Műveletlen alkoholista tudósítónk velőtrázó, könnyfakasztó, megindító élményei a Budafoki Pezsgő- és Borfesztiválon, amely valószínűleg leggagyibb az őszi kínálatban. Annyira gagyi, hogy még Gyurcsány Ferenc is ott forgolódott. Középiskolai aszúeszencia műanyagpohárból, szederbor, büntetőitalok, mérsékelt árak. Ja, és ahogy belvárosi sztriptízbárokra szokták írni: Entry Free.

Kóstolópohár nem kötelező. A XVI. Budafoki Pezsgő és Borfesztiválon a minőséget a György Villa (boros körökben csak Gyógyvilla) és a Hungária pezsgőcsalád darabjai képviselik. Jellemzően műanyagba töltik tehát a nem annyira minőségi borokat, igaz, nem kell sem kétezer forintos, sem pedig ezerötszáz forintos belépőt venni (mert ugye a Borfaulban és a Várban is kell).

Szegény hülye Gyurcsány Ferenc még egy rendes borfesztivált sem tud magának választani, sikerült a budafoki fővédnökséget és megnyitóbeszédet elvállalnia. A borkultúra szerves része a magyar kultúrának, a bor és a szőlő pedig szeretetből van, abból a szeretetből, amely összeköti az embereket, mondta bátorításul, majd a magyar borokat világszínvonaláról delirált, éppen ott, ahol, khm, szóval nem éppen neves és minőségi pincészeteké volt a főszerep, hanem a tömegtermelő vállalatoké.

Az egész egyébként olyan, mint egy rossz falusi búcsú, csak a körhinta hiányzik. Árulnak édességet, ruhát, játékokat, csatlakozni lehet a vásári forgatagban lakástakarékokhoz, köthető életbiztosítás, de akad lottóklubszervező is. De persze, ha ivós fesztivál, akkor igyunk. Lehetett például szederből kotyvasztott biobort inni decinként kétszázötvenért, s bár nem volt egy díjnyertes darab, később jólesően gondoltunk vissza erre a lekvárkimérésre, ahol csak úgy mellesleg foglalkoztak borral is.

Mert néhány órás bandukolás után kiderült, hogy Budafokon elvétve lehet csak jó borokra lelni. Ilyen ritka kivétel volt a Sümegi és Fiai Pincészet, amely az egyébként nem túl acélos hajós-bajai borvidéken harminckét hektáron vitézkedik. Már az szimpatikus, hogy nem direkte meleg a Hajós-bajai Rajnai Rizlingjük, és aztán az ízével sincs baj. Adnak még valamilyen aranyérmet nyert kadarkát. A tepertőkrémes kenyérről már nem is beszélve.

Az ellenpélda pedig az Egri A-S Kft, amely évente 29 000 hektoliter bort dob piacra, ehhez mérten sok tízezer négyzetméteres pincéje van, viszont kis hordói nincsenek. A legdiszkrétebb tárolóba húsz hektónyi szőlőlé fér el. Gyakorlatilag mindenfajta bort készítenek, ami elképzelhető, a pinceudvaron egekig érnek a gagyibbnál gagyibb címkéjű üres üvegek. A még gyanútlanul beszerzett egri olaszrizléingért 270 forintot kellett fizetni, de az valami tévedés, vagy netán vicc, hogy erre ráírhatják a minőségi jelzőt.

A bornak az a legkisebb hibája, hogy az ajánlott 12 helyett 24 fokos, de ecetes, savanyú, a rizling nevet megcsúfoló kotyvalék. Az édes vörösbor keletkezésének mikéntjét firtató kérdésre például a száz forintba kerülő pincelátogatás során érkezik válasz: a csaknem kész száraz bort mustsűrítménnyel utáncukrozzák.

Az utáncukrozóknak nem szólt be a miniszterelnök, de a feketézőknek hadatüzent nyitóbeszédében, amikor azt mondta, minden nyolcadik liter bort olyanok adnak el Magyarországon, akik kerülgetik a szabályokat. A budafoki rendezvényen a műveletlen alkoholista sehol sem kapott számlát. Igaz, nem is kért.