A Rozé-kistotál második fejezetében több trónkövetelő is koronapróbát tart. Elsőként Ráspi, aki tavaly a mellbevágóan gyümölcsös 2006-os rozéjával hódított lelkes hívei körében, aztán St. Andreáék, akik a kishordós 2003-assal örökre beírták magukat a magyar rozé-történelembe, végül Dúzsi Tamás a rozékirály, aki immár vagy féltucat különböző műfajú rozéval ostromolja a csúcsokat.

Egri Merlot Pinot Noir Rozé 2007 Ostoros-Novaj Bor Zrt. (V&F)

Plecsni-halmozó tételről van szó, a rózsát ábrázoló címkére hármat is ráragasztottak. Nyert ez a bor aranyat a Rozé borok IX. országos versenyén, Gran Menzione díjas lett a Vinitaly-n, és Cannes-ból, a le Mondial du Rosé versenyről is hozott egy ezüstöt. 1000 forint alatt árulták palackját a Spar-ban, betettem egyet a kosaramba. Színét már az átlátszó üvegben is megállapíthatjuk: eper-piros. Illata – talán a pinot miatt – kellemesen fanyar, enyhén cukrozott ribizlire hasonlít. Már az orromat is megbizsergette egy enyhe szénsavasság, ami a kortyban is jelentkezett, szerencsére nem készítettek eleve fröccsöt belőle, visszafogottan gyöngyözik ez a bor. Kifejezetten üdítő a korty, a ribizlis vonal folytatódik itt is, kis málnával megbolondítva. A vége enyhén fanyar, ami jól áll neki. Ami nem tesz jót a bornak: ha állni hagyják. Másnapra minden frissesség elszáll belőle, marad a kicsit már állott málna íz. Oda a tehetség, marad a korrekt, 4 pontosság.

Ráspi Rosé Cuvée 2007 (V&F)

Ráspitól már megszokhattuk, hogy boraival mindig igyekszik meghökkenteni az úri közönséget. Rozéját sötét üvegbe töltötte, de nem ez a legmeglepőbb számomra, hanem a 14-es alkohol. Kíváncsian dugóztam ki az 1800 forintért megvásárolt palackot. Rózsaszín bort töltöttem belőle ki a poharamba. Egyáltalán nem pirosas, sőt, inkább narancssárgás reflexű rózsaszín ez. Málna, frissen szedett málna, hirdeti a címke az illatáról. Két napig szaglásztam folyamatosan, málnával nem találkoztam. Leginkább érett banános, néha meg savanyúcukros benyomásokat jegyeztem fel. Meg gombásságot, illetve az elején fülledtséget is; nyitás után egy fél órás szellőztetés javallott. Komoly teste van a bornak - rozé ilyen méltóságteljesen még nem folyt le poharam falán. Az íze viszont nem ennyire komplex. Az alkohol fűt, a korty nehézkes, kicsit édeskés. Gyümölcsök közül itt is a nehezebbek jönnek: banán, sárgadinnye. A korty vége kesernyés, kellően hosszú az utóíz. Nem lehet belőle sokat inni, a nagy meleg kifejezetten ellensége a magas alkoholnak. A tehetség most túlzottan rátelepedett a borra, ami a hőségben 4 pontnál nem jutott feljebb. Hűvös őszi napon majd újra nekiveselkedek.

St. Andrea Rozé 2007 (AM)

Miután leosztottuk a rozéteszt borait, WY megpróbált a szívemre hatni, és kiénekelni a St. Andreát a poharamból. Mondtam, hogy ezt nem adom, hiszen ez az egyetlen rozé, ami igazán érdekel. Kitartásom meghozta gyümölcsét, leperkáltam a duplaárat, aztán bántam, mint a kutya, amelyik hetet kölykezett.
A címke Ipacs Géza talán legfélrecsúszottabb alkotása: St. Andrea és St. György forrnak csókba esetlenül szocreál ábrázolásban. A palackban kékfrankos és pinot noir forrt baráti szövetségbe egymással és a pörkölési jegyekkel. Ez a rozé ugyanis négyhónapos kishordós érlelést kapott. Talán ezért hasonlít megszólalásig a Napborra. A kóstolásnál elkövettem azt a hibát, hogy komolyan vettem: pörgettem, forgattam, szálaztam, olykor még köptem is. Valószínűleg inni kellett volna megtorpanás nélkül. (Dehát könyörgöm, több, mint két rugó!)
Erősen hordóvezérelt illatképlet: pörkölt mogyoró, vajas pattogatott kukorica, eper, kandírozott narancshéj. Kóstolva meglehetősen súlyos, telt és nagyon sima. Viszont csöppet sem finom: élesztős, háztartási kekszes íze van, gyümölcsöt nagyítóval is alig találni. A rozékban gyakori fanyarság és szénsav hiányzik belőle (nekem nem), csakhogy a savak sem frissítik. A lecsengést teljesen a fa uralja az illatból már ismerős jegyekkel.   
4 pont (Vagy a fát kellene fogpiszkálóig faragni, vagy a gyümölcsöt felhízlalni, de ez a recept szerintem nem vált be.)

Légli Ottó Rozé 2007 (AM)

Másodikként Légli Ottót választottam, mert egyrészt nem ittam még vörösborát, másrészt a fehéreivel az elmúlt két évben kivívta a tiszteletemet. Felerészben merlot, a maradék cabernet sauvignon és kékfrankos. Árban belesimul az átlagba: ezerkétszáz forint.
Elsőre kénes, aztán epres, szénás, málnás. Kóstolva lendületes, csipetnyi szénsavval és fanyarsággal, mindeközben némi édesség is mocorog benne. A korty nem papírvékonyságú, de azért rágni nem kell. Amint olyan hőmérsékleti tartományba ér, hogy ízeket is érezhetünk, kiderül, hogy jutott bele éretlen szőlő. Fölösleges a szájban forgatni, ez is meghálálja a gyors nyelést. A jelzésszerű lecsengésben eper és fanyarság.
4 pont

Dúzsi Szegzárdi Kékfrankos Rosé 2007 (palack)

Dúzsi Tamást nem véletlenül nevezik rozékirálynak. Egyedül az ő boraival fel lehetett volna tölteni ezt a posztot. Persze nem is igazán a mennyiségről van itt szó, inkább arról, hogy neve szinte összeforrt a rozéval. Most a legismertebb, leginkább elérhető, kékfrankosból készített tételről lesz szó. A Bortársaságnál 1590 Ft kapható.
Halvány hagymahéj színű, néhol apró csoportokba gyűlve pici buborékok lubickolnak benne. Illata közepesen intenzív, kedves. Golden alma, görögdinnye, körte, epres savanyúcukor. Friss, egyszerre édes és élénk.
Szájban igencsak erőteljes: gyümölcshenger leheletnyi szén- és nem kevés egyéb sav által megtámogatva. Az illatban ígérteket maradéktalanul beváltja: a gyümölcsök édessége és savassága játszik benne. Pajkosan édeskés, közben frissítően savanykás. A kedves, roppanós rozé iskolapéldája. Nyáresti vacsora elé, vagy közben kiváló, ha nem túl könnyű a vacsora. Utána már veszélyes lehet: virgonc savai késői repetára sarkallhatják a nem eléggé aszketikus hajlamúakat. Ez nálam pont 5 pont.

Pannonhalmi Apátsági Pince Rosé 2007 (palack)

Pinot Noir és Merlot házasítása ez a bor. Liptai Zsolt, az Apátsági pince borásza, büszkén és joggal jelentette ki, hogy ők nem kényszer rozét készítenek. Nem a vörös bornak alkalmatlan szőlőnek találnak másodlagos felhasználást, hanem vannak külön ebbe a borba szánt szőlőik. A Bortársaságnál 1560 Ft-ba kerül.
Sötétebb, kicsit silleres szín, buborékok nem nagyon fedezhetők fel szabad szemmel. Illata a közepesnél kissé kevésbé intenzív: eper és málnadzsem, nem az agyoncukrozott, hanem a friss, gyümölcsös fajta. Érett körtét ebben is felfedezni véltem. A szokásos rozéillatnál mélyebb, nehezebb.
Szájban is teltebb, kerekebb, mint például a Dúzsi-bor, a silleres rozé-irányzat felé húz. Gömbölyű, húsos gyümölcsösség, és mellette jóval finomabban dolgozó savak. Az eper és málna vonal ízben is uralkodó, remek kis pinot-s kesernyével fűszerezve. Ezt már az imént említett könnyű nyáresti vacsorához, illetve utána is bátran fogyaszthatjuk. Erős 5 pont.