Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Vakteszt, avagy a mesterséges tudatlanság hasznáról és káráról

2005.09.19. 00:00 - alföldi merlot

"Szép bor az, amelyik érdek nélkül tetszik."
Kant után szabadon

Az ember egy önzésre programozott génrobot, akinek gyárilag maga felé hajlik a karja, és folyton azon mesterkedik, hogy csuháját a másik levesébe juttassa. Ezért van szükség a vaktesztre. Köznapi tapasztalat, hogy még egy tét nélküli baráti vacsorán is akadnak olyanok, akiket csak az izgat, hogy verbálisan megköcsögöljék a másikat, és a borába beleverjék a csúfot. Ők azok, akikben igazán virulens önző gének csapolják a hormonfröccsöt, amitől aztán beindul az intellektuális szarvasbőgés a suták legnagyobb riadalmára. A közösbe bedobott palack egyfajta agancs-pótlékként funkcionál, és úgy látszik, nincs szebb, mint a másik agancsával verni a csalánt. Vagyis az én borom legalább Masseto vagy Ch. Margaux, a tiéd maximum homoki-asztali. Ebből a reménytelen helyzetből csak a tudatlanság vezethet ki. Mert nehéz úgy hazudni, hogy nem ismerjük az igazságot, mondta valahol EP. A megkopott igazság helyére az érdeket behelyettesítve: nehéz úgy a malmunkra hajtani a vizet, hogy nem tudjuk, melyik a malmunk.

A nagytudású zsüri, ha teheti, csalni fog

A vakteszt komoly előkészületet igényel. Abból kell kiindulnunk, hogy pánikba esett vendégeink vagy éppen a nagytudású zsüri mindent elkövet, hogy ne égjen be, érdekei ne sérüljenek, alaptalan kijelentéseiért ne kelljen látványosan meglakolnia, tehát, ha teheti, csalni fog. Ezért a poharába kerülő italon kívül minden támponttól meg kell fosztanunk. A tökéletes vakításhoz 3+1 tényezőre kell figyelnünk:
1. dugó
2. kapszula
3. a palack formája és színe
4. a hőfok

Amennyiben a társasághoz tartozik egy nagykorú antialkoholista vagy kiskorú, de már beszámítható és jól idomított gyerek, akkor minden sokkal egyszerűbb. Mindössze annyit kell tenni, hogy egy külön helyiségben elhelyezzük a fölbontott palackokat, a kedves kivülálló összekeveri őket, tollal/matricával megszámozza a palackokat, egy tálcán beviszi a poharakat és mindegyikbe 4 cl-t csorgat, majd kihozza őket és átadja a beszart vagy nagytudású zsürinek, és amikor véget ért a kör, a poharakat a sötét szobában újratölti a soron következő borral. Ez nekünk még sohasem jött össze (mindenki iszik, ill. a gyerekeknek ez már túl bonyolult és nem kellően motiváltak).

A második változatban gondoskodni kell arról, hogy magunk se tudjuk melyik palack mit rejt. A dugót kihúzzuk és a kapszulát teljes terjedelmében eltávolítjuk. Ezután egy bő tasakba – ami maximálisan takarja a nyakat és elrejti a palack formáját – csomagoljuk a bort (jobb híján reklámszatyor is megteszi, az alufólia viszont alkalmatlan, mert túl testhez álló, és egyedi ráncokat vet). Ha a palack színe, alakja túlságosan jellegzetes, akkor tanácsos a bort egy másik palackba átönteni. (Akinek megvan az augusztusi magor Decanter, az megnézheti, hogy miként lehet a szigorú szabályokat látszólag betartva kijátszani a vakságot: a 26. oldalon középen jobbra látható fotón világosan látszik, hogy pusztán a palack szabadon hagyott nyaka és szája is mennyire árulkodó. Ennyi segítség egy közepesen tájékozott pohárnoknak bőven sok ahhoz, hogy minden szereplőt előre azonosítson.)

Szellőztessünk!

Mivel nekem régi mániám, hogy a vörös borok többsége néhány órás szellőztetés (olykor egy egész nap) után mutatja meg a valódi (szebbik) arcát, ezért arra szoktam kérni a kóstoló beszállítóit, hogy aznap délben dugótlanítsanak (még jobb volna persze, ha előző nap minden bor a helyszínre érkezne). Minthogy a vendégek és a palackok gyakran 4-5 helyről érkeznek, gondot szokott okozni a hőfok. A kiugróan hideg vagy meleg bor a tulajdonos számára fölismerhetővé válik (és annak is, aki a vakítást végzi, hiszen jóideig babrál vele), ráadásul, fölborítja az esélyegyenlőséget. Ez ellen azonban nehéz bármit tenni.

Népi megfigyelés, hogy bármely kóstoló-sor első bora hátrányt szenved a többivel szemben. Ha egy vakkóstolón végig ugyanazt a bort szolgálnánk föl, a sorban előre haladva a t. zsüri azt egyre jobbnak találná. (Ez még akkor is így van, ha rendeltetésszerűen használjuk a kármentőt. Egyébként határozott meggyőződésem, hogy amikor szakszerűen és következetesen köpünk, az ízlelés egy dimenzióját elveszítjük.) Ezért legalább az elsőt érdemes a végén újrakóstolni. De még jobb, ha egy általánosan ismert, bejáratott etalonnal nyitunk, ami egyúttal a pontozáshoz is támpontot ad.

A tárgyi feltételek megteremtése után jön a legnehezebb feladat: a humán erőforrás kezelése. Van, aki lámpalázas, van, aki ballábbal kelt, van, aki taknyos, van, aki pofázik, van, aki a fejét csóválja, és van olyan, aki látványosan élvez. A jó házigazda igyekszik rendet tartani a körletben, de futkosó és sika-mika nélkül nehéz fegyelmezni. Fájó, de a renitens szónokokat és pantomimművészeket idővel le kell építeni.

Az érdekek és így a hazugság kizárásán túl, a vakteszt további pozitívuma, hogy összpontosításra késztet. Mindenki igyekszik magából kihozni a maximumot. Persze a lámpaláz vagy egy zúzós szénanátha mindent felülír.

A vakteszt sötét oldala

A vakteszt előnyei tehát nyilvánvalóak, mégis meglepően sok minden szól ellene. Egy profi borteszt során a mászterek akár többszáz mintát is végigkóstolnak egyetlen nap leforgása alatt. Ilyenkor általában kevesebb, mint egy perc jut egy borra. Ez óhatatlanul arra emlékeztet, mintha valaki egy regényről úgy akarna véleményt mondani, hogy minden oldalon csak az első két mondatot olvasta el. Újabb problémaforrás, hogy a zsürorok is fáradnak, ezért mindig lesznek olyan borok, amelyek nem saját hibájukból süllyednek el a középszer tengerében, hanem a kóstoló tompultsága miatt. Végezetül ez a fajta kóstolás alapvetően hibakeresés, ami magánviseli a negatív hozzáállás minden hátrányát.

A baráti, amatőr kóstolókon a futószalag-kóstolás réme nem fenyeget, és a hibakeresés is kevésbé valószínű. De az egy borra jutó idő ilyenkor is max. 4-5 perc, és gyakran ezen a rövid intervallumon belül is sokat változik a bor. Számomra meghatározó élmény volt, amikor először fedeztem föl, hogy ugyanaz a bor mennyire más karaktert mutat órákkal később, vagy esetleg másnap. És ez nem csak azért van, mert a bor úgymond kinyílik, hanem azért, mert a saját kóstolási diszpozíciónk is hatalmas ingadozásokat mutat. Ideális esetben 2-3 órán át háborítatlan nyugalomban – lótuszülésben, mint egy hedonista-buddhista a présháza verandáján – kellene egy borral ismerkednünk. És gyakran még ez is kevés; vannak borok, amelyeket csak a 3-4. találkozás után szerettem meg.

A profi kóstolók hibakereső attitűdje az amatőrt ugyan ritkán fenyegeti, de az ide-oda kapcsolgatás negatív hatásától ő sem menekülhet. Egy nagy bor árnyékában a tisztes átlag csapnivalónak tűnhet, míg egy lefolyóba való lőre mellett bordói aranyérmesnek. A vakkóstolókon a pontozás kényszere miatt a különbségek fölnagyítására törekszünk, ami szintén torzulást eredményez. Mindenki a primér, szembeötlő, könnyen azonosítható jegyekre ugrik. Egy kiegyensúlyozott, elegáns bor így könnyen elbukhat csupán azért, mert nem harsány és tolakodó. Végezetül, egy bort lepontozhatunk azért is, mert egyszerűen más, mint a többi, és menetközben nem tudunk, nem akarunk új pályára állni. Én személy szerint ezt látom a sorozatkóstolás legnagyobb hátrányának. Az egyik legszebb élmény, amikor valami újat tanulunk meg értékelni. Ehhez azonban figyelemre és türelemre van szükség. Az eszményi kóstolás az, amikor a bort már nem mi gyötörjük keresztkérdésekkel, hanem hagyjuk, hogy maga beszéljen.

Összességében tehát a vakkóstoló szükséges rossz. (Nem mellesleg, remek társas játék.) De elmélyültségét tekintve inkább az állásinterjú és az IQ-teszt mellé helyezhető: kiszűri a reménytelen eseteket, esélyegyenlőséget biztosít a tehetséges fiatal versenyzőknek és kijelöli az elmélyültebb figyelemre méltó borokat.

Címkék: esszéjellegű vakteszt

20 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr6913049

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Simplemente haga clic en el siguiente sitio web 2018.05.29. 20:17:56

Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet ONLINE FILM HD - Online Filmek - Teljes Filmek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ferraiolo 2005.09.19. 07:32:22

A vakteszteknek éppen az a lényege, hogy a "zsűrinek" ne legyenek előítéletei a borokkal szemben. Így tudnak sokszor sommás meglepetések kialakulni. "Egy kiegyensúlyozott, elegáns bor így könnyen elbukhat csupán azért, mert nem harsány és tolakodó." Azért ez a veszély egy vakteszten nem fenyeget, hiszen egy nagy és harmonikus bort valószínűleg minden zsűritag érzékel és ezt már csak általában egy még nagyobb bor írhatja felül.

Béna Kacsa 2005.09.19. 07:49:36

Kedves Ferraiolo azért láttunk már karón varjút. Pl. Decanter vagy Pannon Bormustra.

Ho 2005.09.19. 08:17:01

Pompás kis szöveg. Magam sem írhattam volna pontosabbat. Különösen ez a hibakereső attitűdre vonatkozó rész - mondjuk, szerintem már az amatőröket is fenyegeti. Tényleg, milyen abszurd volt a végre tán kihalt hibapontos osztályozási rendszer. Nem azt keresték a borban, hogy mi a jó, hanem azt, mi rossz. Hülyék. És hát minden borhoz, még egy vacak reduktív fehérhez is, több idő kell, mint az a nyomorult öt perc, ami jó esetben jut rá. A profi zsűrikről még csak annyit: nyilván érzék, tudás és tréning kérdése, ki hány bort tud megítélni viszonylag pontosan egy óra vagy nap alatt. De az eredményt leginkább annyira kell megfellebbezhetetlennek tartani, mint a Népsport futballmeccs-tudósításában az osztályzatokat. Hja.

shiraz 2005.09.19. 09:25:07

Ez a kis olvasmany legalabb olyan jol esett mint egy finom borral torteno tobboras ismerkedes :)) kosz!

2005.09.19. 09:33:41

Szerintem max. 6-10 bort lehet zsűrizve megkóstolni. Az a legjobb, ha mind ott marad a pohárban az asztalon, hogy tetszés szerint lehessen visszakóstolni. A cikkből kimaradt az évszak módosító hatása: ki a fene akar dögmeleg nyáron testes vörösbort kóstolni? Nagyon fontos, hogy nagyjából egy súlycsoportba tartozó borkokat értékeljünk, mert nem hoz értelmes összehasonlítást egy üde rozé vs. testes vörös küvé. (Az említett melegben simán győzhet a rozé, csak mert a kóstoló szomjas és izzad.)

Linn 2005.09.19. 09:46:16

Bevallom én a borhoz kevéssé értek, ugyanakkor a vakteszt lebonyolítása itt is hasonlóan nagy feladat mint a hifiben. Jó látni amikor valamit ennyire komolyan vesznek, azt pedig különösen, hogy nem csupán a hifisták ilyen beállítottságúak. Tisztelet a borászoknak!

2005.09.19. 10:15:17

Szerintem az "összélménynek" sajnos igenis része az üveg, a cimke, a dugó, sőt, még az is, mi van a palackra írva! Sajnos ez a bor dolog hasonlít az autóvásárlásra, álmokat kergetnek az emberek. Nem azért veszel VW-t, mert jobb, mint egy Peugeot, (vagy fordítva), hanem mert az ember azt hiszi, hogy jobb. Egy vakteszt azért nem működik a boroknál, mert nem jobb, vagy rosszabb az egyik vagy a másik, hanem más.

Gabin 2005.09.19. 10:15:29

Kedves l, az évszaknak a kóstoló témájának meghatározásában lehet szerepe, az eredményben nem, mivel egy kóstolón belül nem szokás rozét bármilyen vörössel vagy fehérrel összhasonlítani. Ha társaságban borozgatsz, akkor a szokásos sorba beillik mindkettő, és a végén tényleg mondhatod azt, hogy a rozé volt a legjobb (a meleg miatt), de egy vakkóstolón ilyen nincs. Szerintem.

Zommölié 2005.09.19. 10:20:53

Saját tapasztalat alapján: az újra kóstolt bor - egyre javultó pontozás: IGAZ!!!

hegyaljai 2005.09.19. 16:49:55

Az elsőként hozzászóló Ferraiolonak csak annyit, hogy az élet egy harc, és kétségtelen, hogy a vakteszten és a sorozatkóstoláson keményebben oda kell tenni a lábat, meg a vállat, mint az amerikai futbalban. Ez valóban férfias helytállást követel. ettől még szerethetjük a művészi tornát, és ott egy objektívnek nem nevezhető pontozásban hisznek, afutbalt pedig egyszerűen gólra játszák. Ami a vakteszt metodikát illeti ott az általam ismert valamennyi trükk ellen javasol védelmet AM. Lényeg a méret, azaz hány bor lehet egy óra alatt véleményezni. A szélsőséges vélemény szerint amennyit kitöltenek! A boronként 5 perc a maximum, mert az emberek 95 %-a az 5. bor, fél óra után nem emlékszik az elsőre. Inkább 2-3 percenként egyet, és oda-vissza kóstolva mert a kóstolási sorrend nagyobb hatással van mint gondolnánk. Visszatérve a méretre: 15 bor után 20 perc szünet. Megveszem, nem veszem típusú döntéshez, illetve ebből a 4 féléből melyiket vegyem meg, elegendő 1 perc is, de ez munka, ez nem élvezet.

züm-züm 2005.09.19. 20:41:20

Lévén, hogy emberek vagyunk és nem gépek, a borkóstolás során fáradunk, érzékeink tompulnak, hibázunk... Sajnos valóban léteznek olyan borversenyek, ahol az ítészek több mint száz bort is megkóstólnak egy nap alatt. Azonban az ilyen megmérettések végeredményét nem szabad komolyan venni, még akkor sem, ha az ott kiosztott díjak esetleg azzal kecsegtetnek, hogy "ha valaki az adott bort megvásárolja, akkor a világ legjobbját fogja kóstolni"! Vélemény szerint, egy nagy gyakorlattal rendelkező, kellően tapasztalt kóstoló is legfeljebb tíz bort képes érdemben sorrendbe állítani! Hangsúlyozva, hogy ehhez kiemelkedően jól kell kóstolnia az illetőnek!

Netuddki 2005.09.24. 19:50:18

Jobb nemzetközi versenyeken napi kb. 60 bort kóstol egy ítész. Csapatban, 4-5 fős team-ben. És egy MW (nem majdnem az) koordinálja őket. Valami shiraz nevű srác többet tudna erről mesélni.

tf1 2005.09.25. 09:00:40

Nekem tetszik a vakteszt. Olyan borok is kiválóan szerepelnek, melyekhez előítéletekkel állnak hozzá, ha tudják hogy mit isznak.

bandika 2005.09.25. 15:29:02

Nekem is ugyanezért tetszik. Aug 20-án csináltam egyet ismerősöknek, nagyjából a fent írt módszerekkel (szomejjé nem volt a csapatban, így elég volt az alufólia, de kapszulát, dugót eltüntettem), 7 magyar veres, volt nagy pofára esés egy-egy tétel után, sokkal objektívebbekl tudtunk lenni, mintha láttuk volna, hogy mit iszunk. Egyszer az indexes bortopikosokkal is leültünk vaktesztelni 12 verest (6 magyar, 6 külföldi), nagy élmény volt. Mondjuk arra nem volt igaz, hogy az elsők hátrányt szenvedtek volna: a 3. helyen kóstolt 2000-es Kopár jött ki elsőnek.

züm-züm 2005.09.25. 22:07:03

bandika! Biztosan nagyon szép borokat kóstoltatok, Bárcsak' én is ott lehettem volna Veletek. Főleg manapság, amikor a magamfajta műkedvelőnek nehéz igazán kiemelkedő borokba akadni...

germanungar 2005.11.12. 23:10:53

A borbirálat legalább annyira igazságtalan mint a pontozási rendszer némely sportágnál, ahol csak a biráló szubjektiv meglátása érvényesül a pontozásnál, s ezen tulmenöen nem akar tulságosan mellényulni. A borbírálók is többnyire arra törekszenek, hogy meglegyen az „egységes pontozás” látszata. Ha valaki egy bírálaton „nem áll be a sorba”, és szembekerül a zsürielnök véleményével, hamar megkaphatja a dilettantizmus vádját. A bortesztek lebonyolításának legfontosabb szabálya manapság az, hogy nem kell hitelesnek lenni, elég hitelesnek látszani. Ez a szabály nemcsak azért életképes, mert olcsó és konfliktusmentes, hanem azért is, mert a fogyasztók többsége nem törödik azzal, hogy a borokat valóban megismerje, sokszor csak arra kíváncsi, hogy mit divatos szeretnie.

nzoli 2006.01.02. 15:34:17

Hasznos, érdekes cikk! Szerintem vakteszteken a legjobb megoldás a dekanterek használata lenne, ez teljesen kizárja a felismerhetőséget, mindamellett a vörösöknek jót is tesz, de van megfelelő kiöntő fehérborokhoz is. A borokat (különösen a drágábbakat :) érdemes legalább előző nap a helyszinre szállitani, főként hogy azonos hőmérsékletet tudjanak felvenni, de legjobb, ha még korábban oda kerülnek. Egy hosszabb, zötykölődős utaztatás a palackozáshoz hasonlóan megvisel(heti)i a bort, ami igy sokkal gyengébb arcát mutatja. A megfelelő (és egyforma) poharak szintén fontosak, ez is sokat jelenthet. Kedves Linn! Valóban sok hasonlóság van a két "hobby" között! Mindkettő jártasságot, és

nzoli 2006.01.02. 15:37:46

sorry, "... és komoly elmélyülést kiván " vagy valami hasonlót akartam a végére irni.

Heimann Zoltán · www.heimann.hu 2009.02.01. 11:26:09

Jó a szöveg Merlot.
Nagyon jól felismerhető és szórakoztató stílusod van, tetszik :-)

A sorozatkóstolás hátrányával a múlt héten én is szembesültem: alap, átlagos és nagy német rizlingek közé beraktam két Kerkaborumot (07 sztenderd és 07 reservé 12 hónapos) és nem értették meg őket.
Annyira kilógtak a gyümölcsös, citromos, barackos, esetenként minerális és petrolos borok közül a maguk teltkarcsú testével, túlérett gyümölcseikkel, barrikkal és 14-es alkohollal... Kár volt.

Preis · http://www.glasso.hu 2009.02.01. 20:26:57

Imádom a villányi borokat és mindig ezeket fogom preferálni a külföldiekkel szemben! :))