Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

A Gere Attila jelenség

A bort nem azért szeretjük, mert valaki készítette

2008.01.10. 08:02 - Albert gazda

A Bock Bisztróban vacsoráltam a minap – évente egyszer-kétszer teszek ilyet, szeretem a konyháját –, és nagyon jólestek a borok megint. Jobban, mint tavaly. Különösen a két szelektált cabernet 2004-ből – a Fekete-hegy franc és a Jammertal sauvignon –, valamint a 2003-as Capella. Mondtam is a családomnak, na, ilyen borokat akarok vörösben én. Ha nincs kő, hát nincs kő. Aztán kifizettem a számlát. Majd hazamentem, és alaposan belemerültem a Világok harca című szöveg kommentjeinek olvasásába. És gondolkodóba estem. Néha előfordul, nem vészes.

Az a benyomásom, hogy a magyar kultúrborászat kezd szétszakadni cakkpakk. Nem arról beszélek, hogy vannak, akik ócska lőrét állítanak elő olcsón-édesen – azok nem érdekesek –, és vannak, akik ezenközben valóban bort készítenek. Igazából csak utóbbiak számítanak. Akik ellenben rettentő sokfélék lettek. Ahogyan a borbarát publikum is mind szegmentáltabb.

Miközben kedvenc italunk egyre több fizetőképes fiatal számára válik mindennapos élvezeti cikké, aközben a kemény mag újabb és újabb neveket fedez fel és emel magasra – hogy idővel elhajítsa őket a még újabbak kedvéért. Pörögnek az esemének. A 90-es évek sztárjai, az úttörők ma már sokak szemében indifferensek. Szemléletesen igazolja a fejleményeket a Borbarát magazin, annak is a top 12-es szavazása. Az akár még öt-hat évvel ezelőtt is körberajongott nevek jószerével sehol nincsenek: úgy tűnhet, mintha Gere Attila, Bock József, Takler Ferenc, Szeremley Huba vagy Thummerer Vilmos a meghaladott, átkos múlt emberei lennének egy szálig.

Más kérdés, nevük jól cseng azért – csak nem a véleményformálók, inkább a széles néptömegek körében. Ebből következően értékesítési gondja többségüknek nincsen, teszik, amit tenniük kell, fejlesztenek, nyomulnak, olykor tán kísérleteznek is. De nem kicsiben játszanak, mint egykor. Nem zegzugos pinceágakban kalauzolgatják a betérő vendégeket, hanem európai színvonalú feldolgozókban és patikatiszta érlelőpincékben.
Attól, hogy nem kerülnek be a 7x7-be és nem szokás dicsérni őket az Index roppantul művelt boristenes fórumában, még élnek és virulnak. Hiába zsákuccázzák Villányt lépten-nyomon, hétvégénként még mindig százak keresik fel az ottani pincéket és isszák ki a készleteket.

Az ikonikus borokat mindazonáltal – Kopár ide, Primarius oda – immár nem ők készítik. Hanem Bukolyi László és Horváth Ráspi József. Németh Attila és Bussay László. Demeter Zoltán és Bott Judit. Szentesi József és az Orsolya Pince.

De miért lett divat gyűlölni Gere Attilát? Miért van, hogy ahányszor a neve szóba kerül az Alkeszen, mindig kerül egy-két hülye, aki beszól, hogy az Alföldről veszi az anyagot a Kopárhoz? Miért tartják fontosnak sokan azt állítani, hogy nagy potenciálúnak hirdetett 90-es évekbeli borai az ezredfordulót sem érték meg, amikor ez konkrétan nem igaz?

Tény, hogy a villányiak számára nagyon gyorsan jött a siker – igaz, meg is kellett dolgozniuk érte keményen. Az sem kérdés, hogy a 90-es évek végén kialakított stratégiákon nem sokat korrigáltak az azóta eltelt évtizedben. Készültek a borok, jött a pénz, épültek a pincék, nem kellett pattogni. Alighanem az elsők között voltam magam is, aki szóvá tettem, hogy nem tartom szerencsésnek a magyar vörösborok amerikanizálódását, a brutálisan magas alkoholokat, a tintafekete színeket, a roppant mód édes utóízeket. Ami ilyen, az Kalifornia, nem Magyarország, mondtam.

Mi történt ugyanakkor bizonyos körökben? Az, hogy átvetették magukat a népek a ló másik oldalára. Fogalmam sincs, mi volt a katalizátor. Andreas Ebner balszerencsés nyilatkozata a jó tanninról és a rossz tanninról? A föld szerelmeseinek irányt váltott, tudatosan az egyféle szemlélet mellett kikötött periodikája? A terroirt zászlajukra tűző nemzetközi trendek gyűrűztek be lendületesen?

Akárhogy is, ma választani kell. Sarkítok: azt nem lehet, hogy egyszerre ízlik a Kopár és a Teleki furmint. A Légli Riesling és a Szerelmi Hárslevelű. A 3-as Hordó és a Ráspi Zweigelt. A Nyakas Sauvignon Blanc és a Bussay Esküvé. Vagy-vagy. Ott tartunk, hogy már a fajélesztőt is bűn elfogadni. Felfordult minden: ha Gere Attilát veszel magadhoz, újabban nem sznob vagy, hanem punk.

Holott csak annyi a lényeg – szerintem –, hogy bort kellene inni, és nem ideológiát.

A bor nem vallás.

Még ha a legjava nem is élelmiszer-ipari termék, akkor sem szabadna, hogy több legyen kulturális kategóriánál. Kultúra, nem kultusz. Nem ikon. Mert ellenkező esetben az lesz – már-már van –, hogy a legizgalmasabb fogalmak és kategóriák is kiüresednek. A terroirnak, a dűlőnek, a talajnak, a kézművességnek, a természetességnek csak marketingértéke lesz, másmilyen nem. (A biodinamikát inkább hagyjuk – hátha helyére kerül előbb-utóbb.) Meg az is lesz, hogy míg egyfelől műtannint kiáltunk, ha kell, ha nem, addig adjuk a nyolc meg kilenc pontokat nyilvánvalóan hibás boroknak. Az abszurditásig: ami testes, az vacak; ami vékony és savanyú, az izgalmasan tükrözi a termőhelyet.

Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy.

Nagyon szívesen iszom Demeter Zoltán borait, 2006-ban számomra ő volt az év termelője. Nyolc pontot adtam a 2004-es Ráspi Zweigeltre. Takács Lajos 2005-ös hárslevelűje lenyűgözött. Bott Juditot legszívesebben feleségül venném borostul (bár ez ellen joggal tiltakozna hevesen mind Bodó József, mind saját kedves nejem, elnézést minden érintettől). Ittam Kaló Imre-kékfrankost, és tetszett. Szinte biztos vagyok benne, hogy Bukolyi Lászlóval is csak nekem nem volt szerencsém eddig. Ám szentté nem avatnám egyiküket sem. És senkit sem. Nekik maguknak sem használna sokat.

A bort nem azért szeretjük, mert valaki készítette – valamilyen ideológia mentén. Hanem azért, mert a jó bor élmény. Ha Ráspi pincéjéből került ki, akkor is. Ha a Varga Pincészetből, akkor is. Ha Gere Attiláéból, akkor is.

Fogyasszon mindenki sokat, és imádkozzon kevesebbet, oszt annyi. Ki-ki belátása szerint, természetesen.

Címkék: esszéjellegű

57 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr61291621

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

koccintós 2008.01.10. 08:54:48

Én nem értettem a Világok harca c. írás kapcsán eddig bejött 123 komment kb. háromnegyedét, mert az írás egy Ráspi és egy Gere borról szólna eredetileg, de a kommentekben már szó volt a nagymama stelázsiján át a C4 plasztikbomba készítésen át mindenről…

De azért mindenki írjon bátran, legfeljebb Albert gazda elgondolkodik, és ilyen jó kis írások születnek ide. Úgyhogy mégis csak volt értelme annak a 123 kommentnek, hurrá! :)

élvezetesélet 2008.01.10. 09:04:37

Hát ilyet is tudtok?
Talán az első bejegyzés, amiben szerénység és alázat is van, nem csak istenítés és ledorongolás.
Az egyéni ízlésvilággal nincsen a világon semmi baj, a borsznobokkal és a vak(izlelőbimbóhíjas) csordával annál inkább.
Egyébként nemrég bontottam egy 1993-as Gere CS barrique magnumot. Frenetikus volt, csak ajánlani tudom, de kizárólag ünnepi alkalmakra. Egyébként túl jó.

lackó 2008.01.10. 09:25:55

A gondolkodás nem mindíg szül fura képzeteket, hamis ábrándokat, van, hogy az értelem itt-ott megcsillan, talán ez az egyik lényeges dolog ami elválaszt minket az állatoktól -persze nem mindíg és nem minden helyzetben, és ez jól is van így. Gondolkodunk és iszunk -pardon, írunk jókat s élvezzük a javakat, jelen esetben, borokat. Albert gondolkodott és amit kigondolt, leírta. Reménykedni merek, hogy nem száraz pohár mellett tette.

Felfedezni jó. Ezt tudjuk rég, ettől halad előre a világ, ezért ismerünk meg egyre többet a világűrből, magunkból, s ezért van tulajdonképp bor is a mi rövid, de élvezetekkel teli életünkből, feltéve ha kihasználjuk lehetőségeinket s éljük. Anno valami Kolompos ember felfedezte Amerikát most is megvan, tudjuk, hogy ott van, még ha nem feltétlen szeretjük is. Így vannak a "nagy öreg" borászok is. Tudjuk, hogy ott vannak, nem mozdulnak, nem kell őket újra felfedezni, mert látjuk, érezzük, ismerjük őket, legfeljebb elmúlt a kezdeti izgalom, a megismerni vágyás. No és hát. Vannak itten ezek a hülyék. Legyenek. Még ha úgy is lenne, hogy Alföld meg Kopár. Nem kell inni, ha nem izlik nem kell hülyeséeket kitalálni. Nem izlik és kész. Elvégre minden itt dől el. Tetszik, vagy nem. Ikonok. Istenítünk. Ha netán csalódunk? Istent káromlunk? Ha istenítünk, akkor igen. De minek? Számomra nincsenek ikon-borok. Lenyűgöző, emlékezetes borok annál inkább. Ellenben. Hogy nincs vagy-vagy? Nem tudom. Nekem van. Ez számomra jó. Van stílus, amit kedvelek, van, amit becsülök. Jól van ez így. Legyen a borban valami vallás azért...legalább annyi, hogy elvezet, elvezethet minket a lét egy új értelmére, egy másik dimenziójába, mint oly sok más élmény is az életünkben.
Divat kategorizálni és fogalmakat használni, sokszor ismeretlenül is...ettől üresedik ki az életünk. Emgyőződésem, hogy ha a divat diktál, kiüresedünk. Diktáljam én a saját divatomat. Ettől fogok szeretni egy bort, egy stílust, ettől lesz élményem. Éljen az én divatom. Éljen a Te divatod. Fedezzünk fel, tartsunk számon -avagy szánkon- és élvezzük amit találunk.

Köszönjük.

hechtgrau 2008.01.10. 09:30:18

Nekem is jókor jött ez az írás! Elhatároztam, hogy a 'Világok harca' századik kommentjénél felfüggesztem a fórum látogatását. Még jó, hogy nem bírtam ki!

dalton1 2008.01.10. 10:18:44

Arról hogy most sokan nem szeretik Gerét, azok tehetnek akik annak idején túlzottan szerették...valószínűnek tartom hogy a két csoport egy és ugyanaz. A St. Andrea már most sem olyan népszerű mint 2-3 éve, akár hogy is szavaztunk, csak mert St. Andrea...

A divat felfuttat egy pincét mert viszik a borait mint a cukrot, aztán mikor már stabilan áll a lábán akkor nem viszik mert "nagy"...ugyanez történik bor-típusokkal is...a barrique először istennek lett kiáltva majd most sokak szemében maga az ördög...

A cikk jó, azért imádkozhattok is...csak a helyükön kell kezelni a dolgokat, mint Albert...

hvuk 2008.01.10. 10:23:54

Gondolatébresztő írás bár van benne némi ködösítés vagy talán még azt is mondhatnám, hogy csúszatás. Vannak ugyanis a nagyonhülyék, velük nyilván nem kell foglalkozni és van aztán az a bizonyos "kemény mag", ami elsősorban tájékozottságban és tájékozásra való hajlandóságban különbözik a többi fogyasztótól. A kettő közt biztos van átfedés, de a kettőt összemosni nem szabad.

Márpedig itt ez történik. A jogos kritika és az "új" borászok dícsérete ugyanis nem összevethető az "alföldi szőlőből készül a Kopár" szintű finoman szólva is egyszerű kijelentésekkel. A "kemény mag" problémája az Gerével meg Bock-al (meg úgy általában Villánnnyal), hogy ugyanannyi pénzért jobb borokat lehet inni az új "ikonoktól". Most őszintén mondjunk egyetlen bort valamely régi ikontól, amely árban és minőségben versenyképes lenne mondjuk egy Tóth István bikavérrel! Ez utóbbi max. 2 ezerbe kerül (de vettem én már 1400 alatti áron is (akcióban a Metróban), és ugye az MV 7 pontot adott rá (plusz még jó is :) ). Találunk hasonló minőségű bort a régi ikonoknál is, de még a legeslegjobb esetben is 1.5-szer annyiért, de jellemzően inkább 2-3-szoros a szorzó.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy Gere elfelejtett bort csinálni. Nem, ez csak annyit jelent, hogy drágán adja a borait. Amihez minden joga megvan, elvégre mindennek annyi az értéke amennyiért el lehet adni. De engedtessék meg a kicsit tájékozottabb fogyasztóknak, hogy azokat emeljék ikon státuszba, akik nem csak egyszerűen jó borokat csinálnak, hanem jó borokat kedvező áron (vagy esetleg ugyan nem olcsó, de különleges borokat). Jó borokkal dunát lehet rekeszteni, a jó, de kedvező árú borokból azonban lényegesen kevesebb van.

Az ikonná emelést pedig egyáltalán nem érzem hibának vagy bűnnek. A 20. század folyamán - nyilván a fogyasztó társadalom miatt - kialakult ugyanis "fan"-ság vagy drukkerság (lehet, hogy szebben is meg lehetne persze fogalmazni). Kezdődött a sporttal, majd jött a zene, politika, végül általánossá vált majdnem minden termékkel kapcsolatban (lásd japán vagy német autó, Linux vs. Microsoft, AMD vs. Intel, Adidas vs. Nike, ...). Teljesen természetes dolog, hogy ugyanez a borok esetében is megjelenik. Teljesen természetes, hogy mindez a borok világában is megjelenik. Akkor kellene aggódni, ha nem így lenne, ez ugyanis azt jelentené, hogy a bor egyáltalán nem fontos az embernek, az nem képes vitát kiváltani, nem mozgat meg érzelmeket és egyáltalán nem számít, hogy milyen a minősége. Ugyanis az összes fenti tulajdonságú termék esetén megjelent ez a jelenség, ha tehát a borok esetében ez nem így lett volna, akkor az érdektelenséget jelentene. Szerencsére nem így van, a bor érdekli az embereket, vitákat provokál - ne csodálkozzunk tehát, ha a korszellem itt is megjelenik és a fogyasztók táborokra szakadnak és a vitákat érzelmi alapon (is) folytatják.

hvuk 2008.01.10. 10:28:41

Hmm, tényleg lehetett volna szebben fogalmazni. :) Maradjunk a drukkerségnél (drukkerság helyett).

Vagy még jobb a "táborokra szakadás" vagy "érzelmi alapú vita" kifejezés. Fene se tudja, örömmel várom a frappáns és találó kifejezést!

lackó 2008.01.10. 10:36:48

Igen, igen, vitákat gerjeszt, összehoz, vagy szétválaszt.
Lehet jobb borokat kapni, ezt nem vitatom, amint azt sem, hogy számomra is van a bornak anyagi szinten mérhető határa...mindenki érti szerintem, mire gondolok. Azonban abban is biztos vagyok, hogy nyugodtan adhatja Bock 10000 Ft-ért a borát, ha Ráspi is megteheti ezt. Nincs itt anyagi összefüggés. Úgy érzem, ezt kifejtettem az előbb, mi az oka ezeknek a felfedezéseknek.
Az ikonról pedig újra: szerintem azért nem érdemes sem borászt, sem pedig bort ilyen szintre emelni, mert míg az ikont a szenttel, valmaiféle transzcendenciával azonosítjuk, ami feltételez tökéletességet, addig a borász hibázhat, a bor széteshet, a szép élmény az emlékezetünkben marad, a rossz élmény hatására máris megvan az istenkáromlás -hogy profanizáljuk egy kicsit :)

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2008.01.10. 10:40:12

Nekem is tetszik az írás mégha van is benne pár dolog amivel nem értek egyet.

Én is szeretem a Gere borokat és nagyra tartom Gere Attilát azért amit a magyar ügyéért tett és tesz.

Mindezzel együtt szerintem igenis a bornak lehet kultusza és misztikája. Szerintem a bor igenis lehet egyfajta vallás. A bor világa tele van legendákkal, mesékkel, megható és félelmetes igaz és kitalált történetekkel, igazmondó szegénylegényekkel és vasorrú bábákkal, jóságos királyokkal és gonosz varázslókkal.

Szerintem egy bort lehet szeretni a mögötte levő filozófiáért és lehet ecetesnek érezni a borász hiteltelensége miatt. Ha szeretünk valakit akkor esélyesebben fogadjuk el a hibáit és ha haragszunk valakire akkor az erényeit néha észre sem vesszük.

Mindez emberi dolog.

lackó 2008.01.10. 10:50:24

Kedves B Zol tán?!
Igen, de ez már szubjektív dolog akkor és kimarad a bor igazi értékelése és szeretete. Válasszuk külön a bort és a borászt, ha valóban reális ítéletet akarunk hozni. Nagyon jó alkalmak erre a vakkóstolások, hasznos és célravezető dolognak tartom, amikor valóban csak a borra, annak értékeire és esetleges hibáira akarunk figyelni.

Van egy másik dimenzó: amikor élvezni akarjuk a bort, a helyzetet, amikor nem figyelni, hanem érezni akarunk. Na, itt már szerintem szerepe van a munkának, az embernek, a filozófiának. Jól is van ez így.

Mert ez valóban emberi dolog :)

hvuk 2008.01.10. 10:53:50

Ja, akartam is írni, hogy 8-10 ezer forintos kategóriában már korrekt az árazása a boraiknak. Lejjebb viszont a brandet erősen meg kell fizetni.

BZoltánnal egyetértek, bár mint látszik mindenféle misztikum és legenda nélküli termékek esetén is kialakulhat ugyanilyen szintű rajongás (lásd mikroprocesszorok vagy operációs rendszerek).

egy 2008.01.10. 10:57:09

Igyekszem rövidre fogni! Mindenek előtt gratulálok az íráshoz, engem is megfogott a személyes hangvétele! Van ugyanakkor legalább egy lényeges pont, amiben nem értek egyet! Ugyan számos alkalommal felmerült, hogy milyen jó is lenne, a bort beletöltenünk egy kémcsőbe, beraknánk egy gépbe és az szépen megmondaná, hogy 91 pont, besztbáj! Mégis – szerencsére – a bor megmaradt az, amiért sokan épp szeretjük, az ezerarcú csoda, amely minden palackkal, minden korttyal képes más és más arcát mutatni, amit nem kóstolhatunk úgy, hogy lelki szemeink előtt ne jelenjen meg a borász, a dűlő, ne jutna eszünkbe egy kedves emlék, ami a borhoz kötődik. Tehát a bor ab ovo vita tárgya!

Ha azt mondom, a bor megítélése szubjektív, akkor szerintem nem fejeztem ki jól a dolgot, mert a fogkrém és az ásványvíz megítélése is az. Valamennyiünknek van preferenciája fogkrémben és vízben, sőt beszélni is tudunk róla -– ha nagyon muszáj – hogy miért pont az, de azért összeveszni nem fogunk rajta! Nem így a boron! „A bor nem vallás!” – írtad Kedves Albert gazda és szerintem igazad van! Sajnos a bor – ma és itt – státuszszimbólum, mint a mobil vagy a PDA (nagyjából az 5%-át használjuk, értjük, de fél évente jobbra cseréljük).

„Mutasd mit iszol, megmondom ki vagy!” című borkalauzzal garantáltan vezetni fogod a karácsonyi könyveladást, mert az emberek elhitték, hogy a borunk mesél rólunk. Ehhez társul egy különösen erős félműveltség és máris megszülettek azok a bor brand-ek (bocs!), amikről Te beszélsz és én kiegészítem még egy szemléletes példával, a Törley-vel. Egy tipikus brand, amit a vásárlói 99%-a azért vesz, mert hát mi mást mit Törley-t, a másik is azt iszik, ebből nem lehet baj (Jéé?! Még a szövegszerkesztő is ismeri a nevét).

Amikor a véleményformálókról és az átlagos sznobokról írtál, vagy tévedtél, vagy túlontúl udvarias voltál. Szerintem a sznob pont attól sznob, hogy irtózik a mainstream-től, vagyis, ami a többieknek kell, az neki nem: na ezért nem járnak a sznobok Nike-ba és ezért nem isznak Gerét! Az persze jól hangzik, hogy zavarja a faélesztő, de mindketten sejtjük, hogy ezt talán egy pár százalék érzi is!

Tessék! Szerintem akik Gerét és Bock-ot isznak (CSAK A NEVE MIATT és ez itt most fontos), azok a legkevésbé sem sznobok, hanem olyanok, akikben ez a pár név került elültetésre, mint minőség az elmúlt tizen évben. Mit tehet ő arról, hogy időközben az a tannin, már nem az a tannin, ő valószínűleg akkor is Törley-t venne továbbra is, ha arra egyszer csak ráírnák, hogy „Szőlőérzékenyek is fogyaszthatják!”! Van már igénye (arra, hogy jót igyon), de még nem tudja, hogy mi az, hogy jó, így azt csinálja, mint mi a fogkrémmel, vagy a gyümölcslével, elhisszük, hogy fehérít és hogy 100%!

Szóval, amíg világ a világ, ugyan az a réteg fogja felemelni és elhajítani a borászokat, amelyik megtette ezt Gerével, Bockkal, vagy Taklerrel. Ők pedig nem a jól fizető átlag, hanem a tényleg hozzáértők szűk csoportja és a valódi sznobok népes és félművelt csoportja! Egy művelt alkoholistát persze meg sem érintenek a divathullámok, issza amit szeret! Hát hajrá…

lackó 2008.01.10. 11:02:19

No...érdekes ez a vita. Akkor a sznobság. Nem értek egyet egyel :) Egy sznob nem fog felfedezni új dolgokat, nem megy szembe az átlaggal, lévén, hogy az átlag nem Bockot és Gerét iszik. Pont a brand és a név miatt veszi a sznob ezeket. Szerintem. De talán inkább kérdezzünk meg egy sznobot minderről.

Mindazonáltal: már pedzegettem a kérdést, de most talán: nem lehetséges, hogy maga a borkóstolás is sznobizmus? Felmerült ez már baráti körben is. Egyáltalán: mi is a sznobizmus?

lackó 2008.01.10. 11:06:46

Megtaláltam:
"Sznob az a személy, aki annak a felfogásnak él, miszerint néhány ember belülről fakadóan alsórendűbb nála, valamely olyan vélt vagy valós indoknál fogva, mint vagyon, pozíció, származás, végzettség, intellektus stb. Gyakran a "sznobság" formája tükrözi az egyén társadalmi és gazdasági hátterét. Jó példa erre az ún. "gazdag sznob" típusa, aki abban a szerepben tetszeleg, hogy gazdagsága felsőbbrendűvé tette, vagy felsőbbrendűsége gazdaggá tette.

Azonban a sznobságot valaki magára is öltheti, mintegy beleélve magát abba, hogy ő is egy bizonyos csoportba tartozik. Ez a fajta sznob ember olyan stílusjegyeket, világnézetet, életstílust vesz fel, ahova valójában még nem tartozik, és talán soha nem is fog. Ilyen az álintellektuális, vagy az álgazdag ember.

A Magyar Kislexikon meghatározása szerint: „Az előkelőket v. a szellemi élet kiválóságait majmoló, hozzájuk dörgölőző személy”."

Tehát esetünkben: az a sznob, aki megy a brand után, szakbarbár, ha lát egy általa ismert, felkapott és sokszor elhangzó nevet, akkor azt követi, kritika nélkül.

Akkor nem vagyok sznob :)

egy 2008.01.10. 11:17:58

Szerintem a (nagyon) újkori kereskedelem épp arról szól, hogy a vásárlói logikából (vagyis, hogy melyiket vegyem) teljesen eltűnt a termék milyenségének vizsgálata. Nem végeztem kutatást erre nézve, de a tippem a következő: 1. Ár (-) 2. Brand. 3. Akció 4. Design 5. minőség

A bornál ráadásul nincs próbafülke (pedig de jó is lenne), de ha lenne se biztos, hogy sokat változtatna a dolgon. Akik rendszeresen Gerét isznak, valószínűleg elégedettek a döntésükkel (tehát szeretik a bort és az árat is elfogadják), tehát win-win!

valuka · http://www.borkem.hu 2008.01.10. 11:25:38

Én sem tartom magam sznobnak, csak azért mert mostanában elég gyakran kóstolgatunk különféle borokot. De szvsz igenis a Gere és Bock és hasonló "nagynevű" pincészetek borai túl vannak árazva, és igenis lehet fele-harmad pénzért hasonló minőségű borokat beszerezni. Ők felépítették magunknak a brand-et, ha megveszik mostanság is a termékeiket annyiért amennyiért ki van rakva, akkor persze, hogy nem változtatnak az áron.

bodorján 2008.01.10. 11:39:15

lackó: "Tehát esetünkben: az a sznob, aki megy a brand után, szakbarbár, ha lát egy általa ismert, felkapott és sokszor elhangzó nevet, akkor azt követi, kritika nélkül."

Pontos meghatározás.

Egyébiránt javaslom a borSZNOB és a borBUZI meghatározások tudatos szétválasztását.

Aki szabadidejében (és persze munkaidejében is egy kicsit)sok utánajárással (kóstolások, pincelátogatások, bormédia folyamatos tanulmányozása) választja ki az általa fogyasztott borokat, valamint aktívan részt vesz a borrajongó közösségben (pl. ide írogat hozzászólásokat) azt ezentúl nevezzük borbuzinak.

bodorján 2008.01.10. 11:40:42

Kiegészítés: a borbuzi hozzáállása kritikus, akár az ikonikus borászokkal szemben is.

lackó 2008.01.10. 11:43:08

Jó, jó, de nekem nem jelent a bor homoerotikus élményt :)))

vörös_és_fehér · borvirag.blogspot.com 2008.01.10. 11:48:41

"A bornál ráadásul nincs próbafülke" hogyne lenne, én például addig nem vettem ráspit, buttlert amíg nem kóstoltam őket, gere solust sem azért nem veszek mert irtózok gerétől: egyszerűen nem volt alkalmam megkóstolni és azt mondani rá hogy igen, nekem ez egy ünnepi alakolmra megér tizenxezer forintot.
szerencsére el lehet jutni borbemutatókra, borkóstolókra, illetve gyakorlatilag minden pince nyitva áll a kóstolni szándékozók előtt. ez a blog (a hozzászólásokkal együtt!) szerintem arra használható, hogy orientáljon. meg persze vallásháborús-terep, de pont palack írta az idézett cikk elején hogy egy hal hartley és spielberg filmet összehasonlítani felesleges, másról szólnak, máshogy kell rájuk beülni.

szulfit 2008.01.10. 11:51:40

Sokszor voltam már Villányban, minden jelentős pincét végiglátogattam és végigkóstoltam. Aztán voltam külföldön is, és rádöbbentem, hogy ott koránt sincs annyi szép és nagy pince, mint itthon (a nagybefektetők játékaitól eltekintve). Aztán belegondoltam, hogy itt kb. másfél évtized alatt sikerült felépíteni azt, amit nyugaton ezen idő két-háromszorosa alatt sem sikerült. Hogy sikerülhetett mindez?

Az egyszerű magyarázat, hogy drágábban adták a bort (volt rá kereslet) és volt Széchenyi-terv meg EU-támogatás. Végső soron tehát mi, adófizetők és borívók fizettük a számlát. De Nyugaton miért nem sikerült ekkorát kaszálni a borászoknak? Azért, mert ott a pénzt visszaforgatták a szőlőbe, kísérleteztek új dűlőkkel, új klónokkal. Itt meg minimális hozamkorlátozás mellett méregdrágán adták el a palackozott szűztermést, ami aztán pár év alatt szétesett. Ahogy egyre több külföldi bort kóstoltam, megtanultam szeretni a természetes ízeket, és eltávolodtam a hordós, lakkos, alkoholos tanninbombák világától. Sok száz palack magyar borom van (köztük Kopár 99-től), de részemről köszönöm, ennyi volt, én pénzt többet a villányi nagyokért nem adok, mert úgy érzem, hogy átvágtak. Vörösben csak Ráspit, Buttlert, Szt Andreát és Heimannt veszek, fehérben szerencsére nagy a választék.

Egy-egy üzleti vacsora közben kétségtelenül megiszom egy-egy pohár Gere vagy Bock bort, és ez jól is esik az ételhez (a 3000 Ft-os főételhez a 3000 Ft-os pohár(!) CabSav), de kb. úgy érzem magam, mint amikor az autóút mentén a McDrive az egyetlen élelemszerzési lehetőség: néha-néha jól esik a műízű BigMac, de nem egy kulináris élmény.

A mainstream magyar továbbra is ütős vörösborokat akar inni és az elenyésző számú fanyalgó törpe kisebbségben van, max. ezen a fórumon hangos. Szerintem minden kritika megengedett, egyrészt mert mi álltuk és álljuk a számlát, mi tettük naggyá és gazdaggá a magyar borászokat, másrészt, mert bele kell kiáltani a borászok arcába, hogy ezekkel a vörösborokkal sohasem leszünk versenyképesek a nemzetközi piacon, de nemsokára itthon sem. A borászok érdeke is, hogy visszajelzést kapjanak, különben elmegy mellettük a piac.

Az pedig egy külön etikai kérdés, hogy ki mit pakol még a borba. Ha én hatóság lennék, kötelezővé tenném az adalékanyagok feltűntetését, ahogy ez más élelmiszerek esetén is történik. Javaslom az MA szerkesztőinek, hogy az évjárat-kérdőívhez hasonló, de a különböző technológiai cuccokkal kapcsolatos kérdéssort juttassanak el a borászokhoz, lássuk ki mit vállal.

lackó 2008.01.10. 11:53:33

Egyértek veresfehérkével :)

Blog, bormédia, kóstolások irányelveket adnak, borfesztiválok, pincék, vinotékákban kóstolók szintén, vagy esetleg egy baráti társaság, néhány ember, akivel összedobtok egy drágább árfekvésű borra, amit egyedül nem feltétlen engedhetsz meg...szó mi szó, ha nincsenek nekem e kedves barátaim itt Szegeden, talán én sem lennék sehol s nem tartanék az évi 6-700 tétel kóstolásánál. Csak a jegyezetelés menne jobban :)

lackó 2008.01.10. 12:02:35

Engem, hogy őszintén bevalljam, nem feltétlen érdekel, hogy mi van a borban, lehet, hogy ettől vagyok pont átlagfogyasztó?

Nem értek egyet veled. Igenis vannak szép magyar borok, amik azért tudhatnak valamit, még ha kell is fejlődni. Azért ennél a pár névnél sokkal több vörösbor van nálunk. A számlát nem mi álljuk...csak legfeljebb részünk van benne.

lackó 2008.01.10. 12:05:32

Mi a zIsten az a méjnsztrím?

egy 2008.01.10. 12:24:50

Kedves Vörös és fehér!

Az eredeti cikkben "Ó ikonokként" bemutatott borászokat ma már nem azok tartják el, akik borkóstolókra járnak, pincét látogatnak, vagy akár bor-blogokat böngésznek. Amikor utoljára borászt láttak, az a Fábry show volt 3 éve, amikor ki volt a vendég? Gere, Bock, Tiffán. És ezzel nincs is baj. Aki egy borfesztiválon alaposan körülnéz, az látja, hogy az már rég nem a felfedezők terepe (elsősorban), egy "bazi" nagy buli, ahol ott kell lenni és sokat kell inni (nekünk ez jutott Oktoberfest helyett) Saját szomorú tapasztalatom, hogy az embere többségének meg "lehet mondani" hogy mi ízlik neki. El kell fogadnunk, hogy Te, kedves Vörös és Fehér tagja vagy annak az elenyésző kisebbségnek, akik tudatosan fogyasztanak és választanak bort. Vigyázz magadra!

valuka · http://www.borkem.hu 2008.01.10. 12:51:08

mainstream: A mainstream angol nyelvű szakkifejezés, szó szerinti magyar fordítása: „főáramlat” vagy „fősodrás”. Annak a tudományos vagy művészeti irányzatnak a megjelölésére használatos, amely az irányzat közismertté válásához, képviselőinek működéséhez szükséges eszközök kisajátításának útján tartja meg e minősítés, szemben az ilymódon hátrányos helyzetbe szorított alternatív irányzatokkal. By wikipedia

strasbourgeois 2008.01.10. 13:26:42

Jaj, ez az állandó irígykedés, ami itthon van...! Magam nem iszom sem Gerét, sem Bockot, egyrészt azért, mert nem szeretem az általuk készített nehéz, "kaliforniai" típusúnak kikiáltott holmikat, másrészt, mert szeretek újakat, (számomra) szépeket és jókat felfedezni, legyen az villányi vagy alföldi. De, az "ikonokkal" egyszerűen az a helyzet, hogy jó időben kezdték, jó helyen és ügyesen felhasználták a számukra kínálkozó lehetrőségeket (privatizáció, EU-támogatás, stb.). A lehetőség mindenki előtt ott áll, tessék, lehet utánuk csinálni! A bor merőben üzlet és hagyjuk a szentimentális gondolatokat arról, hogy a borászat művészet, nem, ha a Gere borokat a borsznobok veszik, akkor az szuper, legalább el tudja adni és ha extra áron, hát akkor abból vesz magának Mercit. Ez így van rendjén.
Aki kiváncsi vagy borértőnek vallja magát, az pedig kóstolgatja az Orsolya pincét, Fontot vagy Ráspit. Talán majd épp az Orsolya lesz - kitartó munkával - Eger Bockja 10 év múlva és akkor majd rá irígykednek sokan, ki tudja?! Ez amúgyis amolyan magyar sajátság, sohase fogjuk kinőni.

Angmar-i 2008.01.10. 13:45:54

AG. után szabadon: én borPunk vagyok:-)

Ferraiolo 2008.01.10. 13:57:15

Az a jó, hogy a mainstreammel bár lehet, de nem érdemes vitát kezdeményezni a jó borokról és a borfogyasztási szokásokról:)

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2008.01.10. 14:12:22

Azért ki ne találjuk már, hogy az a lázadó vagány aki nem a kevésbé felkapottabb borászatok hanem az országosan "sztárborászok" borait issza. :D :D :D

Gerével, Bockkal és sok más a 90-es években már komoly eredményeket felmutató borásszal manapság úgy vagyunk mint ahogy Egerszegivel voltunk a 90-es évek közepe felé. Inkább az volt a hír ha nem nyert, mert a csúcsformát és a csúcsteljesítményt már elvárta tőle mindenki.

MirrMurr 2008.01.10. 14:21:26

Jó cikk, jó téma! Kösz!

Szerintem nem ennyire tragikus a téma, bár aktuális.

Ahogyan divathullámként tört előre az újvilági chardonnay anno, úgy éljük most az "Anything but Chardonnay" időszakot is. Ettől még egy jó ch, az továbbra is finom 

Ez normális: Termék életgörbék, trendek, divatok, márkák.
A világ borfogyasztásának 90%-a termék. Nem azt mondom, hogy rosszborok, vagy pancsoltak, hanem hogy egyszerűen meg akarják őket inni milliók, mint a sört.
Ilyen termékeket gyárt 10 milliós palackszámmal Torres, Mondavi stb.

És vannak, akik nálunk is a jó borokat akartak csinálni Villányban. Jó időszakban, jókor, jó helyen, tehetséggel, szerencsével, minőséggel. Belőlük lettek a '90-es évek sztárjai, akik erre tették az üzletet, ebbe fektettek, erre vettek fel hitelt. Márkákat hoztak létre! Így el kell készíteni azt a 100-200 ezer palack bort, ami nem csak nekünk (rögeszmés borfanatikusoknak) szól, hanem a termékkeresőknek és fogyasztóknak.
Akikre meg hat az imidzs, a sznobhatás, vagy éppen csak az ár, vagy ezek tetszőleges kombinációja,

Ezért azon vitatkozni, hogy ki és miért veszi, vagy nem veszi a villányi sztárborokat, felesleges. Szidni sem kell, egyszerűen el kell helyezni őket a piacon. Helyük van és remélem lesz is!

Néhány saját érzés:
Korábban sok villányi borért rajongtam, de az utóbbi időben csökken a számuk gyűjteményemben. Nem azért, mert szerintem sem bírják a '90-es évek tételei igazán jól az időt. (Mert pl. az egri vöröseim is szétestek 99-előttről jellemzően. De már javult a technológia, többet tudnak, 10 év múlva meglátjuk.)
Hanem mert egyszerűen a hazai piac dominánsan két szegmensre szakad szét, és nem mennyiségi arányban. Van aki 200-ért vesz "bikavérszerűséget", van aki meg kopárszerűségeket 9 ezerért.
Én meg ebből kinőttem és inkább veszek 1800-ért Bárdos Saci furmintot, vagy 3-5 ezerért Leon Barral Languedocból. És én ezért nem veszek (csak rögeszméből és tanulási célzattal 1-1 üveggel) St Andera szürkebarátot 4700-ért, vagy Butler kadarkát 5000-ért. Mert drága, és ár/érték arányban is drága! Persze csak szerintem!

És valszeg idióta borbuzi-sznob is vagyok, aki annak örül, ha olyat tud a haveroknak mutatni, amiről még nem is hallottak  Vagy nem tudnak belőle venni pénzért sem. Mert elfogy mielőtt piacra kerülne. De ha lenne belőle 200 ezer üveg, akkor meg kezdhetnénk fanyalogni … ?
Lássuk be, a borhoz érteni, olyan mint a bélyeghez, festményekhez, régi autókhoz … Mindenkinek a maga hülyesége. Így tulajdonképpen önmagunkat okosítgatjuk itten :)))

borbatár 2008.01.10. 14:50:46

Kedves AG!
Igazán örülök ennek a bejegyzésnek. Tényleg látszik egy átrendeződés és sokan jó okosokat ís írtak. Nekem azért lenne egy kérdésem: miért kell sarkítani és miért kell választani? A bor szeretetének szerintem éppen a sokszínűsége az alapja, a lényege! Minden bornak meg van a maga ideje és helye (szabadon Hamvas után), amikor örömet tud szerezni a kóstolójának, na jó az italozó embernek. Én az általad szembeállított borászokat külön-külön kedvelem és nagyon szép borokat is ittam szinte mindegyiktől, de sohasem jutna eszembe szembeállítani őket egymással, hiszen mindeigyik egy külön világ és nekem csak azt kell eldöntenem, hogy megtud-e szólítani engem, értem-e az üzenetét. Ez nem túl bonyolult feladat. Ki kell próbálni.

valuka · http://www.borkem.hu 2008.01.10. 16:27:01

Választani szerintem mindig kell és pont ez benne a szép. Nem mindegy, hogy 1 üveg Gere áráért hazavihetnék inkább 3-4 üveg nem annyira felkapott, de hasonló élvezeti érteket nyújtó bort. Persze, hogy mindent ki kell próbálni!

Cserszegi Óvszeres 2008.01.10. 17:06:09

A cikkhez gratula! Asszem benne van a lényeg. De én azért nem gondolnám, hogy mára szinte bor-punk az, aki Gerét, Bockot iszik. Egyszerűen jöttek mások is. Villány korábban ébredt fel mindenki másnál. Én személy szerint nagyra tartom Gerét, Bockot, sőt Villányt is, amit ma már tényleg divat lett fikázni. Ezzel együtt én is egyetértek azzal a nézettel, hogy sok pl. villányi bor túlárazott, ahogy sok tokaji is, és ahogy egyre több bor lesz túlárazott innen-onnan. De hát a műsoros cd lemez is túlárazott, az új autó is túlárazott, az ingatlan is túlárazott, itthon lassan minden túlárazott.

bsutyi 2008.01.10. 17:23:26

A cikkhez én is gratulálok, végre egy emberibb hang.
Én úgy érzem, hogy minden média -gondolok itt a bormagazinokra valaogy mindig egy vonalat dicsőit, szerintem ez sem véletlen.
Egyébként szerintem a borokat is szét kellene választani arra amit az emberek - akik nem értenek hozzá - vesznek és isznak és amit a "szakértők megmagyaráznak nekünk.

Ja és mégegy: Biztos jó bor egy 5000- 8000 Ft-os is még akkor is ha az nem a mi izlésünknek való. ( mindenkinek más nő tetszik nem? ) de az ellenszenvet a pénztárcánk is kiválthatja, forditva is igaz, szerntem...

egy borkereskedő...

Benikuty 2008.01.10. 18:34:09

Nekem a cikk nagyon teccik,
Szende rozé hozzá csúszik,
...s aztse bánom,hogyha lédig!

Szegediszomelijé 2008.01.10. 19:15:19

Hú, hát ez bazijó! (Meg a Bock Feketehegy Franc, na, az is!)A magam részéről: az én asztalomon szívesen látott pl. Szőke Mátyás, Nagyréde (Bárdos), Font, Frittmann, Lesence, de ugyanúgy Kaló Imre, Simon, Orsi, Légli, és néha, ha mód van rá a villányiak is -lásd fent. Egyszer ez esik jól, másszor az. És persze rajtuk kívül még rengeteg jó termelő van. Én inkább csak attól tartózkodom -szerencsére kevéssel találkoztam- aki cseppnyi szerénység nélkül (mondhatni, gusztustalanul) ülteti magát trónra. A fentiek, beleértve Gerét is-nem ilyenek.
A kommenteket még nem olvastam, este lesz rá időm, lehet, vakkantok még.

dagadtos 2008.01.10. 19:48:39

Fantasztikus cikk, minden mondatával egyetértek, nagyon igaz! (Ez persze egy laikustól nem sokat jelent:) Még az elejével is: "Különösen a két szelektált cabernet 2004-ből – a Fekete-hegy franc és a Jammertal sauvignon –, valamint a 2003-as Capella " - nekem is ezek a 99-es cuveé mellett (de annak nagyon sok idő kell, én kidugózom egy nappal ivás előtt) a kedvenceim.
A másik kedvenc mondatom, amit már én is próbáltam itt leírni párszor, csak mint amatőr borkedvelő: "Az abszurditásig: ami testes, az vacak; ami vékony és savanyú, az izgalmasan tükrözi a termőhelyet."
Gratulálok!

benchmade 2008.01.10. 19:49:24

Az a piaci evolució része, hogy a felkapott borászok borai egyre drágábbak. Nézzetek meg egy 3 évvel ezelőtti és egy mostani egri árlistát. Egerből is lehet bor venni 14.000 Ft felett és tömegével vannak az 5-8.000 forintos borok. Villánnyal kezdődött, majd jött Szekszárd, most meg Eger a sztár borvidék. Kúsznak is fel az árak, mint a vadszőlő:)
Ami érdekes dolog, ha külföldön vagy és veszel egy külföldi bort, olaszt vagy spanyolt, általában fogalmad sincs, hogy ki áll mögötte. Egy zseni vagy egy tucatborász, modernista vagy hagyomány tisztelő, cuccozós vagy biodinamikus stb. Felbontod és értékeled. Magát a bort. Ha ugyanezt Magyarországon csinálod, akkor mivel van háttérinfód, már eleve előitélettel kóstolod. Egy X.Y. bor, ja az villányi cuccos, alföldi szőlőből:(
A simlizőket pedig igenis le kell buktatni és meg kell nevezni borvidéktől függetlenül. Ha lenne merszem és bizonyítékom, akkor egy hangszóróért cserébe elárulnám melyik borvidéken van a legtöbb RO gép:)

Kadarnet 2008.01.10. 19:55:56

Valuka,mondj nekem konkrét példát,melyik Gere bor,és milyen másik 3at vinnél haza helyette,ami hasonló élményt nyújt..Köszi!!!

aquarius71 · www.finewines.hu 2008.01.10. 20:08:45

Kedves Albert gazda és Hozzászólók!

A post és a hozzászólások többsége igazán a szívemből szólt.. Virágozzék minden virág meg minden. Sztem sem kellene ezt a vallási fanatizmus kategóriába tolni. Az ember (legalábbis én) egyfajta élményt keres (jó esetben talál is) amikor kibont/kicsavar egy üveg jó bort. Ez az élmény persze jöhet különböző árkategóriájú borokból.. Persze annál emlékezetesebb ha egy kevésbé várt "olcsóbb" bor okoz az emberfiának emlékezetes pillanatokat/órákat. És ezt minél többször szeretné átélni.

Én úgy vagyok vele, hogy nagyon kedvelem a nagy nevek nagy borait is, de a szívem közepén kisebb pincészetek alkotásai vannak, talán azért is mert ezekben több a szív mint a technológia. Fura ezt kimondani hiszen nem fizikailag érzi ezt az ember, hanem vhogy máshogy... Az is biztos hogy amikor az ember megismeri a borászt is a bor mögött annak a bornak a megítélése többé már soha nem szubjektív (ár/érték arányok is ködbe vésznek), de ez nem is baj. Egy jó bor ilyen hozzáadott értéket kap egy-egy ilyen személyes élmény által. Nekem Sebestyén Csabi és a Takler család, valamint Németh Attila borai bírnak ilyen emócionális plusszal.

A hazai borvilág már most közelíti azt a mértéket, amit egy ember még felfogni érzékelni és értékelni tud. A világ borterméséből pedig igazán csak szemezgetni tudunk. Egy biztos: soha nem szabad átesni a ló túloldalára és vélt/részben valós ismeretek benyomások alapján kiáltani kígyót békát. Többnyire nincs igazunk, ez a tapasztalat, és mindig meg kell becsülni az a tapasztalatot, tudást, munkát amit egy-egy borász és a mögötte álló emberek a BOR készítése során "befektetnek". És ez egyaránt érvényes egy kis kézműves pincészet 1300 Ft borára, illetve egy "ikon" esetén. (szándékosan nem írtam neveket)

Egy biztos: az ember jó borokat szeretne inni, és élményeket átélni, újraélni. A különbség csak annyi h ezeket milyen fajlagos áron kapja. Mindenkinek megvan a választáshoz való joga, tessék élni vele..

S hogy én alkalomadtán mit választok: Németh Chardonnay, Balla Kadarka, Heimann Cabernet Franc birtokválogatás, Légli Riesling, Pannonhalmi Rajnai rizling, Sebestyén Indigó, Takler Noir Gold, Weninger kékfrankosok, Frittmann vörösek, Bussay fehérek, Orsolya pince bármi, és még sokan mások..

üdv,

TF

aquarius71 · www.finewines.hu 2008.01.10. 20:10:56

hibajavítás: hozzászólás közepén szubjektív helyett objektív.. ofcourse

benchmade 2008.01.10. 20:24:20

Milyen érdekes. Egy emberi cikk és a hozzászólások is normálisak. Jó ez így.

hegyaljai 2008.01.10. 22:45:09

Kedves Albert gazda!
Régebben volt ezen a blogon egy ilyen kategorizálás, hogy "esszé jellegű", na most ez az.
Gratula! Az értelmes gondolatok mindig értelmes válaszokat indukálnak, és ennek örülni kell.
A borszeretet vallásos érzelem, de remélem mindenki megtanulja, hogy óvakodni kell a messiásoktól és a hittérítőktől. Ennek az érzelemnek belül kell a tapasztalat alapján létrejönnie.
Amit hiányoltam, hogy mielőtt bárkit felmagasztalnánk, vagy leszólnánk, mérjük össze boraikat titkosan. Én ezt a tokaji aszúkkal sokszor csináltam, és röviden csak annyit, hogy a stílusokon belül is van eltérés az íz és zamat intenzitásban, komplexitásban. Vagy például a fajélesztővel nem az a baj, hogy használják, hanem, hogy az illatban meghatározóvá válik, elnyomva a szőlészeti problémák miatt a fajtajelleget. Ugyanez a helyzet az újhordó által adott jelleggel.
Tehát virágozzék száz virág, de én olyan borról nem szeretek olvasni, amit nem lehet megvásárolni, vagy még egyszer sem szerepelt összehasonlító borbírálaton egy magazinban sem.

valuka · http://www.borkem.hu 2008.01.10. 23:24:49

Kedves Kadarnet!
Választottam egy nem túl drága Gere bort a bortarsasag.hu oldaláról:
Gere Cabernet Franc Válogatás 2005 4800 Ft
Tehát az elköldendő pénz 4800. Még csak nem is a legnagyobb tétel Gerétől.
Ezért a pénzért ajánlok Neked 3 üveg igaz nem mindegyik vörös, de nagy élményt nyújtó bort:
Tüske Pince Kékfrankos 2005 Szekszárd 1890 Ft
bortársaság.hu
2006 Simon Síkhegy Viognier 1490 Ft. Interspar.
2002 Cabernet Sauvignon Kemendy Selection 1490- a sarkon levő Borbarát kereskedésből.
ez összesen 4870 Ft. És még nem is a leg-leg-leg Gerét választottam...
Élményben viszont a megfelelő társasággal mindhárom feledhetetlen.

Bacchusy 2008.01.11. 01:24:52

Nagyon jó a cikk!
Fogyasszunk minél több fajta bort, hiszen a változatosság gyönyörködtet. Aki hisz benne (mint például én) az imádkozzon többet, mert olyan időket élünk, hogy nem árt.
Villa Tolnay Szürkebarát 2005 egy kis parmigiano reggianoval tökéletesen illik ehhez a cikkhez! :)

smici74 2008.01.11. 21:45:35

Kiváló cikk, gratulálok! Jól összefoglalja az aktuális irányvonalakat, reálisan látja a jelenlegi helyzetet.

franki 2008.01.11. 22:28:30

Tovább nem dicsérek, mert ezt mindenki megtette! Teljesen igaz, legyünk nyitottak,próbáljuk megfogalmazni hogy valami miért jó vagy rossz.A név / amely éppen divatos -vagy nem/ másodlagos.Legfontosabb, hogy megszólít-e a bor. Ha nem, lehet akármilye terroir, sztár stb.

Spicc 2008.01.12. 17:36:45

Kedves AG - csak nem Neurotiktól az idézet? Ki gondolta hogy ilyen időtálló lesz. Én néha a feleségemnek azt szoktam dúdolni (persze csendben), hogy "rendszert csinálsz az idegeimből, rendszert csinálsz az idegeimből, ...:).
Egyébként sok az igazság a cikkben, de vannak benne részek amiket én picit máshogy látok. Ezért jó ez az egész bejegyzés. Kell egy kis egyetértés hogy az ember vitatkozzon a különbözőségeken. Ezt most ugyan nem teszem meg, mert az influenzától fásult vagyok és lusta.

nemjo 2008.01.13. 17:53:49

Köszönöm szépen Albert Gazda!

etna 2008.01.14. 23:30:26

Azt írod:
"Akárhogy is, ma választani kell. Sarkítok: azt nem lehet, hogy egyszerre ízlik a Kopár és a Teleki furmint. A Légli Riesling és a Szerelmi Hárslevelű. A 3-as Hordó és a Ráspi Zweigelt. A Nyakas Sauvignon Blanc és a Bussay Esküvé. Vagy-vagy."

Hát én bizony az összes felsorolt bort szeretem. Hozzá még Kaló remekeit s a Monarchia nagyágyúit, Bott Fricit és Boxit, Sauskát és Gerét, Tamás Ervinéket és Tiffánt. Soroljam?

Az ellentét mondvacsinált.

Martinelli 2008.01.17. 14:54:29

Marketing aspektus:

A villányi "elit kommandó" borai biztosan jók, mert eladhatók – tudtommal elég jól megélnek belőle - illetve illeszkednek a világtrendbe – és így könnyebben elfogadja ezeket a tisztelt közönség. Néha ugyan csalódást okoz egy-egy darab, főleg ha kinyitok utána egy átlag ausztrál CabSav-t vagy Shirazt. Olyankor el szoktam gondolkodni, hogy miért kell nekünk ezen a pályán versenyezni - a világban vagy akár itt a nyitott hazai piacon - ahol feltehetően alul fogunk maradni ár/minőség viszonyban. Ezen a pályán mi nem vagyunk marketinges szakkifejezéssel élve rule-makerek (szabályalakítók) Lehetnénk azok pl. az Olaszrizling, Furmint, Hárslevelű, Juhfark, Kéknyelű, Bakator, Kékoportó, Kékfrankos stb. területén, mert ezekhez némileg több közünk van. Globálisan nézve marad hát a rule-taker (szabályfelvevő) szerep főleg annak az egy-két gyenge-elméjűnek aki pl. a Balaton-felvidéken kiírtja az Olaszrizlinget és Shirazt ültet helyette, és akkor még nem is hoztam szóba a bankárok együgyű "nyáját" akik valamely "beteg lemaradásnak" érzésétől vezéreltetve követik a Legnagyobbat (és legelsőt). Sajna legtöbbször minőségben is. Ezt nevezhetjük akár káros sznobizmusnak is, azzal az apró megjegyzéssel, hogy még mindig jobb nekünk, hogy ez a perverziójuk és nem villájukat nagyobbítják Dél-Spanyolországban... Leírások szerint Villány lejtőin 150 évvel ezelőtt a fehér szőlő dominált. Lehet jót tenne Villánynak egy régi fehér fajtákkal kísérletező borász. (Lehet van is, csak még nem találtam meg. Segítsen valaki ha ismer ilyet.)

Az ikonokról nekem mindig Bizánc mozdulatlansága és merevsége jut eszembe, ezért nem tartom találó kifejezésnek az újonnan felfedezett borászokra, már csak azért sem mert piacalakítás szempontjából szerintem ők a rule-breaker-ek (szabálytörők) Legtöbbször hazai fajtákkal kísérletezve - ami némileg veszélyesebb befektetés. (Nem beszélve arról, hogy élesztő nélkül lehet nem is forr ki rendesen a bor, ami szintén növeli a kockázatot.) Az ő munkájuknak köszönhetően fejlődik a piac, az ízlés tehát a kultúra, vagy kultusz ami velejárója. Tehát rájuk és munkájukra nagyon nagy szükség van!

A marketing alaptörvényének megfelelően a rule-breakerekből lesznek a rule-makerek.

Valamikor a 90-es évek elején mikor az állami borgazdaságok domináltak a mi kis piacunkon Gere Attiláék voltak a rule-breakerek felvéve az újvilági trendeket. Mivel mi magyarok szeretünk utánozni ízlésben másokat, ezen a kis hazai piacon ha rövid időre is, de rule maker-ekké váltak. Lehet értékelni, hogy az emberek egy része Magyarországon ha CabSav-t vesz -mondjuk az esetek többségében - levesz a polcról egy magyar bort és nem az ausztrált issza.

Mint tudjuk a piacon mindig a rule-makerek csinálják a profitot. Nem sajnálom tőlük, de azért kísérletezhetnének többet mondjuk régi magyar fajtákkal (élesztő nélkül)

Az ízlés azonban változik hál’Istennek és így eljuthatunk olyan borokhoz, amelyekről 17 évvel ezelőtt álmodni sem mertünk volna. Szerintem ez a fejlődés nagyon jót tesz nekünk, meg az is, hogy eljutottunk eddig a cikkig. Mindez az ízlés fejlődéséről szól.

Személyes szempontból

Én átlagos fogyasztó vagyok - tehát nem jártam Sommelier iskolába. Nem mindig számít, hogy mennyi savtartalom, meg mennyi maradékcukor, de igenis számít ki a borász, hogy kinek a keze nyomát viseli a bor. Szerintem a bor tele van titkokkal, megfejthetetlen történetekkel és a boroknak sorsuk van, ahogyan nekünk embereknek. Szeretem az „ikonoknak” nevezett borászokat nagyon, mert frissek, fiatalosak, belevágtak a járatlan útba, és legtöbbjük szenvedélyesen teszi a dolgát. Nincs olyan érzésem, hogy autoritásnak élnék meg magukat és tevékenységüket. Jónehányan közülük kifejezetten szerények és nekem ez szimpatikus. Ne haragudjon kedves Albert Gazda, de én egy elfogult fogyasztó vagyok. Szeretem kötni a borokat Emberekhez tájakhoz és így választok. Szerintem sokan vagyunk így és minél többen fogyasztanak bort annál szélesebb skálája lesz a hazai kínálatnak.

dagadtos 2008.01.17. 17:17:41

Azé' itt a nagy rule-makerezés közben elmondom halkan, hogy a múltkor épp három villányi után nyitottunk épp egy átlag ausztrál shirazt, ami a béka segge alatt nem volt hozzájuk képest, de sebaj:D Mindig olyan roppantul jól el lehet ezt a dolgot sütni, hogy külföldit, na pláne újvilági feleannyiért lehet dupla olyan jót, csakhát ritkán igazolódik. (A villányiak jóval drágább borok voltak -dehát a duma mindig ez, hogy kapsz 2 ezerért olyat, mint villányban 8-ért. A 3 magyar: Bock CF selection '04, Gere CF selection '05, és Wunderlich Viktória '03 - az ausztrál Lindemans bin 50 Shiraz volt. Nem nagyon éreztük az iszonytató lemaradást itt jelen esetben, dehát pl. nekem tökre semmi fogalmam nincs erről a rule-breakingrő', ez lehetett a hiba! Bankárnak kéne mennem basszus, sokkal jobban élnék :( )

bortudor · http://bortudor.blog.hu 2008.01.17. 17:23:16

én biza' rendszeresen veszek Gerét is, Bockot is, Taklert is. emellett valóban jöhet a terroir is, mert ami jó, az jó.
az, hogy vki csak ilyet, vagy csak olyat iszik az nem vehető komolyan, de tényleg...

jó a cikk, bár sztem pazarolni sem érdemes a jelenségre a billentyűzetet.

deprimarius 2008.01.20. 18:36:56

1: ne keverjük össze a két mentalitást, tehát ha valaki nagyobb értéknek tartja ha egy bor hiteles(ebb) és természetes(ebb) módon készül, és azt, ha valaki _utálja_, _lenézi_ a "cuccozókat. Ez a cikk megint ahhoz járul hozzá, hogy ne alakuljon ki valós gondolkodás.

2 nehogy már ne legyen egy különleges termék készítésének etikai, hitelességbeli aspektusa!!!

én egy olyan kategória részét képezem, aki társaságban szívesen elkortyol egy pohár Landordot vagy Gál viogniert, (mondjuk Kopárt azt nem), de pépnzt nem, vagy csak nagyon ritkán adnék ki ilyesmi borokért, számomra a kézműves pincék borai mutatnak különleges értékeket. a bor spektruma széles: élelmioszeripari spektrumtól művészi alkotásig terjednek, de nem lehet egyértelmű határokat kijelölni. De én pl törekszem az egyik pólus felé.

deprimarius 2008.01.20. 18:37:55

bocs: élelmiszeripari TERMÉKTŐL

nemjo 2008.01.20. 22:57:42

Dagadtos!
A Lindemans Bin 50-t a 2002-es évjárattól kezdve figyelem minden évben és úgy vélem egyre gyengébb!

1 éve egy vakteszten a Susogóban a Bock 2004 syrah levert 12 másik fajtatársát, köztük a már említett Bin 50 (talán 2004?) és a JT 2002-t is ...

Nekem Gere Attila újabb syrah-i (2004,2005)picit vékonyak,lehet hogy kell egy gyengébb évjárat hogy ismét trendi legyen Gere-bort inni?
:-)