Az egyik Google-alapító atya borászattal szemez. Amerika a francia trónra tör. Mona Lisa családja él, sőt borászkodik. Egy angol honatya szerint kisebb pohár=kevesebb részeg. Mi a mértékletességben sem ismerünk mértéket, azaz beköszöntött a zéró tolerancia. Egy határozott vélemény Szekszárdról.
A világ legnagyobb borfogyasztója
Az Egyesült Államok lesz a legnagyobb borfogyasztó 2010-re. Sőt nem kizárt, hogy az idén. A Wine Market Council jelentése szerint tavaly 304 millió karton bor kelt el Amerikában, ami egyrészt rekord, másrészt egy tizenötéves töretlen trend legutóbbi állomása. Ezzel vélhetően megelőzték az eddig második Olaszországot, és küszöbön áll a franciák trónfosztása. Bor per kopfban viszont a franciák magasról alázzák az amerikaiakat - ők évente 68 litert fogyasztanak, míg az átlag amerikai csupán 14,5-et. Ám ez is háromszoros növekedés 1970 óta. (Nálunk, ha nem tévedek, 32 liter az egy főre jutó.)
Óvatos Google-nyitás a bor felé
A hír meglehetősen ködös-homályos, de a Google egyik alapító tagja (azaz vagy Sergey Brin vagy Larry Page) birtokot készül vásárolni. Hol vásárol egy igazán okos tojás? Én ki nem találtam volna, bár van benne ráció - Új-Zélandon. A kiszemelt birtok kb. 50 hektáros, Mebus-nak hívják, és Wairarapában található. A fajtaválaszték: merlot, chardonnay, pinot noir és sauvignon blanc. A tudósító megjegyzése szerint az érintett Google-atya meglepően szerényen választott, hiszen a 18 milliárdos vagyonból többre is futná.
Mona Lisa ükunokái ma is borászkodnak
Nagy megkönnyebbüléssel nyugtáztuk, hogy a Heidelbergi Egyetem könyvtárában őrzött Agostino Vespucci inkunábulum egyik lapszéli jegyzete végre tisztázta, hogy a Mona Lisa modellje valóban Lisa Gherardini volt, akit a férje után Giocondaként ismerünk. Az olaszok amúgyis Giocondának hívják a festményt és nem Mona Lisának. Lényeg a lényeg: Gherardini kisasszony leszármazottai közé tartozik a Guicciardini Strozzi család, akiknek egész birtok-gyűjteményük van, de elsősorban Vernaccia di San Gimignanoban alkotnak maradandót.
Kisebb pohárral a részegség ellen
Először azt hittem, hogy a brit humor egyik újabb megnyilvánulása az a javaslat, mely szerint a pubokban rendeletileg csökkentenék az alkalmazható boros poharak méretét, és így mérnének csapást a péntek és szombat esti mámorra. De nem vicc, igaz, kissé pontatlanul fogalmaztam. Szóval, Greg Mulholland, szabad demokrata képviselő szerint egyes kocsmákban akkora boros poharakat rendszeresítettek, hogy azokba akár 1/3 palacknyi bor is belefér (de akkor a hab már túlcsordul :). Javaslata szerint kötelező volna minden érintett üzemegységben 125 ml-es poharakat is tartani, hogy az italozók szabadon választhassanak, és tisztábban lássák, hogy hány egység alkoholnál járnak. A nagyobb pohár Mulholland szerint valójában a publikánusok mohó nyereségvágyának néma cinkosa, és különösen a nőkre jelent veszélyt, akik 69 százalékban bort isznak a pubokban, fittyet hányva a mellrákra. (Angol Semmelweis a láthatáron?)
Hová vezet a zéró tolerancia?
Nem veszem magamnak a bátorságot, hogy az alcímben föltett kérdésre magam válaszoljak. De Kovács Tibor, a Szent Gaál Pincészet társtulajdonosa egy olyan gondolatmenetet vázolt föl, amellyel könnyű egyetértenem. Egy markáns részlet az eszmefuttatásból: "... ebben az esetben is azokat sújtja a szigor, akikkel szemben fölösleges: a mértékleteseket. Aki meg tudja állni, hogy ne igyon semmit zéró tolerancia esetén, az meg tudná állni, hogy csak egy pohárral igyon, ha épp annyit lehet. Ebben az esetben lenne kedve étterembe és vendégségbe menni, társasági életet élni. Biztos vagyok benne, hogy annak az országnak rosszabb az élete, ahol nem lehet egy kortyot sem inni, mert egy kulturált, polgáriasult országban a kulturált borfogyasztás része az életnek, és amennyire tudom, mi szeretnénk ilyenek lenni."
Az utolsó 100 komment: