A chardonnay az a fajta, ami a fehérek közül talán a legritkábban kerül a poharamba. Ennek okát nem tudom, igyekszem tagadni, hogy bedőltem az ABC divatnak, mondjuk azt, hogy így alakult. Gondoltam egyet, és tartottam egy kis házi fajtakóstolót. Alkoholban gazdag estét töltöttünk együtt lelkes borbarátaimmal és három palackkal a mellőzött fajtából. Hogy eztán gyakrabban fogok-e chardonnay-t találni a poharamban, kiderül a folytatásból.
Ráhangolódás gyanánt a Tüske pince 2007-es, merlot és kékfrankos alapú rozéját fogyasztottuk el jóízűen. Kellemes, egyszerre málnás és trópusi gyümölcs (talán leginkább mangó) illatokkal felvértezett bor csinált kedvet a folytatáshoz. Ezt a rozét bátran ajánlom kóstolások elé „belövő bornak” vagy szimplán egy kis nyári hangulatidézéshez.
Németh Attila Veresföldi Chardonnay 2005
Elsőként a megénekelt tétel került poharunkba. Határozott egres illat ütötte fel a fejét. Reszelt alma, körte bújt még ki, sőt meglepő módon némi szőlő is. Már az illatban is megmutatkozik: az alkohol nem jelzésértékűen van jelen benne. Vastag, sűrű szerkezetű bor, forgatás után alig akart visszacsorogni a pohár aljába. Ízben is folytatódik a gyümölcs-kavalkád, pár trópusi jegy is becsatlakozik. Lendületes a korty eleje, a közepén is bírja szuflával, ám a vége elbillen az alkohol irányába, ami több mint kellemes melegség, inkább enyhén égető kesernyésség. Azért a 15,5 százalék nem kevés. De hát ahogy Attila mondani szokta: ez ilyen lett. Szerintem lesz még ennél is jobb állapotban, most éppen hogy eléri az 5 pontot.
Légli Landord 2006
Sokat dicsérték már ezen a fórumon Légli Ottó szelektált tételét, így nem hagyhattam ki én sem. Bevallom, bontás után megijedtem. A levegőztetés okán leöntött fél deci bor olyan tömény fa illatot bocsátott ki, hogy majdnem faragni kezdtem. A korty maga ugyanezt képviselte, így pár órával később félve nyújtottam át a poharakat a vendégeknek. Félelmem sajnos nem volt alaptalan, nem volt szeretetreméltó a bor. Már sokkal szebb arcát mutatta – az erdő mögött felsejlettek a gyümölcsök, némi ásványi illat is odatette magát, de a várt harmónia nem jött el. Szerencsére emiatt másnap is kóstolhattam az ominózus tételt: komoly fejlődésen ment át. Már-már alföldi merlot-i magasságokba tört, kedves volt, komplex és sima, enyhe alkoholhangsúllyal a végén, amit a 14 százalék magyarázhat. Én azonban 6 pontnál jobban nem szerettem meg így sem. Az, hogy az első napi botladozásért jár-e pontlevonás: ki-ki döntse el magában.
Orsolya Pince Ostorosi Chardonnay 2006
A legkevésbé alkoholos tétel volt a maga 13,5 százalékával. Talán pont ezért tudta a legjobban itatni magát. Karakteres illatú, leginkább egy finom banánligetes, trópusi hangulat kísérte végig a kóstolását. Az intenzív banánillat mellett némi vaníliás-fás jegy is megjelenik. A három tétel közül ennek a leghaloványabb a színe, de ő sem a gyors lefolyású borok közé tartozik, ha megtekerjük a poharat. Kóstolva krémes hatású, kókusztej és pálmacukor ugrott be elsőre róla, meg hogy jó lenne valami nem túl csípős ázsiai curryt főzni mellé. A kellemesen vibráló korty végén azért itt is bemelegszik, de nem éget, hanem langyosan simogat. Viszont ez volt az a tétel, ahol a kóstolási hőmérsékletre nagyon oda kell figyelni, nem tesz jót neki, ha túlmelegszik. Másért szerettem, mint a másnapos Landordot, de szintén megérdemli a 6 pontot.
Összességében nem csalódtam, lehet érdekes, egyedi chardonnay-t találni a borospincékben, de számomra a furmint, a rizling vagy újabban az ezerjó több izgalmat okozott. Azért ha van kihagyhatatlan chardonnay a piacon, szóljanak!
Németh Attila és Légli Ottó borát a Bortársaságnál, az Orsolyát a Maligánban lehet megvásárolni.
Utolsó kommentek