Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Matek a vörösökkel

avagy a Szent Gaál-szortiment alulról

2008.03.07. 16:00 - BOB

Kovács Tibor szerint a szekszárdi borászok egy kérdésben tudnak csak bármikor összefogni: ellene. Tény, hogy ő sem kíméli borásztársait, karakteres megnyilvánulásaiban szinte már Ráspiba hajló elszántsággal hangoztatja véleményét, s ez többeknél verte már ki a biztosítékot. Meg az is tény, hogy mióta bevásárolt a birtokba, születnek arrafelé jó borok. Megosztó, ellentmondásos alakja ő hazai borszubkultúránknak, ennek minden előnyével és hátrányával. A pincészet szortimentjét annak kapcsán öntöttük fel a garatra két alkalommal is, hogy szert tettek egy 20 hektáros birtokra a Strázsahegyen, s ennek eredményeképp a borok minőségének jelentős javulására számítanak.

Kovács Tibor legutóbb a Népszabadságban megjelent – és a magam részéről szinte teljes mértékben helyeselt – gasztronómiai írásával hallatott magáról, de korábban sem rejtette véka alá véleményét, borászati és rendészeti témakörökben is írt már ugyanott. Igazi örökmozgó, mindenről van véleménye. Megmondja erről, leírja arról, ellentmondást nem tűrően, a kétkedés legkisebb szikrája nélkül. Mint egy igazi politikus. Ennek megfelelően aztán lehetetlen hozzá nem viszonyulni.

A politikai párhuzam egyébként meglehetősen életszerű, hisz Kovács Tibor jól láthatóan otthonosan mozog e szférában: a második, budapesti kóstoláson (az első a birtokközpontban volt) láthattunk emeszpés apparatcsikot ugyanúgy, mint fideszes alpolgármestert, akik csendes egyetértésben nyakalták a birtok borait.

A Strázsahegyre Kovács Tibor régóta fente a fogát, hiszen 2003-as Passionatajuk és cabernet sauvignon válogatásuk is e területről származik, ráadásul – elmondása szerint – ez az egyik legjobb termőterület a vidéken, sokan orroltak meg rá, hogy megszerezte végül. A pincészet így már 38 hektáron gazdálkodik, s a strázsahegyi területtől elsősorban azt várja, hogy a báziskategória (azaz a Kastély-sorozat) minősége javuljon. Halkan megjegyzem, arra rá is fér. A szortiment beállásával aztán árcsökkentésre is készülnek, bár ennek jó előre történő sajtóbejelentése számomra szintén közelebb áll a politikai megnyilvánulásokhoz, mint a borászatiakhoz.

Maga a birtok egyébként nemcsak borban utazik, saját állatállományuk is van, mely a birtokra tévedő vendégek kulináris élvezkedését hivatott életével s halálával szolgálni. Kovács ugyanis a bort elsősorban mint gasztronómiai komponenst nézi, és az alapján, amilyen ételsor komponálódott ottjártunkkor a borok köré, e területen van is oka büszkélkedni. Végigkóstoltuk hát kétszer a szortimentet, egyszer a chateauban, egyszer pedig székesfővárosunkban, a jegyzetek a két kóstolás eredményét próbáljuk összegezni. A kóstolás első fele még ősz végén volt, így lehet, hogy az akkor hordómintaként kóstolt tételek azóta már palackban vannak, ezért előre is elnézést kell kérjek.

Chardonnay 2007, Strázsahegy: kóstoláskor még szinte forr, inkább tűnik mókustejnek, mint kész bornak. Friss, almás illatú, ízben azonban tompa, lapos, szanaszét lógó alkohollal. Nincs tartása.

Fehér kadarka 2007: picit vörhenyes, szürkebarátosan barackos színű. Visszafogott illatú, fűszeres, pici animalitással. Mégsem az igazi valahogy, bár legalább savgerince van.

Fehér kadarka 2007 barrique: hogy a kadarkát – főleg ha fehérre készítik – van-e értelme barrikhordóba rakni, azt én nem tudom megmondani. A bor nem is klasszkus barrikban érlelődött, hanem szerednyei hordóban, ami űrméretre ugyanakkora, mint a barrique, csak a formája zömökebb. A bor illatban-ízben határozott fás jelleget mutat, bár előnyére írandó, hogy mégsem ül rá a hordó a borra. Ebből még lehet valami.

Fehér kadarka 2006: Kovács Tibor szerint ez a bor egyszerűen aberrált, és épp ezért a kedvence. A mondat első felével még egyet is tudok érteni. A bor tényeg aberrált. Illatában erősen florális, kicsit citrusos, mintha egy jópár éves, csúcsán túli bor volna. Ízben viszont ennek pont az ellenkezője: zabolátlanul fiatal, rakoncátlan, szétlógó. Nem tudom hova tenni.

Badarka 2007: A megtévesztő név ellenére a bor 100% zweigelt, de mivel a brand első évjárata még nagyrészt kadarkából készült, rajta ragadt a márkanév. Kapunk mellé egy rövid szösszenetet is arról, hogy a kadarka márpedig csak piros színű lehet, lilás soha, és akinek a kadarkája lilás színű, az márpedig nem kadarka. Bár ezt én expressis verbis nem merném így kijelenteni, a Badarka nem titkolózik: ő igazán zweigelt. Illatban oportósan meggy- és szilvakompót hegyek, hamisíthatatlan újbor-fíling. Ízben nyers, nyúzott, talán picit zöld ízvilágú, nem az igazi.

Kékfrankos 2007: Kaotikus illatú bor, technokol rapid, illó, mindenféle vegyipari termékek, élesztő. Szájban azonban helyre teszi megtépázott renoméját, zamatos, gyümölcsös, ízletes. Az illat miatt viszont ezt is inkább aberrált bornak hívnám, mint szépnek.

Kadarissimo 2006: Hoppáhoppá, mikor már foszlana a remény, menne a kedv, borúra derűként felbukkan egy igazán szép kadarka. Nem nagy kadarka, de szép kadarka. Kissé téglavöröses karimájú bor, lakkos, „magasalkoholos” illattal, melyben fűszerek táncolnak karöltve a szesszel. Ez a lakkos illatvilág és a csúcsrajáratott szesz egyébként számos Szentgaál-bor jellemzője, a kóstoló további részében szinte egyik sincs 14% alatt. Ennek a kadarkának viszont jól áll. Kicsit talán testesebb a bor, mint amit egy kadartól várnánk, de harmonikusan testesebb. Fűszeres és laza. Szép, na.

Kékfrankos válogatás 2005: A 2003-as kékfrankos válogatás annak idején tetszett nekem (Alföldi Merlot-nak egy évre rá már kevésbé), így a folytatást annak ellenére kiváncsian vártam, hogy évjáratilag... khm, hogyismondjam... gyökeresen eltérő borra kelett számítanom. Ennek ellenére ennél a bornál is lakkos, puncsos illattal találkozom. Némi rumosdió jön még mellé, pici csokoládé. Szájban a szép gyümölcsök mellett is billeg a harmónia, savhangsúly jön. Nem rossz, de nem is jó annyira.

Bikavér válogatás 2005: A 2004-es Bikavér-válogatást is szerettem anno, bár később okozott csalódást is. Ez a 2005-ös sincs másképp, úgy látszik, hektikusan alakulgat vele a kapcsolatom. Első kóstoláskor kiműveltnek és elegánsnak találom, bár a puncsos-vaníliás jelleg ekkor is rendesen rányomja a bélyegét. Ugyanakkor szép, patikamérlegen kimért közepest test és harmónikus, ugyanakkor fineszes ízkép kényeztet. Második kóstoláskor pedig savasnak, nyúzottnak hat. Nem merek mondani róla semmit, minden alkalommal más és más arcát tárja elém.

Cabernet sauvignon 2006: Cigánymeggy, animalitás, némi vegyszeres mellékzöngék. Kovács Tibor elmondása szerint fajélesztőt és enzimeket használnak a borkészítéskor, más adalékanyagot nem. Ennél a bornál talán a fajélesztő kandikálhat ki akkor. Némi nyúzottság is megjelenik, szájban pedig fás kesernyék uralják a terepet, gyógyszeres aromák kíséretében. Nem hat egységesnek a bor, megkockáztatom, természetesnek se nagyon. Nem tudom, mi lelhette. Mindenesetre egyértelmű nemtetszés a jussa.

„Q” cuvée 2004: Ismét puncsos, lakkos illatok. Ez mintha márkavédjegy lenne. Mellé halk paprika jön, közepest test és – meglepő módon – elegancia. A bikavérrel ellentétben azonban inkább egyenes a bor, mintsem rafinált. Kicsit keményebb, karcosabb is. Ugyanakkor jól iható, kellemes darab.

Kékfrankos 2006 (hordóminta): Szép, gyümölcsös, friss illatú. Ízben élénk, talán egy kis almasav is pöcörög benne, ezzel együtt ígéretes darabnak tűnik.

Merlot 2006 (hordóminta): puncs, némi „töppedtes” jelleg, pedig nem volt benne töppedt szőlő. Nem túl sok, de még kicsit reszelős tannin. Nem lesz rossz bor ez se.

Merlot 2006 Strázsahegy (hordóminta): Sokkal nyersebb, fiatalabb, szétállóbb illat. Ízben is nyers, sok fejlődnivalója akad még. Térjünk rá vissza pár hónap múlva.

Kékfrankos 2006 (hordóminta): nem ugyanaz, mint a 3 bekezdéssel feljebb kóstolt darab. Ez inkább animális. Szájban kerek, szép. Ígéretes bor.

Cabernet sauvignon 2006 (hordóminta): Szépen beérett alapanyagra utaló aromák, szép gyümölcsök, semmi zöldesség. Jó bor lehet majd belőle.

Merlot 2007 (északi oldal, tartályminta): Meggyes, kicsit füstös illatvilág. Erjedési jegyek. Ízben sincs még kész, nem látom, hova tart. Ugyanakkor szép, kerek tanninú bor, bármi lehet még belőle.

Obsessio 2006 (tervezet): A tervezet itt azt jelenti, hogy feltehetően ez a merlot lesz a 2006-os Obsessio. Lakkos, puncsos illatvilágú bor diós, fás jegyekkel. Ízben áradó, nagy testű, de még szétlóg. Ha összeáll, szép merlot lesz belőle.

Passionata 2006 (tervezet): A pincészet másik csúcsbora (bár van nekik egy pár) 2006-ból cabernet sauvignon és merlot blendjeként fog megjelenni, ha. Visszafogott illatú bor bőrrel, fűszerpaprikával, diszkréciója mellett is komplex és elegáns. Ízben erősen tanninvezérelt, nyers. Ugyanakkor áradó ízvilágú és szép egyensúllyal bíró bor. Méltó lesz a nevére, de időért kiált.

„B verzió” cabernet sauvignon válogatás 2003: A kultikus, legdrágábbnak kikiáltott, sokak szerint sznobvakító, mások szerint hihetetlenül csodálatos bor – jelentem alássan – kerekedik. Ha így folytatja, lassan iható lesz. Illatra már most is hozza a Szentgaál-sztenderdet: lakkos, puncsos, halványan meggyes aromák törnek utat az orrba. Ízben viszont brutálisan sok tannin és sav, húz és csíp, de – legutóbbi emlékeim alapján – határozottan visszafogottabb ez a rombolás a szájban, mint amilyet egy éve produkált. A tannin és a savak zúzása mellett azonban nem túl komlpikált ízvilágú, kérdés, hogy mi marad meg a zamatokból, mire ez a rengeteg cser lekerekedik.

Ami kóstolás közben feltűnt, hogy Kovács Tibor mintha a számok bűvöletében élne. Tőketerhelések, extraktok, cukor- és alkoholfokok keringtek a levegőben, mintha minden 40-es extraktú és 15-ös alkohollal bíró ital maga volna a mennyei tökély. Számszakilag nincs is probléma a borokkal. Csupa-csupa „nagy” bor. Ilyen alkohollal, olyan extrakttal, amolyan tőketerheléssel. Számokkal, számokkal mindenfelé. A hiányérzet részemről ezért inkább abból fakad, amit egyébként Demeter Zoltán jegyzett meg a múlt héten megénekelt kóstolóján: hogy tudniillik a nagy bor nem a paraméterekkel mérhető tulajdonságok miatt nagy, hanem amiatt, ami ezeken túlmutat. A Szent-Gaál pincészetnél meg egyelőre nem nagyon látom a túlmutatást. Vannak szép boraik (meg kevésbé szépek), de igazán átütővel nem sikerült összefutnom. Ráadásul a sok puncsos illat miatt a vége felé már kissé egyhangúvá is vált a sor. Ennek ellenére azt hiszem, nagy utat tettek meg a 2003-as tulajdonosváltás óta, és még mindig nagy út áll a pincészet előtt. Picit több alázattal, kevesebb kategorikus kijelentéssel, de szebb és jobb borokkal.

Címkék: 2006 2005 2003 helyszíni szemle vörös szekszárd kadarka fehér merlot 2004 chardonnay kékfrankos bikavér zweigelt cabernet sauvignon szent gaál 2007

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr68368905

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.