Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Három olasz kiscsávó nagy mellényben

Olaszrizling 2005: Losonci, Györgykovács, Gál Lajos

2007.05.10. 12:52 - Weér Yvo

Na mostan induljunk ki egy feltevésből: nekünk, magyaroknak, az a rizling, ami a németeknek a rajnai. Vagy lehetne az. Szerintem is. Csakhogy amolyan magyarosan nagy természetű a fajta. Azaz a lehetőség benne van, ám a nagy bor, a nagy Olaszrizling késik, egyre csak késik. Mintha hiányozna a mérce. Pedig Magyarország legelterjedtebb fehérszőlője, de ismerik tőlünk délebbre (graševina) és nyugatabbra (welschriesling) is, sőt Észak-Olaszországban kellemes kis pezsgőket hoznak össze belőle.

Azt persze lehet tudni, hogy maga a fajta a homályos származása (felmenői állítólag a cabernet sauvignon, a franc és a sauvignon blanc, de gyanúsítottak mindenféle Dél-Tirolban őshonos fajtákat is) ellenére, vagy éppen azért, izgatja honi borászaink fantáziáját – tehetséges zabigyerek –: a fővárosi borszaküzletek kínálatában például több mint hetven tételt árulnak különböző borászoktól vagy évjáratból.

Remek olaszokat ittam már, Jásditól kaptam a bevezetőt, Figulától és Szeremley Szemelt Rizlingjétől (amibe némi rajnai is keveredett) sikeres középfokú tanfolyamot vettem, aztán következtek volna a felsőfok tételei – csakhogy már az elsőknél elhasaltam, mint Fazék a 82-es világbajnokságon a belgák kapuja előtt, amikor találkozott Pfaff szívlapát méretű tenyerével.

De nem adom fel; befizettem a következő vizsgadíjat, ami jelen esetben három palack: egy Somlóról, mert örök szerelmem, és nyugdíjas korom reménybeli színtere; egy Egerből, mert véletlenül rátaláltam, és ott, abban a minutában magával ragadott; egy pedig a Mátraaljáról, mert sznob vagyok, és erről a borról sokan beszéltek, meg amúgy is érdekel minden egyedi.

A három olasz készítője sem érdektelen: Somlóról Györgykovács (a név magáért beszél), Mátraaljáról Losonci Bálint (úgyis mint kolléga, mármint szelíd antiglobalista, a vecsési káposzta országos hírű szakértője, és az az ember, aki még ismerni véli a hagyomány szó jelentését), Egert Gál Lajos képviseli (ő az egri Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet igazgatója is egy ideje; de azért senkinek se jusson eszébe a Kutató borait dr. Gál nevéhez kötni – legyen azokról bármi is a véleménye –; őt valószínűleg jobban érdekli a családi borászatának az építgetése: kis panzió, kis kóstoltatás, kis pénz, kis foci stb.).

Azt nehéz is lenne tagadnom – főleg ismerősök előtt –, hogy részrehajló vagyok: egyrészt Somló ügyében (előny Györgykovácsnál), meg megszállottak ügyében (előny Losoncinál), így aztán Gál Lajos persze hogy hendikeppel indul, amit bőven ellensúlyozhat a borában a szakmai felkészültsége meg a kutatóintézeti háttere.

Jöjjenek a borok kóstolási sorrendben.

Losonci Bálint Úrráteszi Olaszrizling 2005

Losonci „Terroirista” Bálint és kedves neje, Lívia (akibe ismeretlenül is szerelmes vagyok, főleg mióta tudom, hogy préselés előtt „az egész fürtöket gumicsizmában tejesládákban összetapossa...”; ismerkedni vágyóknak képek itt) Mátraaljához kötötték az életüket: vettek szőlőt, és művelik szépen, mint arról már itt is esett szó egyszer s másszor.

Ahogy az már a kicsi, ám jó píárú borászatoknál lenni szokott volt, hamarosan szép kis rajongótábora kerekedett az ifjú párnak. Hozzám is hamar eljutott a hírük, de sajnos sokáig csak a hírük, merthogy a 2004-es antréjukról annak rendje és módja szerint lemaradtam. De aki kóstolta, lelkendezett: borról és találó nevéről egyaránt. Amint meghallottam, hogy piacra került a 2005-ös, rohantam beszerezni. A mintegy 2300 forint nem kevés egy palack fehérért (nekem), enyhítő körülmény, hogy a másik két bor egy ezressel drágább, másrészt ennyi pénzért különlegességet kapunk, ha jól tudom, mindössze néhány ezer palacknyi készült belőle – kemény munkával (lásd gumicsizma meg taposás).

A címke minimalista, házilagos gyártmánynak tűnik – a kapszulán is megismételt aranyozott embléma ellenére –, és információkban sem bővelkedik: név, termelő, alkoholtartalom. De kell-e több? Aki ezt veszi, tudja, mit talál a palackban. Egy halvány szalmasárga, borszerűen (!) illatozó bort, amiben a kitöltés után nagyon kevés gyümölcsösség van, és talán egy kis kénes fülledtség is feltűnik. De ahogy egy kicsit levegőzik, az illatai kinyílnak, virágos mező, kamilla, méz, egzotikus gyümölcsök, citrusfélék. Lehetne még keresni a jelzőket, hasonlatokat, metaforákat, de leírhatjuk két szóval is: gazdagság és játékosság.

Az előírásos finom savak engedik érvényesülni a gazdag, játékos textúrát – hosszú, folyamatosan változó ízkomplex, ami hosszú percekig kitölti a számat. A lecsengése nem az a kifejezetten keserűmandulás (bár benne van az is), ott inkább a fa uralkodik, hiszen fahordóban erjesztett-érlelt anyag. A palackozásig legalább egy évet töltött hordóban, gyaníthatóan sokadik éves barrique-ban – szerencsére, mert így a fa keveredve némi vaníliával és fahéjjal visszafogott, diszkrét, éppen csak felismerhető: gazdagít, kiemel, szervül a szerkezetbe. Csak egy picinykét zavar az a megfoghatatlan, meghatározhatatlan extraktédesség; mintha a bortrytis már betette volna a lábát.

A szárazpróba még intenzívebben hozta a virágos-mézes illatot.

Ha a savai is bírnák, egy-két év még lenne ebben a borban, hogy elérje a csúcsát, miközben már most is szép, bár fésületlen. Ha valaki tudni akarja, milyen az igazi bor, amit nem öntöttek nyakon fajélesztős generálszósszal, feltétlenül kóstolja meg, és kóstoljon hozzá egy hasonló árkategóriájú fajélesztőset. Ha nem érzi a különbséget, ne keseregjen, de ne költsön ennyit egy palack fehérborra. Vagy költsön még többet (lásd lentebb). Hátha egyszer megvilágosodik. Most 5 pont, de a jövő nagy reménysége. (Szigorúan csak zárójelben: két nappal később a bontott palack hidegen meglehetősen gyászos képet mutatott, de melegedve legalább eredeti alakjának emlékképe visszatért.)

Györgykovács Imre Somlói Olaszrizling 2005

Györgykovács élő legenda, nemcsak Somlóé, a rendszerváltás után romjaiból feltámadó magyar borászaté is. Több mint negyed százada ugyanakkora területen (kb. 1 ha) gazdálkodik a feleségével. Pedig közben nagyot változott a világ: ma már nem is számít tökös magyar topmenedzsernek, aki nem ment magának egy kisebb-nagyobb (de inkább még nagyobb) borászatot – persze kötelezően a vállalata pénzén –, amit persze gyorsan át is nevez a saját nevére (dinasztiát alapítunk, vagy mi a szösz). Györgykovács azonban kimaradt ebből. És bár sikert sikerre halmozott (mármint szakmait), megmaradt annak, aki volt.

Nála a legfőbb eszköz az eszköztelenség, még a terméskorlátozásra sem kell külön figyelmet fordítania. Van a szőlő, amit gondoz nap mint nap, reggeltől estig, és abból készül a bor. Egyszerű, mint az egyszeregy. De hogy mégis bonyolult, az abból derül ki, hogy Somlón senki sem képes utánozni. Vannak persze jelentős pályatársak, Fekete Béla például, vagy az ifjabb generációból a mintegy 3,5 hektáron gazdálkodó Takács Lajos (Hollóvár Pincészet), de Györgykovács tőlük is különbözik: nem terjeszkedik ugyanis; legfeljebb befelé: ugyanazzal a technológiával, ugyanazoknak a tőkéknek a terméséből akar több mint huszonöt éve egyre jobb bort készíteni.

Borait ismerem. Nem jól, éppen csak; az elmúlt tíz évben sok évjáratát megkóstoltam, olaszt, furmintot, hárslevelűt. Karakteres, mégis elegáns borok, kiegyensúlyozott, kerek ízkép, egyenletes csúcsminőség – kell ennél több? Meg persze kicsit magas ár. A 2005-ös olasza például tíz forint híján 3400-ba kerül (Bortársaság; csókosoknak – értsd klubtagok – 300-zal olcsóbb), ami egy fehérért igencsak húzósnak tűnik, bár Gál Lajos bora is ebben a magasságban tanyáz a polcokon (kb. 3200 Ft). A 2003-as és 2004-es kiadását már dicsérte itt Alföldi Merlot kolléga is, utóbbi ráadásul 6 pontos etalon az MA-nál.

Szín-illat-íz tökéletes harmóniája. Rendezett, minden ott van, ahol lennie kell: van benne fajta, terroir, egyéniség, de egyik sem nyomja el a másikat, hatásuk konvergál, szinergikus egységet alkot (több idegen szó hirtelen nem jutott eszembe).

Illatában egzotikumok, citrusfélék; nem virágos, inkább érett, aszalódott gyümölcsökre emlékeztet; sárgabarack, datolya, sőt egy kis hárs is – de nem édes!

Ízképe hosszú, talán nem annyira izgalmasan játékos, mint a Losoncié, de ugyanakkor rendezettebb, kerekebb, és talán teltebb is. Jól áll neki a komolyabb savtartalék, amit Somló hozzátesz a fajtához, meg az ásványosság is, amit mézes-diós árnyalatok gazdagítanak. Karakteresebben hozza a fajtajelleget, a keserűmandulás lecsengése adja meg a pikáns felhangot, és egyben jól lezárja a komoly test adta élvezeteket. Itt a kulcsszó: terroir és harmónia. A 6 pont mindenképpen kijár neki, sőt talán a 7 pont sem volna túlzás.

Ha tehetném, azonnal vennék hatvan palackot, hogy az elkövetkezendő öt évben hónapról hónapra nyomon követhessem a fejlődését (potom 200 ezer – már ma kezdek gyűjteni).

Gál Lajos Szó-lá-ti Olaszrizling hordóválogatás 2005

Gál Lajos rejtőzködő borász. Persze Gál Tibor mellett ezzel a névvel nehéz is lett volna labdába rúgni; Gál-Gál, de mégis micsoda különbség! Ott egy világfi organizátor, aki éjt nappallá téve dolgozott a magyar borért – sokszor a saját borai minőségének rovására –, itt egy visszahúzódó kutató. Mostanában azonban mintha dr. Gál is kibújna az árnyékból! Legalábbis szakmai karrierje beérett, szinte észrevétlenül nevezték ki az egri kutatóintézet igazgatójává. Boraival azonban eddig nem került a figyelem középpontjába, sem a borszaküzletekben, sem a bevásárlóközpontokban. Igazából még ma is nehéz eldönteni, méltatlanul-e. Nyolc hektár szőlőjével – ekkora a családi gazdaság – Egerben, ahol közel 6 ezer hektár szőlőt tartanak nyilván, nem tartozik a meghatározó termelők közé. (Csak érdekességként: egy felmérés szerint az egri borvidék területén több mint 11 ezer hektár bortermelésre kiválóan alkalmas és további 6 ezer hektár jónak minősített potenciális termőterület van.)

A píár nem erőssége dr. Gálnak: honlapja közel egy éve under construction, a netes forrásokban és a híres-neves Borkalauzban feltüntetett e-mail címe nem fogad leveleket, mert a postafiók megtelt.

Én az Egri Borszalonon figyeltem fel az olaszára: messze kimagasodott a fehér mezőnyből testességével, kerekségével. Meg persze a név – Szó-lá-ti – is ügyes; nyilván, hiszen származásilag a bor egerszóláti; a címke meg vonzza a szemet, bár a bor fajsúlyosabb, mint amit a címke sugall. Akkor ott dr. Gáltól megtudtam, hogy a névadó egy zenész rokon, aki hegedűvonóval méri a borok mélységét, íz- és illatharmóniájukat pedig legszívesebben lekottázná.

Aranysárga bor, illatában túlérett és aszalt gyümölcsök, sárgabarack, sárgadinnye, méz, mandula illata keveredik bortrytises jegyekkel, némi édességgel. Sűrű textúrájú anyag, lomhán mozog a pohárban, extraktédességének jól ellentartanak a határozott savai. Le sem tagadhatná azt a nyolc hónapot, amit új tölgyfa hordóban töltött. Pörkölt fás, fahéjas íz, ami végül átalakul kissé odakozmált karamellé. Ebben az ízkompozícióban a keserűmandulás kesernye inkább zavaró, nem frissít, inkább elnehezít; ugyanakkor a mellette megjelenő különleges fűszeresség rengeteg izgalmat is tartogat.

A bor előtt még hosszú út áll. Illata egyelőre többet ígér, mint amit az íze nyújt. Alapvetően ügyesen hangolt bor, az én ízlésemnek azonban művi; ezt a műviséget erősíti, hogy ízében itt-ott felbukkan a feketeribizli-likőr, közelebbről cassis-aroma.

Erős 5 pont, de megnézném két-három év múlva, mit mutat, ha a tölgyfa már visszafogottabb, és jobban belesimul az ízszerkezetbe.

Címkék: 2005 olaszrizling somló györgykovács hatpontos ötpontos eger losonci mátraalja gál lajos

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr5473144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pancsi 2007.05.10. 13:13:14

Hmm, örülök, hogy Somló a szíved csücske. Nekem is az. Viszont nekem van egy régebbi olaszrizling élményem. Amiért érdemes megemlíteni, mert egyrészt azóta is kevés olyan jót sikerült feltalálnom, másrészt pedig szokatlan helyszínről származott. Nevezetesen Gere Attila 2000-es Villányi Olaszrizlingjéről van szó. Valószínüleg már sehol sem kapható forgalomban. Én is csak nála kóstoltam a helyszínen és az ott vásárolt néhány palack természetesen azóta meghalt, mivel vérét vettem. Leírni hadd ne írjam le, hogy milyen gyümölcsöket, rezedákat és egyéb marhaságokat éreztem, mert ez nem az én stílusom, másrészt meg az emlékezet is kopik erősen. Ami kikristályosdva, eszenciaként megmaradt, az az élmény. Ha valaki találkozott ezzel a nektárral már kérem, ossza meg velem élményét. Vagy bármilyen más nektárélményt. Vagy bármit. Vagy.

py 2007.05.10. 13:41:49

Remélem, a Weér-frissítés jót tesz majd az MA-nak, kezdtek ritkulni a hasonlóan bor-központú postok. A 3000 Ft fölötti árak riasztóak, így az Úrráteszi az egyetlen esélyes nálam. Addig is, amíg közelebbi ismeretségbe nem kerülök vele, maradok Tamáséknál és Laposáéknál olasz-fronton. (Bár náluk is kezdenek felfelé kúszni az árak. Sajnos. De hol nem.)

Kotyogó 2007.05.11. 16:35:58

Somlón nem jártam még, de Györgykováccsal találkoztam. Isteni az öreg. A lellei jazz napokon beszélgettünk vel és vettünk egy-két bort. Pl. rizlinget is. Kiváló a maga nemében. Azon meg nincs mit csodálkozni, hogy a kézműves borokért ennyit kérnek. Ez így van rendjén. Jásdi is jó olaszokat készít. A cikk másik két érintett borát meg ígérem megkóstolom. gere fehérjei szerintem nem olyan jók, és ő általában drága is. Ha már a mindennapok fehér rizlingjét akarom meginni, akkor inkánn veszek le a polcról Konyárit vagy Feindet. Ez utóbbi egyébként eltűnt a tesco polcairól. Tud valaki valamit arról, hogy az öreg miért nincs a teszkóban. Lassan ihatatlan borok sokasága lepi el a tesco polcait. Ezt nevezzük piacgazdasságnak... Egyébként a Konyári meg egyáltalán nem fért be ugyanebbe a bevásárlóközpontba, ami szintén érthetetlen. Van viszont Figula Chardonnay 1600 forintért, ami egy kicsit sok a mindennapi borok árához képest és annyival nem is jobb, mint az előző két borász!

dalton1 2007.05.11. 17:04:13

Ha már Tesco...a Simonsig Chenin Blanc, 2006 kb. 500Ft-tal olcsóbb a Tescoban mint bármelyik másik boltban vagy borszaküzletben. 1300Ft-ért igazán jó dél-afrikai! Már amelyik Tescoban kapható...én Százhalombattán vettem.
Gere Tamás olaszrizlingjét kóstolta valaki?

Benikuty 2007.05.11. 18:55:33

Ilyen nincs,most bontottam ki,és túlvagyok az első poháron.Valszeg túlhűtöttem,mert frigid módon viselkedik!

Kotyogó 2007.05.11. 20:47:08

Benikuty, melyik bort iszod?

Benikuty 2007.05.12. 06:13:06

Bocsesz,hamar elaludtam.
Szóval délután kivettem a hűtőből a Gere 2005-s olaszrizlingjét,ittam egy pohárral,mert szomjas voltam.
Bekapcs a gép,és jött szembe dalton1 kérdése.Erről jutott eszembe Zsuffa tanárúr kedvenc mondása a két egymástól független esemény egyidejű bekövetkezésének valószínűségéről.
Az emlegetett bor,lévén fehér,számomra nem egyéb,mint szomjoltó.Hiába vártam,mig elérte az üzemi hőfokot,később is az maradt.Mint ahogy minden fehér,kivéve a Mandolás furmintot.Meg remélem további kivételeket dédelgetek a pinyóbam,Léglitől,Orsolyától,Losonczitól,Szecskőtől.
Meg jó lenne még,ha bővülne a sor.

py 2007.05.12. 11:05:41

Kotyogó: nem mondom, hogy méltánytalan, ha egy borász tisztes árat kér egy jó (kiváltképp kézműves) borért, sőt. A toleranciaszintem amúgy is magas ilyen téren, csak az árérzékenységi szintem alacsonyabb... Azt azért hozzátenném, hogy Laposáék és Tamásék is úgymond kézművesek, de a rizlingjeik ettől még elérhetők 2000 alatt.

froccsos 2007.05.14. 10:28:40

py 2007.05.12. 11:05:41

Tamás 2003-asa 2500 volt a helyszínen tavaly, de megérte az árát. A 2004-es boruk már valóban 2000 alatt kapható, de nem lett olyan nagy szám, szerintem.

py 2007.05.16. 14:24:42

Xover: Budapesten a Maligánban érdemes próbálkozni, ott 2002-től beszerezhető az összes évjárat, 1700 Ft körül (persze a helyszínen meg közvetlenül a termelőt támogatja az ember... A Maligán nagy tételben vásárolta fel, jó érzékkel, így még tudják tartani az árat). A 2004-est tavaly kóstoltam, akkor nagyon erősen citrusos illatú volt, és nem olyan mély, mint a '03-as; épp mostanában tervezem, hogy újra teszek egy kísérletet vele. Szerintem jót tehetett neki az eltelt idő. És már "kijött" a 2005-ös is, ahhoz még nem volt szerencsém.

xover 2007.05.18. 17:22:24

py 2007.05.16. 14:24:42

Köszi!
süti beállítások módosítása