2004-ben jártam először Montalcinóban, és azóta, egy év kihagyással, minden nyáron visszatértem legalább egy hétre. Regisztrált brunelló-szavazónak 2006 óta mondhatom magamat, a montalcino-sovinizmus pedig úgy 2008 környékére alakulhatott ki bennem. Azóta kísért a félelem,…

A brunellóhigítók az utolsó szalmaszálat is elbukták. Sokszor írtam már a montalcinói kupleráj felszámolására irányuló mozgalomról, ami a Brunellopoli nyomán bontakozott ki. A lényeg talán abban ragadható meg, hogy mára a brunello di montalcino kellően ismertté vált ahhoz,…

Amikor az eredetvédelem, a regionalitás, a hagyományőrzés, az identitás szeplőtlen hívószavak és potenciális fejőstehenek, az ember óhatatlanul felkapja a fejét annak hallatán, hogy Dél-Franciaországban valakik szembe hugyoznak a széllel, és grenache, syrah, mourvédre helyett…

Nem csak palack tartozik a szerencsések közé, év elején magam is meghívást kaptam az Enoteca Montalcino szaküzletbe a 2006-os brunellók bemutatójára. A tucatnyi bor közül a kedvenceim a Talenti, La Serena, Lazeretti, Oliveto és Gorelli voltak, ezek mindegyike nagy élményt nyújtott.…

Nekem is volt szerencsém belekóstolni a Hold utcai Enoteca Montalcino 2006-os brunello sorába, az itt leírtakhoz képest némileg rövidített változat is rendkívüli élményt adott. Ezen felbuzdulva óvatos duhajként vettem gyorsan egy rossót: Suhayda László egészen határozottan a…

Chianti és Montalcino emblematikus szőlőfajtájából 170 ezer vesszőt telepítettek el a Languedoc-Roussillon régióhoz tartozó Herault megyében. Az öt újító szellemű borászat: Domaine de Gournier, des Peyrats, de la Bousquette, Clos des Roques és de St. Laurent öt klónt rendelt…

Nem volt szerencsém múltkorában az olasz borokkal, kétségek között hagytak a sztárjelölt Etna vörösei. Készséggel elhiszem, hogy komoly potenciál lapul a borvidékben és a helyi szőlőfajtában, bizonyára akad a hírnévre rászolgált bor is nem egy, a bepróbált néhány…

A Tignanello voltaképpen egy nagyranőtt Chianti Classico Riserva. A dűlőválogatott prototípus 1970-ben készült el, és állítólag ez volt az első barrikban érlelt sangiovese-alapú toszkán bor. 1975-ig a chianti classico eredetvédelmi előírásainak megfelelően 5 százalék fehér…

Olaszországban népszerű műfaj a borkalauz, és bár én éveken át próbáltam kibogarászni, hogy melyik lehet a legmegbízhatóbb vagy a számomra leghasznosabb, egyértelmű eredményt nem kaptam. Az biztos, hogy a Gambero Rosso a legismertebb, és az is biztos, hogy az utóbbi évek ennek a…

Mégiscsak volt valami értelme az idétlen pöttyöknek, ha nem is úgy, ahogy azt megálmodói gondolták. Annak idején ugyanis többen felkaptuk a fejünk a szentgyörgy-hegyi terroirt hűen tükröző sangiovese felbukkanására. Tényleg csak bukkanás volt, hiszen – alighanem ennek…

Alföldi Merlot kollégával Toszkánába bortúrázni - EPIC win. (Sőt: win-win.) Merlot szellemi faltörőkos, berepülőpilóta és Matula bácsi erősségű guide 3 in 1. Hét éve jár Montalcinóba kitartóan, teljes mélységében tanulmányozza a hozzáférhető szakirodalmat három nyelven…

Hiába ismer meg az ember egyre több mindent – miáltal egyre jobban tudja, mennyi mindent nem ismer még –, olykor beüt a kultúrsokk, és ez jó. Én például eddig nem hallottam a Tenuta Sette Pontiról, és arról pláne fogalmam sem volt, hogy Arezzo környékén is készülnek…

Az ember, aki mindig máshol van – nemrég Belgiumból tért vissza, hogy csakhamar Svájc irányába távozzon –, legutóbb bordeaux-iakkal kedveskedett nekünk és magának. Majd egy időre eltűnt. Aztán előkerült. Örültünk neki, hiszen a hőskorban oszlopos tagja volt…

A Sideways bekaphatja, mondta Bob kolléga, és igaza volt. Más kérdés, a népszerű mozifilm merlot-gyűlölete alighanem abból a körülményből táplálkozik, hogy pár évtizeddel ezelőtt, a vörösbormánia fellángolásakor elárasztották Amerikát a fajtából készült olcsó és…

Régóta szerettem volna olyan kóstolót szervezni, ahol műkedvelő barátaim arcáról leolvashatom, mit szólnak az itthon kapható külföldi vörösborokhoz. Létezik-e valamiféle titkos korrespondencia, ami a magyar szájhoz magyar bort rendel. És egy olyat is, amiből kiderül, hogy három…

Az úgy volt, hogy elhatároztuk hárman – én, a Feri meg a Bíró Imre –, ha már vége van a 2006. évnek, búcsúztassuk tisztességes borokkal őt. És lőn. Eredetileg nem terveztünk konkrét összecsapásokat, csak egészséges sort, a sors keze azonban négy tökéletesen…

Az eheti bormatinéban egy kakukktojás, egy védhetetlenül személyes kedvenc: a Brunello di Montalcino. A kimosdatott kocsisbor. Tudom, hogy kőzápor fog zuhogni a fejemre, amiért egy számunkra nem is létező fajtáról merek szólni, de a szerelem vakmerővé tesz. Enyhítse bűnömet, hogy…