Közös álmunk, hogy a nagypolgári szelekció minőségben bedarálja az újgazdagot. Hiú remény. Persze vannak olykor fellángolások, de a rideg valóság az, hogy elszabadult a borinfláció. Két újabb great red hope, valahol félúton a megfizethetőség és az arcátlan árazás között.
A Weningerek örökös kedvenceim (csak azt a 2003-as kékfrankost tudnám feledni!), és a várbéli feszten kóstolva az első évfolyamos Merlot-Cabernet Franc-t azonnal megdobtam egy hipotetikus 8 ponttal. Bátaapátiban pedig a legendás Antinori-Gál Tibor (Isten nyugosztalja!) duó újraegyesülése csöpögtetett belénk reményt, hogy végre olcsón kaphatunk jót, és nem nagyon drágán nagyon jót.
A Weninger CF-ról szóló legendák az én fülembe is eljutottak, de a 10 rongy körüli ár hallatán biztos voltam benne, hogy továbbra is csak hírből fogom ismerni. Aztán mit ad isten, a maligánbéli CF kóstolónkon ott volt kétszer is. A 2002-es is derekasan helytállt. A 2003-as viszont egyből bejátszotta magát a magyar vörösök panteonjába (én az arcátlanul árazott, de szintén stabil kerettag 2003-as Malatinszky szűretlen elé helyeztem). Node 9.000-ért?! Már megint a bankoligarchia a célközönség!? (De azok legalább viszik: a 800 palack néhány hét alatt elfogyott.)
hogyan lehet egy 7 rugós merlot és egy 10 rugós franc vegyítésével egy 4 rugós cuvée-t előállítani?
Nem sokat sírtam utána, hiszen tudtam, hogy itt van a CF-merlot féláron. (A félár nem az olcsó szinonimája) Csak az nem fért sehogyan sem a fejembe, hogy hogyan lehet egy 7 rugós merlot és egy 10 rugós franc vegyítésével egy 4 rugós cuvée-t előállítani. Az általános iskolai aritmetika legalábbis erre az egyenletre nem tud megoldást. Én arra a jóhiszemű álláspontra helyezkedtem, hogy a cuvée ára valós, míg a kistételes merlot-é és CF-é imaginárius.
Weninger Merlot-Cabernet Franc 2003
Illatban óriás, szájban legfeljebb hős. Az elixír receptje: 1/3 rész dohány, 1/3 rész mézeskalács, 1/3 rész tengeri szél. Nagyon intenzív, buja és csábító illat: dohány, szegfűszeg, fahéj, vanília, leégett gyufa, némi mineralitás. Szájban aztán jön az arculcsapás: legfeljebb jó közepes minőség. Erősen sós, nyomokban menta, a korty közepe lyukas, a lecsengésben bors és fa, ill. egy zavaróan parfümös áramlat. Erős közepes test. A bor lecsengése rövid, a hordóé hosszú.
Nemrég kóstoltam egy 2001-es Frettnert, és minden csepp után hálásan sóhajtoztam. Gyönyörűen érik. Bár egészen más alapanyagból gyúrták, az illata hasonlóan szép volt (valamivel hangsúlyosabb kovaköves, minerális, sós vonulattal), és szájban egyértelműen szebb volt: testesebb, gazdagabb, hosszabb. Mintha szigorúbban válogatták volna hozzá a fürtöket.
Az eredeti feladvány ugye így hangzott: egy 7 rugós merlot és egy 10 rugós franc összeöntéséből hogyan kapunk egy 4 rugós cuvée-t? A kiábrándítóan prózai válasz: sehogy.
Illatban 8 pont, egyébként 5. Az nálam annyi mint 6 pont.
Bátaapáti Tűzkő Domb Cuvée 2003
Ez is merlot és franc cuvée, az arányokat itt sem kötik az orrunkra. (Mindegy is.) Gyönyörű, tiszta, intenzív málna illattal nyit, amit némi szilvabefőtt, virág és narancshéj színez. A Weninger Merlot-CF által fölidézett ezeregyéjszaka meséi után ez egy kijózanítóan tenyeres-talpas, böcsületes, magyar cuvée. Rusztikus és tanninos. No fata morgana, no dzsinn. Szájban cseresznye és fa, némi kesernye és savankás beütés. De itt is kísért az üres, vizes korty.
Erről a borról könnyebb elhinni, hogy a természet vadvirága, de ettől nem lesz szebb. És van két furcsa heppje. Nem emlékszem, hogy találkoztam-e már komolyabb vörössel, amely másnapra ne lett volna szebb. Ez nem javult, igaz, nem is romlott. És a fő adu, a pompás málna illat, csak percekig élvezhető, aztán kiszellőzik. (Ráadásul, 20°C fölött bezárul.)
Mindenképpen 1 ponttal a Weninger alatt, bármennyire rokonszenves. Vagyis 5 pont.
Albert gazda nálam sokkal kedvezőbben nyilatkozott mindkettőről . Én sem temetem őket, de jó szívvel ajánlani sem tudom. Lehet, hogy én tettem a lécet túl magasra.
Utolsó kommentek