Új szerzőnk, Maestro Bob ajtóstól ront a libaólba. Irdatlan górcsöve alatt nyög a szakrális marketing. Liba + oportó = Merdzsó E-Klasse?
Egy magára valamit is adó sztárborász pedig nem engedheti meg magának, hogy az össznépi lehúzásból ki ne vegye a részét
Az az én gondom, hogy Szent Márton és az újbor között feszülő ideológiai ívet a mai napig sem sikerült maradéktalanul felblankolnom. Biztos bennem van a hiba, hiszen több évszázados (mi több: évezredes, sőt évtízezredes) filozófiai fonalról lehet szó, tekintve hogy már 1997 óta parasztvakítják ezzel hazánk jobb sorsra érdemes alkoholistáit. A mindössze nyolc éve felfedezett "ősrégi" hagyomány és a szimpla lehúzás közötti kapcsolat azonban még mindig közelebb áll egymáshoz a tér-idő kontinuumban, mint az újbor és a libaólba bujt püspök esete, ebből kifolyólag néha olyan érzésem van, hogy a filozófiai gubanc visszafejtésénél az "átverés" szó lesz a dzsókerkulcs. Hiszen minden évben egyszer számos mindnyájunk esik áldozatául ennek az újbor-ünnepnek nevezett pókerarcú marketingfogásnak, nagymértékben javítva ezzel néhány élelmes borászunk szentmártonos imázstervezőkbe fektetett összegeinek megtérülési mutatóit.
Egy magára valamit is adó sztárborász pedig nem engedheti meg magának, hogy az össznépi lehúzásból ki ne vegye a részét, hiszen hosszú távú sérüléseket szenvedhetne az adózás előtti nyeresége, és végső esetben ugrana az évi rendes Fábry-show beli szereplés is. Mióta az önológiai sikeresség mértékegysége az E-Klasse lett, különösen fontos kérdések ezek. És ha már a galloknak sikerült az egyébként mind a bordói, mind a komolyabb burgundi márkáktól minőségben messze elmaradó Gamay boraikból nemzetközi brandet csinálni, nehogy már pont Villányban ne menne ez. Beaujolais nouveau d'hongrie, ez kell a népnek, avagy hogyan sózzuk el másfélszeres áron az éppenhogy kiforrt Oportókat a katolikus marketing segítségével.
kicsit még csípős, kicsit még savas, de azért a miénk
Ugyanakkor ha kivonjuk a nap képletéből az álpatetikus felhangokat és az átverés gyanúját, az jön ki, hogy újbort kóstolni márpedig jó. Hiszen egy év első fecskéiről van szó, amik ha kicsit még csípősek is, kicsit még savasak is, de azért a mieink, és azért még elhintik bennünk azt az illúziót, hogy elsőkét kóstolva őket betekintést nyerhetünk egy egész évjárat teljes bortermésének széles spektrumába. Mi pedig hajlamosak vagyunk ezt el is hinni, és az újborból messzemenő következtetéseket levonni az egész évjáratra, majd pedig néhány hónap múlva (mikor is kiderül hogy mennyire nyúltunk mellé) szégyenünkben elbujdokolni és hátralevő napjainkat egy távol-keleti kolostorban, imamalom pörgetésével tölteni. És persze jó magunkat abban a hitben ringatni, hogy ez a csípős, még néha forrongó, lilás folyadék a poharunkban tulajdonképpen nem csupán bor, hanem személyesen egy évszázados hagyomány idei első manifesztációja. Gondolatban ilyenkor mi is libaólba bújunk, és harsány gágogás kíséretében döntjük magunkba az épphogy elmúlt szüret első eredményeit.
Most éppen egy ilyen újbor forog a pohárban. Szent Márton Bora - ez a neve neki, nyilván cseppet sem célzatosan, és a kommersz marketing minden hatásától mentesen, kizárólag a hagyományokra alapozva. Néhány hét múlva már Bock Portugieser 2005 néven foglalja el helyét a hipermarketek polcain (még jó, hogy a Télapó-bornak nincs túl nagy hagyománya nálunk, pedig mit lehetne szakítani azzal is, rénszarvaspörkölttel, krampuszjelmezekkel, patkódobogással, Halász Judittal).
A címke az ilyenkor szokásos gagyista stílusú, fehér lóval, Szent Mártonnal, simán el tudnám képzelni egy pakli franciakártyán is, csak azon nem mutatna jól a New Wine felirat (mert ugye angolul is tudott aki tervezte). Kitöltve az ilyenkor szokásos lila színt találjuk a pohárban. Illata aszalt szilvás, kicsit parfümös, olyan igazi oportós. Tovább forgatva diót és egy pici epret fedezek még fel benne. Ízében persze kicsit savas, kicsit csípős, amilyennek egy újbornak lennie kell, de amit viszont pont ezért nem is szoktunk olyan nagyon szeretni. Nem akkora gyümölcskosár, mint amit az illat ígérne, kicsit vékony, kicsit rövid is, és ízében egy kis ászokhordós dohosságot is felfedezni vélek. Ennél több baja nincs, hiszen friss és üde mint egy kora hajnali TV-torna Anettkával, de ez éppen elég ahhoz hogy 3 pontnál többet ne érdemeljen. Ihatónak iható, újbornak újbor, ennél többre ne számítsunk.
Utolsó kommentek