Minden idők legjobb sauvignon blanc-ja és legjobb shiraza – legalábbis privát praxisomban. A vesszen az Újvilág! jelszó ütemes ismételgetése helyett rút hajbókolás fejeződik ki az alábbiakban. Ez van, érje szegény fejemet háncs és megvetés.
Nyafogunk feszt az újvilági bor miatt, amely egyébként nem nagyon fenyeget bennünket egyelőre, a kultúrborissza úgyis patrióta, inkább azzal kéne törődni, hogy ami itthon van, különb legyen. Persze fontos a téma, nem mindegy, mit lehet, hogyan szabad belenyúlni a dolgok természetes menetébe, de nekem az a benyomásom, hogy akár így, akár úgy, jó bort csak jó szőlőből lehet csinálni, bármennyire fejlődik is rohamléptekkel a technológia. Mindegy, erről elmondtam a magamét rég, amúgy merengősen, hiszen biztos nem vagyok semmiben. Csak azért jutott eszembe hirtelen, mert a tengerentúlon sok mindent szabad, és történt egy nemzetközi borozás az imént, amelynek során vizsgáltunk germán Limbergert, Chateauneuf-du-Pape-ot, Barbarescót – valamint egy új-zélandi sauvignon blanc-t és egy dél-afrikai shirazt. Utóbbi kettőről írok, mert kiragyogtak kissé.
A sauvignon blanc Magyarországon ugyanúgy egydimenziós valami, mint a rozé – tudom, vannak kivételek –, ha merészen közelítek, még karakterében is hasonló, azt hisszük róla, hogy füves, friss, üde és karcsú, fiatalon meg kell inni üstöllést, és elfelejteni aztán. Némelyek igyekeznek másmilyet asztalra tenni, elsősorban Légli Ottó, aki jó pár éve barrique-ol, kezdetben túlzásba is vitte, de lassan mintha találná az egyensúlyt megfele.
Hanem a fajta köztudomásúlag Új-Zélandon találta meg a maga második hazáját – az első Sancerre, Sauternes-ben pedig más, mint másutt –, tetszik neki a klíma, meg rá is feküdtek a zélandiak a marketingre, amikor kiderült, hogy nemzeti zászlóshajót lehet csinálni belőle. Sokat olvastam tehát arról, hogy húszezer kilométerre innét egészen másmilyen sauvignon blanc-okat készítenek, mint nálunk, de mind ez ideig nem volt szerencsém ilyenhez.
Mígnem V. Prof. beállított egy Kim Crawford Marlborough Sauvignon Blanc 2005-tel az imaginárius tarsolyában. Ebből a borból megérthettem, miért is osztogatják a +90-eket a kiwi sauvignonoknak. Kim Crawford 1996 óta készít bort feleségestül, kezdetben nemhogy borháza, szőleje sem volt, a gyümölcsöt felvásárolta, a pincezugot bérelte, de felkapaszkodott pillanatok alatt, söpri be az elismeréseket, és exportál is szakmányba.
A 2005-ös Marlborough alig kerül többe tíz eurónál, itt-ott tán még olcsóbban is beszerezhető. Ehhez képest természetesen kánonban dicsérte pofán a nemzetközi szaksajtó. Ezt teszem magam is. Gyönyörű zöldes szín, ennél tükrösebben tiszta semmi sincs. Tapad a pohár falára, lassan, vastag csíkokban csurog le. Illata orgiasztikus: az obligát füvesség is elsöprően széles hullámokban hömpölyög elő, de rengeteg más is van, eper, ananász, narancs és más gyümölcsök tömkelege. Biz isten érződik, hogy alig terhelt tőkéken termett, alaposan érett szőlőt szüreteltek hozzá. Szájban is vastag, ám mégis könnyed valahogy. Harmonikus, gazdag, komplex, négygrammnyi maradékcukra ellenére száraz lecsengésű. Hosszú. Életem legjobb sauvignon blanc-ja. 7 pont.
A shiraz pályafutása kísértetiesen hasonlít a sauvignon blanc-éra, azzal a különbséggel, hogy ebből a szomszédban, Ausztráliában lett zászlósizé. De már nagyon tudják másutt is. Dél-Afrikában, egyebek közt. A Fairview múltja terjedelmesebb, mint a fentebb tárgyalt új-zélandié, nagyjából 1699-ben kezdődött, igaz, csak 1974 óta palackoznak. Pillanatnyilag van 300 hektárjuk, hozzá elég széles szortimentjük. A Jakkalsfontein Shiraz – a 2002-esnek hatoltunk a mélyére – a dűlőszelektált széria oszlopos tagja, kábé húsz eurót kell leszurkolni érte. A hozzá használt ültetvény terhelése 46 mázsa per hektár, ehhez jön a csúcstechnológia meg a Rhone-völgyi élesztők.
Ez utóbbi nem tűnik fel. Ez egy meghökkentően meleg karakterű, vastag bor. Sötét, de elképesztően tiszta gránátszín. Illathegyek: a gyümölcsök hosszú sora felsorolhatatlan, plusz enyhe pörköléses beütés, a létező legjobb fa miatt, felteszem, és finom fűszerek. Ahogy kell, kevés bors is, árnyalatként. Szájba' hatalmas, mégis elegáns. Megint csak a gyümölcsök, szélesség, sok alkohol, integráltan, rengeteg simogató tannin, széles, hosszú, száraz, komplex utóíz. Harmónia. A legjobb shiraz, amelyhez valaha hozzáfértem. (Syrah-ban talán volt már izgalmasabb.) Bor legyen a talpán, amely megveri. De milyen lehet akkor a Penfolds Grange? 8 pont.
Utolsó kommentek