Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Címkék

Utolsó kommentek

  • Antoninus Commentitius: A crnogorskiis megteszi! (2014.04.16. 17:58) Fehér foltok vörösben
  • Antoninus Commentitius: Magyarországon hol lehet megkóstolni a montenegrói Vranac-ot? (2014.04.16. 16:56) Fehér foltok vörösben
  • demobacsi: Engem meg szintén Demeternek hívnak,szívesen megkostólnám a névrokonom borait,ha arra járnék.... (2014.02.19. 09:43) Az annyi, mint négy
  • palack: @Satt1: Évjárat? Remélem nem a 2011-est vetted nagy várakozással :-) (2014.02.07. 23:38) Egy hét oportó II.
  • Satt1: tecsóban vettem nettó áron, azt hittem, jó lesz nekem. miután felbontottam, megkóstoltam, muss vol... (2014.02.07. 22:36) Egy hét oportó II.
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Alkoholista a Facebookon

Különkiadás

A nagy bikaviadal (IV.) egri etapja

2007.01.04. 15:41 - BOB

A nagy bikaviadal ezúttal tesz egy kis kitérőt, hiszen a 2006-os esztendő utolsó boros eseménye, az Egri Borszalon úgymond tálcán kínálta az ideálisabbnál ideálisabb lehetőségeket némi egri bikavérek magunkba tukmálására. Ha pedig a bikákon kívül más egri borokkal is ismerkedhetik az ember alkoholra szomjas fia, az alkalom máris kihagyhatatlanná válik. Nem is hagytuk ki. Helyszíni közvetítésünk következik tehát a bikaviadal egri etapjáról. Aki pedig itthon maradt, elüthette az időt a szavazással az az év Alkoholista-bortermelőjére. Meg az is, aki nem.

Az egri bikavér évek óta egységes brand próbál lenni, ugyanakkor - tapasztalásom szerint - per pillanat legalább háromféle borstílust takar. Vannak az egyszerű, gyümölcsös, főleg ászokhordós kékfrankosra emlékeztető italok, amelyek a mindenapi pörkölthöz megadatnak nékünk ma, és általában kitűnő ivóborok, csak épp a komplexitás leghalványabb jele nélkül. Van aztán a másik véglet: a súlyos cabernet-kből, merlot-ból készülő, nagy testű, komplex érlelési aromákkal megáldott küvék, amelyek általában csodálatos borok nemzetközi stílusban, csak épp a "bikavérség", a virgoncság, a szép savak hiányoznak belőlük, többé-kevésbé. És van a középút, a kompromisszummentes kompromisszum, ami ugyan vékony ösvény, de járható. És baromi nehéz rátalálni.

Az Egri Borszalonon mindhárom stílusból kijutott nekem. Megpróbálom ezért egységes szerkezetbe foglalni ottani bikavéres élményeimet, súlyos felkiáltójellel megjegyezve, hogy azon az estén nemcsak bikavérek csordultak le torkomon, de a többiről most próbálok diszkrét hallgatásba burkolózni.

Ezúttal a pontozást elhagyom. A bikaviadal összes többi versenyzőjére ugyanis egész estéket szánok egész palacknyi mennyiség mellett, nem volna tehát sportszerű a pár perces futó numerákat egy mezőnybe helyezni a hosszú órákig is eltartó, teátrális jegyekben is bővelkedő ismerkedési rítusokkal. A borszalonon ezért főként azokat a bikákat helyeztem orális tapasztalásom célkeresztjébe, amelyek nem szerepeltek, s vélhetően nem is fognak szerepelni a bikaviadal többi részében. Ha tehát valaki találkozott ottan olyan bikavérrel, amely jelen írásnak nem képezi tárgyát, akkor az nem a véletlen műve, hanem a lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér esete. Lássuk akkor.

Hagymási József Kőkút Egri Bikavér 2003: Főtt gyümölcsös illatok, elsősorban málna és ribizli. Egyszerű, de jól iható bor, gyümölcsös ízekkel, könnyedséggel, lágysággal. Ugyanakkor - fájdalom - vékony és rövid kicsinykét.

Thummerer Egri Bikavér Reserve 2003: Szinte fekete, oly sötét. Illatában túlérett meggy, málna, animalitás, fűszerpaprika. Súlyos és mély, áradó illat bordói beütésekkel. Főként a cabernet nyomja rá bélyegét. Ízben kicsit még fiatal, kapálózó tanninokkal. Teljesen beérett alapanyag, kakaós, csokoládés, új fahordós aromákkal. Kiváló bor, ha inkább a nemzetközi borízlést is vélem visszaköszönni belőle.

Simon József Medium Bikavér 2003: Az előző után sokkal visszafogottabb illat. Diszkrét, kibontani való. Talán túlságosan is. Meggy, fűszerek, némi - talán gyertyaviaszra emlékeztető - glicerinesség. Ez komoly bor, semmi kétség. Ízben főként fűszerek, elsősorban piros paprika. Közepes test, elegancia, kifinomult aromák. Szívesen eliszogatnám bármikor. Nem tarol, nem árad, mégis szép.

Demeter Csaba Egri Bikavér 2003: Egy igazi nehézsúlyú versenyző. Inkább nemzetközi stílusú, sok gyümölccsel, animalitással, sok fával. Mély, sötét, sűrű illatában meggy, piros paprika, bőrös-állatos aromák. Ízében főleg fűszeres, piros bogyós, szépen integrált fás jegyekkel. Némi puncs később. Közepes test és lecsengés, szép bor.

Demeter Csaba Egri Bikavér 2002: A 2003-asnál kicsit élettelibb, kevesebb állattal és több fűszerrel. Fűszerpaprika, bőrösség, málna, meggy. Szép harmónia, közepes test és lecsengés. Az új fahordó és a gyümölcsösség vékony határmezsgyéjén egyensúlyoz, meglehetős sikerrel. Kifejezetten szép, nekem jobban tetszik fiatalabb és forrófejűbb testvérénél.

FVM SZBKI Kőlyuk Bikavér 2003: Az egri kutatóban bizony készül szép bikavér, még ha ez a kettőezerhármas darab nekem egy kicsit fiatalosnak is tűnik. Illatában és ízében még tarol a gyümölcsösség, főképp ribizli és meggy. Főtt, fülledt illatokat is érzek, ez talán a forró évjárat hatása. Ízben is a gyümölcsösség és a jól ihatóság viszi a pálmát, enyhe savhangsúllyal. Kerek bor, a házasításból nem kandikál ki egy fajta sem. Lehetne viszont komplexebb egy cseppet, de ettől eltekintve úgymond oké.

FVM SZBKI Kőlyuk Bikavér 2000: Ez viszont komolyabb, összerendezettebb ital benyomását kelti. A piros bogyósok mellett már füst, bors is érződik, összetettebb, megállapodottabb, valószínűleg pont a csúcsán vagy annak közelében van. Szájban karcsú és elegáns, vagy inkább úgy mondanám, hogy közepes test, de elbírna hangyányival nagyobbat is. Összességében igen szép, ha van is pici hiányérzetem vele kapcsolatban, akkor az az áradó ízvilág, amit például a Tóth István-bikákban érzek. Itt ugyanis az takaréklángon dohog inkább. Egy pontosan megrajzolt, szépen elkészített bikavér. Tetszik.

Sike Tamás Egri Bikavér 2003: Műtannin kolléga már közelebbről is górcső alá vette, sokat magam sem tudok hozzátenni. Meglepetésbor. Szép, fűszeres, szilvalekváros, öreg bútoros illat, kifinomult és részletgazdag. Valóban, mint egy brunello. Vagy legalábbis egy tőről metszett toszkán. Kis kaprosság, kakaós aromák, ez talán bizarrnak tűnik, de szépen összesimul a borban. Halvány marcipános édesség és alkoholos tűz utal az évjáratra, az ízvilága fűszeres és áradó. Elégedett csettintések kísérték a kóstolását. A lecsengése nekem picit rövidke, de az vesse rá az első követ, aki.

Egervin Egri Bikavér 2002: Volt egykoron az Egervinnek egy Grőber Pincészet nevű sorozata, amelyet állítólag válogatott dűlőkből, hihetetlen hozamkorlátozással, satöbbi. Még a borokat készítő borász is nevét adta ezekhez (talán innen volna nekem ismerős Sike Tamás?). Nos, az a sorozat, úgy tűnik, az enyészeté lett, de ugyanolyan címkével ismét piacon az egykori állami gazdaság válogatott bikája, csak épp borásznév és grőberes címke nélkül. Sajnos azonban már első szippantáskor előbújik a borból a kisördög. Főtt zöldségek, főtt gyümölcsök, ászokhordós nyomok. Óh, boldog szimplicitás, hogy azt ne mondjuk. Gál Lajos szóláti kékfrankosa nagyságrenddel összetettebb, mint ez a bikavér, pedig az csak egy fajta, ugye. Ez tompán, vizesen gyümölcsös. A korty elején még tartják magukat a bogyósok, a közepétől viszont teljes az üresedés. A lecsengés már említésre sem méltó. Úgy megy el, hogy meg se jött. A korábbi büntetőborokhoz képest nagy előrelépés, de ebben a mezőnyben vert sereg.

Hauser&Kis-Tóth Magister Quintarius 2003: Ennek a bornak a 2002-es évjáratát sem tudtam hova tenni, és hasonlóképp állok a 2003-as előtt is, nagyjából mint borjú az új kapunál. Először leveszöldség jön (ezt még érteni vélem), majd narancshéjas citrusosság, némi piros bogyósok, szappanos mellékzöngékkel kísérve. Az egyetlen, amiben közel biztos vagyok, az az ászokhordó. Továbbra sem a kedvencem, de hogy egyéni hangvételű bor, az egyszer biztos. Ízben fanyar, szerintem elviselne kicsit több alkoholt is, de ha ennyi adatott, hát ennyi adatott. Így inkább a savak határozzák meg. A lecsengés kicsit rövid.

Tóth Ferenc Egri Bikavér 2003: Édeskés illat, rumos meggy, puncs és marcipán ugrik be elsőre. Hiába, 2003 az 2003. Halványan a fa is jön, csokoládé és dió képében. Ízben gyümölcsök, picit kilógó alkohol, élénk savak, a test viszont valahogy hiányzik az egész mögül. Mondjuk akkor inkább elegánsnak. A gyümölcs-sav-alkohol triumvirátus tartja fenn. Azért összességében rendben van. Közepes lecsengéssel búcsúzik.

Ha egyfajta összegzésfélét kellene írnom, akkor olyasmi lenne benne, hogy jó ez az egri bikavérszabályzat, jó, hogy van már egyáltalán bármilyen regulája, eredetvédelme a bikavérnek, de még mindig szinte bármilyen lehet. Ami egyáltalán nem biztos, hogy használ neki. Sokféle stílusból baromi nehéz egyféle márkát építeni, különösen, ha annak olyan előélete és előítéletei vannak, amilyenek. És így mint egységsugarú fogyasztó, évente minimum 50-60 bikavért kellene végigkóstolnom ahhoz, hogy a vásárlásnál ne a teljes bizonytalanság legyen az egyetlen támpontom. Van ilyen bikavér, meg olyan, meg amolyan, stílusban, fajtákban és minőségben hatalmas a szórás. Muszáj lesz folytatni ezt a bikaviadalt, bakker.

folyt.köv.

Címkék: kóstolás 2003 helyszíni szemle vörös 2002 eger 2000 bikavér simon thummerer sike tamás magister gál lajos tóth ferenc demeter csaba fvm szbki egervin hagymási józsef

16 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr9325732

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Művelődő 2007.01.05. 09:32:41

Csak annyit jegyeznék meg,hogy a Simon Médiumát nagyon ajánlom mindenkinek,mert bár vitáztak itt már páran az ár-érték arány jelentéséről és jelentőségéről,de ennél azt hiszem,a mindennapok borozgatói biztosan kiejtenék a szájukon ezt a kifejezést a több mint jó jelzővel összefüggésben!Nem emlékszem már az árára,de Simonnál igen olcsó volt.Ha már Simonra tértem,nem most volt,hogy a Don sorozat bikavérjeit kóstoltam,de azt az élményt nem felejtem,olyan remek volt még a legcsikóbb 2003-as is!!!

A sorból a Sikéjét is kóstoltam anno...,de annak már akkor is "volt" ára,igaz,megérte!

Ha meg már Eger,akkor csak nem bírom ki:Csutorás Feri eddigi nagyjai -gondolom,már nem igazán kaphatók,ha igen,talán arany áron,de- a 2002-es Kerekszilvás-Gesztenyés,a -talán nem nagy testtel megáldott,de- napjainkra a palackban olyan harmónikussá érett 2003-as Nagyapa,hogy az csak na!Felejthetetlen!!!És nyugodtan lehet azt iszogatni a palckból hetekig is.

Az pedig igaz lehet,nem tudom,hogy a variabilitás mondjuk ezen a hármas úton,talán nem tesz jót a bikavérnek,de szerintem,nekünk annál inkább,legalábbis nekem biztosan.Ha szűkiteni kellen,akkor mégis hova?Az arany közép útra,azaz "vékony ösvény"-re?Nem hiszem,hogy azt megérem -pedig,nem hajlott a hátam,annyira...

Merlot 2007.01.05. 09:45:15

Művelődőnek (is)!

A Simon Bikához kiegészítésül: Még 2005-ben sikerült egy palack 8 alkotórészes Bikavért szereznem a mestertől. Ezen a palackon még cimke sem volt, jó vastag alkoholos tollal annyi volt a palackra írva: Bv. 03/8. De ami belül volt, az egy komplex, mégis játékos, gyümölcsillatú és ízű fiatal virgonc.

BOB 2007.01.05. 09:54:07

Muvelodo: Hat valahol az volna a cel ugye (mar szerintem), hogy legyen valami egyseges vagy ahhoz kozeli arca a bikavernek, mert ha nem lehet megkulonboztetni egy hott egyszeru kekfrankostol, vagy masik oldalrol alig lehet megkulonboztetni egy bordoi kuvetol, akkor mi a turoert venne meg akarki is (leszamitva a hazai piacot, de hat kizarolag arra epiteni jo esetben is stagnalast jelent, fejlodest nem). Ehhez meg kell nemi komplexitas, meg kellenek a hazai fajtak. Szerintem.

ferikefleto 2007.01.05. 11:26:01

Nemrég Egerben jártam, csak úgy futólag, szokásos kora őszi Bükk-túrám előtt. A vár alatti utcában vettem egy-két Simon bort, köztük bikavért,merlot-t és egy kékfrankost. Olcsó volt, bár már nem emlékszem pontosan, de a drágább borok is 2000 körül lehettek. Kételkedtem a minőségben, aztán este fogyasztottunk egy kicsit a 2002-es bikából. Fú, az nem volt semmi... Pedig hát... Ennyiért... Szóval ár-érték arány? Azóta, bár inkább balatoni és somlói fehér-rajongó vagyok, nekem a Simon bor az első, ha egrit keresek.

Művelődő 2007.01.05. 12:51:20

bob
szerintem is,de a hazaira épített stagnálásos véleménnyel nem tudok azonosulni,vagy legalábbis szerintem igenis a hazaira kell építeni úgy,hogy a nemzetközin tartja a szemét termelő,de mondom:a hazaira kell(ene) építeni,hiszen ha meglenne a vékony ösvényes bika (ahogy van is,csak nem jellemező),akkor azt nem a nemzetközi piac fogja megmondani,hogy megvan,hanem "mi",hiszen a mi termelőink készítik,nem másolják a külföldi küvéket,és a saját kékfrankosától és egyáltalán a kékfrankosoktól ő fogja különbbé tenni a bikát!szerintem

de a többi,tényleg szerintem is

Művelődő 2007.01.05. 12:54:17

Mielőtt kapnék a fejemre a borásztársadalom egy-két tagjától:a másolás természetesen "másolás",nem szószerint,csak a magyar köntösbe öltöztetett bordóis,néha még agyon is barikolt nagy magyar unalmakra gondoltam.

piel 2007.01.05. 13:10:46

Végre valaki más(Művelődő)is felhívta a figyelmet Csutorás mester boraira!Best beszerzési hely,kedves alkoholisták az Enotheca!
Szerepeltessük már lécci a nagy magyar bikaviadalon,mert kíváncsi vagyok a véleményetekre!

py 2007.01.05. 14:32:28

Ha már a beszerzési helyeknél tartunk: nem tudja valaki, hol lehetne még emberbaráti áron hozzájutni a 2004-es Áldáshoz? Szerettem volna elmenteni belőle az utókornak, de jól lecsúsztam róla, és most a legkedvezőbb ajánlatot a borkereskedésbe is belecsapó mamutkönyváruházban láttam, de hátha sikerülne valahol 4000 alá menni...

bsutyi 2007.01.05. 20:55:34

Két palack Áldást nálam be tudsz még szerezni az interneten keresztül is. (borudvar.hu) vagy prvát megbeszéljük.
Vagy aki kapja marja!

egri Fehér 2007.01.06. 12:28:40

Bob (és a többieknek is):
Abban teljesen igazad van, hogy a jelenlegi szabályozás túl megengedő. A jövőben várható némi megszorítás, főleg a Superior és a később bevezetendő dűlőszelektált Grand Superior kategóriákban.
Mindenképpen a termőhelyet kell jobban hangsúlyozni, és ennek elsősorban két eszközét tudom elképzelni.
Egyrészt a maximális termésátlagokat szigorúbban kell meghatározni. A 120 mázsás korlátnak (alap Bikavér) egy rosszabb évjáratban nem elégséges a hatása. A legfelső kategóriánál a terv már 40 q-ról szól hektáronként...
Másrészt pedig ott vannak a fajták. Felmerült, hogy a kárpát-medencei (vagy inkább úgy mondom: itthon nagy hagyományokkal bíró) fajták arányát minimálisan 70-70%-ban szabják meg. Én itt elsősorban a Kékfrankosra, a Kadarkára, a Kékoportó-Portuguiserre és a Kékmedoc-Memoir-Perle-re gondolnék, és másodsorban a Zweigeltre valamint a Blauburgerre. Ezek mellé jól jön kiegészítésnek egy kis Pinot (elsősorban), Merlot, Syrah és talán Cabernet franc.
A Dűlőszelektált Grand Superior kategóriában a bor komplexitását és ízgazdagságát pedig egyrészt szerintem a termőhely és az alacsony terméshozamok adhatják majd, másrészt pedig az az előírás, amely legalább 5 fajta borának házasítását teszi kötelezővé.
No mindegy, ez csak a jövő egy szelete.
Hiszünk a szeretet és az összefogás erejében, nomeg a hegyközségi rendszer és a magyar államigazgatás hatékony és gyors döntéshozatali mechanizmusaiban.
eF

py 2007.01.08. 09:05:36

Köszi a nyilvános és privát infókat egyaránt!

BOB 2007.01.08. 10:11:18

Kedves egri Feher,
legyen igazad, azt kivanom. Ugyanakkor nem vagyok teljesen biztos benne, hogy a 'minel tobb fajta' iranyba kellene mennie az eredetvedelemnek. Nem lehet, hogy ezaltal egy stilustalan valami fele haladunk? Vagy a terroir kihangsulyozasa pont azt igenyli, hogy a fajtajelleg minel gyengebb legyen?

Művelődő 2007.01.09. 12:52:26

eF
A "jövőben" és a "később" az kicsit konkretizálva mikort jelent?Illetve teljesen laikuskén kérdezem,hogy a cabernet sauvignon sehol nem szerepel a felsorolt fajták között:vajon miért?Köszi!

[by poros] 2007.01.09. 23:57:05

A francia borkereskedők már nagyon régen felismerték, hogy ha a világ élvonalában kívánnak maradni, olyan borstílusokat kell kialakítaniuk, amelyeket a világ borfogyasztó társadalma könnyen ért. Végtelenül radikálisan módon leegyszerűsítették a borászati vertikumot. Így alakultak ki azok az eredetvédelmi rendszerek, amelyek különböző kultúrkörökre osztotta fel az ország borászatát. Mind a fehér- és mind a vörösborok terén két-két jól elkülöníthető irányzat jött létre. Ez ahhoz is vezetett, hogy az egyes területeken néhányra csökkentették a termelt szőlőfajokat. Feltételezem a francia példa követése a legjózanabb döntés nálunk is.

egri Fehér 2007.01.11. 16:30:00

Bocs, hogy csak most írok, dehát vizsgaidőszak van, ugye...

Bob:
Szerintem nem baj a fajtagazdagság, ha összejön a 70%-os szabály. Pontosan, a lényeg a fajtajelleg gyengítése, a termőhely rovására. Elvileg a Bikavér egy olyan küvé lenne, amelynek nincs fajtajellege... Persze terroir-bor lehet egy fajtából készített bor is, igazából nem (csak) ezen múlik a dolog...
Szóval, hogy a fajtagazdagságra vonatkozó felvetésre válaszoljak; az igazi jelentősége az ízgazdagság, komplexitás, egyediség terén van.
A 70-75%-os szabály pedig a gyakorlatban lényegében egy karaktert domborítana ki; a kékfrankos (mivel elég kevés Kadarka, Oportó, Kékmedoc Blauburger és jó fekvésű Zweigelt van) alapot. Tehát a stíílusok közelednének egymáshoz, a váz mindenképp, csak a díszítés lenne más és más.

Művelődő: azt jelentik, hogy remélem, majd egyszer valamikor talán :))
a C.S. néha teljesen beérik Egerben, és akkor szép, néha meg nem érik be teljesen, és akkor nem szép (...)

[by poros]: igazad van de szerintem ez sajnos csak egy ideális világban működne... pl. nem lennének fajtanevek a címkéken, csak pl. az, hogy Egri Vörös, Egri Fehér, Egri Bikavér... De sajnos ez a magyar piacon ("nekem csak kaberné savinyon kell") nem működik... Mindenestre a francia rendszernek sok elemét át kéne vennünk. Bár én személyesen inkább az olasz felé orientálnám a magyar eredetvédelmet..

Művelődő 2007.01.12. 13:09:27

egri Fehér
Köszi!
Reménykedtem valami konkrétabb időpontban.
A c.s.-os válasz oké,ezt többektől hallani,mostmár csak az a kérdésem,hogy a felsorolt "bázis" fajtáknál ilyen éréses,vagy egyéb gyakori ingadozást mutató meghatározó dolog nem fordul elő olyan gyakran,mint a c.s.-nál?