, ehhez a borfesztiválon volt szerencsém, elsőre erősen fásnak, furcsának, szokatlannak találtam, hiába, akkor még Szőke Mátyás reduktív chardjáért és fűszeres traminijéért, na meg Thummerer Vilmos királyleánykájáért rajongtam. De hamar megszoktam a barrique-ot, nem sok kellett, hogy a Gál-chardonnay kedvenc fehérborommá lépjen elő, és ez jó pár évig így is maradt.

Amikor írni kezdtem a borról, Gál az elsők közt volt, akiket megkerestem. Megérte, nemcsak az ízek miatt, amelyekhez a pincében szerencsém lehetett. Jó volt a sztori, és mindig érdekes minden, amiről Gál beszélt. Rendszeresen visszajártam hozzá, azt is megkockáztatom, hogy barátok lettünk. Azt hiszem, ezt ő is így gondolta. Ő is járt nálam, egyszer grúz borokat kóstoltunk, Kijevből hoztam Gurjaanit meg Alaverdit. 2000 környékén borbemutatója volt egy budai étteremben – nem szeretem ezeket, erre mégis elmentem –, és engem is megkért, beszéljek az egyik darabról, történetesen az 1994-es kékfrankosról. Akkor említette, mennyire jólesett neki, hogy elsőként neveztem írásban profinak.

Azt tervezte, egyszer otthagyja a Verőszala utcai pincesort, és épít Eger mellett, a területei közepébe egy chateau-t, amelynek majd csodájára járhatni

Hát, valóban az volt, sok ambícióval, invencióval, lendülettel. Úgy látott a pályán, ahogy talán senki más Magyarországon. Nem véletlenül, sokat tapasztalt Olaszországban és egyebütt is. Vannak, akik bele szoktak kötni az Ornellaia-ügybe, azzal, hogy Gál mezei gyakornok volt ott, kétkezi albeosztott, jelentéktelen figura, akikből tizenkettő pont egy tucat. Tény, sajátlag soha nem törekedett arra, hogy a róla szóló legendákat szétzilálja, de nem vitás az sem, hogy az évek során a kelet-európai végekről érkezett fiatalember a tényleg világszám borászat vezető munkatársává lépett elő. Ennek eredményeként később, általános flying winemakerkedése jegyében irányíthatta Von Essen báró csúcspincészetének, a Capaiájának a felépítését. Dél-Afrikában.

Menet közben – két Ornellaia-periódus közt félúton – olasz és német pénzekkel megcsinálta Egerben a GIA-t, 1997-ben elkezdett telepíteni, 1998-ban megkapta az év bortermelője címet, az 1999-es évjáratból elkészítette első saját termésű pinot noirját, a startnál még egyágú pincét tíz-egynéhány ágúra bővítette, vette a területeket szakmányba. Továbbá nyomult Nagygomboson, Bátaapátiban, Pannonhalmán, Olaszországban több helyen, Ukrajnában is lett volna egy megaprojektje, kellett a pénz, mert nehezen érte utol önmagát. Azt tervezte, egyszer otthagyja a Verőszala utcai pincesort, és épít Eger mellett, a területei közepébe egy chateau-t, amelynek majd csodájára járhatni. Közben szervezkedett a pannon bormívesekkel, agyalt azon, hogyan lehetne hatékony bormarketinget csinálni, hajtott megállás nélkül.

Névelőt kell használni, nem Gál Tiborról, hanem "a" Gál Tiborról kell beszélni most már

És adós maradt azzal, hogy itthon is elkészítse az úgynevezett nagybort. Ha végignézem számítógépes nyilvántartásomat, így is számos ötcsillagos tételt találok a neve mellett. Nagyon szerettem a chardonnay-it, szinte minden évjáratban finomak voltak, csak ki kellett várni az idejét, remek volt az 1995-ös és az 1999-es bikavér, kitűnő az utóbbi szüretből származó pinot noir, ehhez a kétéves tőkékről szedték a kevéske szőlőt, ami szűztermett. Mint tudjuk, a legelső termés lehet jó, mert kevés még a fürt a tőkéken. Telepített syrah-t és viognier-t, dolgozott, hogy ezekből is legyen valami. Megcsinálta a dűlőszelektált pinot noirokat, a Pajados-bikavért. Ám azt már nem érte meg, hogy ezek átütő sikert arassanak.

Igen, még mindig nem robbantak be. A borászatot viszi tovább a család, akik számítanak, mind ott maradtak, Gromon Tamás borásszal együtt, segítenek a tanítványok, akik közben máshová kerültek, felnőttek a Gál fiúk, úgyhogy remélem, ez a siker bejön. Messzebbről nézvést úgy tűnik, annyi változott, hogy névelőt kell használni, nem Gál Tiborról, hanem "a" Gál Tiborról kell beszélni most már. Gál persze nyilván hiányzik, mindenkinek. Nekem is, ha szabad ezt így. Pontosan nem tudom, hogy áll a pincészet most, anyagilag, szerkezetileg, ilyesmi. De bizakodom, hogy minden rendben. És drukkolok nagyon.

Címkék: esszéjellegű

30 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr7512900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Árvay János 2006.02.10. 08:31:24

"A TIBI" mert én így hívtam(ő meg Janika.ként emlegetett).sok olyan dolgott tett, amit nem mindíg és nem mindenki értett.Egyszerűen arról volt szó, hogy másként más összefüggésben látott dolgokat-de következetesen véghez vitte azokat. Sokszor találkoztunk, és jó párszor utaztunk együtt.Minden alkalommal természetesen fő témaként a borokról ezekhez kapcsolódó dolgokról folyt a beszélgetés. Ami a Tiborra mindíg jellemző volt:kedves odafigyelés, nyitottság mindenre ami felhasználható,messzi célok felé történő következetes menetelés, a Magyar Bor helyének pontos meghatározása a világban és annak keresése hogyan lehetne az itthoni borokat sikeres "világborok" szintjére emelni. Nem tagadom voltak borai amit nem értettem, miért csak olyanok, miért nem jobbak, miért nem drágábbak. A válaszát nem akartam akkor elfogadni.most is vitatkoznák néha Vele-de sajnos már nem tehetem. De megfontolandó. Építkezni kell.Ívelésének kell a borok mennyiségének, minőségének , árának lennie. Egyéniség volt Tibi, és nem csak Magyarországon világhírű.A világban volt borairól, munkájáról jól ismert:MAGYAR! Mélységesen szerette Egert,de mindíg összességében képviselte minden jelenlegi hibájával és jövőbeli sikerével együtt a mi Magyar borainkat. Az alapokat és a vázakat sikerült felépítenie.Mindannyiunknak felvillantotta a megálmodott birtokának jövőképét. A befejezés ránk és a családjára maradt. Meg lehet mutatni tanultunk-e a Tibitől. Ne csak bizakodjunk szerintem-tegyünk is a családért,Tibiért-Mindannyiunkért.

SCHIELE 2006.02.10. 10:12:05

Engedtessék meg, hogy ide is felrakjam azt a megemlékezést, ami Gál Tibor halála másnapján megjelent egy német (…) blogoldalon, és „a” fórumra már feltettem. Szerintem igen tanulságos írás – és ha elő akarna bújni belőlem a rosszmáj, akkor azt mondanám, hogy a németeknél egy nap sem telt el, hogy egy méltó megemlékezés megjelenjen, nemhogy egy év… De nem bújik. Emlékezzünk! Az eredeti írás itt: http://drinktank.blogg.de/eintrag.php?id=949 A fordítás (amelyben lehetnek hibák, de a lényeg mindenképpen megjelenik): Barátom, Gál Tibor halott. Évek óta ismertük egymást, és azt a sokmindent, amit ma a magyar borokról tudok, neki köszönhetem. (...) Tegnap este autójával halálos balesetet szenvedett egy olyan helyen, amelyen már én is tucatszor jártam:a Helshoogte Pass-nál, ami Stellenbosch-t és Franschhoek-t összeköti. Alexander von Essennel ünnepelték a Tokara étteremben a közös Capaia birtok 2005-ös szüretének zárását. Másnap reggel korábban akart felkelni, mint a többiek, hogy a pincét normálisan meg tudja nézni - ezért indult el egyedül. Aztán egy beláthatatlan kanyarban nekiütközött egy szembejövő busznak. Tibor olyan volt, mint a többi, fiatalon meghalt borászbarátom (Jean-Michel Arcaute és Bernhard Breuer), akik a bor ügyéért fáradhatatlanul járták a világot. Pár nappal előtte ugrott el Hamburgba, hogy a kereskedelmi partnerét (Hawesko) meglátogassa. Ott mutatta be legfrissebb termékét (Domaine Bartók). Ez egy Superior Bikavér, amiből a hamburgiak 80.000 palackkal rendeltek, ezzel a tavalyi szürkebarát ("Pinot grigio") eredményét akarták elérni. Ezután beszéltünk telefonon, és a Viognier fajta Mo.-beli jövőjéről cseréltünk eszmét, amelyet Tibor felettébb "pozitívan" látott. Emlékszem a szavaira: tíz éven belül mindenki meg fogja ismerni: Magyarországot klímája egyenesen predesztinálja a Viognier-re. Ezek voltak az utolsó szavai, amelyek engem elértek. Megígérte, hogy az első két Viognier évjáratból még szűretlen állapotban fog nekem küldeni. A következő nap felkerekedett Dél-Afrikába. Ez lett az utolsó utazása. Tiborban mindig meg lehetett bízni. Ha megígérte, hogy kézbe vesz valamit, akkor azt meg is valósította. És ez Magyarországon messze nem olyan magától értetődő. És végképp nem ennek az országnak a borágazatában, ahol leginkább ezt a mottót követik: ez így volt, így van, és így is marad. A világ egyetlen bortermő vidékén sem kaptam a kérdésemre - Miért így csinálják? - olyan gyakran a választ: Ezt mindig így csináltuk. És ez egy olyan országban, amelynek a "boremlékezete" olyan rövid, hogy még a kommunizmus előtti időkre sem nyúlik vissza és hallgat a Trianon előtti időkről, mintha Magyarország régi bordicsősége minden politikai alommal együtt sírba került volna. 90 %-a a magyarországi borászoknak a mi mércénk szerint még mindig amatőrszinten mozog. Gál Tibor egyike volt annak a kevés borprofinak, amely ezen a vidéken nemzetközi tapasztalattal rendelkezett, egy fáradhatatlan hajtómotor, egy látnok. Olyan korifeusokkal dolgozott együtt, mint André Tchelistcheff és Michel Rolland; Nicoló Incisa della Rocchetta von Sassicaia atyai barátja és üzlettársa volt. A kollégái világszerte tisztelték és a tanácsait keresték. A modern magyar bor egyik legfontosabb erő- és ötletközpontját vesztette el vele. Úton volt, hogy a hagyományokban gazdag Borvidéket, Magyarországot a nemzetközi borszínpadra visszavezesse. Ez az út most valamivel tovább fog tartani. Azért olykor fáradt is volt, mint legutóbbi beszélgetésünkkor, amikor megjegyezte: "Sokkal messzebb lehetnénk, ha mi Magyarországon értelmes bortermelői politikával és kevesebb bürokráciával rendelkeznénk". A válaszom, hogy ez egy németet nem tud igazából megrémíteni, felderítette. De mindenekelőtt a kilátások, hogy Dél-Afrikában a Capaia-i birtokot nyereségessé teheti, azt a mintabirtokot, amelyet Alexander von Essennel együtt terveztek meg és építettek fel. Ez az évjárat lesz az utolsó hagyatéka egy életnek amely már évekkel ezelőtt elérte az örökkévalóság magaslatát a Tibor által jegyzett 1998-as Orneilla formájában, amely a XX. század felejthetetlen boremlékművei közé tartozik. Ezzel a borral már életében bebiztosított egy helyet magának a Borolümposzon. Aki abból egy pohárral iszik, mindig meg fog emlékezni róla. Egészségedre, Tibor.

Artur TFB 2006.02.10. 11:04:47

Pár éve szóba sem jöhetett, hogy szűk baráti társaságunkban egri bort komolyan vegyünk. Teli voltunk előítélettel, mely a korábbi tömegtermelés és az Eger+bikavér="túristáknak, szovjeteknek jó ez is" hatásaiból adódott. Telt az idő, tanultunk, fejlődtünk, kicsit talán sznobok is lettünk. Egyre inkább Villány felé húzott bennünket a szívünk, a nyelvünk, az orrunk. Megismertük, megszerettük az ottani borokat, borászokat és mára többükkel igen baráti viszonyt sikerült kialakítani. Aszataltársaságunk lassan kezdett "szakmailag" is fejlődni és kicsit fellengzősen már borklubnak is hívtuk magunkat. Az eredetileg alkalomszerűen összeülő csapat már rendszeresen és tervszerűen rendezte összejöveteleit, melyre terebélyesedő kapcsolatainkat kihasználva, sorra hívtuk meg az ismertebb borászokat illetve látogattuk meg a pincészeteket. Egerről továbbra sem volt szó, de azért néha felbukkant egy-két palack bor, köztük természetesn olyan is, melynek a cimkéjén a Gál Tibor nevet olvashattuk. Egyszercsak eljött az az idő is, mikor személyesen is találkoztunk vele valahol egy rendezvényen és azonnal magával ragadott bennünket az egyénisége, lendülete, az a személyes varázs, ami áradt belőle, ha borról volt szó és mi másról lehetett volna beszélni ott, ahol Ő is jelen volt. Telt az idő és eljött Ő is hozzánk, majd mi is meglátogattuk a pincéjét. Lassan Gál Tiborból "gáltibivé" vált számunkra és neki köszönhető, hogy Eger újra a borok városa, a jó borok városa lett nekünk is. Neki köszönhető, hogy elfeledtük előítéleteinket, hogy ma már bátran emelünk le a polcról olyan egri borokat, melyek termelőit még nem ismerjük és egyre több egri, Eger környéki borász lett állandó vendég a kamránkban, pincénkban. Telefonszáma bekerült a mobilunkba, rendszeresen előfordult, hogy csak úgy, minden különösebb ok nélkül "rácsörrentünk", mert jól esett hallani szavait. Ennek sajnos már egy éve vége. A véletlen úgy hozta, hogy épp ma este lesz a szokásos havi összejövetelünk, mely biztos, hogy egy pohár gáltibi féle chardonnayvel és némi csendel fog kezdődni. Igaz, hogy elmentél, de azért itt is maradtál velünk Gáltibi!

Athos 2006.02.10. 12:32:31

TIBOR - nekem inkább így mint Tibi. Egy évvel ezelőtt jött a halálhír - még ellenségeit és gáncsoskodóit is megdöbbentette a hír. Tibor ezer fokon égett, hét lánggal egyszerre. Sajnos, mind minden hasonló esetben, Nála sem bírta az egészség, a test a tempót. A sikert, hírnevet tudatosan használta - de nem élt vele vissza. Szakmai tudása, tapasztalatai, professzionális látásmódja egyedülálló volt - mindez fantasztikus személyiséggel párosult. EMBER tudott maradni a sikerek és hírnév jötte után is - és az is maradt minden helyzetben. Egyedülálló patriótizmusa példa lehetne bárkinek. Bízom benne Tibor öröksége tovább él, erre a család és munkatársai a garancia. Egyébként szerintem Gromon Tamás még a mai napig "online" kapcsolatban van Tiborral odaátról.

hegyaljai 2006.02.10. 19:11:32

Kedves Albert Gazda! Mi az, hogy Gál Tibor adós maradt az igazi nagy borral? Tibor hitelességét, az őt körülvevő szeretetet nem tudta volna megteremteni sugárzó személyiségével, közmondásos nagyvonaluságával, lenyűgöző lexikális és gyakorlati tudásával. Ehhez jó, kitűnő és igazi nagy borok kellettek. És volt neki több is, nem csak az itt emlegetett nemzetközileg legelismertebb Orneilla. Tulajdonképpen legtöbb bora nagy volt, ha nem ismindenki számára organoleptikus értelemben, de abban, hogy az ő kísérletei mindig másokat is kísérletezésre, tabudöntögetésre ösztönöztek. Halála előtt néhány órával Dél-Afrikából hívott, akkor is a magyar-olasz tokaji vitával kapcsolatos véleményének viszhangja érdekelte. Szóval Tíbor nem adós semmiféle borral, csak azok a kérdésfelvetési-megoldási ötleteit nem látom ki tudná pótolni.

lacibor 2006.02.11. 22:15:27

Gál Tibor - emlékkóstoló. Mindmegitta.hu

Egerszegi Sándor ny. tanár 2006.02.12. 10:33:46

Gyereknek, tanulónak is mintaszerű volt. Szorgalmával csak szerénysége versenyezhetett. Múlt évben, sajnos, követte szeretett fiát az apa. Büszke volt fia teljesítményére, ismert ségére. A fiáról megjelent írásokat hangyaszorgalommal gyűjtötte. A kettős halál megdöbbentette a kisváros lakosságát. Emlékük, azoknak, akik ismerték őket, maradandó. Mint tanítványra emlékezik: 2006. febr. 12.

pasaréti 2006.02.12. 11:21:09

Milyen más itt az emlékezés szavait olvasni, mint a többé kevésbé protokolláris ujságcikkekben. Őszinték, sőt néha forrásértékűek is. Magam is szeretnék majd egyszer egy csokrot leközölni beszélgetéseinkből, amelyek 1990-ben kezdtünk, Bolgheriben... Nem gondoltuk, hogy Tibor ottani borászkodásából történelem lesz. Mint ahogy azt sem gondoltuk, hogy a Művelt Alkoholista a hazai bor-párbeszéd első számú fóruma lesz. Történik mindez annak ellenére, hogy sokan magamutogatásra, mások trágárságuk bátor megmutatására használják. Ez utóbbi, bár megszokott, de undorító és ezt nem holmi prüdéria mondatja velem. Ezúton kérem a mocskosszájúakat, hogy városszéli kocsmába tegyék át fórumukat... (logikusnak tartanám, ha erre fel még alpáribb hangot ütnének meg) Visszatérve Albert Gazdára. Hol az a nyomtatott sajtó, ahol ilyen naprakészen kapsz információkat, amit nem cenzuráz a főszerkesztő, vagy ami rosszabb, a kiadó, ahol téged is meghallgatnak, ahol nem kell számolni bértollnokok igazság álruhába öltözött megtévesztő írásaival, ahol a fél évvel ezelőtti anyagért nem kell szenespince ujságkötegeiben kotorászni? Számomra jobban elviselhető az utcai stílus, mint a reklámok hazug áradata. Az előbbiről könnyen kiderül, hogy súlytalan ember mondta, de a hírverésnek bedőlünk.. Itt nem jelennek meg manipulált statisztikák és ennél a nyers, nem egyszer bántó őszinteség is jobb. Ha pedig rágalmaznak, elég hamar megtudhatod kinek lakik kígyó a szájában. A szerkesztő esszéit magam kinyomtatva is tárolom. Információ és kordokumentum egyben. Mi köszönjük annak, aki kigondolta a MA-t.

baby 2006.02.12. 13:28:51

Azon még senki nem gondolkozott, vajon honnan ez a tartás? A vas-akarat, a bizalom és erő? És honnan Szepsy Pistáé? Mindketten hívő keresztyének. Talán ennek is helye lenne a történetben.

pasarétinek 2006.02.12. 13:48:44

"mi köszönjük..." ki az a mi? fejedelmi többes?

csucsu 2006.02.12. 13:54:38

pasaréti, amíg nem lesz névvel vállalható ki a hozzászóló, addig nem tudok itt semmit komolyan venni. lehet jó a párbeszéd, csak legyen egyenes is. egyelőre index biznisz, csak kattints sokat ide.

mad-vegy 2006.02.12. 21:48:48

nekünk magyaroknak mindig nagy érzékünk volt "meg nem értett" vagy "el nem ismert legendákat" teremteni magunk köré. Volt egy két átlagon felüli bora meg jó pár gyengébb. ennyi, termelt több kevesebb sikerrel. most megy nyomják a név alatt ami kifér... Ne vegyetek nagygombost pl. a csapba folyattam ki. az üzletben meg nem győzték dícsérni.

Sanyóka 2006.02.12. 21:50:44

csucsu: azt veszel komolyan amit akarsz, bár én nemrég kezdtem hozzászólni a fórumhoz, a hozzászólásaim azt tartalmazzák amit gondolok/tapasztalok, ha hülyeséget írok(előfordul) akkor bizony elnézést kérek a többiektől. De ez nem attól függ hogy a hozzászólás regisztrációhoz van kötve vagy nem, a hozzászólásokból hamar kiderül ki az aki csak kötekedni próbál, ki az aki tudja is mit ír. Amúgy ez nem Gál Tibor fórumába való vita, ezúton kérek a magam nevében elnézést az Off Topic-ért. BÉKE :)

bornemissza 2006.02.12. 22:52:07

a magyar borok és borászok előtt le a kalappal.Ő pedig nyugodjék békében.

az alma 2006.02.13. 14:26:49

vad-megynek szeretettel... a meggy savanyú, és cáfolkodó, megcáfolja a cseresznye édességét. de oka van rá, hisz sokszor igaza van. , Az igassága teszi zamatossá. Ám a vad meggy ehetetlen, de ki is akarná megenni. nem azt a célt szolgálja. Ő csak meggynek akar látszani, pusztán önállótlan valójával beleszólna a természetbe. Ezért nem szereti senki. Jellegtelen és jellemtelen, nagyokat hisz magáról, hiszen meggy a neve. Csupán egy dolgot felejt el: A "vad" nem fér meg a "szelídek" között. ( ha netán a mad-vegy nem "vad-megy"-et jelölne, talán a sors is beleszólt névválasztásodba ) u. i.: a róka is válhat szelíddé

TULLIUS 2006.02.13. 17:48:20

Én nem ismertem, de emlékére eltettem egy nála vásárolt 2003-as Pajados Bikavért. Egyszer megiszom. Nem illik ide ilyet írni (alliteráljon ha már M. A.), de Nagygombost tényleg nem érdemes venni, nem drága borok, de annyit sem érnek.

newpest 2006.02.14. 15:36:57

Nagygombos védelmében nemrég vettem egy Vörös cuvéet és ugyan vékony volt, de iható, ár/érték arányban megfelelő volt

babynak 2006.02.14. 19:27:40

Mi ez a keresztény faszság? Én ateista vagyok - ettől még ihatok aszut vagy bikavért ?

ateista 2 2006.02.14. 19:58:04

Gratulálok megszólalásodhoz, kedves ateista elvtársam, egy emlékező íráshoz kimondottan ebben a hangnemben helyes hozzáfűzni valamit. Egyébként ihatsz bármit, neked úgyis mindegy.

GÁL TIBOR 2006.02.14. 23:24:22

Név nélkül ,arc nélkül lehet valakit kritizálni lehuzni és természetesen csak a rosszat kiragadni. Tökéletes ember vagy tökéletes robot ,tud valaki ilyet? Talán ismer valaki olyan magyar borászt aki nem csak a hazájában hanem több nemzetközi borászat vezetó borásza.Aki ezeknek a borászatoknak szinte már az első szüret terméséböl ismert és dijjazott bort készitett.Nem ,nem hinném. Most olvasom elóször ezt a fórumot és egyet tisztán látok,akik borászokat kritizálnak-tahetik mert ők vállalják nevüket mivel a palackon feltüntetik,hiper-market polcain keresgélnek ,talán sajnálnak borra áldozni. Itt frázisokban irnak a nagy borról-ha ne talán egyet-kettőt meg neveznének.Én kétlem ezt.

Kakaspörkölt 2006.02.15. 03:32:46

Kedves Tibor! Ne foglalkozz ilyen lényekkel, legyél nagyon büszke Papádra és mindarra amit alkotott. Nincs szüksége arra, hogy megvédd!

népfia 2006.02.15. 21:10:40

Csak néhány éve szeretem a jó borokat, így személyesen nem ismerhettem meg Gál Tibort. A borait viszont igen. Úgy vezetünk, úgy írunk, úgy szerelmeskedünk, amilyenek vagyunk. Bort is úgy készítünk. Gál Tibort megszerettem a borain keresztül, azt gondolom, (a Pinot Noirjából még éreztem is) hogy jó ember volt. Hitem szerint eljut hozzá a KÖSZÖNETEM!

Kakaspörkölt-nek 2006.02.15. 22:22:59

De igenis védje meg papáját! Ez így normális! Sok sikert kívánok a Gál családnak!

Kakaspörkölt 2006.02.16. 04:13:46

Próbáld megérteni azt amit írtam, ha nem megy akkor pedig ne forgasd ki a szamaimat!

Halandó ember 2006.02.16. 17:50:48

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Temessétek el már békében!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Friss a seb! Pettenkoffer kostoló miért nincs, vagy Németh Márton? Minden tiszteletem Gál Tiboré! Nyugodjon békében!

TULLIUS 2006.02.17. 13:32:37

Babynak Ateista2 hozzászóláshoz csatlakozom, de azzal a kiegészítéssel hogy te tényleg egy otromba fasz vagy, igaz ettől még ihatsz aszút és bikavért is, csak kár beléd.

..csibor 2006.02.18. 13:26:08

Életem első, igazán meghatározó borhoz kapcsolódó élménye a legendás, 1997-es Gál Chardonnay-hoz fűződik. Szívemnek KEDVES, borász végzettségű, de éppen nem borászkodó barátom közreműködésével kóstolhattam meg ezt a bort. Hihetetlen és lenyűgöző élmény volt! Én addig csak az apósom katasztrofálisan pocsék, házilag kotyvasztott (illendőségből elfogyasztott) borát ismertem. A minőségi különbség ilyen mértéke felháborított és elgondolkoztatott. Ha bor és bor között ilyen mérhetetlen ellentét létezik, akkor ez a téma engem izgat. Ettől kezdve nemcsak a miért, hanem a hogyan (kerül a palackba) is érdekel. Az elmélet és a gyakorlat is. Köszönöm Tibor, hogy elkészítetted -nekem- AZT a bort! (a legutolsó '97-es Cha.-t én kaptam meg a pincéből személyesen, ami soha nem fog felbontásra kerülni) Azóta vagyok borfogyasztó. Bocsánat: borkóstolgató! A különböző borokban rejlő változatosság kül. érzelmi nyomokat hagy bennem. Minél többet kóstolok, annál gazdagabbnak érzem magam. Ez pedig hihetetlenül izgalmas és egyre inkább kíváncsivá tesz. Azóta is minden Chardonnay-ban keresem AZT a varázslatot, nehezen találom......

egyetlenke 2006.02.25. 23:08:05

...igazából nem szeretnék senkinek sem igazat adni-mert mindenkinek megvan a saját véleménye,amin nem hinném,hogy valamilyen hozzászólás miatt is változtatna...de csodálkozom és nagyon elkeserít,hogy vannak olyanok,akiknek egy ember emléke nem szent..nem csak azért amit csinált,hanem azért aki volt,mind ember,mind családapa. Mint borász,azt hiszem nem kell bemutatni azt,amit a magyar borokért,kiváltképp Egerért és az ottani borok nívójáért tett.Nem csak magáért,hanem elismerte a másik ember sikerét,eredményeit. voltak olyan hozzászólások is,miszerint voltak jó és rossz borai...háát kedves hozzászóló-különös kiváltságban lehetett része,ha ön már ivott a Gál pincészetből rossz bort! megint mások szerint a Gál Tibor név túlzott marketing,mert már nincs olyan,hogy Gál Tibor-bor... Én úgy gondolom,hogy Gál Tibor bor mindig is volt és marad is ugyanolyan,vagy ha nem magasabb színvonalon!...és ebben lehet már nem veszi ki a részét Gál Tibor,de van neki egy olyan családja,aki tovább álmodja az álmait!!Mindent megtesznek ezért és nagyon sajnálom,ha valaki ezt nem becsüli! Lehet csak két gyerek,akinek még nagyon kellene,hogy az édesapjuk mellettük legyen-de gerincesen és emberként viselkednek-úgy,ahogy azt már az Édesapjuktól mindenki megismerhette. Lehet kritizálni,mondani jót rosszat-de nem tudom,hogy bárkinek is hogy esne az,ha az Apja halála után ilyen és ehhez hasonló hozzászólásokat olvasna... rossz borok...ha valaki csak kicsit is ért a jó-minőségi borokhoz,ahova a Gál-borok mindig is tartoztak,akkor tudja,hogy milyen nívós és mennyi versenyt nyertek meg ezek a borok. Én a családnak csak minden jót és rengeteg kitartást kívánok!...mert hiszem,hogy a Gál Tibor borok mindig is azok maradnak,amik voltak..Eger egyik vezető csúcsborai.

bibbib 2010.09.27. 18:39:14

Szép napot! Egy kérdés mindenkihez olyan , hogy Gál Tibor Bariton 2004 mond valakinek valamit. Röpke 60 üveg hozzám került és nem tudom mi tévő legyek...?
süti beállítások módosítása