A soproni borvidékről hosszú évek óta számomra két pince emelkedik nagyon határozottan a többi fölé: Ráspi és Weninger. Utóbbinál ifjabb Franz csendesen teszi a dolgát, készíti a jó borokat, amelyek az újabb évjáratokban már biodinamikusak is, bár ezt sem könnyebb kikóstolni egy borból, mint a modern cuccozást. Weningerék tényleg komolyan veszik a kékfrankos témát: én még az alap kékfrankosukban sem csalódtam soha, a Spern Steiner pedig mindig különleges élmény adott, ha meg tudtam adni neki a kellő figyelmet. Ennek tiszteletére most két merlot alapú házasításról lesz szó: az egyik klasszikus bordói küvé, a másik aztán keveri a dolgokat rendesen.

Weninger Frettner 2006

A pince megbízható, középkategóriás küvéje: az én fejemben klasszikusan a Cervaes, a Montenuovo és az Áldás súlycsoportja. Ebben az évjáratban 56% merlot, 28% syrah és 16% kékfrankos alkotják. A Bortársaságnál 2890 Ft-ért lehet kapni.

Illata közepesen intenzív, meleg érzetű, mégsem áradó inkább mély, összetett és nehezen szétszálazható. Nem a szokványos vörösbor gyümölcsök bukkanak elő, helyettük őszibarack, főtt alma, cseresznye juthat az ember eszébe. Keleti fűszerek és finom füstösség jön még hozzá ehhez karakteresen a hordóból. Az egész orr-élménynek mintha keretet adna egyfajta ásványos hűvösség, szépen ellenpontozva az eddig leírtakat. Szájban a krémes felszín alatt kissé húzós (de nem ám karcos) savak, moderált tannin és feszes gyümölcsösség várja a kóstolót. Főleg a savaknak köszönhetően élénk és igen hangos a korty, nem lehet nem odafigyelni rá. Lecsengése ugyanezért hosszú, szép lassan halkuló. Az én savakat jobban toleráló nézőpontomból elég gyakran eléri a 6 pontot.

Weninger Merlot-Cabernet 2006

Nem éppen a legismertebb boruk, pedig igen jó szokott lenni. Ebben az évjáratban 49% merlot és 51% cabernet sauvignon alkotják, franc nem került bele. A Kézműves Borok Házában 2600 Ft-ért lehet kapni.

Közepesen intenzív illata kellemesen édes, frissen, tisztán gyümölcsös karakterű főleg első szippantásra. Néha mintha egy kis technokol is felütné kupakját. Ezzel együtt kedvesebb, viszont kevésbé tűnik komplexnek, mint a Frettner. Jobban megismerve, sokadik szippantásra azonban megnyílnak mélységei: többek között csokoládé, kömény és egy kis bőrösség színezik a képet. Kóstolva nagyon intenzív, a savak itt is dominálnak, nem csupán tartást adnak az illat tiszta, édes gyümölcsösségét ízben is nagyon szépen folytató kortynak. Tanninja finoman beépül a kortyba, ahogy 14 %-os alkoholja sem lóg ki annak ellenére, hogy inkább feszes, mint nagytestű bornak nevezném. Lecsengése hangsúlyosan gyümölcsös, jóízű, elegánsan kesernyés. Fiatal, fejlődőképes bor benyomását kelti, pedig már lassan négy éves. Megvan neki a 6 pont.

A címben feltett bugyuta kérdésre felelve, én most a konzervatív válasz felé hajlok. Hiába szeretem a kékfrankost, tartom izgalmasnak a syrah-t, most jobban esett az elcsépeltebb megoldás: a cabernet sauvignonnal házasított merlot.