Véget ért a két szűk esztendő, felesleges szomorkodni, idegbetegeskedni, a többé-kevésbé vacak 2004 és 2005 után végre olyan fejlemények jönnek selyem lépteken, amelyek révén "a legjobb évjáratokkal vetekedő borok kerülhetnek palackba a szőlőbarát időjárásnak köszönhetően". Erről a Napi Gazdaság igen alapos – akartuk mondani: terjedelmes – cikkéből értesültünk, amelyet anyalapunk is átvett jól. Régi szokás ez, borilag nem túl okos újságok szerkesztőinek az ősz közeledtével eszükbe jut, írni kéne valamit arról, mi várható. És írnak. Akkormikor nincs is mit, július végén legfeljebb annak örülnek szegény borosgazdák, ha még nem csesződött el semmi kijavíthatatlanul. Természetesen nemcsak az alapvetés agyrém, vannak apróságok is, Kovács "Szent Gaal" Tiborból például borász lett hirtelen, és míg egy helyütt a nagy meleg előrehozza a szüretet, másutt akadályozza az érést. És ebben a szellemben tovább. 2006-ról egyébként ebben a pillanatban annyit tudni, hogy ocsmány volt a tavasz, amihez képest valóban nagyon pompás a nyár. Ám mint mindig, most is az augusztus, a szeptember és az október dönt el mindent – valamint a szőlész és a borász munkája, egyedileg, értelemszerűen.