Tőrőlmetszett Bussay-rajongó vagyok. Eredetileg függetlenül attól, de csak kikotyogom, hogy családom felerészt zalai, sőt, apám és a magyar borászat legismertebb körzeti orvosa/polihisztora egyaránt a Kerka-patakban rákászott két évtized eltéréssel. Ezért vagy sem, de az öregem igencsak rákapott az Esküvére, és ez ritka borpedagógiai sikereim legfényesebbike. Az Esküvé amúgy része annak a nagyjából háromtagú budget-elitalakulatnak, amelyből több évjáratot raktározok. Nem nagy sztori, de a Villa Márika iránt is él bennem némi elfogultság, no jó, írjuk át indokolt kíváncsiságra, amióta Pampetrics úr, Keszthely legsirályabb borkereskedőjének közvetítésével alig egy éve fölfedeztem magamnak, és örökre megjegyeztem ezt a sükebóka nevet. 

Bussay Esküvé 2006

Akkor ez most terroirbor vagy sem? Alkalmas-e egy olasz-rajnai házasítás fölmutatni a csörnyeföldi terroirt? Hogy a pákóba ne volna! És akkor most mit tudtunk meg a csörnyeföldi terroirról? Ami engem illet, leginkább azt, hogy a csörnyeföldi terroir földtörténeti korszakokon át szunnyadt, mígnem jött egy emberfölötti ember, és ha kellett gyengéden, ha kellett,  könyörtelenül lelket vert belé. És félő, hogy amint Bussay doktor beköltözik a földtörténeti rétegek közé, a csörnyeföldi terroir ismét hallgatásba burkolózik.
Az előző két évjárat metszően tiszta volt, pengeélen táncoló savakkal, végtelen potenciállal. Akinek volt türelme (és teflon a gyomorfalán) a savakon túlra tekinteni, az örömét lelte benne. Illatosak, virágosak, mézesek, barackosak voltak – és tiszták, mint az Orléans-i Szűz. Ez most más. Nem vagyok benne biztos, hogy vakon fölismertem volna. Melegebb, dúsabb, áradóbb, ahogy az évjárat ígérte.
Kirobbanóan intenzív illat: méz, keleti fűszerek, fehérhúsú őszibarack, zellerszár, ásvány. Kóstolva viszonylag telt, a savak szépen pörögnek, de ezúttal nagyobb test és bőkezűbb gyümölcsösség társul hozzájuk, mint korábban. A korty közepén remek szaftos őszibarack. Nagy rajongója vagyok az olaszrizlingnek, de jól érezhető, ahogy a rajnai megemeli, nemesíti, komplexebbé teszi. A lecsengés, mézes, virágos és természetesen hosszú. Túlzás volna azt állítani, hogy már most minden a helyén van, de tudjuk, hogy Bussay keze alól nem percborocskák kerülnek ki.
6 pont most

Villa Márika Badacsonyi Olaszrizling 2006

Miután tavaly a 2001-es aratott családi körben, kissé félve fogadtam ezt a serdületlent. A bizalmatlanságot fokozta, hogy a téli Borbarát általános keserűséget rótt fel Márikáéknak. A rossznál sokkal jobbat kaptam.
A kesernyét detektáltuk, de jobban zavart, hogy a kén még a harmadik napon is érezhető volt (jegyzeteimben egyszer megpróbáltam kéksajttal elütni). Viszonylag telt szín és izmos korona. A minden újranyitáskor fölszárnyaló komor férfihúgy néhány perc alatt elillant, és attól kezdve ismerős terepen mozogtunk: virág, méz, mineralitás. Kóstolva arányos, viszonylag telt, de csontszáraz. Selymes, sima textúra. Ha nagyon figyelünk (figyelek), akkor talán fölsejlik a 2001-esben megcsodált akácmézes jövő. A korty második felétől határozott kesernye – nekem a tűréshatáson innen, szuperízlelő feleségemnek onnan. Jól fölismerhetően vulkanikus és olaszrizling, de a 2001-es palackérettsége híján kissé átlátszó próbálkozás. 2-3 év múlva kellene visszatérni hozzá, addigra talán megnemesíti a palackbuké.
sovány 5 pont