Márciusban ott hagytam abba a pincenaplónkat, hogy az új szőlészeti év kezdetén megint tele voltunk álmokkal és nagyra törő tervekkel. Így május elején már inkább arra kell koncentrálni, hogy az álmokat megvalósítsuk, és minden munka a terveinknek megfelelően menjen. Néha ez nem magától értetődő feladat, de eddig úgy néz ki, hogy jól indul az év.

Miután a nagy eső után járhatóvá lett a terep, már jól haladunk a talajmunkálatokkal, kapálással is. Az ültetvényben befejeződött a kordonok javítása, és karó került oda, ahonnan még hiányzott. Így a 3 hektáros birtok mind a 15 ezer tőkéjével a végleges támrendszerrel készen van. Ezen utóbbinak a jelentőségéről ritkán esik szó. Manapság már egy átlagosan érdeklődő borbarát is tudja, hogy mi a hozamkorlátozás jelentősége, de a poharak pörgetése közben még ritkán esik szó arról, hogy mennyire fontos is a jó támrendszer. A támrendszer kis túlzással az a szőlésznek, mint a suszternak a sámfa vagy a kovácsnak az üllő. Bár nem a sorvégi oszlopon terem a gyümölcs, mégis az, hogy egy adott területről mennyi munkával lehet megtermelni a lehető legjobb szőlőt gazdaságosan, az múlik a művelési módon, aminek a támberendezés a gerince. Egy szőlőültetvény telepítésének fontos lépése az, hogy kialakítjuk a művelésmódot, a bakművelésű vagy a kordonos rendszert. A megfelelő tőkefejmagasság, sor- és tőketávolság mind-mind befolyásolják azt, hogy mennyire lehet gazdaságosan és ésszerűen jó minőségű szőlőt termelni az adott területen. Sokan magától értetődőnek tartják ezeket a dolgokat, pedig messze nem az. Több évig tartó kemény munka, sok számolgatás, vitatkozás eredményeként és nem csekély költséggel lehet kialakítani azt a rendszert, amiben aztán sok-sok évtizeden át szőlőt akarunk termelni.

A metszés befejezése után még a rügyfakadás előtt a kritikus szőlőrészeknél (főleg a bakművelésű furmintosban) lemosó permetezést hajtottunk végre. Évek óta tervezem, hogy a tavaszi lemosó permetezés előtt minden tőkét drótkefével kicsit megmasszírozunk, ezzel nemcsak a szőlő ellenálló képességét lehetne fejleszteni, de az áttelelő kártevők ellen is hatékonyabb lenne a lemosó permetezés. Idén erre nem jutott idő, talán jövőre. Ez is egy olyan munka, amivel előre tudunk majd lépni.

A rügyfakadás menetrend szerint érkezett, a legtöbb fajta már négyleveles, csak az olaszrizling lustálkodott, de az április végi nyári meleg felébresztette őt is. Fontos, hogy a vegetációs időszak jó időben elkezdődjön, az érett gyümölcsnek nemcsak az kell, hogy sokáig tartson a szép ősz, hanem az is, hogy időben kezdődjön a tavasz.

A pincében kezdik megmutatni magukat a 2009-es borok. A számításaim szerint úgy 5000 palack kerül majd forgalomba ebből az évjáratból, immáron hat tételben. A stílus és a borok iskolázása marad az, mint eddig, de az évjárathatásnak köszönhetően kevesebb maradékcukorral és alacsonyabb alkohollal. Még most, jó előre jelzem, hogy, nem, ez nem szándékos volt. Egyszerűen tavaly ezt dobta a gép. Persze volt jó pár szándékos változtatás, de azokról majd az után beszélek, amikor palackba kerültek a borok.

Az április 23-25-ei hétvégén Légli Géza kedves meghívásának eleget téve Szőlőskislakon dzsemboriztunk. Fantasztikusan jó hétvége volt. Pont az ilyen emberléptékű és baráti, családi hangulatú események azok, amik közelebb hozzák az embereket. Ritka az a közönségtalálkozós boros rendezvény, ahova jó érzéssel elviheti az ember a párját és a kéthónapos lányát. Ez ilyen volt, és ezért külön le a kalappal a Géza előtt. Arról már nem is beszélve, hogy Kislaki Bormanufaktúra Birtokvöröse után a 2009-es Birtokfehérben is megismerhettem egy korszakosan korrekt bort, a 2008-as Vitéz-dűlőben termett Chardonnay pedig a fruttisságával és selymes textúrájával simán levett a lábamról.

A jobbnál jobb borok kóstolása közben sikerült úgy beszélgetni ismerősökkel, borbarátokkal, lelkes borisszákkal, ahogyan egy nagyobb fesztiválon képtelenség. Érdekes és tanulságos volt Roznik Ferenccel beszélgetni arról, hogy szerinte milyen irányba lenne érdemes továbblépnünk, és ő milyen stílusú borokkal látja legjobban közvetíthetőnek a terroirt. A terroir avagy termőhely jelentősége nekem régi vesszőparipám (bővebben erről itt olvashatnak), és érdekes volt meghallgatni egy, az enyémtől némileg eltérő véleményt a témáról. A kérdés, hogy a koncentráltság hogyan viszonyul a terroir megnyilvánulásához, és milyen érettség és test az, amikor a legjobban érvényesülni tud a termőhely; ez a téma önmagában is megérne egy nagyobb beszélgetést.

A Somlói Tavasz Fesztiválon idén nem veszünk részt, sajnos május elejére számítottam erre a mókára, és betábláztam magam a 21-22-re eső hétvégére. Ezzel együtt azért melegen ajánlom minden borisszának, aki szereti a somlói borokat, hogy fogja a poharát, és jöjjön el a Hegyhez. Egészen biztosan jó hangulatú és izgalmas esemény lesz, jó borokkal és jó műsorokkal. Ha valaki mégsem bírja ki a Somlói Apátsági Pince borai nélkül, akkor ha időben szól, még az is lehet, hogy a Tibor épp ott lesz a pincénél.

Nagyjából így telt nálunk az elmúlt két hónap. Szőlészetileg sok munka és sok izgalom áll előttünk, de felkészültünk, és vidáman állunk a munka elé.
[Balogh Zoltán]