Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Lassabban a terroirral II.

Mark Squires intelmei

2008.03.26. 05:42 - alföldi merlot

A második, záró fejezetben Squires tovább egzecíroztatja a terroirfetisizmust. És ismét fölvet néhány olyan kérdést, amelyet érdemes volna, ha másért nem, a magunk tisztánlátása végett, végiggondolni. De a forró kását Squires továbbra is a szőnyeg alá söpri: ha a terroirfetisizmus ebben a formában fogatlan oroszlán, akkor az ostorcsattogtatást inkább a „terroirközpontú”, azaz a szőlő értékeit átmenteni próbáló, beavatkozásminimalizáló, bábaszemléletű borászkodásnak kellett volna címeznie. Úgy mindjárt izgalmasabb lenne a produkció, és az sem kizárt, hogy Squires-nek kellene átugrania a tüzes karikán.

Ezennel átadom a szót Squires-nek. [A saját észrevételeim szögletes zárójelben.]

[Az előzmények itt olvashatóak.] Amikor pedig egy vakteszten beletörik a bicskájuk a terroirazonosításba, rögtön készen állnak a válasszal: a borász elfedte a terroirt. […] Ám amennyiben a terroirt ilyen könnyű elfedni, akkor indokoltnak tűnik a gyanú, hogy valójában eltúlozzák a jelentőségét, és egy bizonyos stílus fedőneveként használják. Vannak kritikusok, akik lepontozzák azt a bort, amelyik „nem fejezi ki a termőhelyet”. Hiteltelennek bélyegzik, nem ajánlják. Joggal gondolhatjuk tehát, hogy ez valami főbenjáró hiányosság. Ám ha a terroirt még szakértők is ennyire nehezen tudják (vakon) fején találni, akkor nem volna szerencsésebb a bor egyik karakterjegyének tekinteni, és nem az értékelés fő szempontjának? […] 

De azért mégiscsak fontos, hogy a bor kifejezze a termőhelyét, nem? Természetesen. Ám hogy ez pontosan mit is jelent, azt nagyon nehéz volna meghatározni. Én azt mondom, hogy bármely jól elkészített bor végül (általában egy kis palackos érlelés nem árt) tükrözni fogja a termőhelyét a korábban tárgyalt szélesebb értelemben véve. Csakhogy ez nagyban különbözik attól az elvárástól, hogy mondjuk egy „kóstolófenomén” következetesen kiszúrjon egy adott bort pusztán a terroir alapján valamiféle talajbéli nüanszra alapozva, amely semmilyen más bornak semmilyen más dűlőből nem lehet sajátja. Talán egy kereskedő, aki ugyanazt a birtokot viszi már húsz éve és az összes borvidéki versenytársat végigkóstolja, ki tudja választani az általa forgalmazott bort. De előfordult már a jelenlétemben, hogy egy ilyen kereskedő, aki ráadásul kiváló kóstoló, sem a fajtát, sem az országot nem találta el egy olyan bor esetében, amelyet ő importál. Néha talán lehetséges az azonosítás, de megbízhatóan, következetesen ez pokolian nehéz lehet. Ez a „nem fejezi ki a terroirt” szlogen voltaképpen egy furkós bot, amivel azokat a borászokat vágják kupán, akik nem abban a stílusban készítik a boraikat, amelyet a kritikus szeret – pl. túl sok a fa, túl magas az extrakt, túl gyümölcsös stb.

Ráadásul, és ez egy gyakran szem elől tévesztett, ám annál fontosabb szempont: kinek van pallosjoga eldönteni, hogy mi számít a terroir helyes kifejeződésének? Mint korábban jeleztem, az ortodox terroiristák hajlamosak a terroirt a saját elfogultságaik és ízlésük igazolására használni. Amikor azt mondják, hogy egy bor nem fejezi ki a termőhelyét, akkor nekünk nem feltétlenül kell hallgatnunk rájuk. Nagy általánosságban nekem úgy tűnik, hogy a dolog menete a következő: valaki egy bizonyos stílus vagy hagyomány mellett lehorgonyoz, és aztán kijelenti, hogy ez az egyetlen elfogadható kifejeződése a terroirnak. Néha megkísért a gondolat, hogy ezeknek az embereknek csak annyit válaszoljak: ki szerint? A szokás és a hagyomány nem ugyanaz, mint a terroir. A „tipikusság” más tészta, mint a „terroir”.
[Engem személy szerint nagyon érdekel a Hollóvár-paradoxon. Somló esetében hozzászoktunk a magas szerkezetű, olykor karcos, erősen minerális stílusú borokhoz. És ennek nyilván vannak termőhelyi okai, gyökerei. Erre megérkezik Takács Lajos, aki fiatal tőkékről szüretelve, hozamkorlátozással, préselés nélkül, kíméletes feldolgozással, természetes élesztőkkel gazdag, gyümölcsös és minerális borokat készít, amelyek olyan szinten különböznek az eddigi Somló-képtől, hogy Csite barátom egy alkalommal arra a kijelentésre ragadtatta magát, hogy eddig csupán 30 százalékát ismertük meg Somló lehetőségeinek. Akkor némi túlzással: Somló eddig nem Somló volt?]

Pl. a chateauneuf-i La Nerthe egy új hullámos termelő. Ki mondta, hogy így nem lehet bort készíteni? Vétek volna a terroir ellen? Vagy egyszerűen egy másik módja a terroir kifejezésének? Csak mert nem ők értek oda elsőként, még nem jelenti azt, hogy tévednek vagy megengedhetetlenül járnak el. Egy másik példa a Jean-Marc Joblot borai körül kialakult helyzet. Sokan úgy vélik, hogy ezek a borok a legjobb vételek közé tartoznak Burgundiában, ám vannak terroiristák, akik bírálják őket mondván, hogy nem eléggé tükrözik a terroirt. Pontosan miért is nem tükrözik ezek a borok Givry terroirját? Nos, én megkérdeztem néhány bírálót, hogy egyrészt milyen a givry-i terroir, másrészt mi hiányzik a borból. Valahogy soha nem kapok választ. Hát hány nagy bort tudnánk még mondani Givryből? A lényeg úgy tűnik, a következőkben ragadható meg: a Givryben készített borok hagyományosan nem voltak kiemelkedőek, ez egy szerény appellation, kevés jó termelővel. És Joblot borai mindenképpen mások és atipikusak – először is jók, gondosan készülnek, érlelhetőek, és szokatlanul mélyek és koncentráltak. Ez azt jelenti, hogy nem tükrözik a givry-i terroirt? Vagy inkább azt, hogy más jellegű kifejeződései annak, amit a természet adott Monsieur Joblot-nak? […]
[Szerintem a terroir gondolatának legmegfoghatóbb alapja a dűlőválogatás. Azaz a borász, mondjuk, három különböző dűlőből szüretelt szőlőjét ugyanúgy dolgozza föl, a kapott borok mégis más-más karaktert mutatnak. Vagy egy dűlő alsóbb fekvéséből és felsőbb fekvéséből származó szőlőt dolgoz föl ugyanúgy, és két különböző karakterű bort kap. A nagy kérdés természetesen az, hogy amikor két borász osztozik egy dűlőn és szőlőn, akkor a nem azonos módon készített boraikban is érvényesül-e valami közös jellemző. Vagy ha egy kóstolófenomén elé tennénk egy borász egységes módon készített 3 dűlőválogatott chardonnay-ját és 3 dűlőválogatott kékfrankosát, akkor ki tudná-e szúrni, hogy melyik chardonnay és melyik kékfrankos származik ugyanabból a dűlőből?]
 
Végezetül a felkent terroiristákat hallgatva az embernek gyakran az a benyomása, hogy van valami nem kóser abban, ha elismerjük a borász szerepét és annak a számtalan döntésnek a jelentőségét, amelyet meg kell hoznia. Szerintük a bor valahogy magától készül el. A cél a természetesség - hagyni, hogy a természet csodája megszülessen. Ez lehet a szeplőtlen fogantatás borászati megfelelője. Szótárukban a „manipuláció” a legtrágárabb kifejezés – az viszont nem teljesen világos, hogy az egyik eljárás miért számít „manipulációnak”, a másik miért  nem. […] Ami sátáni praktika a világ egyik sarkában, az bevett gyakorlat máshol. Savat hozzáadni pl. van ahol megengedett, van ahol nem. Van ahol szabad cukrot hozzáadni, van ahol nem. Van, ahol szabad öntözni, van ahol nem. És a metszés? És a tölgyfahordó? A végtelenségig sorolhatnánk. De tényleg miért szabad a talajt trágyázással manipulálni? Ha a terroir az ami, ha a területtel kapcsolatos problémák orvoslása emberi beavatkozás révén nem kóser, és amennyiben a legfőbb célod, hogy a dűlő makulátlanul kifejeződjék, akkor nem volna-e ésszerű, hogy hagyod a dolgokat a maguk útját járni, és majd kiderül, hogy terem-e a szőlő? De ilyet senki nem tesz. 

Ilyen vagy olyan szempontból minden „manipulált”, hiszen az emberek tesznek azért, hogy jó terméket hozzanak létre. És ez így van rendjén. Azokon a területeken pl., ahol az öntözés nem megengedett, a száraz, forró években készítsünk inkább rossz borokat, hogy elmondhassuk, ezek megfelelően tükrözik a terroirt? Fontosabb-e a terroirt tökéletesen érvényre juttatni, mint olyan bort készíteni, amit szívesen fogyasztunk? Márpedig az elvakultság ilyen szinten hatja át ezt a kérdést. Azt hiszik, hogy túlzok? Emlékezzünk csak vissza Michael Broadbent megmosolyogtató jelenetére a Mondovinoban, ahol a nézőket arról biztosította, hogy ő szívesebben iszik olyan Chateau Kirwant, amely nem üti meg a mércét, mintsem olyat, amelyről nem tudja megmondani, hogy az Margaux községből származik. (Ez megint a szokásos logikai bakugrás – más, mint amilyen a körzet borai szoktak lenni, tehát nem tükrözheti a terroirt.) 

A bor nem magától készül el. A terület meghatározó jelentőségű kiindulási pont, ám a sokszor hangoztatott frázis - „a bor a szőlőben készül” – ellenére, nem minden. A híres önológus, Emile Peynaud – aki sok tekintetben a modern bordói atyjának tekinthető – a következőket írja „A bor íze” című könyvében: „A bor egyaránt tükrözi az embereket, akik készítik és a vidéket, ahol készül, mert a bor nem a természet ingyen ajándéka. A bort mintha mindenki természetes terméknek gondolná, pedig földolgozott termék, amely romlandó, mesterséges és csak a folyamatos gondoskodás révén maradhat fenn. A természet önmagában nem készít bort, még kevésbé jó bort, és semmi esetre sem a lehető legjobbat. Az igazság az, hogy az embernek a bor születése során minden szakaszban közbe kell avatkoznia. A bor valójában az emberi munka terméke, és a termék csak annyira lehet jó, amennyire az emberek azok, akik készítik. A minőségi bor nem véletlenül születik, hanem a minőségre való folyamatos törekvés révén.”

John Wetlaufer (Marcassin) mindehhez a következőket fűzte hozzá: „A „terroir kifejezése” gondolat mint esztétikai sorvezető a borászkodáshoz, vagy a világ kiemelkedő szőlő területeinek megértését vagy magyarázatát segítő fogalom végső soron túl homályos. Egy helyszín, egy földterület „milyenségét” csak úgy fedezhetjük föl, ismerhetjük meg, ha valaki kiválasztja szőlőtermesztésre (helyesen vagy helytelenül), fejleszti (jól vagy rosszul), műveli (jól vagy rosszul), a termést leszüreteli minden egyes, és egymástól különböző évben (a többé-kevésbé tökéletes pillanatban), és aztán bort készít belőle (jól vagy rosszul). És ezt aztán sok-sok éven át megismétli. Minden szakaszban, minden lépésnél száz meg száz (Peynaud számtalant mond) emberi döntésre van szükség [talajmunka, térállás, kordontípus stb.]. És ezek a döntések is lehetnek jók vagy rosszak, jól vagy rosszul koordináltak.”
 
A terroir tehát, bármilyen definíció mellett is kötünk ki, nem az egyetlen és nem a végső válasz. Lehet a bor alapvető kiindulási pontja, de a bor végső sikere szempontjából mindenképpen csak egy tényező. A terroiristák gyakran megfeledkeznek arról, hogy a cél a nagy bor készítése, és hogy lehet rossz is az a bor, amely a terroirt tükrözi. Az emberi beavatkozás nem a gonosztól való. A terroir nem minden. […] 

[És nagyjából innen kezdene a téma érdekessé válni, és az elvágólagos elméleteket és általánosításokat egyre kevésbé tűrni. Mert szerintem a bevezetőben már említett, a szőlőben a minőség maximalizálására, a pincében a beavatkozás minimalizálására törekvő filozófia kritikája volna igazán érdekes. Én legalábbis ezt tartom a terroirbor értelmes definíciójának, és az általam kedvelt borok egyre növekvő hányada tartozik ide. Ha eltekintünk a teleologikus, metafizikus magyarázatoktól, akkor a minőségi többlet talán abból az audio-kultúrában közkeletű aranyigazságból vezethető le, hogy minél több alkatrészből áll egy berendezés, minél hosszabb utat kell a jelnek megtennie, annál rosszabbak a hangzáshűség esélyei, mivel minden alkatrész torzít a jelen. Ennek mintájára mondhatjuk-e azt, hogy a leszüretelt szőlő a jel, amelyet minél kevesebb torzítással kell eljuttatni a palackig? Ez persze egy alaposabb kifejtésre váró hasonlat, amit a részletek könnyen megbuktathatnak. Például mi az élesztő? A hangszedő? A digitál-analóg átalakító? A zenei reprodukció hangrezgésekkel indul és hangrezgésekkel végződik. A szőlőből viszont bor lesz. Stb.]

Címkék: terroir wine advocate squires

22 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr100394146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

a cuccosok már a spájzban vannak! 2008.03.26. 07:49:45

Squires ügyes médiamanipulátor. Az egész cikk azt sugallja, hogy a "terroiristák" módszeresen és állandóan a minőség HELYETT hangoztatnák a terroirt. Mintha csak az egyediség, a mástól különbözőség számítana, nem léteznének objektív kívánalmak. Természetesen léteznek ilyen vadhajtások, de szerintem szándékosan nem beszél a valós "terroirsitákról", akik az igazi ellenfelei, alternatívái a globalizált montrum-boroknak. Azok a terroiristák, akiknek nagyon magasak az elvárásaik magukkal és a boraikkal szemben, aki komplett évjáratokat szelektálnak ki, akik mániákusan kereseik azt, ami egyszerre kiemelkedő és hiteles, valamint kifejező és egyedi.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2008.03.26. 08:21:23

Bizony jól mondod! Pontosan ugyanez a véleményem nekem is.
Érdekes amit ír Squires de ahogy azt alföldi merlot alkeszunk is írja a forró macskát csak kerülgeti a szőnyeg. Pedig a terroir csak akkor köszön ki egy borból ha az alapjában véve jó is.

vörös és fehér 2008.03.26. 08:46:44

"Szerintem a terroir gondolatának legmegfoghatóbb alapja a dűlőválogatás. "
Ez ügyben tavaly Németh Attilával beszélgettem, ő például sokáig ugyanezt gondolta, külön készültek a dűlős borok, aztán 1-2 éve úgy döntött, hogy számára, ott a Mátraalján kifejezőbbek lesznek a borai ha nem szelektál dűlők szerint, mivel nem ad hozzá a dűlő a borhoz annyit, hogy ennek értelme legyen. Azaz ott a terroir nem per dűlő értelmezendő. Vagyis Attila nem úgy értelmezi.
Most akkor ki dönti el, hogy mi is _egy _ termőhely?

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2008.03.26. 08:55:00

Kedves vörös és fehér,
nem lehet, hogy Németh Attilának egyszerűbb és ésszerűbb kevesebb de ütősebb márkát felépítenie mint a dűlőnként elaprózódó borait mint termékeket felépíteni?

Én inkább ezt látom a meghatározó szempontnak. Ha egy dűlő nem képvisel annyira egyedi és piacilag is elismert értéket amennyit a kisebb mennyiség és az elaprózódó termékportfólió nehezít akkor nem érdemes dűlőválogatást csinálni.

Egyébként szerintem a terroir eleve sérül például a fajélsztők használatával. Nem mondom, hogy megszűnik, de sérülni biztosan sérül. Szóval a terroir kérdésről én úgy gondolom, hogy csak a hagyományos technológiát alkalmazó borászatok borain keresztül lehet beszélgetni.

vörös és fehér 2008.03.26. 09:39:43

Nyilván ez is igaz, de a lényeg, szerintem, hogy "Ha egy dűlő nem képvisel annyira egyedi ... értéket", akkor vajon érdemes-e a terroirt leszűkíteni egy dűlőre? Nyilván vannak piaci szempontok is, pont arra igyekeztem rávilágítani Attila példáján, hogy ő amikor épp divat lett a dülőszelekció, akkor mondta azt, hogy inkább nem szelektál, mert úgy jobb, kifejezőbb bort tud szűrni. Ez hiba, és innentől mondjuk azt, hogya terroir-szemlélet sérül, vagy a termőhelyet ki lehet terjeszteni?
Ugyanez a kérdés a Hollóvár tekintetében. Akkor most van olyan hogy somlói terroir, vagy nincs?

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2008.03.26. 10:02:09

Attila részéről szerintem ez semmiképpen nem hiba. A dűlőszelektálás az a terroirfaggatás egyik legnagyobb felbontású, legérzékenyebb nagyítású módja. Ha Attila úgy érzi, hogy nem a dűlők egyediségét mutatja meg a boraiban hanem tágabb értelemben dolgozik és a Mátraalját adja vissza akkor miért is sérülne bármi?

A Hollóvárral kapcsolatban nem értem a felvetést. Szerintem az a stílus és az a technológia amit a Takács Lajos használ a Hegyen az jobban megmutatja a somlói terroirt mint a korábban ismert somlói termelők. Szóval itt is válaszolva aflöldi merlot kérdésére... Igen, a Somló abban a volumenben amilyen volumenben az elmúlt 4-5 évtizedben ismert volt nem volt Somló. Az éretlen szőlő karcos savassága, a nagygazdasági szemlélet tömegtermelése és a borászati eszközök satnya minősége és a higéniás viszonyok bizony elfedték azt a somlóiasságot amit mostanában igyekszünk újra felfedezni. Voltak és vannak persze az ismertebb nevek a hegyen akik tettek már le komoly dolgokat az asztalra, de igazi szemléletváltozást nem tudtak még ők sem elérni, pedig az alapokat ők rakták le és ezért minden elismerést megérdemelnek.

a cuccosok már a spájzban vannak! 2008.03.26. 14:37:19

Apró helyreigazítás: az elbizonytalanodásától függetlenül Attila továbbra is készít nem kevés dűlős bort, gondoljunk csak a diósi és cserepesi sárgamuskotályokra vagy a veresföldi chardonnaykra, amik tul.képp a szortiment tetejét adják a Concubinák fölött.

bodorján 2008.03.26. 21:35:01

Azt szokták mondani, hogy a terroiros borászkodás lényege, hogy a BORÁSZ ne avatkozzon abba bele, amit a Földanya a szőlőbe beletett, csak "bába" legyen. És a SZŐLÉSZ?

Trágyázás, növényvédelem, termesztéstechnológia (művelési mód, tőkesűrűség, térállás, metszés, támrendszer), terméskorlátozás. És ez a néhány úgy jutott eszembe, hogy csak laikus borkedvelő vagyok, akik okoskodik. EBBŐL HOGY JÖN KI A TERROIR?

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2008.03.27. 07:04:01

kedves bodorján,

Mondjuk úgy jön ki a terroir, hogy amennyire lehetséges minimalizáljuk a trágyázást és növényvédelmet. Vagyis minél természetesebb életkörülményeket biztosítünk a szőlőnövénynek. Gondolom nem újdonság, hogy a szabadon kapirgáló és kedvére csipegető csirke húsa is jobb mint a nagygazdasági.

Józan paraszti ésszel látható szerintem ennek a lényege minden nemesített és az ember által nevelt állat/növény esetében.

hegyaljai 2008.03.27. 20:36:01

Kedves bodorján!
A régi vincellérek úgy mondták, a jó bor olyan öreg tőkéken terem, amelyek szinte szenvednek az éhségtől. Azoknak a gyökerei mélyre hatoltak.
A termesztéstechnológia nagyon eltér az egyes termőhelyeken dolgozó szőlészeknél. Alany-nemes-klón kombináció, tőszám, terhelés, terméscskorlátozás eltérő időpontja, ezek mind nem léteztek a filoxéra vész előtt. Nem beszélve az engedélyezett borászati eljárásokról és felhasznált anyagokról. Ezért ma egy borászat két dűlőben termett bore jobban hasonlít egymásra, mint két termelő ugyanazon dűlőjében termett bora.

hegyaljai 2008.03.27. 20:45:47

Kedves Bzoltán!
Úgy látom te is a jó magyar szokés szerint átestél a ló másik oldalára. Azt írod: "A dűlőszelektálás az a terroirfaggatás egyik legnagyobb felbontású, legérzékenyebb nagyítású módja." Ez pedig bármennyire is igaz, de nem igazán a minőségi magyar bortermelés problémája. A terroir jelleg ugyanis szerintem valami olyan, ami összeköt, és nem ami szétválaszt. Egy-egy borvidéken belül jelenleg az alap terroir jelleg beazonosíthatóságával is probléma van. Itt olyan térségekre nem is térek ki, hogy a tokaji löszös, köves, és nyiroktalajokon termett borok között mi a fő érzékszervi különbség. Vagy Eger környékén a vulkáni és meszes alapkőzet borainak terroir jellegét figyelembe nem véve összeházasítják azokat, és csodálkoznak, ha Bikavérek nem hasonlítanak egymásra.
Persze a dűlők közötti különbség létezik, és foglalkozni kell vele, de nem ez az elsőként megoldandó feladványunk.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2008.03.27. 20:57:31

Kedves hegyaljai,

Igazad van. Valamelyest szándékosan egyszerűsítettem le a kérdést. Nyilván a terroirjelleg megfogalmazása nem egyszerű feladat. Nálunk például a pince mögötti "terroir" például teljesen más mint a pince előtti, hiszen hátul nemcsak árnyékosabb a terep, hanem kavicsosabb és kevésbé agyagos mint elöl.
Én csak arra akartam utalni, hogy az ilyen nagy felbontású differenciálás nem mindig ésszerű mégha izgalmas és érdekes dolog is.

vörös és fehér 2008.03.27. 21:09:53

De valahol erre vonatkozott a kérdésem is, hogy akkor most Somlót szabad _egy_ terroirnak kezelni, vagy van az Apátsági pincét körülvevő terroir, van a Hollóvár, van a Györgykovács majd' egy hektáros terroirja, és ne akarjuk _termőhely_ alapon összehasonlítani az innen szűrt borokat? Azaz Somló sokarcú, és a ti rizlingetek majd főleg azért lesz más mint Lajosé, mert a pince mögötti rész és a Hollóvár nem is összehasonlítható.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2008.03.27. 21:22:47

Az a baj, hogy a terroir egy nagyon érzékeny dolog és nagyon könnyen felül lehet írni bizonyos technológiai módszerekkel. Mondjuk egy kóracélban erjesztett jobban megterhelt és pogácsásra préselt 18 fokkal szüretelt olaszrizling a somlón sosem lesz olyan somlai mint egy természetes élesztővel hordóban erjesztett kilós terhelésű 22 fokkal szüretelt olaszrizling amit 50%-os lékinyeréssel dolgoztak fel.

Ugyanakkor azért az azonos és minél egyszerűbb de tiszta technológiával készült somlaikon szerintem jó eséllyel rajta lehet kapni a közös jelleget ami nem a technológiából hanem a terroir-ból fakad. Igaza van hegyaljainak, hogy a terroir az inkább összefog és a közös dolgok hozzák ki a közös terroirt.

A kukoricabazalt az nálunk is ugyanaz mint bárhol máshol a hegyen :) és bár a talajszerkezet messze nem homogén a Somlón sem, azért a néhány fő talajtípus és a szűk fajtaválaszték azért segít kihozni a közös terroirt. A lényeg pedig az az, hogy minél kevesebb technológiát alkalmazunk annál nagyobb teret kap a fajtajelleg és a terroir.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2008.03.27. 21:55:38

Mondjuk a korrektséghez azért hozzátartozik, hogy a somlói terroir kérdésében annyi véleményt fogsz hallani ahány embert megkérdezel :)

Műtannin · http://amuva.hu 2008.03.28. 01:29:47

BZoltan: Na, de akkor Squiresnak mégis igaza van, hogy nem állítható föl egy (somlai vagy bármilyen mas) terroiretalon, amivel lebunkósbotozhatjuk az ahhoz nem igazodó borászokat. Hiszen a terroir fejlődik, új es új arcát mutathatja, horribile dictu javulhat akár, ha megjelenik egy-egy Takács Lajos, vagy Apátsági éppen, és újat, jobbat tud, mint a többiek. Squires pont arról a jelenségről ír Joblot-val kapcsolatban, hogyha megjelenik egy új termelő egy jó borral, akár olyan területen, ahol korábban gyöngébb borokat készítettek csak, akkor annak örülni kéne, nem agyonverni egy terroir-viperával. Gondolj bele, hogyha a piaci verseny nálunk is olyan heves lenne, mint Burgundiában, ha olyan nagyságrendű pénzekről lenne szó, és ha lenne olyan erejű és befolyású bormédia, mint Franciaországban, és te az Apátságival meg Takács Lajos megjelennétek ebben a közegben baromi jó, de teljesen újszerű, a korábbiaktól elütő ízvilágú borokkal, megpróbálva betörni mindenféle piacokra, fenyegetve az ott már kényelmesen berendezkedett régieket, akkor mi történne? Hát nektek esnének a régiek, nyilván, és az őket támogató befolyásosok mind, hogy ez nem is somlai, ez nem is terroir.
Itthon szerencsésebb a helyzet talán, nálunk pont egy csomó új, fiatal, a nemzetközi mozgásokra talán érzékenyebb borász kötötte metszőollójára a terroir feliratú szalagot, míg az öregek defenzívában maradtak, technológiailag is és kommunikációban is. A boros közvélemény pedig nagyon is támogatja az új borászokat, titeket is, mert azt gondolja, hogy legalább olyan jót vagy éppen jobbat csinálnak/csináltok, mint a régiek; a terroirizmus ezen csak egy könnyű, marketingellenesnek látszó marketingmáz, vagyis olyan ideológia ami nagyon is kell minden mozgalomnak, de sokmindent elfedhet a lényegből. (A lényeg ti., hogy jó-e a bor.)

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2008.03.28. 06:49:32

Kedves Műtannin,

való igaz, hogy nagy szerencsénk van azzal, hogy a magyar fogyasztók azok fogékonyabbak az új dolgokra és hogy a Somlón sem megy vérre ez a dolog. Ennek a legfőbb oka az az, hogy az igazán mérvadók pincék a Somlón függetlenül a stílustól azért alapvetően konflikutuskerülőek. Gondolom az is sokat számít, hogy majd mindenkinek megvan a piaca és a törzsfogyasztói köre. Így az a fajta ledorongolás és az a terroir vipera egész egyszerűen nem létezik amiről írtok.

A bormédia ereje a francia borvilágban meg egy szomorú de érthető jelenség. Kellett a franciáknak a nagyobb piac és a nagyobb nyereség reményében philadelphiai jogászok és baltimorei művészettörténészek kezébe adni a francia bor jövőjét.

Az nyilván téved aki azt hiszi, hogy a terroir az egy vízválasztó lehet a jó és a rossz borok között. Mert nem az. Aki azt hiszi, hogy a bor világa ilyen egyszerű melódiára táncol az nyilván azt is elhiszi, hogy az és csak az a vers a jó ami rímel és ha rímel akkor az elég is.

Ahogy már írtam a terroirnak szerepe csak akkor van, ha amúgy jó minőségű szőlőből csinálnak harmonikus, minőségi és tartalmas (vagyis jó) bort. Az, hogy valaki a rossz minőséget a terroirra fogja az nyilván elfogadhatatlan. Ezte egy percig sem vitatja józan ember fia.

De azzal abszolút nem értek egyet, hogy nálunk a Somlón a terroirizmus csak egy könnyű, marketingellenesnek látszó marketingmáz, vagyis olyan ideológia ami nagyon is kell minden mozgalomnak, de sokmindent elfedhet a lényegből.

Ezt a legnagyobb tisztelettek de mélységesen kikérem magunknak.
Én ezzel szögesen ellentétes véleményt képviselek. Én azt állítom, hogy a pénz és befolyás meg a média irányította globalizált világban nekünk az egyetlen lemásolhatatlan értékteremtőnk az egyetlen lehetőségünk a túlélésre az csak és kizárólag a terroir nyújtatta egyediség és karakterek. Aki a Somlón nem a terroirban gondolkozik az olyan versenybe száll be amiben eleve vereségre van ítélve.

Azt pedig már sokszor mondtam, hogy _NEM_ az a lényeg, hogy jó-e a bor... ez csak egy elengedhetetlen és nagyon lényeges dolog. Eglsz egyszerűen nincsen egyedül kiemelhető lényeg. Vannak fontos dolgok. Fontos dolog az egyediség, a karakter. Fontos a környezet és a benne lakó szőlőmunkás. Fontos, hogy a bor eljusson és jó áron jusson el a fogyasztóhoz.

Terroir Pista 2008.03.28. 08:51:33

Műtannin,

Én azért hiszek benne hogy igenis létetik egy objektív mérce, és eszerint az "újító stílus" két raqdikálisan eltérő stílushoz húz. az újítás lehet Takács Lajos és Apáttsági Pince somlón, és akkor szerintem az objektív, igazi mércén közelebb kerültünk a terroir teljességéhez, és lehet egy ultrakoncentrált, magas alkoholú, minden manipulációt felhasználó, túlextrahált Rolland-monstrum Bordeaux-ban, ekkor lehet hogy másabb, újabb lesz a bor, de semmiféle terroirról nem fog mesélni, csak a gépekről, szerekről, meg a tanácsadó személyes ízláéséről, ami miatt egyforma "sztárborok" születnek az összes kontinensen. Bár Squires ezt nyilván nem írja le, egyértelmű hogy ők nem a "takács Lajosokat" fedezik föl ismeretlen borvidékeken, hanem a saját kifordut ízlésüket magyarázzák. Nem véletlen, hogy burgundiában az összes kiemelkedő birtok elutasítja Parkeréket és világízlésüket. Szóval az újítás mehet az egyediség és mehet az uniformizálódás felé egyaránt. (félreértés ne essék, sok borvidék "régi" borstílusa ugyanolyan rossz, mint sok Parker-i újítóé) Szóval így belegondolva ez az összemosás a leggázabb a cikkben.

espé 2008.03.28. 08:54:04

Ha valamit nem értek, azt nagyon nem értem.

A vörösborra rá van írva, hogy vörös, pedig a kirakaton át az utca túloldaláról is felismerhető.
A száraz borra is rá van írva, hogy száraz, pedig az első kortynál mindenki azonnal ráismer.
A terroir is legyen ráírva, és aki nem ismeri fel, akkor annak annyi.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2008.03.29. 19:35:59

A száraz bort valóban fel lehet ismerni, de azt, hogy 1g/l avagy 3g/l a cukortartalma szerintem kevesen tudják megmondani élből, csukott szemmel.

espé 2008.03.30. 18:43:39

Természetesen a vörösnek és a fehérnek is számtalan színárnyalata van.
A száraznak is számtalan "árnyalata" lehet a cukortól, savaktól, stb függően.
Természetes, hogy a terroirnak is lehetnek "árnyalatai". De ha csak az van ráírva, hogy tokaji, akkor az összes ilyet egy terroirnak kell tekinteni?
Amíg az előzőeket nem olvastam, addig az alábbiak egyértelműek voltak számomra: (Googleból)
A terroir egy meghatározott szőlő termőhelyen a klíma, mikroklíma, geológiai tényezők, talaj és a talajművelés tényezőinek kombinációját takarja. Hozzáadhatjuk ezen alaptényezőkhöz a fekvést (pl., déli, dél-keleti stb.), a tengerszint feletti magasságot és az embert, aki világra segíti a bort, mögötte pedig felsorakozik a tájegység történelme, kultúrája, hagyományai. A terroir koncepció lényege, hogy az adott terroir bora egyedi és nem utánozható más területen, még akkor sem, ha a szőlőfajtát, termesztési és borkészítési technológiákat pontosan le is másolják

A Tokaji Aszú igazi nagysága abban áll, hogy magas cukortartalma mellett (ellenére?), hála magas (és jóösszetételű) sav- és extrakttartalmának képes megmutatni a terroir nagyságait és egyediségét, s mindemellett több éves korában is gyümölcsös és friss hatású marad. A tokaji aszú nemesrodhadásához nagyon fontos a nedves klíma, melyet a Tisza és a Bodrog folyó biztosít és a reggeli ködös, párás, de napközbeni napos hosszú ősz; a bor éréséhez pedig az egyenletes, állandó hőmérsékletű tokaji pince szürkepenésszel borított fala. Ezek együtt adják utánozhatatlanságát.

Tehát nemcsak az ember (technológia)hanem még a penész is.