Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Címkék

Utolsó kommentek

  • Antoninus Commentitius: A crnogorskiis megteszi! (2014.04.16. 17:58) Fehér foltok vörösben
  • Antoninus Commentitius: Magyarországon hol lehet megkóstolni a montenegrói Vranac-ot? (2014.04.16. 16:56) Fehér foltok vörösben
  • demobacsi: Engem meg szintén Demeternek hívnak,szívesen megkostólnám a névrokonom borait,ha arra járnék.... (2014.02.19. 09:43) Az annyi, mint négy
  • palack: @Satt1: Évjárat? Remélem nem a 2011-est vetted nagy várakozással :-) (2014.02.07. 23:38) Egy hét oportó II.
  • Satt1: tecsóban vettem nettó áron, azt hittem, jó lesz nekem. miután felbontottam, megkóstoltam, muss vol... (2014.02.07. 22:36) Egy hét oportó II.
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Alkoholista a Facebookon

Mythos-dagasztás és Solus-faragás

Merlók a csúcsról

2007.12.11. 05:12 - alföldi merlot

A kultuszmerlózás nálunk is szépen szárba szökkent. Van benne ráció – elég föllapozni a bordeaux-i bortőzsdét, és kiderül, hogy nincs az a Ch. Margaux vagy Latour, ami árban hozzászagolna a pomeroli csúcsmerlókhoz. Csak a mihez tartás végett: egy karton 1990-es Pétrus öt milla plusz postaköltség. Ehhez képest a honi szupermerlot-k alkalmi vételnek számítanak, akárhogy is fáj. A nemzetközi összehasonlítástól persze nem leszünk gazdagabbak, így Solust én is vendégségbe járok kóstolni. És most esett meg először, hogy a házigazdát jobban sajnáltam, mint magamat. A 2004-es Solus áráért per pillanat öt palack Máté Mantust adnak, ami kétségbeejtően fordított arányosság. A St. Andrea szupertitkos merlója ellenben most is lenyűgőzött – ám minden jel szerint a Mythosnak bealkonyult: elmosta a burgundiprogram. 100 ropi volt az asztalon, és benézett a ló az ablakon.

Az elvárásaink az árakhoz igazodtak. Ez módszertanilag bizonyára hibás alapállás, viszont mélyen emberi. Így aztán a csalódás mértéke a leírásokban egyértelműen tükröződik, míg az abszolút érték csak a pontszámokban. Öt pont alá nem csúsztunk, de nyolc fölé sem emelkedtünk. A leggyakoribb típushibák: magas alkohol, barrikoverkill és direktség. Vakon kóstoltunk.

St. Andrea Merlot 2003

A szín elárulta, hogy nem mai versenyző, a leleplezés pedig azt, hogy mégis. Egyébként egyben van, de nagy truvájokat már ne várjunk tőle. Évekkel ezelőtt több palackkal is kóstoltam, és minden elismerésem mellett sem tudtam túltenni magamat az átható kaporszagon. A nagy áttörés most is elmaradt: az első percekben még volt egy kis csipkebogyós, fűszeres, fenyős, mentás játék, aztán zárt a kapros catenaccio. Közepes test, viszonylag harmonikus korty, de édes. Túl édes. Nem tepert le, mint a déliek, és nem is ficánkolt, mint a jobb egriek. Kilógott a mezőnyből, mint egy safety car. 5 pont.
Bob kedvezőbben fogadta, szerinte szájban kifinomult, egyúttal intenzív, kerek és harmonikus, ami 6 pontra jogosítja fel.

Vylyan Villányi Merlot 2003

Emlékeim szerint frissen csapolva ez egy vaskos, tanninos, extraktos, alkoholos utcai harcos volt. Most nem ismertem rá. Az illatban teafű, kávé, konyakmeggy és füge bódító elegye. Kb. 8 pontról indít. Kóstolva sajnos esik, csetlik – darabos, magas extrakttal és alkohollal, ám rendkívül intenzív zamatokkal. Feketecseresznye, málna és a szokásos kávés-nugátos hordóaromakör. A tannin elég pokróc, de a bor összességében előnyére változott, és van benne még bőven élet. Most látszik igazán, hogy annak idején milyen jó vétel volt (két és fél ropi a polcon). 6 pont.
Bob szerint sokat fejlődött az utolsó találkozásuk óta. Méltatta intenzitását és hosszúságát, ostorozta az alkoholt és a húzós tannint. Nála 7 pont.

Gere Attila Merlot Válogatás 2005

Ez az ún. cédulás, ami Solusnak indult, de nem ért célba. Kezdetben szúrós, tűzköves szag, pörkölt mogyoróval. Idővel az égett és a füves-istállós szagokból összeügyeskedtünk egy napszítta lólepényt. Kóstolva jóval kedvezőbb a kép. Arányos, friss, közepes testtel, kilógó alkohollal. A korty cseresznyés-málnás. A lecsengésben szerencsére csak dereng, nem dorongol az égett mogyoró és a gumi. 5 pont, mert a büdöset nehéz absztrahálni.
Bobot is megcsapta a lószag, aztán az alkohol. Ő is 5 pontnál állapodott meg.

St. Andrea Mythos 2002

Itt dőltem először hátra, ez már hasonlított arra, amit kezdettől reméltünk. Komplex, játékos illat. Fűszernek köménymag, aztán a dobostorta valamennyi nyálcsordító komponense. St. Andreáékat sokat ütjük manapság az elszaladó újhordózás miatt (főleg fehérben), de ez tisztás volt a villányi tölgyrengetegben. Persze extraktban is szerényebb, szerencsére. Pályatársainál jóval finomabb szövésű. Simogatással érvel, nem elefántpuszival. Végig egyenletesen teljesít, nincs üresjárat, kaparás, kipörgés, gumiszag. Egyértelműen a kedvencem volt. 8 pont. (Többen váltig állították, hogy a kóstoló végére legalább egy pontot romlott, és fölütötte fejét a kapor.)
Bobbal az értékelésünk szinte azonos pályát járt be, leszámítva, hogy ő eljutott a visszakóstolás visszakóstolásáig: "Egyszerűsödik, babérlevél, kapor veszi át az uralmat." Így csak 7 pont.

Bock Merlot Special Reserve 1999

Csemege gerontofileknek. Már az összalkoholista merlot-tesztre is járókerettel jött. Stabilan tartja a formáját. Markáns egyéniség: az előtérben egy nagy kupac szántóföldön felejtett káposzta, a háttérben kávé és görögdinnye. Kóstolva oxidáltságra utaló jegyek, luftos szerkezet, savanya. Csíp, húz, csöppet sem harmonikus. Fémes mellék- és utóíz.
5 pont (az erényeit, úgy látszik, elfelejtettem följegyezni).
Bob csokoládés süteményt is talált benne, de az összbenyomás szomorú: "húzós tanninok, üres közepű korty, alkoholos kilógások". 5 pont.

Gere Solus 2003

A kultuszmerlot-kultusz magyarországi elindítója, a "Merlot from Kopár", ahogy a címke hirdeti. Transzba estem tőle itt, Albert gazda csalódott itt. Most én sem repestem az örömtől. A tehetség nyilvánvaló, de hiányzik belőle a rendszer. Csúcsforgalom jelzőlámpák nélkül. Málna, fa, lakk, menta, medvecukor. Magas alkohol, jelentős koncentráció. Érett, de túlméretezett tannin. Zabolátlan, nagy anyag. Valószínűleg rosszkor nyitottunk rá. 7 pont.
Bob itt egy oktávval lejjebb ment. A leírásunk hasonló, ám a megítélésben ő szigorúbb. "Kicsit szétszalad, nem árt még neki némi palackos érlelés", írta. 6 pont.

Malatinszky Kúria Merlot 2006 (hordóminta)

Itt teljesen önálló pályára álltam – rajtam kívül ez a bor mindenkinek tetszett. Az illatában korhadt fát és gyufát éreztem. A kortyot keserűnek és citrusosan savanyúnak találtam. A tannin húzott. A további részletekkel már nem is bajlódtam, mert a közhangulatból látszott, hogy fordítva ülök a lovon. 5 pont (sunyi megalkuvással).
Hogy a támogatók érveiről is képünk legyen, íme, Bob kóstjegye: "Illatában szép egyensúlyban az istállós-silós és a fás karakter, mellé teafű, avar jön. Szájban szép savú, közepes testű, halványan talán savhangsúlyos is (visszakóstolva már nem is halványan). Elegáns bor ugyanakkor." 6 pont.

Máté Mantus 2004

Erősen emlékeztetett a hatodik borra, amiről utólag kiderült, hogy a 2003-as Solus. Csak ebben több volt a rendszer. Itt is V8-as pörög, de nem lyukas a kipufogó. Nagy formátumú hordó násza a tökéletesen érett gyümölccsel – ennél a bornál a kádár a borász alkotótársává lépett elő, és ez kivételesen nem a dorgálás helye. Az illat mint egy jól eltalált édes fűszerkeverék: fahéj, szegfűszeg, meggylekvár, besztercei szilva. Kóstolva teljesen egyben van, az érett, nagy anyagot jó savak tartják mozgásban. Az egész szájat betöltő, gömbölyded tannin. Súlyos, de nem húz, nem szárít. A komplexitásért elsősorban a hordó a felelős – lehet, hogy ez a tökéletes érettség ára? Nem a finom árnyalatok mestere, de annál finomabb. 8 pont – az est megosztott győztese, és ez esett a legközelebb az eredeti (Solusra kihegyezett) elvárásainkhoz.
Bobot is megragadta a fa: "Kifinomult, míves hordóhasználat, kicsit sok fa, de nagyon szép fa." A korty relatív egyszerűségét ő is szóvá tette, de "soha ennél egyszerűbb korty ne kerüljön a szánkba", fűzte hozzá. 8 pont.

Takler Primarius 2002

Az est egyik legjobbja. Komplex, vonzó illat – frissen örölt babkávé, új fás vanília, szilvalekvár, csipetnyi zöldség. Jó arányok, kerek savak, viszonylag élénk, szerethető bor. Az alkohol túlteng, de messze nem gégeperzselő. A korty málnás, árnyalatnyi édességgel. Bársonyos textúra, nagy, de nem formátlan test. Komplexitásban és koncentrációban nem a csúcs, de jól csúszott. Erős 7 pont.
Bob arányosnak, harmonikusnak találta, de a komplexitást hiányolta, így nem léphetett magasabbra, mint 7 pont.

Gere Solus 2004

Korábban kóstolva megelőgeztem a 8 pontot, szarvashiba volt. Most a krokodilt idézte a faviccből: hosszabb, mint zöld. A hordós eszpresszón, vanílián kívül az illatban alig érződött a tíz hónappal korábban körülrajongott málna. Ráadásul valami kis zöldesség is mocorog benne. Maga a korty arányosnak mondható, de kétségtelenül nem sűrű szövésű bor. Doktrináltságunk spinjétől függően hol a túlérettséggel, hol az érettségdeficittel szemben vagyunk elnézőek. Itt az utóbbit kellene eleganciaként eladni, de most nem sikerült. Nem teljesen érett szőlőből készült, pont. A lecsengés is inkább kocsi-út az éjszakában. Magas alkohol és előnytelen fatannin. Kevesebb hordóval, másik címkével és árcédulával mindannyian jobban jártunk volna. Most 6 pont volt.
Bob sem repesett az örömtől. Sokallta az alkoholt, a hordót, kifogásolta a zöldességet és a rendezetlenséget. 6 ponttal és a jövőbe vetett óvatos derűlátással zárta a bor értékelését.

Az öt kóstoló összesített pontszámai alapján a sorrend:

1-2. St. Andrea Mythos 2002 37 pont
1-2. Máté Mantus 2004 (DOC Sant’Antimo) 37 pont
3. Takler Primarius 2002 35 pont
4. Gere Solus 2003 34 pont
5. Malatinszky Kúria Merlot 2006 (hordóminta) 32 pont
6. Vylyan Villányi Merlot 2003  31 pont
7. Gere Solus 2004 29 pont
8-9. St. Andrea Merlot 2003 26 pont
8-9. Gere Attila Merlot Válogatás 2005 26 pont
10. Bock Merlot Special Reserve 1999 24 pont

Címkék: kóstolás vörös szekszárd hatpontos merlot ötpontos st. andrea eger villány takler hétpontos nyolcpontos vylyan malatinszky bock gere solus máté mantus mythos

43 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr36257078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2007.12.11. 06:11:08

Ha a "Bock Merlot Special Reserve 1999"-re AM és Bob ketten együtt 10 pontod adtak akkor a maradék négy kóstoló hozta össze a 14 pontot. Ez náluk 3.5 pontos átlagot jelent.
Ahogy a "St. Andrea Mythos 2002"-t a csendestársak átlagban 5.5 pontra hozták.

Nekem az olvasottak alapján a halk kvartett pontozása inkább a földön jár mint AM és Bob.

alföldi merlot 2007.12.11. 06:26:47

Mea culpa, csak öten pontoztunk. Javítom.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2007.12.11. 06:32:17

Mindjárt más az ábra :)

Szerinted vakon is hozták volna ezek a borok ezeket a pontokat? Szóval mennyit számít a név és a 10k körüli ár abban, hogy a nyálkahártya jobbnak érezzen valamit?

alföldi merlot 2007.12.11. 07:26:42

Kedves Zoltán,
A kóstoló vak volt. saját tapasztalatom szerint a nagy név és a magas ár két teljesen különböző reakciót válthat ki: ájult csodálat vagy a túlzott várakozás miatti elégedetlenség. Ahogyan arra a bevezetőben utaltam, most inkább az utóbbi fenyegetett, de próbáltuk kordában tartani.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2007.12.11. 08:00:46

Így mindjárt más a gyermek fekvése :)

Mindenesetre sokatmondóak a kóstolási jegyzetek, legalábbis a vegytiszta pontozásnál többet árulnak el. Tanulságos, hogy egyre jobban szorul háttérben a 90-es évek nagy kamuszlogenje, hogy ez meg az a csúcsbor több évtizedes érlelési potenciállal rendelkezik :)
A menün szereplő borok átlagéletkora alig 4 év (a Bock nélkül 3.4), ami azért nem matuzsálemi kor a vörösborok világában.

így karácsony előtt nagyon tanulságos az ajándékárazású borok tesztje :)

koccintós 2007.12.11. 08:52:27

Itt se feszegetném az ár/érték arányt, pláne miután rákerestem, mennyibe kerülnek az egyes tételek... Inkább Albert gazda korábban elhangzott véleményét erősíteném meg: fehérborokban jócskán előrébb járunk.

BOB 2007.12.11. 11:04:34

BZoli: Annyit hozzátennék, hogy talán egy kicsit belefutottunk mink abba a "tipikus" vaktesztes hibába, hogy a jegyzetekbe a boroknak több gyengesége került be, mint erénye. Pedig azért erényből is volt szépen, ezt tükrözik a pontok is, csak hát. Talán valóban a túlzott várakozások miatt lett ez így, nem tudom. Akkor, ott így éreztük, így szórtuk a pontokat.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2007.12.11. 12:30:23

Bob: Nyilván mivel ismertétek előre a sort, tudtátok, hogy ezek mind merites úri dámák akiknek a cipellőjéből pezsgőt szokás inni és akinek százas kötegben küldi mindeki a rózsát :) Van ez így... mit tagadjam, én is hajlamos vagyok egy 50-100 eurós borra "máshogy" nézni. Ilynkor érdemes beletenni a sorba néhány 2-3000 forintos kakukktojást :) sokat tud segíteni, lehetőleg olyan am azért jó de nem túl ismert... akár külhoni.

BOB 2007.12.11. 13:59:25

Volt ilyen, a 2003-as Szentandi-merlot.

dalton1 2007.12.11. 14:30:34

Nem értem...azt írod hogy a Solus áráért 5 Mantus-t adnak, ugyanakkor megnéztem a Solus (2004) 13-14 ropi a Mantus-ra meg egy régebbi post-ban 27€-t írtatok...

Albert gazda 2007.12.11. 14:33:20

Bocsánat, hogy beleszólok, de beleszólok.

Egyre kevésbé tartom értelmesnek a vakkóstolásokat. Az a kérdés ugyanis, hogy mit akarunk. Jó borokat inni, vagy megmérni a borokat. Én mindenképpen az előbbit szeretném. Az élet túl rövid ahhoz, hogy fanyalogjunk feszt. A vakkóstolás, ahogy fentebb Bob is mondja, meg én is felvetettem már néhányszor, a kritikust hozza elő az emberből, nem a borivót. A hibákat keresi, nem az erényeket. És húzza a strigulákat. Ha az ember szakíró vagy borbíra, akkor rendben van. De ha sem egyik, sem másik, akkor minek? Engem az erények érdekelnek. Nem azt akarom megtudni, hogy az a bor miért szar, ha másképp nem, az árához képest, hanem azt, hogy miért jó. Minek takargassam, ha egyszer a sztori is hozzá tartozik? Minek tegyek mellé négyeurós spanyolt? Mit tesz hozzá?

Én azt hiszem, lehet, kissé nagyképűen, hogy akkor is képes vagyok levonni a következtetéseket, ha tudom, mi van a poharamban.
Erre persze lehet azt mondani, hogy dejszen én is osztályozok. Lehet. Csak talán nem kéne annyira véresen komolyan venni. Take it easy, ahogy a művelt finnek mondják.

alföldi merlot 2007.12.11. 15:06:40

Ami a vaktesztet illeti, a véleményemet itt alkoholista.blog.hu/2005/09/19/vakteszt_avagy_a_mesterseges_tudatlansag kifejtettem olyan bőven, ahogyan erőmből telt. Aztán a vakteszt teljes elvetése után egyre gyakrabban tapasztaltam magamon és másokon, hogy a rokonszenvek és ellenszenvek hogyan hajlítják/torzítják el a borok megítélését. Azóta a vakszakaszos indítás után egy versenymentes visszakóstolás (gyakran másnap, ha lehetséges) kettősénél kötöttem ki. Az első tájol, és lehetővé teszi, hogy az élből a tornasor végére küldött borok is esélyt kapjanak, illetve az eleve eminensnek elkönyveltek is megizzadjanak, a második pedig a bor értékeinek, karakterének megértéséhez teremt alkalmat. Ez nyilván csak egy a lehetséges megközelítések közül - én mindenesetre most ezt a módszert követem, ha "bortesztről" van szó, és tudom, hogy írni fogok róla. A kedvtelés természetesen egy másik műfaj.
Kedves Dalton! Nem végeztem teljeskörű piackutatást, de a 2004-es Solus itt www.na-tura.hu/vinoteka/vinoteka.php?p=ritkasagok 25000 Ft, a Máté Mantus itt www.montalcino.hu/ 3900 Ft.

dalton1 2007.12.11. 15:38:30

Alföldi Merlot, köszönöm!

Gelencsér László 2007.12.11. 16:37:02

Sajnos mi elkövettük azt a hibát hogy először egy 2003-as Günzer Merlot kóstoltunk. Javaslom bárhonnan is szerezzetek be! Ez veri a 9pontot és ezeket a merlot-kat is. Utánna a 2003-as Gere Solus első kóstolásra - dakantálás után is - ottmaradt. Sétáltunk egy picit 3órát, de utánna sem hozta magát. Szerencsére volt még pár üveggel ( Csaba barátom Őrségi pincéjében ) a Günzer Merlot-ból:))

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2007.12.11. 17:03:22

Albert gazda,

Én nem értem a problémádat. Élvezni lehet egy vakkóstolót is és lehet hibákat keresni egy olyan borban is aminek a palackját a kezünkben tartjuk és oda-vissza elolvastuk a címkéjét. Az, hogy mit íruk-gondololunk-mondunk egy borról az egy jelentős részben _RÓLUNK_ szól és nem a borról :) Szóval ha te alapvetően egy értékeket és örömöt kereső ember vagy akkor egy vaktesztben is megtalálod az örömöt és a bor kiléténke ismerete nélkül is tudod az erényeit keresni nem pedig a hibáit.

A vaktesztelés számomra mint laikus számára egy játék amit mindig nagyon élvezek... sőt amikor járom a világot és találomra leemelek egy-egy palackot akkor is vakon kóstolok, mert nem a név, vagy terroir az amit veszek, hanem csak úgy egy bort.

A vakteszt egyébként tartson azt első kortyig és az az utáni első _szabad_ benyomásig. Utánna fel lehet fedni a bor kilétét.

Én még a pincében kóstolást is úgy szeretem ízlelni a bort, hogy nem tudom előre mi is van a lopóban... ez nagy szabadságot ad nekem és nagy alázatra is nevel :)

Persze mindez csak az én személyes agybajom :) másnak lehetnek más hóbortjai és szokásai.

Wine T. Ester · http://www.borhirek.blog.hu 2007.12.11. 18:38:13

Szerintem, általában - és talán csak filozófiailag - az a baj a bortesztekkel, hogy tulajdonképpen borbírálatok. Azt szoktam mondani, hogy a borászoknak / borbírálóknak nehéz életük van, mert mindíg a hibát keresik a borban és az alapján ítélnek (pl.: " ..hibapontos bírálat..!)! Ettől nehéz elvonatkoztatni. Én pl. ha bort kóstolok/bírálok szeretem tudni legalább a fajtát és az évjáratot. Egy igazi vakkóstolónál ez is titok...

Albert gazda 2007.12.11. 18:52:26

Nincs nekem problémám, Zoltán, egyáltalán. :)

A tapasztalás azt mutatja, hogy a vakság bizony a hibakeresés felé billenti a zembereket. Talán azért, mert a zemberek éppen az így teremtett körülmények hatására elkezdik úgy érezni egyszer csak, hogy dolgoznak. Hogy borbírák, vagy mik. Mármost én borral nem dolgozom. AM írta fentebb, hogy a kedvtelés, az más. Erre én azt mondom, hogy csak kedvtelés van, más nincs. Akkor dolgozom, amikor rovatot vezetek, amikor bort kóstolok, akkor nem dolgozom. De nem ám.

Aztán. Gondolhatom én, gondolom is, hogy vakon is képes vagyok erényekre, nem hibákra koncentrálni, de én még olyan vak társaságot nem láttam, amely rövid úton ne az általános fanyalgásnál kötött volna ki. Mellékszál: például azért is, mert mégiscsak kevésbé gáz egy jó bort leutálni, az úgyis divat, mint egy póriasat felmagasztalni.

De mindegy is. Bizonyára számtalan értelmes stratégia van, és mindegyik megfelelhet valakinek, sok mindenkinek. Én azt mondom, az élet túl rövid ahhoz, hogy jó borok feletti nyafogással töltsük. Ám eszem ágában sincs bárkit lebeszélni a vaktesztről. Aki úgy szereti, csinálja úgy. Én másképpen szeretem, ennyi az egész.

Herczeg Zoltán 2007.12.11. 19:47:09

A vakteszteken valóban sokszor a "csodát várva" a résztvevők többsége a hibákra koncentrál, figyel arra, hogy mi az ami nincs a borban. Nagyon sok igazság van: Albert gazda: "Mellékszál: például azért is, mert mégiscsak kevésbé gáz egy jó bort leutálni, az úgyis divat, mint egy póriasat felmagasztalni." gondolatában. Tudjátok a ha történetessen tudom hogy mit kóstolok, akkor is el tudom dönteni, hogy tetszik-e vagy nem. Minden kóstolás és kóstoló szubjektíven ítél, nincsenek mindörökre kötelező érvényű megállapítások. Ma így éreztem és az holnap már nem biztos, hogy igaz. Tehát az öt pontozó is "csak" egy vélemény és nem meg fellebbezhetetlen ítélet. Ök ma így gondolták és akkor mi van...

Zazu 2007.12.11. 19:48:38

Akkor van gond, ha az ember értékel egy bort jó magasra, és pár héttel utána egy vakkóstolón ad rá 3-4 ponttal kevesebbet. Az ciki nem? Aztán magyarázhatja, hogy palacksokk és áááá, nem a cimke szerint pontozott.

Herczeg Zoltán 2007.12.11. 20:03:03

Az a pontozó felkészültségét, illetve felkészületlenségét mutatja, aki így értékel az egyébként sem sokat ért a borhoz, úgyhogy a véleménye nem számít...

Borboszi 2007.12.11. 20:20:11

... nem, nem ciki...

a bor tökéletesen szubjektív dolog és ahogy masseto mondja ma így érzem, holnap lehet másképp...

a bor oly sokszor (talán mindig) a pillanat varázsa... én ezért nem szoktam pontozni. Jól meg is ütköztem már ezzel a véleményemmel a nagy-nagy pontozók körében. Egyszerűen nem vagyok képes bort futószalagon bírálni.. noha gyakran előfordul, hogy kell... meg ítéletet is mondani... eh.. ezt utálom... kell idő, hadd meséljen már az a bor a poharamban, a számban... aztán majd mondok valamit, ha úgy gonolom, hogy van mit. De ez a legritkább esetben van így... tesztelni is úgy szeretek inkább... üljünk le, legyen időnk, beszélgessünk és jegyezzük le, amit le akarunk... :-)

teroldego 2007.12.11. 20:54:18

Egyetértek. A kóstolás mindig pillanatfelvétel,amikor a kóstoló és a bor is éppen valamilyen formát mutat.Ki nem érzékelte még,hogy egy korábban - akár néhány héttel azelőtt - kóstolt bor teljesen más benyomást tesz rá ? És nem biztos,hogy a bor változott. A legnagyobb élmények akkor érik az embert,amikor ő is,a bor is olyan formában,állapotban van,amely ezt az élményt lehetővé teszi. Ehhez persze sok minden szükséges - objektív feltételek is -,de az igazi kóstoláshoz hangulat,idő,társaság,beszélgetés kell.

Zazu 2007.12.11. 21:02:49

Kedves Borboszi, szerintem az nem futószalag, ha valaki a barátaival, - mondjuk öten-hatan - megkóstolnak 5-6 plack bort 2 óra alatt. Van idő elemezgetni, visszakóstolni, megbeszélni a dolgokat. A 4 pont különbség meg szerintem olyan - mint nő a nőnek egy kézzelfogható példával - mintha George Clooney-val vacsoráznál és az ágyban kiderül, hogy Paudits Béla.

bsutyi 2007.12.11. 21:23:31

Kedves Hozzászólók!

Régóta foglalkoztat a gondolat, a vakkostolások, tesztek eredményeit illetően. Nemcsak itt hanem magazinokban is. Így úgy gondolom összekéne már hozni egy nagy kostolót ahól minden "oldal" képviseltetné magát egy nagy óriási tesztet ahol tényleg eldölhetnének bizonyos dolgok.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2007.12.11. 23:34:39

Albert gazda:
Azt írod mellékszálként, hogy mégiscsak kevésbé gáz egy jó bort leutálni, mint egy póriasat elmagasztalni.

Ez számomra olyan bizar ... én oskolás koromban bizony mindenféle -mai szemmel- vacak lőrének örültem és a mai napig sem tagadom meg azokat az örömöket amiket azért csak kicsikartunk egy-egy olcsóbb vinkócskából. A mai napig a számban érzem azokat a soproni kékfrankos rozékat :) a Béketanszékkel szembeni közértből. Szerintem aki egy vakon kóstoláskor azon parázik, hogy most ciki-e feldícsérni egy másfél eurós lityós tetrapackos DonSimont az már amúgyis rég bukta az ivás örömét.

Szerintem az a mágus aki egy gyönge bortól is lokális mennybemenetelt él meg és nem az aki egy Parker szerint 100 pontos bortól fanyalog :) De ahogy írod ez néha divat és hecc kérdése.

kádkongató 2007.12.11. 23:40:03

"egyik nap így érzem, másik nap úgy"
Lehet hogy gyökér napot fogtam?? :)
Erről mit gondoltok? Szerintem ebben is lehet valami. A Bussay is megmondta, sőt meg is magyarázta hogy az öreg Józsi bácsi miért érezte egyszer fűszeresebbnek a traminiját mint másszor.

Ferraiolo 2007.12.12. 00:17:16

Mindkét kóstolásnak megvan a maga szépsége. De..Azt gondolom, a vakkóstolásokat alapvetően borbírálatra , szakértőknek találták ki, nem otthoni baráti poharazgatásra. A nevezzük bárminek -tesztelő, bíráló, szakértő, borkedvelő, stb...- a vakkóstoláskor alapvetően először a hibákat keresi az adott tételben és csak ezután kezdi a bor szépségeit (persze csak ha van ilyen) megfogalmazni magában. A face to face kóstoláskor legalább kicsit hamarabb dőlsz kardodba, ha a csillióbillió pénzért megvásárolt csodabor nem a tőle igazán elvárt kvalitást mutatja. A vakkóstoláskor pedig csak a végén derül fény a nagy kérdőjelre, ami ugyan hosszabb ideig tartó adrenalin, de talán kisebb csalódás, mert ilyenkor általában a társaság megvitatja, hogy az adott bor tragikus formája minek is tulajdonítható...
Itt az Alkeszok legalább megmondják a tutit, legyen az vak vagy látó kóstolás.
Végszónak pedig: Toszkána az Toszkána uraim. Üdv, Ferraiolo

Zazu 2007.12.12. 08:24:49

Azért valljátok be, hogy vakkóstolás után sokkal több pofáraesés van. Amikor az istenített nagyágyúk elvéreznek, amikor a borász a saját borát fikázza. Mindenkinek van kedvence, van olyan bor ami valamiért kedves neki. És ha ilyet kóstol és látja a címkét egyszerűen nem tud elvonatkoztatni. Eszébe jut a borász, akit személyesen ismer, kedves pofa, milyen jó volt kóstolni nála a pincében, és az a kakaspörkölt, még mindig érzem a számban az ízét. És kicsúszik a plusz 1-2 pont. Amúgy ez engem nem zavar, sőt természetesnek tartom, de ennek kivédésére jó a vakteszt. Én is szívtam már meg többször, de ez csak megerősített.

vörös_és_fehér · borvirag.blogspot.com 2007.12.12. 09:14:08

a vakteszt veszélye az is, szerintem, hogy vannak besorolhatatlan borok, példának idecitálnám a buttler syrah-trilógiát (vagy a sokat szídott-dicsért ráspi borait), amik szerintem egy fajtakótolón hát nem biztos hogy jól szerepelnének, egy másik sorban, ami nem a fajtáról szól meg megint máshogy. személyes bajom a vakkótolással (azon túl hogy nem értek hozzá) hogy nagyon nehezen tudok elvonatkoztatni az előző bortól, így egy hosszabb sorban az első és mondjuk a hetedik tétel közti pontszámok (pláne 100 pontos rendszerben) nem igazán lesznek egymáshoz képest értelmezhetők.

zoli 2007.12.12. 11:16:56

Az nem lehet, hogy magával a pontozással van a baj?
Tényleg olyan fontos tudni, hogy a Primarius jobb-e a Solusnál?
Biztosan erről szól ez az egész?

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2007.12.12. 11:46:36

Zoli,

a pontozás igen gyakran nem sorrendmegállapító, hanem leíró jellegű. Nézd meg az alkeszok pontozási rendszerét például.

Borboszi 2007.12.12. 20:13:46

Zizi93, valamit féreérthettél :-) nem azt mondtam, hogy amit te is leírtál, az a futószalagon történő kóstolás... :-) Nekem az a futószalag, amikor leültetnek és bírálni kell... meg pontozni... van rá x perced. És ugyan légy már objektív... eh... és régebben a fesztiválok is ezt jelentették, hogy minél több bort megkóstolni, mert úgy tanul az ember... izé... vagy rossz, vagy nem, de ebből kinőttem... van saját ritmusom és köszönöm, remekül vagyok... vagy csak ellustultam? Lehet, de manapság ezeket a rendezvényeket inkább élvezni szeretem... és letojom, hogy hány bort kóstolok... ami érdekel... ahol a barátaim vannak... ahol kérdezni szeretnék.. ami megfog külsőleg... ahol csinos a borász... és mindezt így ahogy van egyenesen imádom :-)))
... ööö.. egy jó vacsi jöhet Clooney-val, bár nem az esetem. Másrészről meg nálam nem vezet egyenes út az étteremből az ágyba ;-))) Én már csak ilyen vénkisasszony vagyok, aki előbb időt ad a pályázónak, hogy bemutatkozzon és megnyíljon ;-) Mint maga a BOR :-)

muskotály küvé 2007.12.13. 08:17:00

A tesztben szereplők közül szokás szerint egyiket sem ismerem, viszont jó kommentelőhöz illően nekem is van alternatív (v)él(e)ményem: nemrég volt szerencsém Tóth István 2000-es és 2003-as merlot-ihoz, önmagában mindkettő különböző módon, de nagyon tetszett. Talán becsuktam a szemem, amikor vízszintesbe került a pohár, de valahogy előtte én is szeretem megnézni, mit iszom.

zoli 2007.12.13. 09:14:25

BZoltan, gondolod az olvasó is eképpen tekint rá?
Szerintem meg leegyszerűsíti és silányítja a borélményt...

pelotepincsi 2007.12.13. 09:40:05

a 2003 - as Günzer Merlot is idekívánkozott volna...

vörös_és_fehér · borvirag.blogspot.com 2007.12.13. 10:10:14

zoli, szerintem vannak azok, akiknek a pontszám, teszteredmény, versenyplecsni sokat jelent meg vannak akiknek nem. ha a helyén kezeled a pontozást (szubjektív, adott helyzetben, adott borsorban, adott palacknak (!) kiosztott pont), akkor érdekes játék lesz belőle, nem több, és ez így van rendben, szerintem. lehet a vakpontok után mondani hogy hűű, meg nahát, lehet visszakóstolni és érteni/nem érteni hogy adhattál rá ennyi vagy annyi pontot.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2007.12.13. 12:26:12

zoli,
nem tudom, hogy az olvasó hogyan tekint rá. Az olvasó megnézheti és tudhatja, hogy mit jelentenek a pontok. Sokat beszélgettünk már évekkel ezelőtt is erről a 10 pontos rendszerről és én azóta is tartom, hogy a pontozás az nem más mint egy rövid, velős vélemény.
Ha szerinted ez lesilányítja a borélmény akkor mi lehet a véleményed a legelterjedtebb 2 pontos rendszerről, amikor csak azt mondja a borivó, hogy jó a bor avagy nem jó.

Herczeg Zoltán 2007.12.13. 21:48:38

Tényleg nagyon sok az érv és az ellenérv, de hát ne akarjatok igazságot tenni a díjjak és az eredmények mellet és főleg ne ellenük. Nincsen két egyforma ember, száj, nyelv, érzékszervek, ne zavarjon, hogy valaki sok pontot ad egy borra, azért mert lát rajta egy plecsnit. És akkor mi van? Miért kell bebizonyítani, hogy Ő nem ért hozzá, mi a cél? Tudd eldönteni, hogy neked tetszik-e és ha téged zavar, hogy látod a palackot, akkor még nincs megfelelő tapasztalatod. Egy egyszerü példa: Ha valaki más nőt lát szebbnek mint én, akkor az hülye? Dehogy

zoli 2007.12.14. 10:04:21

Az én kétpontosom inkább 3pontos.
Tetszik, nem tetszik, illetve, a bor jól elkészített, de nem a zsánerem.
Nekem ennyi bőven elég, de van 100 pontos is, akkor az biztosan még jobb...
A pontozást lehet játéknak is tekinteni, de itt jól látható hova vezet: ér annyit, nem ér annyit, ez jobb, mint az, visszakeresés, hivatkozás, fölösleges körök.

zoranka · http://www.pecsiborozo.hu 2007.12.14. 11:42:29

most akkor az a fontos, hogy száz pontos, 20 pontos, 10 pontos, egyáltalán pontos? hogy vakon vagy nem vakon? hogy fajtasor, terroirsor vagy egyáltalán sor, netán csak önmagában? úgysem fogunk sosem egyetérteni, így aztán mindenki válasszon magának módszert, találjon hozzá társakat (egyedül kóstolni nem a legjobb) és kóstoljon borokat. ahogy éppen a pillanat kívánja. játsszon pontozósat vagy komoly arccal vakkóstoljon, esetleg csak úgy, kortyoljon bele egy jó borba!

nemjo 2007.12.15. 21:55:39

Érdekelne hogy konkrétan mit értesz azon hogy "hiányzik belőle a rendszer"?
(ha valakinek a cikk után elment a kedve a fekvő 03'-as Solusától akkor értelmes áron vevő vagyok egy 12-es kartonra ugyanis nekem továbbra is ez a kedvencem)

Albert Gazda!
Technikai bajaim miatt(Win XP)nem tudok még válaszolni, de ezúton is nagyon köszönöm az iránytűt a brunellók és barberák útvesztőjében!
:-)