Chateau Petrus és Mouton Rotschild. Ezek a borok olyan monetáris magasságokban szárnyalnak, hogy esélyük sincs szerencsétleneknek a látókörömbe kerülni. Pedig ahogy egyre inkább beleásom magam ebbe az egészbe, a limitem is egyre magasabbra kúszik, ők azonban még nagyon nem az…

A múltkori bordói kóstolót újabb követte, ezúttal a jobb parti borokat tanulmányoztuk a Borkollégiumban. Ha egyszerűen meg akarjuk különböztetni a két part borait, akkor a fajtaösszetétellel tehetjük ezt meg. A bal part jellemzően cabernet sauvignon hangsúlyos, a jobb parti…

Baráti kóstolók búslakodó szakaszában mindig előkerül kedvenc gumicsontunk: a magyar borok eltarthatósága (értsd: hatatlansága). Idén nyáron valamiért többeknél ütött az óra, és sorra kóstolhattam a veretes középkorú vereseket. És vagy mi nőttünk föl a műfajhoz, vagy a…

Két merlot-t bontottam a nem túl dicsőséges 2004-es esztendőből. Az egyik St. Andreáék középkategóriás versenyzője, a másik a Gere Attila zászlósbora. Mindkettő szép volt a maga nemében, ám egyikük sem hozott katarzist. Persze, azt inkább más évjáratban lenne érdemes…

A kultuszmerlózás nálunk is szépen szárba szökkent. Van benne ráció – elég föllapozni a bordeaux-i bortőzsdét, és kiderül, hogy nincs az a Ch. Margaux vagy Latour, ami árban hozzászagolna a pomeroli csúcsmerlókhoz. Csak a mihez tartás végett: egy karton 1990-es Pétrus öt…

A Sideways bekaphatja, mondta Bob kolléga, és igaza volt. Más kérdés, a népszerű mozifilm merlot-gyűlölete alighanem abból a körülményből táplálkozik, hogy pár évtizeddel ezelőtt, a vörösbormánia fellángolásakor elárasztották Amerikát a fajtából készült olcsó és…

Egy név, amelyet mindenki ismer, aki egyszer már ivott minőségi bort. Fogalom, a villányi triumvirátus legnagyobb ívet befutott tagja. Sztárborász, ha a bulvármédia szerint címkézzük fel. Egy sikeres, tudatos ember, amit én láttam belőle. Egy spanom – akivel volt egy-két…