Szép tavaszi délután volt, amikor elindultam a VinItaly-n felderíteni, hogy tényleg igaz-e a hír, miszerint itt be lehet fizetni holmi Gaja-kóstolókra. Egyúttal ki akartam azt is deríteni, hogy mikor és hol lehetett volna jelentkezni rá. Ügyesen meg is találtam az előadótermeket, de végül mégsem kellett az eredeti forgatókönyvem szerint könnyes szemmel integetni a szerencsés tömeg mögött bezáródó ajtónak. Kiderült ugyanis, hogy egyrészről Gaja kóstoló nincs, másrészről viszont éppen egy kezdődő Masseto-vertikális közepébe csöppentem. És ha már így alakult, gyorsan le is ültem egy asztalhoz.

Érdekes módon az öregebb borokkal kezdődött a kóstoló. Innen aztán cikkcakkban haladt az eseményt konferáló Luca Martini az évjáratok közt, én viszont annyira fel voltam pörögve, hogy nem igazán érdekelt a szöveg, igyekeztem a borokra koncentrálni, mihelyst megérkeztek. Annyi azért megmaradt, hogy az 1980-es évek első felében ültetett fiatal, 7 hektáros merlot ültetvényről 1986-ban szűrték az első bort. És azonnal úgy érezték, hogy nagyon eltalálták a területhez illő fajtát, amit első bor után nekem sem állt módomban vitatni.

Masseto 1998

Gránát perem, rubin maggal. Már érett, de még változóban levő illat. Fűszeres, húsos, aszalt meggyel, fekete cseresznyével. Szegfűszeg és szerecsendió. Szájban szeszes, kemény tanninnal, picit lehetne jobb az összhang az alkotórészek közt. Bár elegendő sava van, mégis billeg. De mindent tud, amiért szeretem a merlot. Egyszerre sós-minerális, buja és gyümölcsös, mindenféle durvaság nélkül. Nem is lehet kérdés a 8 pont. Hűha, erős kezdés. Visszakóstoláskor kitűnik, hogy szinte könnyed és vidám, a fiatalok harapósabbak. Imádom az ilyen borokat.

Masseto 2000

Mély rubinszín, gránát reflexekkel. Intenzív, édesfűszeres, füstölt húsos illat, de most a fahéj és a szegfűszeg dominál. Szájban is hasonlít az előző borhoz, sok szesz, sok sav, kemény, de háttérben maradó tannin, hatalmas intenzitás. Harapós határozottsággal jön a sav és a szesz is. Több lendület és szebb egyensúly, mint az előző bornál. Potenciál, szép jövő, és szép jelen. Visszakóstoláskor is ízes és tartalmas, félek, hogy alulpontozom. Erős 8, vagy akár 9 pont is.

Masseto 2002

Mély rubin, vékony gránát peremmel. Intenzív, karakteres, bár kissé egyszerűbb illat. Füstölt hús és szegfűszeg keveredik némi meggy- és cseresznyelekvárral. Szájban magas szesz, de sokkal simábbak a savak és a tanninok. Puhább és barátságosabb bor, a hosszú utóíz itt is magától értetődő. Később árnyalatnyit erőtlennek és koravénnek tűnik, felbukkan némi bőrösség is az illatban. 7-8 pont közt. Visszakóstoláskor már a bőrössége és simasága kerül előtérbe.

Masseto 2004

Mély, szinte átlátszatlan rubin szín. Illatában még egysíkúbban a fa dominál, és a mögötte megbújó gyümölcsök kísérik. Szilva és meggy. Egy nagy évjárat, fiatalságának a legvégén. Még a hordós jegyekbe vegyül az izgalom és a játék, ami az idősebbekben bomlik ki. Szájban sima a korty, a tannin sem harap, a végén befűt a szesz, de ki bánja. Hosszú, szilvás utóíz. Ha a 2000-eshez viszonyítok, akkor nincs mese, 9 pont ő is. Visszakóstoláskor minden téren ugyanazt a kiemelkedő élményt nyújtja, mint először.

Masseto 2006

Mély, átlátszatlan bíbor szín, perem nélkül. Tiszta gyümölcsillat, szilva, némi szegfűszeggel a háttérben. Szájban is fiatalos, szeszes, de ismét kemények a tanninok. Szintén nagy évjárat tacskó bora, ez az első bor, ami színben és illatban is kifejezetten fiatalnak tűnik és egyértelműen gyümölcsös korszakát éli. Kiemelkedő koncentrációja nagy bort ígér, azt hiszem, megéri várni rá. Ma még csak 8 pont. Visszakóstoláskor igazi gyümölcsbomba, szesszel, nagy testtel és koncentrációval, amit sok tannin támogat.

Masseto 2008

Mély, átlátszatlan lila szín. Zárkózott illat, tintás, hordófűszeres. Szájban szilvalekváros, tintával, kemény tanninnal. A legsimább mind közül. Ez most csak 7 pont, egyáltalán nem izgalmas, bár idővel jóval magasabbra is felérhet. Tiszta, sűrű szilvafőzet, a végén harsányan beköszön a tannin. Jó dolog így, vertikális sorban látni ezt a bort, nagyban megkönnyíti az elhelyezését. Erős 7 pont.
 

Bár kissé gyanúsan hathat a legenda története: fiatal az ültetvény, hagyománnyal nem rendelkezik a termőhely, és 20 év múlva mégis kész a többszáz euros kultuszbor, ennek ellenére a sor tökéletesen meggyőző. Olyan, mint egy nagy bordeaux-i vertikális, bár "csak" 15 évre tekint vissza, és persze határozottan toszkán stílusú borokkal. A különbség, ami toszkánná teszi a sort és egyértelműen megkülönbözteti Bordeaux-tól, nem is olyan nagy. Más az egyensúly, árnyalatnyit magasabb a szesz, olaszosak az ízjegyek és egy kicsit a stílus is: nem tartózkodó, fegyelmezett, hanem áradó és buja. Remélem egyszer nálunk is megvalósul ez a tündérmese, sokszor képzelem, hogy termőhely lenne hozzá, a fajta, ugye, az meg már adott.

Diszkléjmer: a VinItaly-ra a VinCE-VinItaly együttműködésnek köszönhetően jutottam ki, a szállást és a kint tartózkodást magamnak fedeztem