Nagyon rákapott a magyar a pinot-ra, illetve ezt nem tudhatom, de a borászaink biztosan. Szinte nincs olyan jegyzett pince, amelynek ha van egyáltalán vörösbora, az ne pinot noir volna. Az elmúlt években a legváratlanabb helyekről derült ki, hogy titokban évek óta pinot-t babusgatnak (Bussay, Dobogó Pincészet, Légli Ottó, Vesztergombi Ferenc és Csaba, Ráspi). Kívülállóként nehéz megérteni, hogy mire föl a nagy lelkesedés, hiszen ez egy közmondásosan szeszélyes fajta, amiből nehéz emlékezetes bort készíteni, és legalább ennyire nehéz fogyasztóként megtanulni szeretni. Gyanítom, hogy a borászok nem is a piaci sikert, hanem a burgundiság kékmadarát kergetik. És ki tudja, egyszer még a közízlés is burgundizálódhat (Kínában állítólag már fordul a trend, Spurrier szerint hamarosan fölhúzhatják a horgonyt a magyar pinot-tankerek).

Az első részben előrebocsátottak ezúttal is érvényesek, vagyis az alábbi értékelések többnyire egypalackokból levont következtetések (sőt, olykor egypoharakból) - inkább vázlat ez, mint dolgozat.

St. Andrea Ferenchegy Pinot Noir 2008

Amikor utoljára kóstoltam a 2006-os Ferenchegyet kb. másfél tucat német Spätburgunder és néhány jobb nevű újvilági közé rejtve, akkor oktatott, tarolt, elsőként fogyott el. Hogy a 2008-as felnőhet-e hozzá, tudja a Clive Coates. Octopusnál legutóbb hat pontig szaladt. Mi szigorúbbak voltunk. Belekötöttünk a hordóba, a szárító tanninba, a néhány százalékos érettségdeficitbe és a lappangó savanyába. Félreértés ne essék, messze nem rossz bor - és eléggé tipikus St. Andrea-pinot -, de a hűvösebb évjárat, az elődök, és a dűlő alapján többet vártam. 5 pont vakon, és másnap látva sem több.

St. Andrea Hangács Pinot Noir 2008

A vaktesztben minden téren a Ferenchegy fölé nőtt. Egy arasznyival. Annak erőteljesebb, termetesebb, tanninosabb testvére. Valahogy érettebbnek hat az alapanyag, és magabiztosabbnak az összkép. Ha valakinek a St. Andrea-pinot a fejlövése, akkor inkább ezt javasolnám palackérlelésre, mint a Ferenchegyet. 6 pont

St. Andrea "Valóban méltó" Pinot Noir 2008

Ha ez most valóban méltó, akkor minden eddigi méltatlan volt? No mindegy, nyilván mérlegelték, hogy ez a nagy dicséreten túl egyúttal visszamenőleges hatályú leértékelés, és vállalták. Egyébként valóban remek bor. Egy vakteszt, egy gyorsasági szakasz keretein belül nagyon él. Ha hosszabban rágódunk rajta, akkor lehet azon szőrözni, hogy túl sok erénye fakad a kitűnő hordóból. De egyrészt még fiatal, másrészt annyi jobb sorsra érdemes St. Andrea-bort keserített meg a rossz hordó, hogy én csak örülni tudok annak, hogy végre felnőtt a fa a gyümölcshöz. Erős 7 pont, és erős 7 ezer forint.

Orsolya Pince Ostorosi Pinot Noir 2007

Nagyon magabiztos, a pince és a fajta legszebb erényeit mutató bor. A perzselően forró nyár is kevés volt ahhoz, hogy lekvárt csináljon belőle. Az illat rendkívül komplex, felfedezésre csábító árnyalatokkal. Kóstolva közepes testű, húsos, kiegyensúlyozott bor, csiszolt savakkal, mély ízekkel. Az egyik legszebb magyar pinot noir, amit kóstoltam. Erős 7 pont. 3600 forintért ez best buy volt (az aktuális évjárat (2009) ugyanennyibe kerül, de még nem kóstoltam).

Gróf Buttler Pinot Noir Szarkás 2008

Kétszer is kóstoltam az elmúlt hónapokban, és vissza kell vonnom az ujjongást. Mellé lőttem. Nem kiábrándító, de messze nem reveláció. Szerkezetileg majdnem OK, ám díszítő jegyekben viszonylag szegény és fantáziátlan, és a savaknak van egy kis zöldes húzása, amiről szívesen lemondanék. Lehet, hogy bebábozódott, lehet, hogy durcás volt, de 6 pontnál semmi esetre sem mutat többet. (Tudom, alma és körte, de a 2008-as Bikavér most többet ad, és többet ígér.)

Gróf Buttler Pinot Noir Nagy-Eged 2006

Soha nem volt még ilyen jó. Viszont továbbra sem behízelgő vagy lehengerlő. Tiszta, izgalmas és tipikus. Az illat nem intenzív, de árnyalatokban gazdag: teafű, szamóca, gomba és máj. Kóstolva elegáns, kiegyensúlyozott, remek, érett savakkal, egyenletes, gyengéd tanninnal. Az alkohol csak a lecsengésben erősít rá, és bőven tűréshatáron belül marad. Fölfelé nyitott 7 pont.

Gróf Buttler Pinot Noir Nagy-Eged 2007

Már hallottam róla, hogy a 2007-es Buttler pinot kapitális baklövés, egy elszabadult alkoholszerelvény. Vakon ezt a félinformációt persze nem tudtam aktiválni, így a kóstolási jegyzeteimet a csoda fölötti csodálkozás, és nem a felháborodás hatotta át. Hogyaszongya: „Beszakad alatta az asztal. A műfaji határokat szétfeszíti. Semmi légiesség, pasztelszínek, tüll és padödö. Végtelen mélység! Inkább pinot noir eszencia, mint pinot noir.” Tipicitás-fanatikus, doktriner-énem persze tudja, hogy ilyet nem szabad. Perverzió. De abban a 15 percben, amíg az ámulat és a ráció küzdött bennem, nem sikerült a varázst megtörni. Hatalmas bor, annyira, hogy a pontozásra egyetlen vakteszt, és a félig spicces visszakóstolás alapján nem vállalkozom. Pénzt és bátorságot kell gyűjtenem.

Ráspi Pinot Noir 2008

Ráspitól minden kitelik. De az egyetlen pinot, amit korábban kóstoltam tőle (2005), minősíthetetlen volt. Ez a mostani istenkirály. Intenzív, bársonyos, sűrű, de nem nehéz, őszibarackos, palás és szilvás aromákkal, végtelen ízmélységgel. A kóstolási jegyzetem végére azt írtam, hogy nemzetközi klasszis. De mivel visszakóstolni nem volt alkalmam, és nyolcpontokkal vétek dobálózni, maradjunk annyiban, hogy ez is egy verifikációra váró csoda. (7500 Ft)

Opponensek üssetek!