Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Északfok, titok, idegenség stb.

3 pinot noir: Buttler, Vylyan, Potel

2006.12.07. 23:16 - alföldi merlot

Nagyon készültem erre a kóstolóra. Túlságosan is. Régóta hallom öreg burgundi rókáktól, hogy ami itthon pinózás címszó alatt folyik, az alig van köszönő viszonyban az igazi burgundival. Ha mégis, akkor ezt Lőrincz Györgynek köszönhetjük. Bárhogy legyen is, én a tavaszi nagy pinóvakunkon három bort éreztem kiemelkedőnek: a 02-es és a 03-as St. Andreát, illetve a Vylyan 04-est. És gyászosan szerepeltek a franciák, köztük egy Confuron Cotetidot Vosne Romanée 1er Cru Les Suchots 2002 (vagy nem tudtam felnőni hozzájuk). Azóta történt egy s más. Például a Szentandi megbotlott (Kétágú), a Vylyan 04-es pedig Decanter World Wine Awards-nagydíjas lett. És a pinó ázsiója egyre dagad. Így aztán kapva kaptam az alkalmon, amikor KI barátom tanulmányi kirándulásra indult Burgundiába. Sokkal okosabb nem lett, viszont hozott nekem egy Nicolas Potel Gevrey-Chambertint, így végre volt saját, külön bejáratú palackom a burgundi kútfőből. Méghozzá egy feltörekvő tehetségtől, egy kitűnő évjáratból. Andreám nem volt, ezért egy Vylyant és egy Gróf Buttlert tettem mellé, és belevágtam a klinikai tesztbe.

Az első dolog, amire kíváncsi voltam, a szín. Ismétlődő kritika, hogy a pannon pinó provinciálisan sötét. Nos, a Buttler egészen halovány, a Potel és a Vylyan közepesen telt. Tehát nem mind rózsás, ami burgundi. Ami a sokat emlegetett ibolyaillatot illeti, abban nem volt hiány, bár a Buttler inkább volt rózsás, mint ibolyás. Az elegancia és a könnyedség szintén kipipálva. A komplexitás terén egyik sem bizonyult irammenőnek. És a hosszan elhúzódó kóstolás második napjától inkább hanyatlottak, mint fejlődtek.


 

Az első etap győztese, némi meglepetésre és paraszthajszállal:

Buttler PN 2004

Remek nyitány: virágos rét és eperdzsem, rózsa és avar. Kóstolva is ezek a jegyek kavarognak. Finom, könnyed, légies. Nincsenek tapadós tanninok. Remek savak. Hosszú, az illattal szinkronizáló lecsengés. Kimondottan a St. Andrea-pinókra emlékeztet. Egy órával később az illaton és a kortyon is csipkebogyó, naspolya és erjedő eper uralkodik el. A lecsengésben vanília és enyhe fekete bors bukkan föl. Továbbra is harmonikus, elegáns.

A második naptól azonban beborult. Az a finom rózsás pír és eperdzsem átbillent egy erjedt gyümölcsös, kissé geil valamibe, amit tovább rontott, hogy minden, a pohárba öntött újabb adag zöldes, káposztás szaggal nyitott, ami négy-öt perccel később ugyan kiszellőzött, de addigra a tudatot már megfertőzte. A harmadik napon már ezt kívántam a legkevésbé. Így aztán 7 pont azoknak, akik nem napokig nyammognak egy palack boron, 6 pont azoknak, akiknél a másnapot is megéri, és félek, hogy 5 pont azoknak, akik csak egy év múlva akarják felbontani.

A paraszthajszál túloldalán:

Vylyan PN 2004

Buborékok a pohár falán. Ilyet már láttam néhányszor a 2003-asnál, és jeges rémület markolt a szívembe. Szerencsére elszállt. Illatra bőr, gomba, ibolya, ahogy a nagykönyvben meg van írva. És egy kis vanília, ahogy Villányban meg van írva. Kóstolva finom: eperdzsem, cseresznye, cseresznyemag, csipetnyi édesség. A legteltebb korty. A lecsengés is finom, vannak árnyalatai: cseresznye, vanília, eper. Finoman adagolt, érett tannin. Másnap dohányos, erdei gyümölcsös illatra váltott, a lecsengés pedig csokoládéra és kókuszra.

Kontra: néha előbukkant a vylyanos illat és íz (terroir vagy hordó?), no meg egy csipetnyi extraktédesség, ami alól harmadnapra kifogyott a sav. Pro: ez a bor képviselte az arany középutat. Finom volt, fajtajelleges, kiegyensúlyozott, és azt is el tudtam hinni róla, hogy van még jövője (a 2003 Vylyan PN sokaknak okozott nagy csalódást gyors hanyatlásával). A három nap alatt mindig öröm volt kóstolni. (Oldalbordámnál az abszolút győztes). 7 pontról indult, és megkapaszkodott a peremén.

A lelocsolt locsoló:

Nicolas Potel Gevrey-Chambertin 2002

A Decanter Burgundy on a Budget című összeállításában Steven Spurrier Potelt "a fiatal(os) sztárok között a legjobbnak", Serena Sutcliffe pedig "zseninek" nevezte. Gevrey-Chambertin a Cote d’Or északi csücske, és a Johnson-Robinson-féle Boratlasz azt állítja, innen származnak "Burgundia legfinomabb, legbársonyosabb és leghosszabb életű vörösborai". Pedigrének ennyi elég is lesz, gondoltam.

Az első mintavétel gyantát, ibolyát és szilvalekvárt mutatott. Az első kortyok pedig könnyed eleganciát. Aztán csendben földet értem. A kezdeti illatból utolsó hírmondóként az ibolya is elillant, és nem maradt más, csak tompa faszag és grafit és animál. Az elegáns kortyról kiderült, hogy a közepén sunyi kopasz folt lapul, és cseresznyénél, grafitnál többet körülötte sem kínál. A lecsengést az enyhén szárító és meglepően férfias tanninok uralják, cseresznyemagos, grafitos fanyarsággal szegélyezve. Csontszáraz és frigid.

A kiábrándító első nap után a másik kettő hibáiból építette föl magát. Ha önmagában kóstolom, talán soha nem veszem észre az erényeit. Semmitmondó bornak gondoltam, amely csúnyán cserben hagyott. Csakhogy ez egy jól elkészített bor, és harmadnapra már pariban volt a másik kettővel. De nem azért, mert olyan sokat fejlődött, hanem mert nem hanyatlott. Először 4 pontra taksáltam, aztán az állhatatosság jutalmaként fölvittem 5 pontra. Mindig vakmerőség jóslásokba bocsátkozni, de nagy összegben mernék rá fogadni, hogy ez a bor három év múlva is bor lesz. Ettől még nem szerettem meg, de egy nüansznyi tiszteletet megérdemel.

Lehet, hogy gyökérnapom/jaim voltak. Lehet, hogy nem vagyok a pinó esete.

PS: A Buttler 3500 Ft. A Vylyan is annyi volt, amíg volt. A Potel húsz euró körül mozog.

Címkék: kóstolás vörös négypontos hatpontos 2002 2004 ötpontos eger villány pinot noir hétpontos vylyan buttler potel bourgogne

27 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr4321358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Spicc 2006.12.07. 23:55:34

Kedves AM. Szerintem te szereted a pinót. Mindenki aki így ír róla, és közben rágódik rajta hogy az ő esete e vagy sem az reménytelenül bele van esve a fajtába. Ezért különleges fajta, mert ez ember nem hiszi el hogy lehet szeretni. Olyan mint a pálpusztai sajt.
Én egy fura történeten vagyok túl,és pont tegnap ittam a Vylyan 04-ből (ahogy eddig minden évjáratból), és szerintem egyre szebb a tétel. Engem teljesen elvarázsolt. Sima 7 (első nap).

Műtannin · http://amuva.hu 2006.12.08. 00:23:07

Vylyan van még, de inkább 5000 környékén a Decanter-díj óta. Meg itt-ott, áruházakban föltűnik egy-két palack régi áron.

Spicc 2006.12.08. 00:52:47

Tegnap vettem a Ferihegyi duty freeben 16 Euróért

Szegediszomelijé 2006.12.08. 22:21:53

Nem vagyok egy nagy Pinot ismerő, épp ezért is nagy figyelemmel olvastam a fentieket. Ami nekem fura volt: kétségtelen jó, ha egy bor tartós. De nekem az első napon ne legyen kiábrándító! Onnan nekem már szinte mit sem ér. U.i.azért bontom fel az adott bort, mert akkor épp ahhoz támadt kedvem. És általában másnap már egy teljesen más borra vágyom. Persze, lehet, hogy nem vagyok elég művelt:-) Mindenesetre nagyon érdekes volt, kedvet ébresztett a fajta iránt, köszönöm!

Pán Dóra 2006.12.09. 14:54:02

Burgundia a borvilág Angolája (www.newint.org/issue294/facts.html -- ), a baleset elkerülhetetlen. Szinte minden, ami a PC és GC (Premier Cru és Grand Cru) alatt van, tehát a nem kiemelt apellációk, kerülendő, ritkán jó. Általában felvásárolt tételekről van szó (ez sokszor, bár kisebb százalékban a PC-re is igaz). Burgundia termőterülete a végletekig elaprózott, mondjuk az átlagos birtoknagyság egy hektár (? Most találgatok, de kb, megjegyezném ott bizonyára, ellentétben ittel, vannak statisztikák, csak túl sok idő lenne most felnyálazni egyet), ez azt jelenti, hogy van mondjuk 20 ezer szőlőtermelő (tiszta magyaro!), de nyilván ez az egy hektár sem egyben van általában, szóval van 40-50 ezer? tétel különböző bor (ez persze túlzás, de mindegy). Ezt a kereskedők felvásárolják és lepalackozzák, ez néha jó, általában nem annyira, de sohasem kiváló.
Potel termékskáláján (a burgundiai termékskálánál áttekinthetetlenebb valami csak mondjuk Tokajban van) a fentebbi bor úgy a derékhad nyitánya lehet, épphogy kimászott a lőreségből, valami olyasmi mint az Ermitage, a Jammertal, a belépő szint. Mellesleg Potel sajtója nem annyira jó, mint írtad, pl. Bettane-Desseauve 2003: „A borisszák iránta tanúsított tisztelete, valamint személyes és elvitathatatlan lelkesedése szinte kötelez bennünket annak kijelentésére, hogy sajnos túl sok olyan bort vásárolt fel, melyek nem méltóak a Potel név viselésére.” És nem annyira jó név, a Guide Hachette-be 2001-ben és 2003-ban sem sikerült bekerülnie (pedig abban 8-9 ezer bor található, jó, lehet, hogy nem küldött mintát, lehet, hogy összeveszett velük, de azért ez jelent valamit). Nyilván a hazait ők is jobban ismerik. Szóval egy ilyen bortól az 5 pont nem olyan rossz, ebből messzemenő következtetéseket nem a pn lényegére és burgundiai megvalósulására, hanem temékskála/szerkezet és miegyéb vonatkozásában lehet levonni. Személyes: az aknamezőt szinte lehetetlen elkerülni, ahhoz nagyon-nagyon sok pénz és nagyon jó kapcsolatok és sok szerencse kell, egyszerű földi halandónak mint vagyok eddig egyszer sikerült és persze nem saját érdem volt. Kis túlzással, ha valami kapható, az szinte biztos jele annak, hogy tutira nem jó (ami igazán nagy és jó, azt előjegyzésben rengeteg pénzért felvásárolták/ják...) Elkeserítő... Viszont a vylyan 2004 már majdnem olyan jó, mint ’99 és ’98 reserve volt, szerencsére abból a tízből, ami itthon van, az egyet nem annyira nehéz megtalálni...

Spicc 2006.12.11. 17:31:24

Kedves Pán Dóra, ez a helyre kis francia kitekintés nagyon ott van. Azért ez az angolai hasonlat (főleg a linkkel együtt) elég agresszív. Én ráadásul nem is értem miért vagy itt ennyire kemény. Ez azt jelenti, hogy szerinted gyakorlatilag halandó nem is tud jó burgundiai PN-hez jutni?

Pán Dóra 2006.12.11. 18:52:02

Elnézést, remélem nem sértettem meg senkit, inkább csak kibújt belőlem a régi világmegváltó düh, amit felháborít a világ egyik legrandább ocsmánysága és még ilyen kellemes téma esetében sem tudja palástolni. A hasonlat persze ebben a kontextusban talán némi, sőt... túlzás, hiszen azért itt messze nem erről van szó.
Ami a dolog lényegét illeti, Burgundia valóban egy nagy aknamező. Olyan ez mint Magyarország: aki otthon van, eligazodik, bennfentes, tudja hová nyúljon, az könnyen talál nagyon jó bort, de pl egy külföldi, ha betér a közértbe, vagy akár egy szakboltba, a felső polcról leemel 3-5 ezer forintért, 10-15 ojróért egy borocskát, majd megint egyet, könnyen azt hiheti, hogy ezek meg mit ugrálnak itten. Drága és szar. Többek között szerintem ezzel is futott be - részben - az újvilág: x pénzért megbízhatóan ugyanaz az y minőség, nem (nagyon) lehet mellényúlni. De nem kell olyan messzire menni, akár Bordeaux-t is mondhatnánk, ahol - legalábbis nagy százalékban kifejezve - ár/minőség/besorolás között igenis szoros korreláció van. Mondjuk egy lafite, egy lynch-bages, egy carruades vagy egy petit-moutontól azt kapjuk amit várunk.
Burgundia nem ilyen, de persze nekünk itthon nincs lehetőségünk feltérképezni, ahhoz minimum Londonban, méginkább Párizsban, és annál is inkább a helyszínen kellene élni, járni a helyet, rengeteget végigpróbálni, míg az ember kifogja a tutit. Vagy marad a rengeteg, de tényleg rengeteg pénz (azért már lehet) és a jó kapcsolatok. Szóval a fentebbi szavaimból megintcsak számítolj le valamennyit. A máshol bevett kísérletezésnek amúgy az árak is gátat szabnak, minthogy a valóban minőségi (tehát maguk által a termelők által arra az igényes piacra szánt) borok más vidékekhez (Bordeaux, egyéb Franciao, Olaszo, de akár Magyaro.) képest minimum duplájánál kezdődnek: az ember 30-40-50 eurós borokkal nem szívesen kisérletezik (csak ha nem számít, én ott még nem vagyok, ha valaki igen, akkor szívesen csatlakoznék...) Haj, a piac...

Spicc 2006.12.11. 19:16:28

Nekem már régi álmom egy igazi burgundi PN-t megkóstolni. Itthon már kóstoltam a legjobbakból elég sokat és érdekelni végül is mi az a burgundis pinot-s illat-ízvilág, amit a fajta/terroir nyújt. Itt azonban nagyon meg kell bízni valakinek az ízlésében, ha már nagyobb összeget áldoznék erre. Persze mi a nagyobb összeg? Ha lehetne itthon 40-50 Euróért megbízhatót kóstolni, hát akkor talán. Ötlet?

Pán Dóra 2006.12.11. 22:46:12

Ha már ötletelésnél tartunk, akkor (nem tudom, szabad-e itten ilyet, mondja meg az, aki tudja, ha valaki moderálja, mert ez itt nem a reklám helye [aztán közben látom ám, hogy alkoholista barátaink is ezt csinálják])
A Monarchiánál van két bor is
Chateau de la Tour, Clos de Vougeot Grand Cru -- ez kb 20e
vagy a Confuron-Cotetidot, Vosne Romanée 1er Cru Les Suchot, ez kb 15e (ez utóbbi az, amiről a szerző fentebb azt írta, amit írt egy régebbi kóstoló kapcsán, de ez ne tántorítson el, fő a személyes tapasztalat, mindkettő igen kiváló név)
illetve találtam még egyet, amit talán érdemes lehet megnézni, ez a tintofino boráruházban:
Roux Pere&Fils - Vougeot 1 er Cru Les Petits Vougeots, 15 alatt (ennek egy másik évjáratáról nagyon jót találtam, de az másik évjárat volt).
Az árak persze csillagászatiak (sajnos mire ideérnek, az amúgy is magas árak megduplázódnak, kis palackszám, miegymás, bele kell törődni, hogy itt kiindulásból kétszer annyit kell perkálni, mint máshol), az élmény pedig jó esetben max akkora lesz, mint egy jól ismert, és kiismert és szeretett harmadannyiért megszerzett boré -- már csak azért is, mivel ezt is, mármint a fajtát/helyet stb. a saját sajátosságaival tanulni kell, hogy az igazi fineszt megérezze az ember. Csodát nem szabad várni. Garantálni meg semmit sem lehet, de aztán ki tudja? lehet ez lesz életed legnagyobb élménye, ha belevágsz.

shiraz 2006.12.11. 22:59:05

lehet azért 10e alatt is találni Mo-n is

Pán Dóra 2006.12.11. 23:07:13

kérdés, milyen, ahonnan elindultunk

Pán Dóra 2006.12.11. 23:21:31

kérdés, hogy milyen az a 10e alatti burgundi, amit mo-on kapni lehet, merthogy onnan indult a fentebbi beszélgetés, hogy a túlzott kereslet és egyéb sajátosságok miatt Burgundia egy aknamező, a minőségi kategória valahol 25-30 euró körül kezdődik (kül-és Francaio-ban), és még az is tövises terület, stb, stb.

shiraz 2006.12.11. 23:43:25

tapasztalatom szerint Burg-ban ma már csak egy kisebbségre jellemző a túlzott kereslet, ahol még mindig allokációkért megy a küzdelem. (btw pont ma kaptam ilyen levelet) vége a nyolcvanas kilencvenes évek aranykorának.
normális árképzésű helyeken igenis lehet kapni jó burgundit 10e alatt Mo-n

Spicc 2006.12.12. 11:33:20

Pán Dóra, köszönöm.
Shiraz, van olyan amit már te is kóstoltál és ajánlanál 10e alatt, abból a szempontból hogy az ember megértse az itthoni pinot-k burgundihoz való viszonyát? Köszi előre is.

shiraz 2006.12.12. 14:40:36

Spicc, borlelőhely tulajdonos vagyok, nem lenne illendő saját magam ajánlani :)))

kifli 2006.12.12. 15:27:24

ne verd itt magad shiraz, hanem elégítsd ki a fogyasztók tudásszomját!

Albert gazda 2006.12.12. 15:47:19

Spicc, a terrorklubban kitűnő burgundiak vannak a Comte Armand-tól, melyek egyikét az Alkoholista nemrég megénekelte, A tiszta tizenkilenc című szövegben.

Spicc 2006.12.12. 16:35:04

shiraz, nekem te hozzászóló vagy, aki attól még, (vagy főleg azért) mert bótja van még ajánlhat valamit reálisan (max még cikibb ha nem jön be:).
AG, kösz.

Pán Dóra 2006.12.12. 18:02:42

szerintem ez most már túl lett komplikálva. Csak annyit mondtam, hogy burgundia egy aknamező, hogy nagyon sokféle apró tétel van (egy-egy tétel átlagos palackszáma 1-2-3 ezer!), ami nehézzé teszi a kísérletezést és választást, és pusztán a burgundi származás árfelhajtó tényező (részben az előbbiek miatt), és sokszor még az ár sem garancia semmire -- én már annyiszor nyúltam sz..ba, mint sehol máshol (de azért kétszer annyit fizettem)! Az AG által fentebb ajánlott bor is 17e! (A többi Comte Armand kevesebb, kérdés, ugyanazt tudják-e, mint a termékskála csúcsán lévő. Azok bizonyára nagyon korrekt borok, no de ki akar 8e forintot fizetni egy nagyon korrekt borért?) Szóval nyilván ki lehet fogni, csak a valószínűsége kisebb, mint máshol, és ahhoz, hogy azt a valamit megtapasztalja az ember, amitől Burgundia mítosz lett (túl a marketingen és egyeben), határtalan szerencse kell. Szerintem ez az a hely, ahol a "reálisat" el lehet feledni. Lehet, hogy a minőség a 80-90-es évek óta a házasított, felvásárolt borok esetében (ugyanis a nem kiemelt - PC vagy GC - borok nagyrésze ilyen, hiszen a Napóleon által bevezetett örökösödési törvények miatt tízezernyi kistermelő van negyed, fél, egy hektár területtel, aki a szőlőt vagy a bort a nagykereskedőnek eladja, akik azt kereskedelmileg értékelhető mennyiségben házasítják -- nyilván ettől igazán nagyot nem lehet várni), tehát ezeknek a boroknak a minősége nőtt valamelyest, de könyörgöm, ezeknek is 20 euró az átlagára! (A fentebb kóstolt is ilyen lehetett)
Most már tényleg túlkomplikáltam, ebben én vagyok a ludas, de ha lúd, akkor legyen kövér..

shiraz 2006.12.13. 10:14:47

spicc, nem szokásom magam reklámozni, lehet hogy ez fura. de AG megoldotta helyzetet.
pándora, szvsz én nem szoktam általam nem kóstolt borokról véleményt mondani, de még biztos lekorrektezni sem (4-8 ezerért is van nagyon jó comte armand). Más: Burgundiában is lehet reálisat találni, de olcsóért gyémántot biztos nem. Pont ez a kihívás, hogy megtalálni a csak saját területről bort készítő izgalmas embereket. Ha ezt a WS Decanter stb alapján teszed nem biztos hogy sikeres leszel. De ez az én feladatom, felkutatni, megtalálni. Megintmás: Persze sok GC és PC készül felvásárolt szőlőből, de ez a nagy cégekre jellemző, nem a kisebb érdekes borászokra. Ja és nem mindig a GC meg a PC a legfontosabb. Open your mind.

Pán Dóra 2006.12.14. 08:21:14

„én nem szoktam általam nem kóstolt borokról véleményt mondani, de még biztos lekorrektezni sem” – ha figyelmesen olvasod, akkor alapvetően az általam korábban kóstolt borok alapján általános tapasztalatokról beszéltem. Ha az írás hevében lapsus történt, és egy általam valóban nem kóstolt, ámde szuperlatív bort elintéztem a korrekt jelzővel, elnézést, bár korrektséget tulajdonítani valaminek látatlanban, talán bocsánatos bűn.
„4-8 ezerért is van nagyon jó comte armand” – minthogy kiderült, miről is beszélünk, a honlapon megnéztem: a két legolcsóbb PN Comte Armand 7500 és 7890. Igaz, matematikailag a mindkettő 4000 és 8000 között van, de talán helyesebb volna azt mondani, hogy kb. 8000. (Mégegyszer, az én fogalmaim szerint ez nem kevés pénz, persze azt el kell ismernem, ha a bor valóban olyan jó, akkor ez burgundiai vonatkozásban ár-érték aránynak nem rossz. A honlap szerint van még egy 3990-ért, de az Chardonnay). Továbbá tudjuk jól mindannyian, hogy a termelők alkupozíciója sokszor (főleg ha burgundiai az a termelő), erősebb, mint a kereskedőé, és bizony működik az árukapcsolás: csak akkor kapsz ebből a borból (ami jól megy, népszerű, könnyen és drágán eladható, vagy egyszerűen csak nagyon jó, bár nyilván mindennek Magyarország vs. burgundi bor vonatkozásában sok értelme nincs, merthogy ugye itthon a toplista élén nem ez áll), ha ebből és ebből is veszel hozzá. Persze lehet, hogy ebben az esetben erről szó sincs... ezt én nyilván nem tudhatom. És még annyit hozzá, hogy a borász általában pontosan ismeri borai között az erősorrendet és nyilván hülye lenne legalább hozzávetőleg nem így árazni őket... Amúgy a teljes kínálatot átböngészve valóban rendkívül nagy ügygonddal, odafigyeléssel, lelkesedéssel és hozzáértéssel összeállított lista. Amihez csak gratulálni lehet.
„Más: Burgundiában is lehet reálisat találni, de olcsóért gyémántot biztos nem.” -- Nyilván az a kérdés, mi a reális – én csak azt mondom, de ezt már sokadjára, hogy a realitás „kozmológiai állandója” itt Burgundiában más borvidékekhez képest éppen 2x. (Erre a legjobb bizonyítékot éppen az említett honlap árai nyújtják, ahol a botritiszes borokat leszámítva a Comte Armand borok minden máshoz képest éppen dupla áron forognak).
„Pont ez a kihívás, hogy megtalálni a csak saját területről bort készítő izgalmas embereket. Ha ezt a WS Decanter stb alapján teszed nem biztos hogy sikeres leszel.” -- Jómagam fentebb éppen arról beszéltem, hogy a franciák nyilván inkább otthon vannak, s jobban átlátják a terepet, továbbá a szemléletük is más, erre is hivatkoztam (Bettane-Desseauve és Guide Hachette), ha már valami, akkor inkább ez, mint WS-DEC, bár úgy globálisan nem vitatnám a hozzáértését a fentebbi lapoknak, mégha sokszor nagyon felületesnek tűnnek is (érdemes egy-egy kóstolási megjegyzést a Decanterben elolvasni, ez bizony nagyüzem) és hát nyilván ők is ki vannak szolgáltatva a nagy és tőkeerős és az adott piacon ezért jelen lenni és legfőképpen hirdetni (!!!) tudó cégeknek. Ezen túl viszont leginkább éppen a személyes tapasztalatról beszéltem, ha neked ez ilyen mélységig megadatott, nagyszerű.
„Megintmás: Persze sok GC és PC készül felvásárolt szőlőből, de ez a nagy cégekre jellemző, nem a kisebb érdekes borászokra. Ja és nem mindig a GC meg a PC a legfontosabb. Open your mind.” –- Nem ezt állítottam. Azt mondtam, hogy sok NEM PC és GC, vagyis alap és village apelláció-bor készül felvásárolt szőlőből, és hogy ez jellemző a nagy cégekre (a nagy cég alatt itt akár 10-15 hektáros birtokra is gondolni lehet adott esetben, tehát nem holmi mamutról van szó, hogy mások is értsék. Jellemzően a név felépítése saját termőterület alapján, sokszor PC kategóriában történik, mellyel részben párhuzamos a termékskála felépítése, ahol már a felvásárolt egyéb helyekről származó szőlőnek/bornak jut a főszerep. Ismerős képlet itthonról is? A földbirtokviszonyok okán pedig szinte mindenki -mindkét oldal- rászorul a felvásárlásra, nyilván más-más mértékben: van aki, abból él, és van, akinél ez csak kiegészíti a sajátot. Hogy Comte Armand vásárol-e fel, azt nem tudom, lehet, hogy igen, lehet, hogy nem, de mondjuk olyan túlzott jelentősége nincsen). Ez – mármint a felvásárlás - a PC kategóriára (a teljes termelés 12%-a, nem elhanyagolható mennyiség) is igaz, de valószínűleg csak marginálisan igaz a GC-re (akinek van, az már saját maga palackozza, hiszen akkora a hozzáadott érték.) Abban persze tökéletesen egyetértünk, hogy a GC és PC nem a legfontosabb és hogy van élet ezen túl, miért ne lenne? – szavaim nem hiszem, hogy bármiféle név- és cimkefetisizmust sugallanának, távol álljon tőlem. Mégis, kissé furcsán hangzik éppen Burgundia vonatkozásában, ami a terroir-alapú borászkodásnak talán a bölcsője (?), de bizonyosan a paradigmatikus megvalósulása (?) – ahol úgy 500 éve valóban figyelik az egyes dűlőket, kerteket (climat) és osztályozzák őket, - tehát ahol a dűlőbesorolásnak valóban sok száz éves folyamatos és máig élő története van: ha valahol, akkor itt van értelme a dűlő és terroir szavaknak. És ha netalán nem hinnénk ebben az egészben, ha mindezt csak egyszerű hókuszpókusznak, a vásárlók becsapásának, ravaszdi és álságos marketingfogásnak nyilvánítanánk, (különös egy álláspont volna éppen a club TERROIR-tól), akkor meg ott van a looping effect... Ouvre tes yeux...

Spicc 2006.12.14. 09:35:52

Tegnap láttam egy jó nevű borboltban Vylyan Pinot Noir 2004-est írd és mond 9000 Forintért (a 2005-ös 4000 forinton ment ugyanott). Szörnyű. Hogy ezt most a tulaj nyomta fel, vagy a borászat már enyyiért nyomja? A nagy pecsét már rajta volt.
Úgyhogy ha a ferihegyi dutyban vagytok 15 Euróért megvenni és helyben elfogyasztani:)

Pán Dóra 2006.12.14. 10:10:17

Én is éppen tegnap láttam, a Császárról elnevezett közértben, 2690 (vagy ilyesmi...) akit érdekel, itt ott még lehet belőle.

shiraz 2006.12.14. 11:39:20

köszönöm a kimerítő választ. szerintem sok mindenben félreértettél, de ez írásban sokszor előfordul, én sem biztos fogalmazok ponotosan. de szerencsére sok mindebn egyet is értünk. :)
árukapcs. a comte armandnál nincs mert fejnehéz a termelés, értsd a total palackszám 75% a clos des epeneaux teháta legdrágábból van alegtöbb. inkább a többiből nehezebb allokálni.
én mindig burgundiai borban gondolk. nem fajtában számomra mindegy hogy ch vagy pn, ezért írtam azt az árhatárt.
francia gájdok is főleg az országosak felületesek. ezért jobb pl Clive Coates.
A GC és PC fontossága kapcsán azt írtam nem mindig! nagy butaság lenne tagadni a besorolás fontosságát épp Burg-ban. A terroir őshazája, Mo.(!) és néhány eu borvidék mellett.
2 dologra gondoltam: 1. a termelő fontossága, mert a GC területek bortermelői is sokszor elkurvulnak vagy finomabban elkényelmesednek a piac hatására. 2. a nem nagynevű területek is kincseket rejthetnek pl Bouzéron.
üdv

Pán Dóra 2006.12.14. 12:31:02

szerintem a legtöbb dologban egyetértünk, már csak személyesen kell tesztelnem az Armand sort!
csak egy megjegyzés: a francia országos gájdok szerintem nem annyira felületesek, hiszen nem egy-két ember munkái (szerintem még valószínúleg a Bettane-D. sem, nem tudom, majd megnézem, a Hachette-ről maguk mondják), hanem egy egész, soktízfős csapaté. És tényleg látszik, hogy képben vannak. Ha nekünk ilyen lenne... A valósághoz képest persze mindig van némi leegyszerűsítés. Mellesleg a Bet-Des nagyon meleg hangon szól Armandról...