Tavaly kóstoltam már a bort, barátom kínálta eltakart palackból, sokadiknak a sorban. Tetszett simasága, gyümölcsössége, egyszerűsége, de 3000 fölötti ára nem. Mégis besztbáj – hogyan is, alant kiderül – bár az idő vasfoga belemart már a bor testébe, és kiszemezgette a legjobb falatokat.

Egy másik bortársam hívta fel mostanában a figyelmemet arra, hogy a "föld alatti gyorsvasút" fedőnevű áruházban 1320-ért van kirakva; biztos elárazták. Rácsapott, vett jó pár palackkal. Eltelt két nap, és még jobban akciózták a bort, 1200-ért már az enyém lett. Mindez csak azért érdekes, mert egy nem túl régi cikk szerint a – világon talán a legnagyobb presztízsű (hahaha) – bordói derbin aranyplecsnit kapott bor ára megduplázódott; nem ismeretlen Egerből ez a fajta árképzés. Ehhez képest a webshopjukban 3500-ért fut, és a kezdőoldal is e nedű dicshimnuszát zengi, ami végül is teljesen rendben van, ha már pénzt öltek bele.

Biztosan sokaknak rémlik a cég neve, hiszen a focivébé meccseinek szüneteiben sűrűn fel-feltűnő reklámjaik sokkolóan hatottak a nagy melegben (talán a legnagyobb volumenű boros hirdetéssorozat volt ez a hazai médiában). A sató egy 50 hektáros ültetvény közepén helyezkedik el, amelyet csak erős túlzással lehetne a legjobb területek közé sorolni Egerben. Akárcsak a kiemelt dűlőket, amelyeke nevét valószínűleg nem mormogják folyamatosan a dűlőfaggató borosgazdák. Ettől függetlenül a 270 hektáros összterület tiszteletet parancsoló, és az éves szinten előállított palackmennyiség is az. Apró osztás-szorzás után kiderül, hogy a magasnak minősített tőkeszám nem annyira magas azzal a 4200-zal, és a 1,5-2 kilogrammos tőketerheléstől sem ugrik senki a kútba.

Jöjjön hát a bor! Bordói palackba került, külsőre egész pofás címkével, rajta még a kultikus barrique felirat is megtalálható. A kapszula olcsóka műanyag, az ón sokat emelt volna a presztízsén, a dugó meg... Régen láttam utoljára ezt a karcsúsított fajtát, elég hosszú, 4,5 cm, 2cm széles, de minősége hagy kívánnivalót maga után, mert porladós. Meg is jegyzem rögtön, annak ellenére, hogy a bor már régen palackban lehet, annyira friss és fehér volt a dugó teteje, mint ha frissen töltötték volna, és az alsó része is szinte éppen hogy elszíneződött.

Bontás után közvetlenül zöldbors, melegség, finom füstösség, túlérett meggy, áradó (alkohol)édesség, málnásság, szedresség, vanília jön, de valahogy mégsem áll össze ez a sok dolog. Később kicsi bőrösség, gombásság is megjelenik, ami pikánssá teszi a szaglászását-illatolását. Ízében elsőre édesít az alkohol, cseressége jól betölti a szájat, kicsit harsányabb a kelleténél, de még tűréshatáron belül. Az illatból várható jegyek nehezen bukkannak felszínre, az idő vasfoga belemart a bor testébe, kiszemezgette a legjobb falatokat. Ennek ellenére még élvezhető, jó ivású. Aki nem égetett még diófalevelet ősszel, annak esettanulmány az a kesernyés füstösség a dióssággal, ami a közepesen hosszú lecsengésben uralkodik. Határozott 5 pont, még ha após fogja is meginni a maradékot, definíciózavart okozva pontozási rendszerünkben.