Két hozzáállásról tudni. Az egyik szerint el kellene felejteni a szamorodnit, van elég értékes borféle Hegyalján, a külhon alig tud eligazodni, tegyük egyszerűbbé a dolgát. A másik azt mondja, épphogy a szamorodni képes tartalmasnak, jól ihatónak és érthetőnek lenni, vele lehet leverni a világot. Kóstoltunk összalkoholistailag, tapasztaltunk, a fényes jövőbe kíváncsian tekintünk.
Önéletrajzi elemekben bővelkedve elárulom, a rossz töményektől és az agyonszénsavazott magyar söröktől a jó borok felé vezető utamon az egyik mérföldkő szerepét a Tokaj Kereskedőház száraz szamorodnijai játszották. Ez ma hülyén hangzik, de nem szégyen. Aztán teltek-múltak az évek, és egyre kevésbé tudtam értelmezni a bortípust. A szárazat, legalábbis, mert az édeset mindig könnyebb volt. Ennélfogva is meghatározó élményemnek a Disznókő 1993-as édesét tartom, amelyet mellesleg fene se tudja, hányszor dobott vissza az Országos Borbíráló Bizottság. Ja: az ízpolémia nemcsak az aszúk, a szamorodnik frontján is szedte áldozatait. Habár reduktív aszú és reduktív szamorodni sincsen. Utóbbi műfajra még inkább rátelepedtek az úgynevezett hagyományok – amelyek egyebek közt az élesztőhártyában testesültek meg –, miáltal ami nem volt sherrys, azt nem tartották szamorodninak. Holott kedves mestereink szerint a lényege benne van a névben, ahogy termett, ugye, egyben szedve egészséges, töppedt, aszús, együtt kezelve, az érlelési idő egy plusz egy év, és kész, jöhet a jó bor, ha jön.
Sok nem jött eddig. Meglátásunk szerint csakhamar mégis reneszánsz következik, akkor is, ha némely pincészetek – noha az elmúlt esztendőkben nemegyszer alkottak nagyokat – felhagyni készülnek a szamorodnizással, a szortiment szűkítése, avagy a portfólió letisztítása jegyében. Kár. A szárazat mindazonáltal változatlanul nehezen tudjuk hová tenni, jobban eligazodnunk a grandiózus kóstoló sem segített, nem találjuk ezekben a borokban az egyediséget meg a tokajiságot meg a komplexitást meg az izgalmat, legalábbis úgy nem, ahogyan azt mi magunknak elképzeljük. Zsákutca? Várjunk még, előbb-utóbb hátha beesik valami.
Az édesek viszont hengereltek, és nemcsak azért, mert Szepsy István is ott van már az imaginárius fedélzeten, és tán főideológussá is előlépett. Lesznek itt még szépségek, e meggyőződésünk erősödött meg. A következő dilemma az lehet, miben különböznek az "új stílusú" szamorodnik az "új stílusú" aszúktól. Mármint, nem a készítési módok tekintetében, hanem. Egyfelől ha a beltartalmi értékek egálban vannak mondjuk egy 5 puttonyos aszú tulajdonságaival, akkor nem biztos, hogy a szamorodni könnyebben lecsúszik a torkokon és egyszerűbben illeszthető a gasztronómiába. Másfelől ha az árak is megközelítik a tízezer forintot, nem lesz a mindennapok visszakézből elérhető itala.
Na de félre, kétely, félre, bú, ezek felett ráérünk merengeni később, amikor már akkora lesz a választék itten, hogy számon tartani is alig győzzük. Most még a szűkös felhozatal miatt kellett nehézségeket legyőznünk, amíg összeállítottuk a sort – ebben a Veritas, a Bortársaság és a Corvinum is segítségünkre volt, tenksz –, végül hat száraz és kilenc édes minta méretett meg. Felteszem, vannak a piacon olyanok még, amelyek érdemesek lettek volna érdeklődésünkre, várjuk az észrevételeket, ám úgy érezzük, tisztességeset merítettünk. Hogy kik nyertek, az alant kiderül. A kóstolás vak volt, első körben a szárazakat, másodikban az édeseket szedtük ízekre, jegyzeteltünk, ezeket összegzem, küvésítve a kollégák mondandóját saját szavaimmal.
Száraz szamorodnik
Gundel 2000
(az 1894 borvendéglőben 3200 forint éttermi áron, másutt olcsóbb, de hol?)
Sötét aranyszín, sherrys, sötét illatok, gomba, vegetáliák, mélyről méz. Ízben jól indul, van tartalma, mindaddig, amíg a végén a savak hiánya fel nem tűnik, azaz a korty túlontúl sebesen el nem tűnik. Vizes. Van valami játéka, de nincs struktúrája. Bobot tompa büdösség zavarta, Csitét petrolosság, HT-t lábszag. A relatíve rendezett, a "van benne anyag, de nem áll össze" és a "nem túl szép" megjegyzések illusztrálták az összbenyomások sokszínűségét. Nekem egy-két éve nagyon bejött, került belőle több palack, meg is iszogattuk, egy maradt, most nem tetszett.
Albert gazda: 4 pont
Bob: 3,5 p.
Csite.: 4 p.
Húzós Tannin: 4 p.
Királyudvar 1999
(nem forgalmi tétel)
Csite szeretett volna meglepetést okozni vele a csapatnak, végül ő maga csodálkozott főként. Kevésbé rokonszenves, körtés-likőrös, édeskés-pacsulis, tartalmasabb anyag, de rendezetlen, savanykás és csípős, írtam én. Csite cserzett bőrt és dohosságot is érzett, meg sok fát, többen almát hozzá, és senkinek sem állt össze a kép. Visszakóstolásra összekapta magát, bár hódító nem lett.
Ag.: 5 p.
B.: 4 p.
Cs.: 5 p.
HT: 4 p.
Árvay János Hétfürtös 1999
(Veritas, 3260 Ft)
Sötétebb szín, fáradt, reszelt almás illat, lyukas, savhiányos ízkép, gombás lecsengés. Más megközelítésben: kényérhéj, gomba, alma. Avagy: tipikus retróillat, íze "a sherryben áztatott kényéré", semmitmondó bor.
Ag.: 2,5 p.
B.: 2 p.
Cs.: 2 p.
HT.: 2 p.
Majoros László Tokajicum 2002
(Veritas, Cora 1600-1700 Ft)
Az első bor, amiben bőven volt élet. Halványabb szín, elsőre kicsit zárt, aztán nyílik, gyümölcsösen, likőrösen, Bob illatában birsalmát, mézet, aszalt sárgabarackot, mazsolát és mogyorót is talált, HT csokoládét, Csite vaníliát, én felsikoltottam: "Végre struktúra!" Sok volt a sav, de sok a zamat is, mineralitást is érezni véltem, s végül megállapítottam, vad. HT ezt így fogalmazta meg: jó savgerinc, fiatalos, erős. Csite és Bob kis tompaságot észrevételezett, s utóbbi azt írta, "korrektül összerakott bor, de nem több". A legjobb száraz így is ez lett.
Ag.: 5 p.
B.: 4,5 p.
Cs.: 5 p.
HT: 5 p.
Tokaj Kereskedőház 2000
(Match, 1249 Ft)
Gomba. Dió. Vegyipari termékek. Tompa, nem valami érdekfeszítő, üres, szúrós, agresszív, mondtam én. Illós, kenyérhéjas, rossz, büdös, büntető tétel, mondta Bob. Rossz hordó, rossz szőlő. Kesernyés-savanykás-zöldes szag, a sav húz, karmol, mondta Csite.
Ag.: 2 p.
B.: 1,5 p.
Cs.: 2 p.
HT: 1 p.
Puklus János, Szentkereszt-dűlő 1996
(Corvinum, 1391 Ft)
Korához képest a legkevésbé sem sötét – az összefüggést utólag észrevételeztük –, illatában főként likőrösség, ízében nehézkes, a gyümölcsök lecsengésben bukkannak elő. HT úgy látta, nagyon jól indul, de ellaposodik, aztán a vége megint hosszú, Bob szerint a szerkezete legalább egyben van, Csite leszögezte, a fa erős, de a bor jól iható.
Ag.: 4 p.
B.: 4 p.
Cs.: 4 p.
HT: 4 p.
Édes szamorodnik
Oremus Birtokválogatás 2000
(Bortársaság, 2980 Ft)
Magasan kezdtük a második fordulót. Illatában a szép sárgabarack, a mézek és a hárs mellett kellemes füstösség és kevésbé kellemes gombásság bujkál, így HT. Mindenki soknak érezte az édességet, Bob sűrűnek a szövetét, Csite bombának a gyümölcseit, én meg örvendtem az árnyalatnyi animalitásnak, és ugyan elviseltem volna több savat is, szerettem nagyon.
Ag.: 8 p.
B.: 6,5 p.
Cs.: 7 p.
HT: 7 p.
Szepsy István Úrágya 2003
(még nincs forgalomban, drága lesz)
Még magasabban folytattuk. Burgundia, döbbentem meg, vagyis minerália, animália, füstösség – HT szabadjára engedte írói vénáját, ekképpen: mustárban pácolt csirkemell grillezve és tökmag –, és sok-sok gyümölcs is még, körte, birs, méz. Ilyen az Úrágya, mondta Csite. Nagyon szépen összerakott test, széles, telt és magas, kristálytiszta savak tartják, nagyon hosszú, gyümölcsös lecsengéssel búcsúzik, ragadta meg a lényeget Bob. Izgalmas, sűrű, klasszis, kontráztam én. Struktúrája feszes, vibrál benne az élet, adta nem alább Csite.
Ag.: 9 p.
B.: 8,5 p.
Cs.: 9 p.
HT: 8 p.
Tokaj Kikelet 2003
(még nincs forgalomban, ez sem lesz olcsó)
Hatalmas meglepetés Csite jóvoltából – és voltaképpen nem is meglepetés. Annak legalábbis, aki ismeri Berecz Stephanie korábbi Disznókő-főborász életét és munkásságát. A Kikelet a családi kispince. A bor meg gyöngyszem. Bob az előzőhöz mérte, így: "Kevésbé komplex, viszont hihetetlenül arisztokratikus, elegáns illat. Ízben is az elegancia a hívószó, csodásan lecsiszolt test, megkapó harmónia, összetett, kristálytiszta. Utóízében széles, magas, betölti az összes érzékszervet. Pompás bor." Tetszett a többieknek is, nekem leginkább a kifinomultsága miatt. Tanninnak az arányossága jött be, Csitének az életvidámsága.
Ag.: 8 p.
B.: 9 p.
Cs.: 8 p.
HT: 7 p.
Tokaj Kereskedőház 2000
(Match, 1299 Ft)
Visszaugrottunk, szomorkodtunk. Kenyérhéj és sherry, semmitmondó, a "cukorral tuningolt száraz szamorodni ízét hozza", erős, savasság, hasonlók.
Ag.: 2 p.
B.: 3 p.
Cs.: 3 p.
HT: 2 p.
Oremus 1999
(valószínűleg nincs már forgalomban)
Megnéztük, régi favoritunk hogyan tartja magát. Sötétebb, nagyon botritiszes, minerális, de szép, van benne sűrűség, mondtam. Bob hozzátette, picit már tompul, laposodik, a harmónia billeg, bizonytalan, de még egyben van, korrekt anyag gombás ízekkel. Mintha túl lenne a csúcson, vélekedett HT. Nem csúnya még, nyugtázta Csite.
Ag.: 5 p.
B.: 4,5 p.
Cs.: 4 p.
HT: 5 p.
Chateau Megyer 2000
(Veritas, 1440 Ft)
Zárkózott, nehezen nyíló illat citrusokkal, mandarinnal, nincs egyben a bor, alkohol kilóg, szögletes, darabos, szétállnak benne a dolgok, tette szóvá Tannin. Nem értettem egyet: bár zártnak találtam induláskor, de aztán gazdagnak és szépnek, gyümölcsös utóízzel, a kelleténél szerényebb acidokkal. Csite HT véleménye felé hajlott – "száraznak tűnő érzet, leszállóág" –, Bob pedig középutazott. Így: "Egész szép anyag, de nem elég ízgazdag, és kicsit szétáll."
Ag.: 6 p.
B.: 5 p.
Cs.: 4 p.
HT: 4 p.
Zemplén Hegyhát Nyulászó 2002
(Bortársaság, 3990 Ft)
Szepsy mester első legeslegújabb kori édes szamorodnija, legalábbis, amely eljutott a kereskedelembe. Körülrajongott tétel, amely engem eddig – noha kvalitásosnak találtam – nem hengerelt le. Most sem. Csitét nagyon is: "Viaszos, őszibarackos, körtés, botritiszes – laza talajra emlékeztető –, sűrű szövésű, gyümölcsökben gazdag, hosszú", áradozott. Bob leheletnyivel több savat szeretett volna, én a mineralitásnak örültem, de túl könnyednek véltem, HT a Disznókőre gyanakodott.
Ag.: 6 p.
B.: 7 p.
Cs.: 7 p.
HT: 6 p.
Kiss István 1999
(Corvinum, 1016 Ft)
A mezőny legolcsóbb tétele. A leggyengébb is. A kollégák csúnya szavakkal illették – igazi büntetőbor, az ellenségemnek sem adnék belőle, ez a megállapítás volt még a legtoleránsabb –, és én sem dicsértem: gombás, furcsa, érdektelen.
Ag.: 2 p.
B.: 1 p.
Cs.: 1 p.
HT: 1 p.
Disznókő 2000
(Zwack, 2766 Ft)
Az 1993-as emléke és a 2000-essel kapcsolatos korábbi élményeim alapján többet vártam. Ennél mindenképpen: "Nagyon intenzív, izgalmas illat, van benne matéria, vastag, kis bizonytalansággal és kevés savval, el van tompulva." Csite ugyanezt így dekódolta: "Megbillent már, a kesernyét nem kíséri végig a sav-cukor egyensúly, de ajánlható még." Az értékeket mindenki felfedezte, a savakat mindenki hiányolta, aztán ennyiben maradtunk.
Ag.: 5 p.
B.: 5 p.
Cs.: 5 p.
HT: 5 p.
Utolsó kommentek