A rizling platóni ideája. Fajtajelleg és aranymetszés. Palackvariáció vagy genius loci? Szépség kis testi hibával.
Györgykovács Somlói Olaszrizling 2004
Tannin barátomból ez idáig csupán Györgykovácsnak sikerült a mélyen megbúvó lírai ént kiugratnia. Ez a pőre jelenés mélyen belém vésődött, és vele az ihlető ok is. Györgykovács sajnos másokból is rutinszerűen előcsalja a csalogányt, és az immár kötetnyire rugó lírai ömleny az én fejemben csúnyán összemaszatolta az egyébként szeplőtlen terroirista-kézmíves-kisgazda imágót. Ráadásul, én somlóilag Fekete Béla bácsi mellett tettem le a garast. Györgykovácsot utoljára a Szegedi Borfesztiválon kóstoltam (talán éppen olaszrizlinget), és szomorúan állapítottam meg, hogy ez bizony elég vékony, karcos borocska. Ennyit a félkortyok szavahihetőségéről.
Bár nem kenyerem a minimalizmus, el kell ismernem, hogy a címke a maga szikár eleganciájával telitalálat.
Az odisszeából eddig kirajzolódó kép alapján ez az olaszrizling ideáltípusa. Minden megvan benne, ami olaszrizling, és semmi, ami idegen fajra vallana. Kerek, harmonikus, csiszolt. Illatában datolya, ánizs, mandula és főtt hús. A kortyban virágos jegyek, eszményi savak, a lecsengés finoman citrusos és florális és kesernyés. A részletek valójában nem is fontosak. Ez a bor arányaiban mesteri.
6 pont (Ez persze fölveti a kérdést, hogy lehetséges-e 7 pontos olaszrizling? Albert gazda alapvetése szerint a válasz igen.) (Ja, és rizlingben ez az ár ölég meredek.)
Orsolya Ostorosi Olaszrizling 2004
Orsolyáék Leánykáját már dicsértem. Rokonszenves emberek, akik számlától számláig bukdácsolva, a bohém tücsök elhivatottságával és a szorgos hangya elszántságával araszolnak előre. Boraik hol zseniálisak, hol felejthetőek, de ha megérik, a jövő az övék.
Júliusban többek között egy palack Orsolya olaszrizlinget is vittem Toszkánába azzal a szándékkal, hogy az Odisszea egyik fejezetét majd idegen ég alatt írom meg, de egy váratlan meghívás következtében az Orsolya vendégségbe ment, a plajbászos górcsövezés elmaradt. Egy felejthetetlen estét töltöttünk egy álomba illő birtokon, ahol klasszis merlot-k és brunellok csordogáltak, de akkor és ott ez az olaszrizling volt az est meglepetése. Házigazdánk mindent tudni akart Orsolyáékról, és nem akarta elhinni, hogy olyan körülmények között és ennyiért lehet ilyen bort készíteni. Az a palack (akkor) talán hét pontot is megért volna.
Sajnos, ez a palack nem varázsolt el. Oldalbordámat ugyan vitte még a hedonista lendület, de én kénytelen voltam a kritikai élt is működésbe hozni. Az illat nagyon intenzív és megnyerő. Helyesebben megnyerő lett volna, ha az ananász, a méz, a citromhéj és a levendula csábító kevercsébe bele nem rondít a kapor. Ráadásul tartós kapor: másnapra sem szellőzött ki, az utolsó cseppig kitartott.
Ez az olasz félig kései szüretnek tűnik. Gazdag, széles, kissé lomha, enyhén édes és az alkohol magas. De azért egy szép bor, csak rossz volt a sorsolása: a Györgykovács tükrében minden kis testi hiba feltűnőbb lett. Valamelyest a 2002-es Tamásra emlékeztet, de nem olyan pimaszul szertelen és sziporkázó.
5 pont
Utolsó kommentek