Lehet, hogy hamarosan a francia borokat is törvényesen vizezik? Az oroszok absztinenciával büntetnek. Végül egy svájci Tokaj-rajongó enciklopédikus posztja.

Francia pálfordulás

Terroirországba is begyűrűzött a globális konzumkultúra: szabad lesz csipszezni (a drága újhordós érlelés helyett forgáccsal aromatizálni a bort), sőt, lehet, hogy az alkoholszint leszorítása érdekében a vizezést is engedélyezik. A francia Mezőgazdasági Minisztérium által előterjesztett terv szerzője, Bernard Pomel így indokolta a korábban eretnekségnek számító eljárások engedélyezését: "A bor a fogyasztóknak készül, és nem azért, hogy a borászok álmai beteljesüljenek".

Az újvilági olcsó és könnyen érthető borokkal szembeni küzdelemben a francia borászok (a tervezet elfogadása esetén) már csipszet is használhatnak a drága újhordók kiváltására, sőt, amennyiben szükséges, 2 százalék fokkal csökkenthetik a boraik alkoholtartalmát. Ez fölveti a vízzel higítás lehetőségét, amit Európában korábban csalásnak tekintettek, ám Kaliforniában és más újvilági borvidékeken az érettség és az erős aromák utáni hajsza mellélhatásaként jelentkező brutális alkoholszint visszafogására régóta elfogadott eljárás.

Roland Feredj, a Bordeaux-i Bor Bizottság (CIVB) elnöke üdvözölte a tervezetben megnyilvánuló szándékot: "Ez csodával határos. A franciák folyton tanítani akarják a világot. Most kiderül, hogy a borkészítés terén az ausztráloktól és az amerikaiaktól is érdemes ellesni egy-két dolgot".

A puristák persze ezt egészen másként látják. Michel-Laurent Pinat, a Francia Palackozók és Kereskedők Szövetségének elnöke szerint a csipszezett borok a "Coca-Cola és ketchup nemzedék" ízlését tükrözik.

A tervezet további intézkedései arra irányulnak, hogy egyszerűsítsék az eredetvédelmi rendszert, és így a vásárlók számára megkönnyítsék az eligazodást.

Oroszország beint a moldáv és a grúz boroknak

Oroszország megtiltotta a moldáv és a grúz borok behozatalát. Az országos tiszti főorvos, Gennagyij Oniscsenko, március 25-én keltezett levelében arra kérte a vámhatóság főparancsnokát, hogy ne engedjék át a határon az említett két országból érkező borszállítmányokat, mivel azok fogyasztásra alkalmatlanok. A kommentárok szerint a mondvacsinált okkal bevezetett intézkedés a gazdasági nyomásgyakorlással elérhető politikai befolyás kicsikarására irányul. A moldávok és a grúzok azzal húzták ki a gyufát az oroszoknál, hogy az EU felé kacsintgatnak.

Tokaj a neten

Az angol Decanter áprilisi számában Andrew Jefford főkolumnista arról ír, hogy az internet és a blogok teljesen megváltoztatják a tájékozódás hagyományos módszereit és így a borsajtót. Példaként egy "amatőrt" hoz föl, aki Tokaji hosszú hétvégéjét írta meg, és mint Jefford mondja olyan szakértelemmel és alapossággal, hogy az bármely profinak dicséretére válna.

A svájci David P végeláthatatlan posztjában (26 oldal) Tokajt kedvenc borvidékének nevezi, méltatja a tokaji gazdák vendégszeretét, történeti kitekintéssel szolgál, hosszasan fejtegeti az eszenciával kapcsolatos nézeteit (főként a szűrés problematikájában mélyül el), aztán ad egy részletes évjáratkalauzt, végül jönnek a kóstjegyek (összesen 96 bor – Dereszla, Disznókő, Dobogó, Dorogi István, Füleky, Degenfeld, Hétszőlő, Kereskedőház, Királyudvar, Ch. Megyer, Monyók József, Oremus, Pendits, Szabó Dániel, Szepsy, Úri Borok). Aranybánya az angolul beszélő, Tokaj iránt érdeklődő, külföldi borbarátoknak, és tanulságos olvasmány nekünk magyaroknak.