Nem szeretem szidni az átkost, de amikor Burgenlandról, a burgenlandi borászok sikereiről olvasok, unos-untalan felmerül bennem: talán tarthatnánk mi is ott, ahol a schwagerek – legalábbis a borászkodásban –, még egy jó kiadós glikolozás után is! Tudvalévő ugyanis, hogy Burgenland földmívelői jó 90 éve még a magyar kincstárnak fizették az adót.

Nem ismerem behatóan a burgenlandi borokat (egy bor nem bor, egy korty nem korty – tudja ezt jól minden igazi alkesz), aminek okai részint külsőek, részint belsőek (értsd: tőkehiány és lustaság a beszerzési források felkutatásához). Ugyanakkor mindig szívesen olvasok a sógorok sikereiről, főleg mióta a horitschoni Weningerék Franza meg a Franz Franza nyomán az arrafelé általános szellemből és hozzáállásból – annak termékenyítő hatásából – eljutott valamennyi hozzánk, és szerencsére nem csupán Sopron környékére.

Az osztrák Falstaff legutóbbi számának címlapjáról egy közép-burgenlandi, közelebbről horitschoni borász (talán éppen Franz szomszédja?) néz ránk szigorú tekintettel: Paul Kerschbaum, akit a lap szerkesztősége 2007 borászának választott. Az indoklás: Kerscbaum több mint húsz éve készít csúcsminőségű borokat, és tevékenységével hozzájárult az osztrák vörösborok, többek között a kékfrankos rangjának felemeléséhez.

A Kerschbaumok amúgy ősi horitschoni família, ahogy arra Alföldi Merlot kolléga volt szíves felhívni figyelmünket többször is. A kékfrankosok egyik főhercege mindössze 62-es évjáratú. Tehetséges trombitásként eredetileg zenetanár szeretett volna lenni, de aztán a családi hagyományok erősebbnek bizonyultak. Volt Eisenstadtban borászati szakiskola, majd pincemesteri vizsga, szakmai utazások a világ minden jelentősebb vörösbortermő vidékére (a tanulmányutakról Kerschbaum azt nyilatkozta, hogy azokon sokkal többet tanult a borkészítésről, mint az iskolapadban), majd pedig egy meghatározó barátság a szintén burgenlandi mesterrel, Hans Iglerrel, akinek a keze mélyen benne volt abban, hogy az osztrák borászok rákaptak a barrique hordók használatára. (Igler az első – igaz, használt – barrique hordóit a Chateau Latourtól vásárolta a kékfrankosához!)

Volt tehát családi és szakmai háttér, meg persze apránként felvásárolt kiváló termőterületek Horitschon és Deutschkreutz (az egykori Sopronkeresztúr) körzetében. És már csak sok-sok pénz meg kitartás kellett, hogy létrejöjjön az, amit ma a burgenlandi borokat szeretők Kerschbaum Weingutnak ismernek. A pénzt – részben – a családi gazdaságot vezető idősebb Paul biztosította, az elszántságot és kitartást pedig az ifjabb, aki 1989-ben vette át a családi gazdaságot, és három évvel később jelentkezett az első jelentős borával, a Cuvée Imperatorral (későbbi nevén Cuvée Impressario). Paul Juniornak igencsak szüksége volt a lelkierőre: tizenöt éve diagnosztizálták nála a Parkinson-kórt, amit hosszas kezelésekkel olyan hatásosan sikerült visszaszorítani, hogy közben a borász mintegy mellesleg igazi sportman lett: magas szinten golfozik és – mint minden osztrák – síel. És persze közben felépített egy ragyogó birtokot, meg folyamatosan technológiai újításokon törte a fejét.

A pincészet 40 hektár jó minőségű területének a termését egy modern, háromszintes pincében dolgozzák fel. A barrique érlelőtérben mintegy 850 hordó sorakozik, a prémium boroknak pedig kialakítottak egy palackérlelőt is.

Kerschbaum a borait két, megjelenésében jól elkülöníthető csoportra osztotta. A kék címkés palackokba kerülnek a klasszikus eljárással készített borok,a Blaufränkisch Classic (pinceár: 6,90 EUR), a Blaufränkisch Hochäcker (9,50 EUR), ami 2005-tól eredetvédett megjelöléssel (DAC – Districtus Austriae Controllatus) kerül piacra, valamint a Zweigelt (6,90 EUR), ami a múlt évben elnyerte a Falstaff-Rotweinprämierung díjat, mintegy igazolva, hogy ennek a jellegzetesen osztrák fajtának van keresnivalója Közép-Burgenlandban.

A prémium kategóriát a barrique hordókban iskolázott borok képviselik. Köztük egyetlen fajtabor van, Paul kedvenc dűlőjében, a Dürrauban szüretelt Blaufränkisch Dürrau (17,51 EUR). A többi cuvée: a hordóban 18 hónapig érlelődő Cuvée Woman (19 EUR), a 40 százalék kékfrankosból, 50 százalék zweigeltből és 10 százalék cabernet sauvignonból vegyített Cuvée Impressario (26 EUR), valamint a bordeaux-i stílusú, cabernet sauvignonból és merlot-ból épített Cuvée Kerschbaum (34 EUR), ami legkorábban három év érlelés után juthat el a fogyasztókhoz.

És hogy a szortiment teljes legyen, Kerscbaumék készítenek egy fehér cuvée-t is zöldvelteliniből, rizlingből és sylvanerből.

Tavasz van, az idő ideális egy kis kerekezésre – és Burgenlandban vannak bicikliutak is. Kerschbaumék meg várják a látogatókat hétfőtől szombatig, reggeltől estig.