Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Három jó palack burgundi

Pinot noirok és mások

2008.10.22. 08:47 - rezeda123

Az első részt követő, helyenként indulatos kommentekből okulva most ármegjelöléssel adom közre kóstolási jegyzeteimet. Előrebocsátom, hogy az árak némelyike 2-3 éves, azaz nem friss beszerzésekről van szó. Én ennyit adtam a borokért, ezt az árat osztottuk annyi felé, ahányan voltunk. Így 18 ezer forintot fizettünk fejenként. A költségek és a kockázat ily módon való megosztását mindenkinek csak ajánlani tudom, hiszen kevesen vannak abban a helyzetben, hogy a nagynak mondott, de sokszor inkább csak drága borokat a maguk örömére kipróbálhassák. Persze így is kérdéses, hogy meddig érdemes elmenni. Egy Romanée Contiból 4 cl ára is az irracionalitás határát súrolja. Az már más ügy, ha netán valaki megkínál efféle borokkal…

Én semmi rendkívülit nem találok abban, hogy egy bor két különböző kóstoláskor eltérő módon viselkedik. Vagyis nem olyan ritka eset, hogy akár viszonylag rövid időn belül kóstolva ugyanaz a bor (vélhetően ugyanabból a palackozásból) akár 2 pont eltérést mutasson. Nekem egyébként meggyőződésem, hogy – extrém körülményektől eltekintve – a kóstolók pillanatnyi testi-lelki állapota sokkal kevésbé állandó, mint (rövid távon) a borok tulajdonságai. Szintén nagy mértékben befolyásolja a született eredményeket a borsor összeállítása. Sokszor tapasztaltuk már, hogy egy korábban az egekbe dicsért bor számára kedvezőtlen szomszédok között leszerepel, sőt nem egyszer előfordul az is, hogy a termelő saját borát nem ismeri fel. Akár le is pontozza egy számára ismeretlen borokból álló sorban. És akkor mi van? Vegyük el a termelőtől a bizonyítványát?

Azt is meggyőződéssel vallom, hogy a borfelhasználást – értve ezalatt a bírálatot is –, akárcsak a -készítést, csak nagy-nagy alázattal lehet és érdemes gyakorolni. Pontosan azért, mert itt nincsenek megfellebbezhetetlen igazságok. Azért nem is tartom másnak például egy-egy borverseny eredményét, mint pillanatfelvételnek. Akkor és ott, olyan környezetben, azoknak a bírálóknak a poharában az a bor így viselkedett. Nagy valószínűséggel azok a borok, amelyek valódi értékeket képviselnek, több versenyen, kóstolón is jól fognak szerepelni. Ingadozás mindig is lesz. Ne felejtsük el azt sem, hogy a kóstolók zöme ma még nem egységes szisztéma szerint kóstol. Azért célszerű követni azokat a rendszereket, melyeket a világ legsikeresebb borkereskedői is használnak kóstolásaik során, mert így nagy valószínüséggel csökkenthetők a számottevő különbségek. És még valami. René Gabriel svájci borkereskedő és borkritikus (Bordeaux Total című, több kiadást megélt könyvét mindenkinek, nem kizárólag Bordeaux-fanoknak is ajánlom) nem mulasztja el megjegyezni egy-egy kitűnő eredmény kapcsán: „ez egy jó palack volt” (tehát véleménye csak az adott palackra vonatkozik). Pedig ő egy kicsit régebb óta kóstol, mint mondjuk én…

Bemelegítésként a vörösöket két Beaujolais Cru-vel kezdtük, pechünkre. A borvidék ugyan teljes mértékben Burgundia részét képezi, itt mégsem a Pinot noir adja a vörösbort, hanem a Gamay. Sokan ma is kizárólag a Beaujolais Nouveauról ismerik a területet, ami nyilván néhány hét múlva téma lesz itt is. Valljuk be, nagy szerencse kell ahhoz, hogy az ember igazán jó Beaujolais Cru-be botoljon. Nos, most sem volt szerencsénk.

Morgon Réserve de la Joux 2005 Dufouleur

Kedves, tiszta és gyümölcsös illatokat adott, de nagyjából meg is maradt ezen a szinten. Szájban vékony volt, erősen savhangsúlyos, nyers és alapvetően semmi kedvességet nem mutatott. 3 pont. (IFDT, 4 200 Ft)

(Amúgy maga a gamay fajta leginkább egy oportó-kékfrankos házasításra emlékeztet, illatában finom villányi kékoportós gyümölcsösség, ízében viszont jó esetben elegáns kékfrankos-szerű savakra épít. Az általam eddig kóstolt Beaujolais Cru borok közül a legszebbek egy kifogástalan egyensúlyú, érlelt, régi klónokról való kékfrankos karakterét idézték. Morgon, Moulin-á-Vent, Chénas és Juliénas azok a cruk, melyeknek a borai akár 10 évig is érlelhetők.)

Saint Amour Domaine de Vignecroix 2005 Dufouleur

Illatban egészen más volt, mint a Morgon. Kitöltéskor (ezt a két bort nem levegőztettük hosszabb ideig) sajnos a brett egyértelműen uralta, levegőzés után sem javult számottevően. Szájban húzós tanninokat találtunk sok és nyers sav mögött megbújva, és nagyjából vége is volt a bornak. Vékony, minimális gyümölcsösséggel és rövid utóízzel. 2 pont. (IFDT – 4.900,-Ft)

La Digoine Côte Chalonnaise 2005 Domaine Villaine

Illatban némi fülledtség és nem rossz animalitás áradt belőle, ezért hagytuk kicsit levegőzni. Megérte, mert fél óra után teljesen kitisztult a pohárban, sőt a kóstoló végére kifejezetten kedvező képet mutatott. Meggyes-csokoládés illatok után egy jó egyensúlyú, savakra épülő, érett szőlőből származó, de fiatal tanninú, gazdag ízvilágú, alapvetően könnyed, de nem súlytalan bort kóstoltunk. Érdemes várni vele, közel sincs még a csúcsán. Ár/érték aránya kitűnő. 5 pont. (Terroir Club, 5 670 Ft)

Givry 1er cru Clos des Bois Chevaux 2004 Domaine Joblot

Fájdalmas találkozást jelentett fajtával és termőhellyel egyarát. Ebből a borból csak egy palackunk volt, ám a penetráns penész – nem dugó, nem hordó – szag után nem szívesen kóstoltunk volna bele a pohárba. Értékelhetetlen. (Wein & Co., 10 500 Ft)

A következő tétel többek szerint akár magyar bor is lehetett volna. Ázott szénás, fűszeres, vegetális illatával valóban az itthon gyakori marienfeldi pinot klónok illatát mutatta. (Persze egyáltalán nem biztos, hogy az is volt.) Tiszta, határozott és dinamikus illat, fűszeres hangolásban. És lőn

Gróf Buttler Pinot noir 2006

Ez volt a sorban a kakukktojás. (A pincénél szereztem be.) Szájban kitűnő arányú, telt, elegáns savú és komplex bort kaptunk. Ízeiben az édes széna mellett egzotikus gyümölcsök és pipadohány. Hosszú, a sajátosan egri, krémes textúrával. Szerettük, és egyöntetűen értékeltük nagyjából 7 pontra.

Nuits-Saint-Georges Vielles Vignes 2001 Dom. Alaine Michelot

Bukolyi mester bora után talán túl szembeötlő – vagy inkább orrba vágó – volt feltűnő érettsége, sőt bizonyos tekintetben túlérettsége. Majdhogy nem portosan édes, csokoládés, földes karakter leheletnyi oxidációval. Visszafogottabb savvilág érett cserzőanyag mellett. Nem volt rossz, de pontosan a túlérett jegyek miatt kissé disszonánsnak tűnt az íze. 5-6 pont. (Gottardi, 14 800 Ft)

Clos Vougeot Musigny Grand Cru 2001 Dom. Gros Frére et Souer

Biztos tipp. Megbízható, nagy alkalmakra még megfizethető árú borokat kínáló igényes családi pincészet. Van néhány kitűnő dűlőjük, mint például ez is. Hihetetlenül szép, mély, földes, árnyalt illatok vezették be, már közelítve a palackbuké felé. Háttérben konyakmeggy hűvös mentássággal. Ízében érezni azt, amiért ezt a fajtát oly nagyon lehet szeretni. A cserzőanyag sok, de úgy, hogy bár jelenlétét érezzük, a főszerep végig az érett szőlő savaié. Hosszú, ízeiben inkább gyümölcsös, mint fűszeres bor. A fejlődése elején tart. 7-8 pont. (Gottardi, 23 500 Ft)

Gevrey-Chambertin 1er Cru Clos St.Jacques 2001 Domaine Armand Rousseau

Ez az a 1er Cru terület, aminek az ára valóban 1er Cru, de a minősége rendre Grand Cru. Bennfentesek szerint Givry egyik legszebb fekvése ez, a Rousseau birtok pedig ezen belül is kitűnő tájolású és kitettségű. Nem az első alkalom, hogy ez a bor igen szépen szerepel nálunk. Ha kellene egy érőfélben lévő, burgundi etalont megnevezni, hát valami effélére gondolnék. Van ezekben a borokban valami erőteljes, ami valószínűtlen eleganciával tud párosulni. Nos, a mi borunk most éppen ilyen volt. Illatban fűszerkert belga pralinéval ötvözve, intenzív, meleg, és ettől behízelgő. Szájban bőrnemű, bőrszerű levelű növényekre emlékeztető, húsos textúra, kitűnő savjáték és finom cserzőanyag. Ízében már érezni a semmivel össze nem téveszthető nedves bőrt csokoládé és konyakmeggy köntösben. Nagyon hosszú és sima bor. Ha kicsit vastagabb, egyszerűen tökéletes. Így „csak” 8 pont. (Gottardi, 21 700 Ft)

Musigny Grand Cru 2001 Domaine Comte Georges de Vogüé

A hányatott sorsú birtok mára újra erőre kapott, és részben múltbéli nagyságának, részben az elmúlt húsz évben tett erőfeszítéseknek köszönhetően ott lohol a Domaine de la Romanée Conti nyomában. Kétségtelenül ragyogó területeken gazdálkodnak, és ezt a múlt század közepének nehezebb időszakaiban sem vonta kétségbe senki. Sok szakember szerint Burgundia vörös szíve valahol itt, a Clos Vougeot táján található. Errefelé a „legzömökebbek” a borok, aki itt próbál ismerkedni a pinot-val, könnyen csalódhat. Sokkal több errefelé a cserzőanyag, gerincesebbek a borok, mint ahogy képzeletünkben egy szép, könnyen iható pinot noir él. Ezek a borok nem érnek fiatalon, nem érdemes velük túl korán kezdeni az ismerkedést. Nyolc-tíz évesen érdemes őket elkezdeni kóstolgatni, aztán évjárattól függően tehetjük próbára türelmünket. Nos, ez a bor sem hagyott bennünket cserben. Illatában az alkohol kissé előtérben, de levegővel a legnagyobb burgundi vörösökre jellemző finom és utánozhatatlan narancshéj jelenik meg, melyet nedves avar és finom gomba kísér. Elegáns gyümölcsösség, marcipán és trüffel. Simasága lenyűgöző. Komplexitása és koncentrációja nem hagy maga után kívánnivalót. Kizárólag az évjárat terhére róhatjuk föl viszonylagos karcsúságát, ami miatt ő sem kaphat többet, csak 8-9 pontot. (Mövenpick, 43 000 Ft)

Zárszó: ha összevetjük utolsó borunk árát az előzőekkel, nem kérdés, melyiket kell(ene) megvenni. Ez a név, a termőhely, valamint a hagyomány hatása a borok árára, amit mi, lapos pénztárcájú „newcomerek” hiába szeretnénk megváltoztatni.

Címkék: franciaország ötpontos beaujolais kétpontos pinot noir hétpontos nyolcpontos gróf buttler burgundia gamay

22 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr22724760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

E1510 2008.10.22. 10:12:51

"nem kérdés, melyiket kell(ene) megvenni"

Többedik olvasásra sem értem a zárszót. Akkor most mi a tanulság? Megéri a 43 ropit ez a Comte Georges de Vogue vagy nem?

Octopus 2008.10.22. 10:53:27

Ej, de bánt, hogy a bozsolé cru-k ilyen rosszul szerepeltek, főleg, hogy a Morgonból van otthon :) Mondjuk a hosszabb szellőztetés remélhetőleg segit rajta, biztos kell neki. Nemrég ittunk Moulin-á-Vent-ből egyet (Louis Jadot, 2004), az piszok jó volt, gazdag, határozottan pinó-szerű, kicsit erős újhordóval, ami egyébként ritka arrafelé, a Jadot-n kivül asszem nem sokan használnak barrikot, ha egyáltalán valaki...

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2008.10.22. 11:06:52

Éppen ez az oka annak, hogy nem merek elkezdeni külföldi nagynevű borokat kóstolni.
Nehezen tudnám megemészteni , hogy 5000 Ft környékén 2-5 pont élményt kapok, 10 ezer körül meg akár értékelhetetlent.
Igazából ha az ember meghúzza csillagos égnek a palckonkénti 5-6000 Ft-ot, még úgy is egy vagyont el lehet költeni borokra, úgy hogy messze nem kóstoltam végig még a kinézett borokat.
Én személy szerint ha 5000 Ft-ért nem egy 8 pont körüli bort kapok, már nagyon átverve érzem magam. Hasonlóan 3500-4000 Ft környékén már legalább 7 pontot várok, különben valószínűleg abból már többet nem veszek. Ha 5 pontos borra vágyom akkor jobb szeretek 2500 alatt maradni.

KF 2008.10.22. 11:10:34

A megéri-nem éri meg kérdése burgundi esetén egész mást jelent, mint más boroknál. Fele ennyiért is lehet nagyon jó borokat kapni, de azok nem pinot-k.
Ez ennyibe kerül és pont. Aki megveszi, megissza, nem spekulál vele, mint egy bordóival. Burgundi borok töredéke kerül csak másodlagos piacra. Röviden szerintem ennyi.

lackó 2008.10.22. 13:25:20

Legközelebb megpróbálok ajánlani egy 8 pontos börgöndit 4-5 ropiért (bár tény, elég nehéz), a maradék 40et pedig nyugodtan utalhatjátok a számlámra.

Azért átfutott a fejemen röviden (ismét): hol kezdődik az a bizonyos sznobéria...

Sokadrészt: nagyon nehéz dolog a pinot. Nekem amúgy nem tetszett a legutóbbi kóstolónk során a Buttler pinot, sőt, egy viszonylag jól csengő sorban egy kiemelkedő tétel sem volt. Most gondolkodom is kell, melyik tetszett. Volt benne Bock, Tiffán, Etyeki Kúria (ez tetszett), Vylyan...ritka, hogy ne maradna meg egy bor sem a kóstolókról, de most így történt. Amúgy "Magyarországról" szép tétel a gróf Eszterházy pinot noirja, 2005.

Shyr Kahn 2008.10.22. 13:35:35

A túlzott általánosítás nem tetszik drbarta hsz-ben, hiszen a többségében burgundi borokat tartalmazó sor után a "Éppen ez az oka annak, hogy nem merek elkezdeni külföldi nagynevű borokat kóstolni" kijelentés meredek. Az ismertebb Burgundi borok ár/érték aránya csapnivaló, hiszen elég sokat kell fizetni egy jobb tételért. Nem ittam sok burgundi tételt, de pontosan azért nem, mert az árakkal és az ezért kapható minőséggel kb. tisztában vagyok. Külföldi borok között legalább annyi 7-8-9 pontost lehet találni az említett árkategóriákban, mint magyarból, sőt... de ez már ízlés kérdése is.

Félédes Zweigelt 2008.10.22. 16:14:03

Ha van olyan külföldi, akit érdekelnek a magyar borok, joggal panaszkodhat ugyanarra, hogy mekkora helyismeret kell, mert különben mennyire mellé lehet nyúlni, bármilyen árkategóriában. Namost az amuva olvasóinak valószínüleg van valamekkora helyismerete az itthoni bormezönyben, ami csökkenti a nagy bukták kockázatát, de ez nem azt jelenti, hogy (1) minden külföldi bor túl vannak árazva (2) nem érdemes külföldi borral próbálkozni, mert mi van, ha mellényúlunk.
Szerintem igenis vannak olyan borvidékek a világban, ahol kb. sejthetö. hogy milyen minöséget kapunk egy adott ár mellett.
Sajnos Burgundia pont nem ilyen, változatosságával, felszabdaltságával, a rengeteg kicsi appellationnal (vagy climat, mittomén), a szeszélyes pinóval és ugye a sznobhatással. Oda nagyon kéne a helyismeret, mert a jó burgunder az tényleg nagyon jó.
Van esetleg valakinek Côte de Nuitsben borász ismeröse, aki 20 euró alatt adja a 7-8 pontost?

Albert gazda 2008.10.22. 16:27:34

Ha jól értem, pont ezt a Comte de Vogüé-bort - is - kóstoltam Bécsben, azt gondoltam akkor, hogy nincs feljebb. Ez már az a kategória - szerintem -, amikor a sznobéria emlegetésének végképp nincs értelme. Persze sosincs - de ebbe most nem mennék bele.

alkoholista.blog.hu/2006/04/28/nincs_feljebb

Ferraiolo 2008.10.22. 16:47:00

Megkérdezhetem, milyen beszerzési forrás a Mövenpick???

rezedam 2008.10.22. 17:23:21

Ferraiolo! Mövenpick svájci nagy borkereskedés, megbízhatónak tartom, ámbár nem olcsó persze. Éveken át René Gabriel volt az egyik fő beszerzőjük.

chateautorres 2008.10.22. 17:30:47

Én, aki hosszú évek óta mindig előnyben részesítettem a bordói jellegű vörösöket, kb. két éve kezdtem jobban feltérképezni a pinókat, természetesen először a hazaiakat, majd egyre több bátorsággal (s karcsúsodó pénztárcával) a burgundiakat.
Az biztos, hogy 10 ejró alatt piszkos szerencse kell, hogy ihatót kapjál. Bécsben 20 körül már egész jókat sikerült beszereznem, de a biztos határpont a 40. (és felette)
Még a premier cru sem mindig garancia a tutira, bár azért ha Volnay, Chambolle-Musigny vagy akár Nuits-St-Georges, nem nagyon nyúlsz mellé. (Ami grang cru az meg etalon)
Nekem az a tapasztalatom (bár sajnos még nem több száz palack kóstolása után, tehát nem feltétlenül szignifikáns), hogy a 10 éves kor a választóvonal ezeknél a boroknál. (Jó az évjárat szerepet játszik benne) Onnan egyszerűen varázslat történik velük, s rögtön két kategóriát javulnak.
A színüket kezdik elveszteni, de egyre harmonikusabbá, selymesebbé válnak.
Nekem a legrégebbi egy 74-es Grand Patriarche volt. Ez egy átlagos kereskedőház, messze nem a legjobb területeken szerzi be az alapanyagokat, mégis egy csoda volt, hihetetlen, hogy ilyen idősen is micsoda gerince van, ha vakon kóstolom, nem tippeltem volna 10 évnél idősebbnek.
Amúgy a hazaiak között most a Weninger Pinot a kedvencem, isteni volt a 2002-es, de a most beszerezhető 2005-ös is remek. (és csak 10 ejró átszámítva)

Vizvári Pál 2008.10.23. 01:11:28

Pommard 1er cru Les Fremiers 2000 fölöttébb finom darab volt. 2006 nyarán 29 EUR volt Cormatin piciny vinotékájában. Karácsony első napján fogyott el abban az évben.

Bizton jó lehet Bécsben shoppingolni, de a borvidéken vásárláshoz sajnos nem fogható, gondolom.

MalbecNC 2008.10.23. 01:48:45

"Akkor most mi a tanulság? Megéri a 43 ropit ez a Comte Georges de Vogue vagy nem?"

O, E1510, akkor fordítok:

Ha megnézed akkor látszik, hogy fele annyi árban is keletkezett magas értékelés, vagyis nagyon szuper a Comte Georges de Vogue, de ha már iylen sok felesleges pénzünk van, vegyük inkább az előtte levő két bor valamelyikét, mert jobb az ár-érték arányuk.
Gondolom azért nem jött le elsőre, mert a 21-24 ezer Ft is kibírhatatlanul soknak tűnik egy palack borért és valahogy nem jut az ember eszébe, hogy sorba álljon érte...

MalbecNC 2008.10.23. 01:57:34

Drbarta, sztem te egyáltalán ne vegyél még külföldi bort!
Visszaolvatam az írásaid és az jött le, hogy nem nagyon tudsz még különbséget tenni értékek között, így egész biztos, hogy sok csalódás érne drágább borok esetében.
Gyakorold először az itthoni borokon az ízeket, aromáka, illatokat és ha majd jól el tudod határolni a különböző stílusokat, szőlőfajta jellegzetességeket csak akkor nyiss kifelé!
Az értékskálád csak magyar viszonylatokra alkalmazhatóak, de még ott is fenntartással.
Tedd a szívedre a kezed! Biztosan tudod, hogy miben különbözik egy kb. 9 pontos burgundi egy kb. 5 pontostól?
Ha arra gondoltál, hogy attól függ, melyik ízlik jobban, akkor tévedésben vagy.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2008.10.23. 19:30:15

Kedves MalbecNc!

Nagyon jól rátapintottál a lényegre! Mint egy korábbi hozzászólásomból kiderülhetett valóban nem tudom a borok tudományos értékét belőni. Így én speciel szégyen , vagy nem szégyen valóban az alapján értékelek, nyilván hibásan, hogy mennyire ízlik.
Én azt várom egy bortól , hogy kápráztassa el az érzékszerveimet.
-Először öröm legyen belszagolni, keltse fel a kiváncsiságomat, vajon mit tud még ezek után nyújtani. És ha az illat után csalódás ér, azt se szeretem. Ahhoz hogy a bor elkápráztasson, kell hogy
- egy bizonyos koncentrációt elérjen
- fontos, hogy a magam egyszerű módján egyensúlyt érezzek, ez alatt én csak annyit tudok érteni hogy se édes, se savanyú se egyébb érzet ne kerüljön bántóan túlsúlyba
- komplex legyen , ezt én szintén a magam egyszerű módján úgy értem, hogy lehetőleg időben elkülönülve sokféle ízt tudjak érezni, az ilyen borra tudom azt mondani, hogy ízgazdag
- valamint hosszan megmaradjanak a fenti élmények, vagy egy részük a számban(lecsengés szaknyelven??)

Így én aszerint értékelek egy bort hogy a fentiek számomra milyen mértékig teljesültek, egyszerűen fogalmazva mennyire ízlett.

Ha egy méregdrága bor a fentieket nem nyújtja, akkor én nagyon csalódott leszek. És valamiért félek hogy a külföldi borok az én általam felállított árkategóriában nagy valószínűséggel nem fognak elkápraztatni. Persze én egyáltalán nem ismerem a külföldi borokat, de
az a tény hogy az itt megjelenő ítéletek sokszor az én értékrendszeremmel is összevethetőek, de 2 pontnál nagyobb eltérést +/- csak egész ritkán tapasztaltam (ami ugye mint múltkor kiderült akár ugyanazon személy és ugyanazon bor kóstolása esetén kis időeeltéréssel is megeshet) valóban fenntartásra ad okot ha itt bizonyos igen drága külföldi borok csúnyán leszerepelnek. Fentiek alapján félő hogy az ilyen borok az én hozzá nem értő ízlésemnek sem felelnének meg.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2008.10.23. 19:42:20

További kiegészítésként az előbbiekhez,
a kiemelkedő bor ismérve ugye még a fajtajelleg és terroirjelleg hű visszaadása. Ennek megítéléséhez én nagyon kevés vagyok, így nálam ha ez nem teljesül de az előző kommentemben említettek igen, még bátran kaphat egy bor magas értékelést, és fordítva.

Szegediszomelijé 2008.10.23. 20:41:59

Drabata, ez a külföldi bor nagyon nehéz dió. A csúcsok nagyon magasak -árban pláne. Ám nemrég egy 4500 körüli honi "géniuszt" egy 2000 Ft-os bordói tömegtermék egyszerűen zsebre vágott. Hát ilyen is van. A honi fogyasztás még mindig belterjes. Kint jócskán vannak megfizethető kategóriában jó borok. Nem nagyon ismerjük ezeket (legalábbis én, meg nyilván Te sem). Ami pedig itthon nagynak tűnik (vagy annak tüntetik fel), az odakint sokszor csak szorgos iparos lehet.

Ray Tango 2008.10.23. 21:05:41

Az írás alapján ezek szerint kijelenthető, hogy a Gróf Buttler Pinot Noir gyakorlatilag a kategóriájának a legolcsóbb bora a maga 7 pontjával? Legalábbis ha összevetjük a teszt többi borának árával.

ezerjo 2008.10.23. 22:29:29

irigykedem a kóstoló miatt...
Érdekes lehetett ilyen nagy nevű borokat kóstolni, nem mindennap adatik ez meg még a tapasztalt borkóstolóknak sem.
Szerintem a sznobizmus nem itt kezdődik, hogy valaki 20-40e ft-ért kóstol borokat. Nyilván mindenkinek máshol van az értékhatár, de szerintem ezek az árak sok helyen még az elfogadott szinten vannak. A sznobizmust inkább az 1000 EUR körüli és az fölötti árakra mondanám. Azok az árak már sokkal inkább mutatják egy-egy birtok presztizsét, ismertségét, értékét és kevésbé egy bor ízvilágát.

MalbecNC 2008.10.24. 17:45:30

Ok, kedves drbarta, gyorsan kezdem azzal, hogy egy kicsit talán éles volt a hangvételem, még jó hogy nem sértődtél meg az olykor kioktatónak tűnő szövegemen. Mentségem csak annyi, hogy fáradok már a sokszor hazai köreimben ért támadásoktól, hogy mennyibe kerülhet egy jó palack bor.

Folytatom azzal, hogy nincs tudományos értéke (bár olvastam már egy ilyen borelemző japán robotról) a bornak és a bor értékelési rendszered is pont jó ahhoz, hogy kiválaszd magadnak a megfelelő bort, hiszen azt legjobban te tudod, hogy mi ízlik neked és ennek fényében mennyit ér meg neked egy palack bor.

A borszakértők és a borbírák viszont az általad említetteken kívül, vagy heyett, vagy mellett, más értékek alapján hozza meg a döntését, mely bor, mennyi pontot érdemel valamely megmérettetésen. Így nem biztos, hogy a legkoncentráltabb bor szerepel az élen és az sem biztos, hogy a legízgazdagabb bor kap majd 10 pontot. (Sőt biztos, hogy nem)

Jó látod, a kiegészítő megjegyzésedben már szerepelnek olyan tényezők is, amelyek überelik a "koncentráltságot". Alig hiszem, hogy az általad felsorolt feltételek teljesülése esetén bármelyik bor is hatnál több pontot kapna. Jól működhet egy villányi borversenyen, de egy burgundin kevés lenne. Csak ezért mondtam és most is fenntartom, hogy kár kiadni külföldi történelmi borvidékek presztizsboraiért rengeteg pénzt, ha egyszer nem értékeled (még) azt a többletet (itt például a többéves érlelésből származó aromákat), amit nyújthatnak. Mint a fenti írásból is kiderül, előfordulhat, hogy hazai pályán annak töredékéért élvezkedhetsz hasonlóan, bár azt a fílinget nem kapod meg, hogy pölö Gevrey-Chambertin 1er Cru-t ittál. :-)

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2008.10.25. 08:56:04

Így van kedves MalbecNC.
Az embernek ismernie kell saját korlátait, és saját igényeihez kell igazodni. A borszeretetnek (borsznobériának-ezt most nem rossz értelemben mondom) vannak fokozatai. Számomra , az én korlátaimmal valóban sznobériának tűnik 1er cru filinget hajkurászni, míg a környezetem számára már az én szintem is sznobéria, miszerint több ezer forintos borokra költök rendszeresen.
Egyébiránt a nagyobb koncentráció nálam se takar feltétlen nagyobb értéket, inkább csak igénylek egy bizonyos szintű koncentrációt a nagy "élvezethez". Szerintem nulla testességgel akármilyen egyéb értékei is vannak a bornak, számomra kevés lesz.
Egyébiránt nem ismerem ennek a blognak szerzőinek képzettségét, azt sem tudom senkiről sem hogy kit takarnak az álnevek, de van egy olyan érzésem, lehet tévesen, hogy az általam említett szempontok számítanak nekik is a legtöbbet az egyes borok értékelésénél.

MalbecNC 2008.10.26. 19:16:11

Tudod drbarta, hogy mi ebben az érdekes? Hogy mindenki magából indul ki, vagyis addig van létjogosultsága valamely bor fogyasztásának, amíg azt ő is érti/érzi. Ha egyszer ő nem lát különbséget egy 500Ft-os és 2000Ft-os között akkor az nincs is.
Függetlenül attól, hogy van, vagy nincs képességed a fentebb említett borok különlegességét megérezni, akkor leszel igaz borínyenc, ha azt meg tudod különböztetni, hogy ki fogyasztja igazán azért, mert élvezkedni akar és ki sznobságól.

A koncentráció alatt nem ugyanazt értjük, (te ide sorolod a bor testességét is), de ettől függetlenül is legalább három-négy más szempont is van, amitől egy bor nagyszerű lehet akár könnyű testtel is.

Én sem ismerem a szerzők képességét, csak egyről van sejtésem, de egész biztos vagyok benne, hogy az általad említett szempontok csak részei az egésznek.

Pár hete írt erről BOB (A szesz vonzásában), olvasd el, meg amit Albert gazda írt (Én és az alkohol) azt is! :-)
süti beállítások módosítása