Időutazás & békeharc: tűzkerék helyett gőzmalmosi kékfrankost a pogányoknak. Bob szélesvásznú víziója az atomrészeg népek barátságáról.
A Bikavérrel ugye úgy volt a legenda szerint, hogy a kardforgatásban lankadni látszó egri védők kapták energiaitalként asszonyaiktól, és mivel akkoriban az italozási kultúra okításába ritkán tartozott bele a míves pohárfogás tudományának elsajátítása, a hős védők a bort úgy itták, hogy csorgott az bajuszról, szakállról, le a páncélra, s onnan a földre. A bortól erőre kaptak, a török seregben pedig elterjedt a hír, hogy a magor hitetlenek a bikák vérét isszák, ettől olyan erősek. Az igazhit?ek ekkor megrettentek, nyúlcipőt húztak, s vert seregként, angolosan távoztak a csata mezejéről, nem hagyván mást a magyar utókorra, mint a kávét, a fürd?ket és Ekrem Kemált.
Ugyan magamat plagizálom, de muszáj újólag kifejtenem, hogy ha a hős védők adott pillanatban nem a nevezetes Bikavért itták volna, hanem – egy huszáros időugrással – Dula Bence gőzmalmosi kékfrankosát, akkor a történet nagy valószínűséggel úgy folytatódott volna, hogy a védők berúgtak volna mint az atom, behívták volna egy szolid italozásra a törököket is, akik – Allah parancsával szembeszegülve – szintén berúgtak volna, másnapra elfelejtették volna a hódítósdit, és visszavonultak volna egészen Konstantinápolyig, persze Dula-hordókkal rogyásig rakott szekereken. Talán másképpen is alakult volna a középkori Európa sorsa.
Ez a bor ugyanis annyira "jólivós", hogy azzal történelmet tudna írni.
Dula Bence, a nagydumájú egri ex-hegybíró nevét az ember leggyakrabban a hírekben olvashatta sokáig, hiszen a Bikavérrel kapcsolatos összes hírben megszólaltatott, mint a hegyközség autentikus képvisel?je. Az adminisztratív terhek és különböző nyilatkozatháborúk (mint például a "Miért védette le az Egervin a Bikavér nevet 30 országban" cím?, hónapokon át tartó esztrádm?sor) közepette persze maga is alkotott borokat, saját bikavérje például a Hegybíró Bora néven számos értékes plecsnit begy?jtött. E kékfrankos 2000-es évjárata is egy igazi "mosolyalbum" volt, többen írtak róla magasztaló sorokat. Ellenben az már er?st fáradni látszik mostanság, ideje volt tehát az új évjárat piacra dobásának.
aki egy borban a koncentráltságot, a nagy testet, a magas alkoholt és az újfahordós jegyeket keresi, az máshol kopogtasson
A 2002-es g?zmalmosi kékfrankos engem el?ször a Borfesztivál szentendrei kísér?rendezvényén, a Borünnepen fogott meg. Be is véstem mellé emlékezetembe az elegáns, a napfényes és a gyümölcsös szavakat. Azóta kerestem a hipermarkecok és vinotékák polcain, de egészen mostanáig nem leltem nyomát sem (pontosabban nyomát ugyan leltem, de akárhányszor követtem e nyomot, mindig a 2000-es évjáratra bukkantam a végén). Ma reggel azonban megjött a megbízható füles, így végre magamévá tettem pár palackkal. Eljött hát az ?szinteség napja.
Mindenekel?tt szögezzük le, hogy aki egy borban a koncentráltságot, a nagy testet, a magas alkoholt és az újfahordós jegyeket keresi, az máshol kopogtasson. De azok is, akik mindenek felett valónak tartják a komplexitást, a szofisztikáltságot. Ez a bor ugyanis se nem koncentrált, se nem testes, se nem komplex és szofisztikált. Nem a Robert Parker-híveknek való. Egyenes, ?szinte bor, csodás gyümölcsökkel és savakkal, megkapó eleganciával. Nem igazán újvilági és nem igazán óvilági: egri. Színe sötétvörös, illatában meggyet, szilvát, ribizlit találunk. Megkapó illat, behízelg?, gyümölcsös, napfényes. Ennél többet ne is várjunk t?le. Ízében is a meggy és a ribizli viszi a prímet, mégpedig csodaszép savakon lovagolva, némi kékfrankosos kesernyével csiszolva. Kicsit talán vékonyabb a kelleténél, lehetne testesebb, koncentráltabb vagy sokrét?bb is, de nem err?l szól a dal. Ez a bor a napfényr?l, az eleganciáról és a jól ihatóságról szól. Ezekben pedig szinte verhetetlen. Nem nyújt komplex és elgondolkodató élményt, nem is ez a célja. Ezt a bort meg kell inni és punktum. 4 pont és nyomatékos felhívás a beszerzésére.
Aki szereti Tóth István Egedhegyijét vagy Pók Tamás Kétfrankosát, annak melegen ajánlott megbarátkozni vele. Az egri borvidék és a kékfrankos egyik legszebb arcát mutatja, ráadásul igen jó áron, 1399 forintért. Minden borisszának kötelez?vé tenném.
Utolsó kommentek