Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Irsai Zarathustra

Ráspi Fertőrákosi Irsai Olivér 2006

2007.04.10. 19:47 - Műtannin

Az elejét bő lére eresztem, aztán majd beforralom. Horváth Ráspi Józseffel körülbelül hat (vagy hét) éve találkoztam először, akkor még nem sejtettem, hogy. Népesebb társasággal tévedtünk be híres fertőrákosi éttermébe, hogy ottan aztán olyasmiket tapasztaljunk, amiket magyar vendéglátásban korábban még soha. Nem megyek bele.

Ott volt maga Ráspi is: komor, kopasz fiatalember, aki minden gesztusával komolyságot, eltökéltséget, keménységet sugárzott. Kicsit félelmetes is volt a parasztház félhomályában. Düh és küzdelem. Sértettség, elégedetlenség, akarat.

Nem a könnyedén alkotó, mindent csuklóból kirázó mozarti tehetség, hanem az öncsonkításig fanatikus munkamániás, aki önmaga mélyére ás, hogy fölhozza onnan azt, amit bír. (Szegény Csontos Pista volt még ilyen figura: megfeszített nyakizmokkal, dagadó erekkel perfekcionista.)

Szóval Ráspi nehéz embernek tűnt, igazi "egyedül a világ ellen" típusnak. Ideális borászalkat, egyébként. Néhány éve aztán borászként is színre lépett, és azóta mintha még keményebbnek, eltökéltebbnek és mániákusabbnak tűnne. Lehet, hogy csak azért, mert többet szerepel, többet beszél.

Minden borában görög sorstragédiát érezhetni, a sorsot (Istent) kísértő végletességet.

Mielőtt még végleg Wagner-operává vagy Nietzsche-tanulmánnyá mutálódnánk, forduljunk rá a konkrét Irsaira. 2006-os, szinte újbor, nem is annyira szinte.

A hagymányos módszerekkel nagy soproni vörösborokra nyomuló Ráspi vajon mihez akar kezdeni a gyümölcsös-behízelgő reduktivisták kedvenc fajtájával?

Nem mondhatnám, hogy meglepő fordulat, de Ráspinak ebből is sikerült igazán felkavaró bort készítenie.

Már a címkén rákészít: nem akar ő itten megfelelni a világízlésnek, nem machinál (ezzel ugye implicite a kollégákat vádolja nem is olyan finoman: bezzeg mások machinálnak) kreatív technológiákkal, hanem odarakja a bort, oszt kész.

Száraz, fehér és táj. Tehát nem is lehet borvidéki bennszülött. Kis szupersoproni.

Rusztikus egy darab, az zicher.

Illata lehengerlő. Szőlőillat, püff. Itt lefagy a szinesztéziákban, metaforákbnan és mindenféle érzetekben utazó borbuzi. Ez a legszőlőbb szőlőillat, ami csak lehetséges. Traubi-traubi-traubi.

Az íz is: forrásban lévő must sok alkohollal, mégis letisztultan. Rengeteg szénsav, még a színe is zavarosan zöldes, de a bor zavarba ejtően sűrű a fajtához képest, rendesen templomablakokat rajzol, érződik kis krémesség is (teljesen sokkoló) a durva savak, buborékok, mustízek között. Jelentős édesség, száraz borhoz képest, talán nemcsak alkohol- és/vagy extraktédesség ez, hanem konkrét maradékcukor is lehet.

Az egész mozog, félkész, még a színe is zöldes és tompa, zavaros. Valószínűleg egyből kivágnák mindenféle borversenyről.

De mégis: durva, őszinte, akaratos, jó ital. Nem az unalmas egyenreduktív izé, hanem történik valami, amikor megiszod. Megmozgatja az agyat, vagy mittudomén.

Nehéz értékelni, bármilyen rendszerben. Kábé négy pont, miszerint oké.

Címkék: 2006 négypontos ráspi sopron irsai olivér

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr7556623

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

özv. Burgundi Sándorné 2007.04.10. 21:33:56

Minél több ilyen borra van szükség. Olyan borok kellenek, amiket nem lehet beskatulyázni, olyanok, amik nincsennek másutt. Ebben az egyediségben kétségkívül Ráspi (és Kaló Imre) a legnagyobb. Az ember próbálja megérteni őket, az egyéniségüket, a boraikat, de rá kell jönni, hogy hiábavaló kínlódni. Nem lehet őket megérteni, nem lehet őket semmiféle rendszerben elhelyezni. Mindketten ösztönös zsenik.

dalton1 2007.04.11. 00:05:03

Az íráshoz gratulálok, a bevezetője oly spirituális ahogyan egy borhoz illik nekiállni!

Karthasz 2007.04.11. 11:19:10

Eddig kétszer sikerült kóstolni. Az az érdekes ebben a borban is, hogy valóban nem tűnik késznek, de mégis szeretem. (Ami az én egyéni ízlésemet minősíti... Így vagy úgy.)'05-ös leénykát volt szerencsém tavaly ugyanebben az időpontban kóstolni, akkor az ugyanúgy nem tűnt késznek, de Ráspi már akkor tudta, hogy nagy dobás lesz. Ami - szerintem - be is igazolódott. Ebben a borban pedig valóban az illata a legmegkapóbb. Friss és intenzív. Egyszerűen boldog és vidám lesz tőle az ember. A cikk pedig nekem is tetszett. :)

Cserszegi Óvszeres 2007.04.11. 11:29:42

Tényleg jó írás, rávilágít a lényegre. Ki kelle mozdulni a világfajták bűvköréből néha és közelebbre sem árt látni olykor. Pedig az Irsait is hányan megszólják, sokan azért, hogy csemegeszőlő? Azt hiszem, hogy a magyar borászkodás akkor lesz igazán sikeres itthon és külföldön is, ha a sznobizmust sikerül kicsit félretenni. Szerintem a megújulás kulcsa az egyediség.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2007.04.11. 11:30:52

Leginkább az ilyen jellegű írásokat szeretem ezen a blogon.

Borboszi 2007.04.11. 20:36:09

... nagyon jó volt az elejét olvasni... mert a borászok is emberek, ilyenek, olyanok, mindenki másként alkot. Egyenlőre nincs szerencsém ismerni a szóban forgó borászt, de igazán az tetszik, hogy a Róla szóló leírás szerint mennyire szaturnikus alkat lehet, aki megküzd minden művével... és egy könnyed irsai úgy kerül ki a kezei közül, mintha csak kiszaladt volna... ez a művészet, a bor és a borászkodás művészete.. :-)... amíg otthon voltam, (és most itt, ahol élek) az ilyen borászokat kerestem, keresem és ha tudom, támogatom, terjesztem és segítem. Iszonyú szükség van rájuk ebben a sokszor személytelen és uniformizált világban... bravo, bravo :-)))

Spicc 2007.04.13. 19:03:57

Nem tudom, hogy a szerzőnek volt e lehetősége az étteremben közelebbi ismeretségbe is kerülni Ráspival. Mert az esetlegesen érzett felszini mogorvasága, szúrós tekintetete fel tud oldódni. Nekem szerencsém volt egy ott eltöltött vacsora után lemenni Ráspival az étterem alatti pincerendszerébe, ami maga megért egy misét.