Sebestyén Csaba, a Bortársaság öt és fél hektáros szekszárdi éltanulója bevágta a leckét: latinneves csúcsküvé nélkül a magyar borász félkarú óriás. Még akkor is, ha sváb. (Bár a magyar borász legtöbbször sváb, főleg, ha dél-dunántúli, úgyhogy hagyjuk ezt.) Tehát a Grádussal lett tisztelegve a magyar nyelv oly nagyszerű deákos hagyományai előtt, de hogy aztán ez a grádics föl-e vezet-e avagy lefel-e, vagy hogy minek a foka volna, rangja, izéje, azt most kéne kitalálnunk. Vagy csak egyszerűen rangos küvé? Kiderül az is.
Az autószerelőből borásszá előlépett Sebestyén Csaba legzajosabb sikereit eddig kékfrankos-válogatásával aratta: 2003-assal begyűjtött egy brüsszeli aranyat is, és a nagy magyar vörösreménység egyik sikeredzőjeként ünnepelte a sportszerető közönség. Indigó nevű zweigeltje is került már az Alkoholisták kezébe, sőt szájába is, de maradandó nyomot nem hagyott.
A Grádus is megjárt már egy-két versenyt (pedig: a bor nem versenyló), a legmegbízhatóbb és legmértékadóbb hazai borszemlén, a Pannon Bormustrán a legmagasabb pontszámot kapta a vörösek közt, pedig az ellenfelek közt ott volt a Takler Regnum meg a Primárius vagy a Vylyan később Decanter-trófeát nyert 04-es pinot-ja. A Grádus palackját ennek megfelelően súlyos ezresekért mérik, konkrétan hatért. Bordói blend, persze: CF, CS és merlot, 2003-ból, amely ugye emlékezetesen erős évjárat volt. Nyissunk, akkor.
Grafit, föld, túlérett cseresznye, kis bőr és alkohol orrban. Igen biztató indítás. Később édesség is csatlakozik az illatokhoz, sajátos pörkölt édesség, talán törökméz.
Ízben nem tud ennyire magávalragadó lenni, sajnos. Mert van test, van alkohol és egy kis hízelgő édesség, de a tannin lesöpör mindent. Alig-alig marad meg egy kis feketecseresznye meg egy kis kanalasorvosságos utóíz a szájban: a tannin kamionja mindent legázol.
Eleven és erős, de túlmozgásos. Nem találja az arányait. Csíp, kapar, üt, rúg, harap.
Nekem így egy kicsikét anakronisztikus bor ez: mintha a kilencvenes évek közepének villányi brutálstílusa volna újrafutózva, és kicsit áthangolva szekszárdi útviszonyokra. Mintha egyszer már meghaladtuk volna ezt a stílust. Vagy ki tudja? Bonus iudex damnat improbanda, non odit.
Négy és öt pont között. Kegyelemötös.
Utolsó kommentek