Szeptember elejével - úgy tűnik - visszavonhatatlanul beköszönt a borisszák szokásos évi aranykora. Borfesztivál borfesztivál hátán, szüreti mulatságok, leárazások és akciók, borbarátokban ázó éjjelek, összekoccanó kristálypoharak amerre csak a szem ellát. Borban fürdik a határ. Hiper- és szupermarket-vonalon - a Tesco után másodikként - a Spar/InterSpar gigakonszern jelentkezett őszi boros kiadványával és hozzá tartozó akciójával. A Spar konszern amúgy piszkosul nagy terjeszkedésben van kishazánkban, egyben nyelték le a Kaiser's után a Plus üzlethálózatot is, így jó úton vannak affelé, hogy hamarosan a kiskereskedelmi értékesítés legnagyobb szegletét birtokolják. Akkor pedig illendő megnézni, mire számíthatunk tőlük alkoholfronton. Talán nem árulok el nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy nem fognak vert seregként kullogni.

Napi coming outként megjegyzendő, hogy korábban én megrögzött Cora-vásárló voltam, aminek a francia hipermarket viszonylag igényes bor- és sajtkínálata mellett az is nyomatékot adott, hogy kábé 5 perc sétára lakom tőle. De úgy 2-3 éve azt vettem észre, hogy míg borfronton a Cora egyre lejjebb adott a minőségből (vagy csak én toltam fokozatosan magasabbra a képzeletbeli lécet, ki tudja), az Interspar úgy jött fel, mint a talajvíz. A hiperek közül talán először itt listáztak be Buttler-bort, ami persze nem kizárólagosan, de azt jelenti, hogy gondoltak már a bort élvezni akarók és ezért fizetni is hajlandók kicsiny, ámde elszánt csoportjára is, a kínálatban pedig a mai napig szinte mindig van olyan darab, amit - ha félretenném a hiperekkel szembeni empirikus alapú rosszérzéseimet - szívesen raknék a kosárba.

A kiadvány egyáltalán nem hasonlít a hipermarketek eddigi ezirányú próbálkozásaira. Míg azok legtöbbjét már eleve a papírminőség is - khm - más célokra predesztinálta, itt egy vastag, fényes műnyomópapírra nyomott, igényes kivitelű újsággal állunk szemben. A címlapról hazánk legnevesebb borcelebritásai mosolyognak ránk: Gere, Bock, Takler, Tiffán, Kamocsay Ákos, Vincze Béla, Konyári János, Vesztergombi, Frittmann, mintha az utóbbi két évtized évbortermelője-kontesztjeinek emléklapját látnám. És itt van Szepsy István is. Egy hipermarketes újságon? Na ne má', ennél csak az lenne jobb, ha borai is lennének az akciósok között. És vannak is, illetve van (egyesszám), az évjáratmegjelölés nélküli, tippem szerint 2006-os birtokfurmint, 3790 pénzért. Első pontos labda oda.

A labdával viszont elérkeztünk az újság legnagyobb, úgymond stratégiai hibájához is: a borok mellett ugyanis nincs évjáratmegjelölés. Sehol. Tanultak volna a Tescos katalóguskészítőktől? Mert nekem meg marhára nem mindegy, hogy egy 2001-es rozét akarnak rám tukmálni, vagy egy 2008-ast. Van itt pedig minden, mint a búcsúban: kis piktogrammok az ajánlott ételekkel, fogyasztási hőmérséklettel, palackérettséggel, akciós ár, literár, rövid borleírás. Évjárat, az speciel nincs. Mondjuk a többi piktogram is büdös nekem némileg: félédes fehérborhoz halat például csak nagyon durva hallucinogének elfogyasztása után gondolnék enni. Vagy busát, mert annak meg tökmindegy, ab ovo ehetetlen.

A kiadvány borrégiók szerint csoportosít, és egyből a nagyágyúk nagyágyújával, Tokajjal nyit. Innen Szepsy furmintja mellett én elsősorban a Béres-borok mellett tenném le a voksom (kedvenc Magitám például 1500 alatt), de van itt Árvay-féle sauvignon blanc 1690-ért, Patrícius-furmint 1890-ért és Degenfeld sárgamuskotály is 1790-ért. Aki pedig a Kerház-vonalon szeretne érdekességet kóstolni, annak kiváncsiságát az új vezérigazgató korábbi, New Generation-ös hárslevelűje elégítheti ki, mindössze 1290 ropogós forint ellenében. Sajnos néhány "klasszikus" hiperestokaji is rontja a képet.

Egert és a Mátrai Borvidéket összevonva találjuk meg, innen Don Simon síkegyi pinot noirját és Tóth István bikavérjét emelném ki, mindkettőt 1790 forintos áron kaphatjuk meg. De Simontól van még leányka és bikavér, bekerült a St.Andrea Napbora és Akutyafájátja (ezzel pedig Lőrincz doktor is a címlapra), és néhány Vincze-, illetve Kőporos-bor. Sajnos itt sem ússzuk meg az édespirost.

A Duna borrégiót Frittmannék cserszegije, rozéja és félédes muskotálya mellett számomra teljesen ismeretlen borok képviselik, Észak-Dunántúl pedig a szokásos Hilltop-Nyakas-Hungarovin tengely körül csoportosul. Nyakasék 100 pontos chardonnay-je - a Tescohoz hasonlóan - 1190 magyar forintot kóstál.

Somlóról Tornaiék juhfarkja érdemel említést, Sopronból szerintem Franz Weninger Sopronja az adu ász, ami egy merlot-syrah küvé, a Juniboron nagyon tetszett szinte mindannyiunknak. A Balaton borrégióból Figula Mihály olaszrizlingje és chardonnay-je mellett látjuk az obligát Szeremley Rizliget (1390-ért), de ajánlható Bujdosóék chardonnay-je is csakúgy, mint Légli Ottó rozéja. A logarléc másik felét a BB édes rozéja képviseli 519 forintért.

Pannon Borrégióként összevonatott Szekszárd, Pécs és Villány, innen is lehet csemegézni: Dúzsi rozé 1390-ért, Heimann bikavér 1490-ért, Takler cabernet franc 1740-ért, vagy épp Sauska 13-as cuvée 2790-ért. Bock Józsefnek egy általam eddig ismeretlen Imperium nevű küvéje is bekerült a szórásba, igaz, nem gombokért adják, 3190 forint az ára.

Az újság utolsó két lapját a sajt- és sonkakínálat, valamint a boros kiegészítők és a pezsgők foglalják el. Innen leginkább az tudható meg, hogy pezsgő- és sajtvonalon még bizony van hová fejlődnie az üzletláncnak, a sonkák is megállnak a blokk-serranonál. Viszont van rendes pálinkáspohár, rendes karaff és rendes borhűtő. Rendes borospohár sajnos sehol. Összességében azonban egy hipermarkethez mérten igényes kínálat ez, igényes papíron, jól kidolgozva, ha évjáratok nélkül is. Mehetünk fesztiválozni.