A koncepció az volt, hogy két Konyári borral, egy villányi cabernet franc-nal, illetve egy spanyol és egy olasz globálpince középárasával fölszerelkezve bemérem a gyümölcsbomba-küszöböm. Minthogy nem szeretnék belefásulni a tanninzsák püfölésébe, a terroir krédó szajkózásába és az ozmózis farkas kiáltásába, ezúttal feltett szándékom volt, hogy szigorúan az érzékekre hagyatkozom, és szabad kezet adok a hedonista-énnek. A gondok ott kezdődnek, hogy az én hedonista énem nem mazochista, és nem élvezi, ha perzselik, smirglizik vagy zaccal tömik. Még akkor sem, ha közben degeszre tömheti magát málnacukorral.

Torres Gran Coronas 2004

Nem akarom elhinni, hogy ennyire nem szeretem az újvilági borokat (akkor sem, ha óvilági szűrőn át jönnek). Mindig akad valami szalmaszál, amibe kapaszkodva próbálom az elviselhetetlent az elviselhetőbe átbillenteni, és ezúttal is iparkodtam, ravaszkodtam eleget. De minek? Ha a Gran Coronast önmagában kóstolom, talán sikerül a mutatvány, de a négy palackszomszéd mindig helyre (utolsó) tette. (Idővel mégis első lett: a kóstoláshoz elővett poharakat ezzel öblítettem ki.)
85 százalék cabernet sauvignon és 15 százalék tempranillo. Érett, nagy, lélektelen. A színe ragyogó alvadt vér. Az intenzív, alkoholmeghajtású illatban ribizli, szeder, gázolaj, égett gumi és szilvabefőtt. Már belélegezve is tömény. A szájban magas alkohol, édesbe hajló fekete ribizli, kerek savak, de nem elegen. Ez is afféle sezlonybor, elterül, nem mozdul. A lecsengésben éget az alkohol, és mindent elfed a csokoládé. Eltömíti az ízlelőbimbókat. Aki ebből egy egész pohárral meg tud inni, az a bor Mucius Scaevolája.
4 pont
(Szerintem a Gran Coronas az elrettentő példa Villány számára: ahol még a Szársomlyónál is melegebb van, ott fillérekből összefércelik az ilyen konfekciócuccot. Nekünk ehhez sem végtelen fennsíkjaink, sem mediterrán éghajlatunk, sem pofánk nincs (remélem).)

La Braccesca Sabazio Rosso di Montepulciano 2006

Néhány hónapja kóstoltam a 2003-ast, amit kétezeröt körül vettem, és nagyon elégedett voltam az árértékkel meg a palackéréssel. A 2003-asban feltűnően sok volt a merlot, és ezt a trükköt 2006-ban sem tudták kihagyni. Amúgy ez egy remek évjárat profin elkészített, a forrásvidékéhez elfogadható mértékben hűséges bora. A Torres után egyértelmű felüdülés. Él, játszik, csupa gyümölcs, és a merlós simulékonyság nem vasalja ki, csak ráncba szedi a prugnolo gentilét. Aztán beköszön a plasztik, sajnos.
Viszonylag sötét. Az illatban málna és cseresznye, amihez idővel cédrus és kátrány társul. Remek savak, közepes test, szellős szerkezet. A vaníliás-gyümölcsösséget keretező fanyarságot én kedvelem, de már a kortyban jelentkezik a műanyag: mintha zsugorfólia védené a gyümölcsöt az érintéstől. A korty végétől alkoholos hév, de nem perzselő. A lecsengés hosszú, fanyar, a tannin tisztességesen kitölti a szájat. És akkor a fő plasztikforrás behatárolva: a lecsengés záró szakasza olyan, mintha valaki a puncsos jégkrém műanyag rúdját szopogatná a végtelenségig. 
5 pont

Konyári Sigillum Loliense 2006 (vörös)

A 2005-ösről írva arról ábrándoztam, hogy amennyiben a 2006-os termést hagyják magáért beszélni, akkor jövő ilyenkor óriásölőnk lesz fél áron. Szerintem még mindig nem bíznak eléggé a gyümölcsben. Így sem rossz bor, de van egy sötét oldala, amit a kesernye zöldes árnyalata ural.
Ha nagyon genya vagyok négy szóban leírható: konyakmeggy karambolja az éretlenséggel. Ha nem vagyok nagyon genya, akkor ötben: átlagos magyar nagybor jó áron. 
Rubin szín lilás karimával. Nem átláthatatlanul sötét. Úgy 15 celsiusig elég tisztán kivehető a zöldes, paprikás makula, melegebben aztán elfedi a csokoládé-szeder fő áramlat, amit szilvalekvár, bélyegenyv és némi virágosság színez. Összességében vonzó illat, de az eszpresszóból nekem ennyi sok. A korty eleje édeskés, parfümös, a közepe szilvás, málnacukros, és olykor a felfeslő szövet alól kivillan a zöld. A lecsengés ismét málnacukros, ánizzsal és poros, enyhén szárító tanninnal. A szokásos presztízsküvé-betegségektől jórészt mentes: nem lóg ki az alkohol, nincs agyonextrahálva, és a tannin sem pusztít. Kár a kávés kesernyéért és a lappangó zöldességért.
6 pont

Konyári Cabernet-Syrah 2006

A Loliensének megelőlegezett bizalom lassú eroziója után ez a bor megnyugtatott - nem az én készülékemben volt a hiba. A varázshordón túl is van élet, sőt, ott kezdődik csak igazán. Ez a bor üdítően arányos és izgalmas. Nem tudom, mikor ittam utoljára ennyire tiszta, egyedi karakterű, bátor vöröst nagypincészettől.
30 százalék syrah, 70 százalék cabernet sauvignon. A syrah mindent visz. Engem legalábbis könnyen meg lehetne győzni, hogy a syrah a kétharmad.
Tisztább, szabadabb érzés. Az elkoptatott illatklisék helyett (konyakmeggy, ánizs és társaik) itt felfedezésre váró újdonságok, holland üvegházi hibridek helyett réti biszbaszok. Konkrétabban: fekete szeder, fehér bors, csipkebogyó, fekete csokoládé, forró kő és sarokba szorított katica - Katica is back! Kóstolva fűszeres jó savakkal, enyhe alkohol túltengéssel. Gyümölcsként cseresznye és málna. A korty tiszta, de a közepe lyukas. A lecsengés intenzíven borsos enyhe savanyával. A tannin szövete és súlya kedvemre való.
Én annyira megörültem ennek az új iránynak, hogy ezúttal inkább fölfelé tévednék, és a hetes felé kerekítek. (A négyezer alatti árral nálam versenyképes.)

Vylyan Villányi Cabernet Franc 2006

Évek óta nyögöm, hogy hajdani kedvenc villányi pincészetemnél nem tudják a tannint megszelidíteni. Van egy szuperbombázó Vylyan-aromaképlet, amihez szinte minden évben jó test, tűrhető savak és általános csinosság társul, de a tanninok tépik a fogzománcot, marják a garatot, és visszamenőleg kiradírozzák az előzményket. Most mintha sikerült volna a tanninra szájkosarat tenni, de - ennél a bornál legalábbis - az alkohol vette át az alfa-hím szerepét. (Önbeteljesítő prófécia.)
Sötét, tükrös, a perem sem lila. Brutálisan intenzív Vylyan-illat: szilva, konyakmeggy, tejkaramella, szegfűszeg, vanília és dohány. Kóstolva ölég nagy test, magas alkohol (a címke szerint 15), és a gyümölcsök mellett jól kivehető édesség. A textúra érdes, ezt én nem szeretem. A lecsengésben perzsel az alkohol, a tannin szájeleji, de nem zúz.
Ezért az árért zabálni fogják az emberek (3700 ft). Engem viszont megöl az ilyen alkohol. Mielőtt az ötös és a hatos között döntenék, még beteszem egy CF-vakba a második palackomat.