Visszatérő, kicsit öntökönszúrós érzésünk, hogy néhány pohárnyi ismerkedésből az igazán jó bor megítélhetetlen.
A rossz kiszűrhető talán, a közepes és/vagy érdeketelen is, de a jó bor föltérképezéséhez még az is kevés, ha három palacknyit kóstolunk (iszunk) végig nagy figyelemmel.
Dehát, gyorsuló világunk, tíz alatt a százat, két kortyból megítéltet minden és mindenki, lásd az országos/nemzetközi borversenyek aszúértékeléseit. (Nagyjából egy percet töltenek olyan borokkal, amelyek órák alatt tudnak csak átadni bármit is magukból.)
És bizony, hányszor jártunk már úgy, hogy a hirtelen kimondott ítélet után egy-két héttel és egy-két palackkal legszívesebben padlóig nyomtuk volna a backspace gombot!
Tehát, itt a Vylyan Syrah, amellyel Alföldi Merlot kolléga még kisleány korában próbálkozott, magam pedig kartonnyi készletemet élem föl szép lassan, váltakozó sikerrel: az eddig kinyitott hat palackból kettő nagyon jó volt, kettő jó, kettő ihatatlan.
Nem dugós, nem romlott, hanem egyszerűen szar: durván animális, kiszellőztethetetlenül büdös. A jelenségre nem talátam magyarázatot. Akadt olyan jól éretsült ismerős, aki szerint ezek a borok akár egy éven belül széteshetnek, hiszen szűztermés, teljesen tapasztalatlan a fajtában a pincészet, meg 2003-asok, ohne savgerinc. Az infó ráadásul a termelőhöz igen közel álló forrásból jött. Az mégis rémisztően hangzik, hogy három uszkve négyezer forintos vörösek hónapok alatt szétessenek!
Mindegy, a legutóbbi két alkalommal szerencsém volt. Némi állatos büdösség jött ugyan a palackból, de kiszellőzött szépen idővel. Maradt eperdzsem, füst és vanília, nagyon erősen pörkölt, szinte odaégett magvak.
Ízben a vanília és a málnás savanyúság versenyez. Nagyon határozott édessel és finom keserűvel indul. Erre jön az étcsoki. Egy a három főíz (édes, savanyú, keserű) balanszíroz ügyesen, mintha valami kínai mesterszakécs kotyvasztotta volna.
A struktúra krémes, sűrű. (Étcsoki megen!)
Határozott test, nem nagyon kigyúrt vagy megformált, inkább olyan tenyerestalpas.
Utóízét brutálisan szárító tanninok (szájpadlásra tapadó nyelv) és valami levezetőédesség uralják. Lehetne frappánsabb a befejezés.
Ötnél több pontot most semmi esetre sem merek ajánlani a nem büdös verzióra. Az első palacknál még kettővel többet gondoltam.
Utolsó kommentek