Címkék

Utolsó kommentek

  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • martykis: Cikk a 2013-as évjáratról. Ígéretesnek hangzik: vinoport.hu/aktualis/2013-fordulatot-hozott/2406 (2015.09.28. 19:49) A Somlói Apátsági Pince naplója
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

A jók feketében járnak

2006.05.08. 06:45 - BOB

Mióta Takler Ferenc az Év Labdarúgója lett 2004-ben, annyit írtak róla különféle bor- és egyéb szaklapok, hogy felesleges szócsépelés volna itten bemutatást, vagy bármi hasonlókat írni róla. Hisz mindannyian tudjuk, hogy mennyi baja volt a visszaigényelt de meg nem kapott ÁFA-val, hogy a merlot náluk a családi kedvenc, és hogy patikamérlegen, valamint komoly családi viták során dől el a Takler-borok stílusa. Azt a népi anekdotát kevesebben ismerik talán, mikor is a körzővel rajzolt Lennon-szemüveg első számú hazai manifesztációja, megasztárok és megaslágerek szellemi atyja, Presser Gábor zenész a Vylyan pincészetnél járt a magyar Decanter életmódmagazin szervezésében, azt pedig végképp nem tudja talán senki sem, hogy mi köze van ennek a Takler-pincészethez, de talán egyszer ez is kiderül.

Taklerékben én leginkább azt szeretem, hogy nincs "alsó kategóriájuk". Míg hazánk számos sztárborásza vakítja a parasztot mindenféle ihatatlan szutymadékok lakossági fogyasztásra (értsd: hipermarket alsó-középső polc) való letöltésével, addig Takleréknél ez másképp működik. Ők a költséghatékony borokat is összerakják rendesen, legfeljebb nem a legbrutálisabban hozamkorlátozott tőkékről, és nem a legjobb talajú dűlőkről szüretelik hozzá az alapanyagot. Hosszasan el kellene gondolkodnom, hogy egyáltalán kóstoltam-e valaha igazán rossz Takler-bort. Talán sosem. Valahol mélyen hátul (Kozsósan: dipinszájd) tehát meghagyják az ember fiában azt az imaginárius szalmaszálat, hogy a globálimperializmus viharával dacolva nem csupán gazdasági vállalkozást üzemeltetnek ők, hanem a szó nemesebb értelmében vett borászatot is.

Frissebb szortimentjük néhány elemét (régebb óta piacon pörgő boraik némelyikével egyetemben) február utolsó csütörtökén kaptuk pohárvégre a Kinizsi utcai Monarchia borszaküzletben (hiába no, nekem is nő az átfutási időm). A borok között találkoztunk régi ismerősökkel és ismeretlen versenyzőkkel egyaránt. Felfedtük Presser Gábor sötét titkát, és megismerkedtünk a feketecímkés elitalakulat három újdonsült padawanjával is.

Takler Chardonnay 2005:
Illatában golden almát, körtét (abból is inkább a legillatosabb testvért, Vilmost), valamint friss szőlős jegyeket találunk. Kellemes, gyümölcsös illat, üde és friss. Némi forgatás után egy édes, talán mézre hajazó illatjegy is feltűnik. Belekortyolva élénk savak, picit kilógó alkohol, és egy némileg még zabolátlan, kócos bor érződik. Van még ideje összeérni, így is frissítő és üde, de még valahogy nem az igazi.
3 pont.

Takler Rosé 2005:
A 2004-es elsöprő sikere után nagy várakozással tekintettem az új évjárat új rozéja elé, jó előre többkartonos beszerzéseket és rozémámorban úszó nyári délutánokat vizionálva. A bor azonban sajnos nem hozza a 2004-es minőségét. Taklerék a gyenge évjárat miatt inkább a rozéba dobálták a cabernet-tőkék termésének nagy részét is, de a rozén – sajnos – sokat ez sem segített, ha a 2004-est vesszük viszonyítási alapnak. Nem volna ez amúgy egy gyenge versenyző, csak magas a mérce. A bor halványabb pink színű, illatában eper, kis alma, némi tuttifrutti érződik. Ízében paprika és meggy, valamint erőteljes savak jelentkeznek némi szénsavassággal támogatva. Üde, lendületes bor, de a savak túltengnek benne, végigkísérik az egész kortyot a lecsengésig. Talán lesz még jobb is.
3 pont.

Takler Kadarka 2004:
Történt egyszer – nem is oly rég – hogy Presser Gábor a Vylyan pincészethez látogatva felemlegetett egy régi történetet, miszerint az átkosban az a kadarka volt a nagy szám, amelynek üvege koszos volt, dugója pedig penész-lepte kívülről, és vörösre ázott belülről. A túrát szervező Decanter életmódmagazin jótollú újságírója ebből azon nyomban le is vonta a megfelelő következtetést, és kommentben sietett megjegyezni, hogy most bizony nem "felázott dugójú, rissz-rossz, penészes kadarkákat, hanem finom borokat" kóstolnak ők. A kommentből viszont Takler Ferenc kadarkatermelő is levonta a megfelelő következtetést és ennek a kóstolón hangot is adott, a részleteket inkább mindenkinek saját fantáziájára bíznám.
Ellenben kétségtelen tény, hogy a Takler-kadarka se nem rissz-rossz, se nem penészes. Kadarkához képest viszonylag régóta piacon van (2005 januárjában kóstoltam először), és még bőven ereje teljében pompázik. Buja, fűszeres, sokrétű, és a kadarka-sztereotípiákhoz képest jókora testű bor. Színe is sötetebb a kadarka-stílnél, már majdnem vörösboros. Illatában meggy, vegeta, némi bőr, fűszerpaprika, majoranna. Szájban is fűszeres, telt. Magas és elegáns, a korty közepétől szép kesernyékkel, ezek folytatódnak a lecsengésben is. Nem nagy bor, de egy egyéni szín a cabernet-ktől fuldokló vörösboros világban, ideális beszélgetőbor.
4 pont

Takler Bikavér Reserve 2003:
Ez az a bor, melyet hazánk már szinte összes borisszája legalább százszor kóstolt, újdonságot ezért nem is vártunk tőle. A papírformát azonban hozta, továbbra is szép, komplex bor: Illatban meggy, füst, avar, némi állatos jegyek, ízben széles és magas, közepest testű, tanítani való egyensúlyt mutat. Kicsit édes, de mégsem újvilági stílusú bor szikár savgerincen, hosszú lecsengésel, érett tanninokkal. Még mindig jó inni.
5 pont

Takler "Noir Gold" Kékfrankos Reserve 2004 (hordóminta):
Azért nehéz szembesülni ezzel a borral, mert az ember emlékeiben élénken vibrál a 2003-as Noir Gold ízvilága a maga túlérett, édesbe hajló jegyeivel, hatalmas testével, ez a bor pediglen nem az. Mi több: nem is olyan. Van persze hasonlóság, de alapvető különbségek is. Hogy mást ne is említsek: semmi túlérettség, már csak évjáratilag se. A bor már illatban is kellően visszafogott, meggy, csokoládé jegyei jönnek, némi füsttel kiegészítve. Ízben kicsit dominál a hordó, diós, tölgyes aromákkal kell szembesülnünk az egyébként szép gyümölcsösség mellett. Az alkohol kicsit kilóg az egyébként méretes testből, összességében ez egy szép bor, de nem több.
4.5 pont (istenemre, nem tudom eldönteni. Na jó, legyen 5.)
5 pont

Takler "Noir Gold" Kékfrankos Reserve 2003:
Megjött mindjárt a referencia is, a túlérett, az újvilági stílusú 2003-as. Nem nagyon tudok róla sem újdonságot elárulni (főképpen, hogy Alföldi Merlot pár hete már hősénekbe öntötte vele kapcsolatos érzéseit), továbbra is csodás bor. Illata főként a meggyre, szilvalekvárra és a füstös-pörköléses, hordós aromákra (vanília, csokoládé, kávé) épül. Ízében kerek, nagy testű, kevés savval de sok tanninnal, kicsit csípős alkohollal, szép harmóniával, szépen integrált hordós aromákkal. Nagy és erőteljes bor, nem egy "szokványos", gyümölcsös kékfrankos. Továbbra is egyike kedvenceimnek.
7 pont

Takler Regnum 2003:
A Regnum Taklerék (egyik) csúcsbora. 2003 pediglen igen kedvező vörösboros évjárat volt, itten tehát valamiféle csodának, megvilágosodásnak, revelációnak kellett volna történnie. Nem történt. Talán bennem van a hiba, de valahogy nekem a Regnum (és nemcsak ez, hanem elődje, a 2002-es is) egy csodálatos, erőteljes, túlérett, nagytestű, robusztus, koncentrált bor, amiből viszont rendszeresen visszatérő jelleggel hiányolni szoktam a fineszt, az eleganciát. Így van ez a friss, 2003-assal is: valahogy engem nem fogott meg. Kétségtelen ugyanakkor, hogy ez egy igazán nagy bor, annak minden stílusjegyével. Koncentrált, hatalmas testű. Illatában túlérett (már a cefrésségbe hajló) szilva, meggy, kapor, fás-pörköléses aromák, aszalt gyümölcsök és tinta. Hatalmas test, magas alkohol, markáns, maszkulin erőbor-stílusjegyek. Ugyanakkor köze sincs a korai villányi tanninbrutalitáshoz, ezek a cserek érettek, kerekek, szépen integráltak. Ha erőbor, akkor abból az egyik legszebb. Kicsit több finesszel már kikiáltanám róla, hogy az ország egyik legjobb bora. Így csak azt mondom, hogy igen-igen szép bor.
7 pont

Takler "Proprietors Reserve" Cabernet Franc 2004:
Némi csodálkozással fogadtuk többen, hogy a (főleg 2003-hoz képest) gyengébbnek tartott évben Taklerék mégis úgy döntöttek, hogy kijönnek ezzel a borral. Ezzel, melynek 2003-as évjáratáról szinte kizárólag felsőfokon, elcsukló hangon és szent áhitattal nyilatkoztak a bor barátai szerte a világon (talán ezért is maradt belőle fájóan kevés palack belföldön). Takler Ferenc megnyugtatott minket: ez a bor nem olyan, mint elődje. Egyrészt 2004-ben ez lesz az egyetlen csúcsboruk, másrészt igencsak visszafogták a hozamokat az időjárásnak megfelelően (hektáronkénti 18 mázsáról susmorogtak a szekszárdi madarak), harmadrészt a stílus is módosult egy picit.
És a bor valóban nem olyan, mint a 2003-as, de a maga módján – szerintem – ugyanolyan közel áll a tökéleteshez, mint amaz. Illatában meggy, föld, vanília, gomba, fűszerek, kávés-csokoládés aromák, csodásan komplex, gazdag és mély. Szájban nagy testű, széles, magas, határozott, koncentrált, de nem bántó. Fűszeres, pikáns ízű, fineszes, elegáns, kifinomult. Lecsengése szinte végtelen. Az ilyen borokért daliásabb időkben vérre menő párbajokat vívtak volna.
8 pont

Kóstoló után a borász többeket megkérdezett személyes kedvencéről, én – őszintén szólva – nem tudtam dönteni. A Proprietors Reserve és a Noir Gold is letaglózó, napokra szóló élmény, más stílusban, más árfekvésben, de a maga módján meghatározóan szép. A Regnum is többeknél kiverte a felsőkategóriás hurrák és ejhák szintjét, és összességében mindhárom "feketecímkés" igen parádésan vette az akadályt (a 2004-es Noir Goldot most – hordóminta lévén – nem számoljuk a feketecímkések elit köreibe). Ugyanakkor jól látszik a borász törekvéseinek iránya mint az újvilágiasra hangolt borok, mind a hazai stílusra faragottak tekintetében, és összességében is úgy látom, hogy nagyon rendben van a pincészet termékskálája, évbortermelője-cím ide, vagy oda.

Címkék: kóstolás

29 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr3412821

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2006.05.08. 08:18:01

Valóban, Takleréknak nincs alsó-közép hiper kategóriajuk, mert az folyóborként méretik.

2006.05.08. 08:41:28

És ez így korrekt!!

bandika 2006.05.08. 08:41:38

Már sokszor hallottam valami Balzac utcai helyről, ahol Takler folyik elvitelre. Erről beszélsz? Milyen a minősége?

veranda 2006.05.08. 08:47:34

Fél Solymár Takler bor iszik, 20l-es kannás kiszerelésben. (500Huf/l körül) Ezért az árért rendben vannak.

Ferraiolo 2006.05.08. 10:39:57

Az El Hordó "borélménykombinátról" beszéltek a 13. kerben, ahol állítólag tényleg Takler bort adnak kimérve. Ha fél Solymár kannás Takler bort iszik, akkor odaköltözöm...Tudod mit? Én inkább maradok a palackozott, de megbízható eredetű Takler boroknál!

tornác 2006.05.08. 10:55:54

Fél Nagykovácsiról nem beszélve...

a rosszak meg kékben 2006.05.08. 11:02:06

Radiszadi 2006.05.08. 13:55:47

...persze Ferraiolo mint a konkurencia képviselője marad inkább a saját maga által forgalamzott boroknál... csak hogy tiszta legyen a kép. Viszont igaza van: az El-hordóban Taklerként árult bor nagyon gyenge és sem szekszárdisága, sem "taklersége" nem állapítható meg. Nekem egyébként azt mondták, hogy ez "a" Takler Cuvée. Bobbal nem értek egyet, sőt fordítva gondolom: szerintem Taklertől pont hogy csak a felső kategóriát érdemes inni, a 3000 HUF alatti borai nagyon nagyon gyengék. Semmivel se jobbak mint a noname termelők borai, csak többszörösébe kerülnek. Árulkodók Bob pontszámai is: 3,3,4... Emlékszem sima kékfrankos 2003 kb 1500 HUF-ért milyen botrányosan szar volt...

Ferraiolo 2006.05.08. 15:18:51

Radiszadinak: Hogy tiszta legyen a kép, konkurenciáról itt nem beszélhetünk.

Radiszadi 2006.05.08. 16:14:41

Nem a Monarchia munkatársa vagy?

Ferraiolo 2006.05.08. 18:49:04

Félreértettél, én csak a megbízható eredetű borok mellett álltam ki.

Borbarát 2006.05.08. 20:56:16

Szekszárdon egyre inkább kialakul egy bevált szortiment ( kékfrankos, merlot, cabernet franc ) előbb utóbb a talaj és az időjárás kikényszeríti. Erre Taklerék időben ráéreztek, nekem 2003-as Kékfrankos reserve a kedvencem, de 2004-es merlot-juk is szép lesz.

kadar 2006.05.08. 21:34:31

Azert a kadarkat se hagyd ki ebbol a szortimentbol, Taklereke is igen szep peldany

Hága Balázs 2006.05.09. 18:04:04

Még mindig a Kadarka a kedvencem....

Hága Balázs 2006.05.09. 18:06:19

Ti meg ne egymást szapuljátok, meg üzengessetek, hanem inkább poharazzatok és pontozzatok. Nem a másik hova tartozására, hanem a borokra vagyunk kíváncsiak,kápis? Ejnyebejnye

primarius 2006.05.09. 18:32:15

primarius ??? ocsóóó

Hága Balázs 2006.05.10. 10:23:15

Ha valaki az árat nézi a borválasztásnál, akkor nagyon könnyen be tudja saját magát csapni...általában ez sikerül is. A beltartalomhoz mérten kell közelítenünk az említett borhoz, de nem állíthatjuk "pálya szélére" a brand-et sem. Ha valami drága, érdemes megnézni hogy mitől az. Általában a válogatott és különleges minőség mellett az alacsony palackszám (kevés van belőle), a szakmabeli elismerések (nemzetközi borversenyek dobogós helyezései), a megnövekedett piaci igény nyom még a lattba. Nem feledjük egy percre sem azokat a villányi urakat, akik hasonló borokat hasonló áron "osztogatnak", vagy éppen még ennyiért sem osztogatnak. Valóban nem egészséges ez, de gondoljuk csak újra....Előszeretettel hangoztatják, hogy az Únióban másutt olcsóbbak a borok. Csak azt felejtik el hozzá tenni, hogy ott nem évről évre élnek és gazdálkodnak a családi pincék, az állam segíti őket (nem kicsit), nagyobb területen dolgozhatnak (csak Bordeaux nagyobb mint Magyarország, és az csak 1 borvidék), a költségeik nagyobb mennyiségre oszlanak szét, stb. Amúgy ha nem a Lidl típusú kereskedőknél guberálunk, hamar rájöhetünk, hogy vannak ám 100.000 vagy akár több milliós árfekvésű tételek is (Petrus, Haut-Brion,Rotschild).És ezeket a boraikat bizony pár szerencsés kóstolón hazai tételek iskolázták le...Szóval még az ország gazdasági háttere is húz a bor árán, sajnos felfelé. De kevés itt a hely, hogy ezt rendesen ki lehessen fejteni....egy cikket megérne a téma.

Hága Balázs 2006.05.10. 16:42:50

Külföldön ha valaki prémiumot keres, 100 euronál kezdi...nálunk 5000- 10.000 forinttól indul, hasonló kivitelben....közép kategóriában drágák, prémiumban viszonylag olcsók vagyunk, csak nem ismerik a magyar bort külföldön.

Malbec NC 2006.05.11. 09:56:47

Nem létezik, hogy lenne folyóborként Takler bor én már többször próbáltam, de határozottan azt mondták a pincében, hogy azzal nem foglalkoznak. Valami kamu lehet, visszaélés a borász nevével. Nekem mondjuk szimpatikus ez a hozzáállás, nem úgy mint a Balatonparti kocsmákban kapható némely neves borász nevével felcímkézett 2-5 l-es műanyag edényekből kiöntött bor forgalmazása. A Takler alacsonyabb kategóriájú, hipermarketekben is forgalmazott bora a Trió, amely 2000-es évjárata sokáig a kedvencem volt, 1710 Fr-ért, ha jól emlékszem. Aztán jött a felejthető 2001-es évjáratú. Kóstoltam a 2002-est is, de nem közelítit meg az egykori kevencemet, mindenestre igen jó kvaterkázó és esti lélekmelegítő bor hétköznapokra, ha jól emlékszem most megint 1800 Ft körüli áron (mert volt egy széljárat, mikor 2250 (?) körülre fleszaladt az ára). A 2004-es Kadarkájának viszont nem örültem ennyire, mint ahogy Bob dicséri, talán mert még tavaly ősz elején ittam és akkor úgy gondoltam, hogy ez a Kadar nem éri meg a 2000 Ft feletti árat. Az etalon nálam a 99-es Kadarja, amit 2004 tavaszán ittam. Na az ténlyeg egy fűszeres, buja bor volt, bár a színén látszott már, hogy a végét járja, de az illata és az íze alaposan rácáfolt. Életemben még nem esett olyan jól Kadar, mint az. Valószínű, hogy azért érzem csalódásnak és kevésnek a 2004-est, mert azt vártam visszaközönni.

Hága Balázs 2006.05.11. 10:44:00

Van és kapható folyóbora, a Kadarkája is nagyon szép...a "Pinotság kék madarában" keress utána, miért nem jöhetett be (előző hónapból egy cikk). Azért nem jött be utána a Trió, mert sajna változtattak az összetételén.

Balogh Zoltán 2006.05.12. 07:47:38

Hága Balázs , szerintem európában aki 15 euró felett ad ki egy palack borért az már megkapja azt a minőséget amit Magyarországon már prémiumnak hívnak....a leiskolázás pedig egy buta városi legenda. Nem az 1000 eurós borkkal versenyeznek a magyar sztárok, hanem a 10-20 eurósokkal... és azokkkal szemben sem minőségi téren maradnak alul... hanem stabilitásban, megbítzhatóságban. Azok a borok amiket 100 euróért mérnek London borszaküzleteiben lehet tudni, hogy 10 év múlva is bor lesz és a pincészet már 10 éve is ilyen minőséget hozott. Ugyanezek a dolgok egyetlen magyar borászatról sem mondhatóak el. Eddig az összes 10 éve nagy jövő előtt álló magyar bor szétesett mint a kártyavár...Kivéve persze néhány tokajit. De azok a borok amiket 10k hufért adtak évekkel ezelőtt mára gyakorlatilag az 5-10 eurós minőségnél tartanak.

portás 2006.05.12. 08:05:19

Balogh Zoltán: Jól van, látom itt vagy, már nagyon féltünk, hogy valahol elvesztél... :)))

Malbec NC 2006.05.12. 08:15:46

Balázsnak. Én csak akkor lennék benne biztos, hogy Takler bor van abban a kancsóban, ha maga Takler mondja. Azt pedig leginkább a saját pincéjében, lopótökkel a kezében mondhatná, vagy ha beleivott a borba és felismeri. Sokszor még a palackos borok esetében is felmerül bennem a kérdés, hogy tényleg az a bor van benne, amit a címke jelez, mert hogy annyira dicsérték, de nekem valahogy hétköznapinak, savasnak, stb. tűnik. De nem hiszem, hogy érdemes erről tovább beszélni, ez már egy másik vitatéma. Elolvastam a Pinot Noir-ról szóló cikket, nem értem, hogy mire gondolsz. Van ugyan egy pár ötletem, nem nem tudom, melyiken induljak el. Segítesz? A Trió összetétele évek óta ugyanaz, CS, Merlot és Kékfrankos, csak az arányok változnak és a borok minősége. Az utóbbi nem is lehet, kérdés, hogy erősen rányomja a bélyegét a Trióra, hiszen míg 2000-ben csak a (másik kedvencem) a Takler Cuvée vihette el előle a belevalót, de 2002-től a Bikavér, a Regnum, majd a Primarius, hogy a 2003-as csoda Noir Goldról ne is beszéljünk. Nincs egyébként gond a Trióval, bár a 2003-ast még nem kóstoltam meg, csak annyi, hogy a 2000-es tökre jó vétel volt, a 2002-es már kb. ár-érték arányú. Egy korrekt, hétköznapi kváterkázó bor.

Malbec NC 2006.05.12. 08:28:54

Balogh Zoltánnak. Nem hiszem, hogy az ár egyedül minősítené a borokat. Azt is kell nézni, hogy melyik országból, borvidékről valók. Egy argentin Malbec már 9 Euróért is lehet olyan, hogy kétfelé áll a füled és egy Bordeaux-i Appellation is lehet 20 Euróért olyan minőségű, mint egy másodélvonalbeli villányi borász csúcsbora. Nemrég olvastam valahol, hogy Vincze Béla vertikális Bikavér kóstolót tartottak és hogy a 90-es évek közepén készültek még igen jó állapotban vannak. Nálunk talán azért sem lehet ezt potenciál játékot végigvinni, mert nem igazán van bor, ami meg marad. Meg azt is gondolom, hogy az a bor, ami 3-4 év után már a csúcson van, attól nem várható 10-15 év élettartam.

Balogh Zoltan 2006.05.12. 14:48:51

portas, megvagyok :) nem tuntem el sehol

Balogh Zoltan 2006.05.12. 14:55:24

Malbec NC. termeszetesen en is tisztaban vagyok vele, hogy osszekostolni csak azonos teruletrol azonos evjaratban azonos fajtakat szabad... ha nagyon szigoruak akarunk lenni. En csak arra akartam referalni, hogy csaloka az amikor valaki levesz egy draga borbolt polcarol egy 500 euros sztarbort es osszekostolja a magyar csucsborokkal... ugyanis illene megjegyezni, hogy a boroknal nem csak a minoseg az arformalo tenyezo. Na errol szoktak megfeledkezni sokan. Az, hogy egy bor meddig birja az is egy jo kerdes. De abban azert megegyezhetunk, hogy a kilencvenes evekben tucatszam igergettek a tularazott magyar borokrol, hogy evtizedes potencial meg ilyesmi... aztan mara mar hallgatnak ahogy csak birnak. Pedig erdekes fellapozni az akkori borsajtot :)

Hága Balázs 2006.05.17. 19:06:15

Srácok, nagyon sok mindenről lehetne vitatkozni ,tényleg:) Egy kicsit bánom hogy beleugrottam ebbe a témába,mert egy asztal körül kellene ezekről kimerítően beszélgetni, nem így...szívesen alátámasztanám poharazgatással is a téziseimet, az információimat (ha azokra támaszkodom) általában első kézből szerzem be. Malbec NC és Balogh Zoltán....Veletek ülnék össze a legszívesebben, most komolyan. DE akkor nevezzünk valamit butaságnak, ha megbizonyosodtunk róla hogy tényleg az, illetve az arányok tologatása is összetétel változtatásnak minősül véleményem szerint. A Pinot témában nagyon szívesen segítek,érvelek...ha valaki igényli. De pohár mellett,mert másképp nincs sok értelme,úgysem hiszik el csak tapasztalat alapján. A nevemmel azért vállalom a szösszeneteket (sokakkal szemben) mert személyes tapasztalatokon és szakmai meggyőződéseken alapulnak...semmi lila köd, semmi csillogás. Ennyi. Persze én is szívesen tanulok (van mit),mert azt aszonnyák sírig kell...Szóval örülök más véleményének is,pláne ha tanulok belőle. Mindenkinek köszi!

Szittyó 2006.06.02. 13:51:57

Hát én csak a 2005-ös roséhoz tudok hozzászolni. A cikktől teljesen fuggetlenül vásároltam egyet, csak utána olvastam a kritikát. Ugyanazokat éreztem a borban, mint Bob, csak az arányokon vitatkoznék. Szerintem a savak nem csak "erőteljesek", he nem teljesen rátelepednek a borra, a kísérő szénsavas hatás pedig határozottan a kellemetlen kategóriába tartozik (nálam). Szóval szerintem a pocsék kategóriába tartozik a bor...

Tunyacsáp 2009.02.20. 21:50:36

Én tegnap vettem az El-hordóban egy 5L-es Takler cuvée-t, szerintem nem rossz, és igenis Takleres. Nem egy Gere Kopár, viszont 740 Ft/L. Tudom, hogy nem minden az ár, viszont az ár/érték arány szempontjából kiváló.