Megszüntetve megőrizve bukdácsolunk vissza az alapokhoz. Ide leng, oda leng a dialektikus inga. A monokultúra és a laborborok után már-már divathullámként támad a biodinamika. Persze soha rosszabb divathullámot! Tudomásom szerint itthon a tokaji Pendits Szőlőbirtok és Pincészet, illetve a soproni Weninger Pincészet jár a legközelebb ahhoz, hogy átálljanak a biodinamikus művelésre, de Lőrincz György (St. Andrea) és Szepsy István is barátkozik a gondolattal. Aki másról is tud, ne legyen rest közhírré tenni!

Az északolasz Friuli-Venezia Giulia tartományban gazdálkodó Josko Gravner egészen más irányban indult el, de ahogy a biodinamika tekinthető egyfajta immunreakciónak a szintetikus szép új világra, úgy Gravnerék metodikája is felfogható egyfajta ellenreakcióként: ők a barrik kényszerzubbonyt dobták le, és egészen az amforákig futottak. Pedig úgy huszonöt évvel ezelőtt Gravner volt az első, aki a borvidéken a koracélt fahordóra cserélte. Idővel azonban a fába is beleunt, és 1997/98-tól agyag amforákkal kezdett kísérletezni. Az eredménnyel elégedett volt, így 2001 óta az erjesztés és a maceráció már kizárólag amforákban történik. Az amforák a borászat egyik bronzkori őshazájából, Grúziából származnak. Gravner nem használ fajélesztőket, nem használ ként, és a földbe ásott amforák esetében a hőmérséklet szabályozására sincs lehetőség. Josko fia, Miha azért figyelmeztet, hogy „a bor nem a természet műve. A bor a természetnek köszönhető. Az ecet a természet műve. A bor a kettő közé esik, és szüksége van az emberre.”

Gravnerék Oslaviában (Gorizia) borászkodnak az olasz-szlovén határ mindkét oldalán. A 18 hektáros birtok nem organikus és nem is biodinamikus. A hozam rendkívül alacsony, a tőkesűrűség maximum 10 000 tőke per hektár. A fürtöket bogyózzák és kézi préssel préselik. A maceráció hossza fokozatosan nőtt, 2000 óta egyes borok esetében akár 6 hónapig is eltarthat. A törkölykalapot naponta ötször merítik alá, ezt a borkészítés rendkívül fontos elemének tartják. A malolaktikus erjedést a borra bízzák, nem segítik, de az többnyire magától is végbemegy.

Mint említettük, 2001 óta az erjesztés és a maceráció már kizárólag amforákban történik, aztán húsvét körül nagy méretű tölgyfa hordókba fejtik át a bort. Itt további két éven át érlelődik, a lehető legkisebb beavatkozással, végül szűrés nélkül palackozzák. „A szűrés a bor gyilkosa – mondja Miha Gravner. – Megöli a bor lelkét."

Összesen három bort forgalmaznak: Ribolla, Breg és Rosso Gravner (valamennyi IGT Venezia Giulia). A Breg sauvignon blanc, olaszrizling, chardonnay és pinot grigio blend. A szintén fehér Ribolla az őshonos ribolla gialla fajtából készül. Ez valóban öreg tőkék bora, némelyikük 80 éves. A ribolla Friulin belül is csak Collio körzetében terem, és alacsony alkoholú bort ad. Az egyetlen vörös, a Rosso Gravner merlot-ból és cabernet sauvignonból készül.

A borok egyediek, formabontóak. Vinográf barátunknak tetszenek, a poszt alapját adó cikk szerzője, Andrew Stevenson viszont kételyeit hangoztatta, még a meztelen király is szóba került.