Az a borkedvelő (pláne: -értő), aki látott már szőlőt legalább kétszáz méter távolságból, és sikerült elvégeznie az általános iskola alsó tagozatát közepes (hármas) környezetismeret-eredménnyel, az már régen kihúzta a naptárjából a 2005-ös évjáratot egy jó vastag filccel. 2004 is szar volt, de aztán ez az igazi büntetés. Persze, még hátra van egy melegnek ígérkező szeptember, talán menthető lesz ez-az, de aligha lesz olyan 2005-ös bor, amelyet még 2015-ben is emlegetünk. A magyar borászok nem adják föl, legalábbis verbalice. Ha vörösborost kérdezünk, azt fogja mondani, hogy áh, talán a fehérborosoknál lehetnek bajok, de nála, ahol szigorú hozamkorlátozás van, meg minden, simán ki tudja javítani ezt az apró természeti tévedést. A fehérboros meg azt fogja mondani, hogy a vörösösök persze valószínűleg megszívták, de nála, hála a hozamkorlátozásnak és a kitűnő klónoknak, alig lehet észrevenni a nyári mínusz tíz fokot és azt, hogy derékig vízben állnak a tőkék.

Ja, és a múltkor meg kihagytuk a borfesztiválsorból a Budafoki Bor- és Pezsgőfesztivált (szeptember 3-4-én, Budafokon).

Csütörtökön háromoldalas bormelléklettel jelenik meg a Világgazdaság (a napilap, junó, nem a Heti!), tessenek odafigyelni!

Végül pedig fölhívnánk a figyelmet a Magyar Hírlapban véglegesedni látszó borrovatra, amelyet Strasszer-Torda Bendegúz (sejtésünk egy jó nevű történész-borász rejtőzik a rendkívül hangzatos álnév mögött) jegyez. Legutóbb épp egy 571 forintos (plusz üveg) spanyol tempranillót dícsért meg visszafogottan az egyébként igen jó kóstoló hírében álló szerző. Itt lehet elolvasni.