Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Minden idők 50 legnagyobb olasz bora

Vak vezet világtalant

2008.04.04. 06:49 - alföldi merlot

Legek vajúdtak és dicstelen cincogás lett a vége. A brit Decanter – a világ legszerényebb bormagazinja – egyszer már nekifutott a nagy olasz megmondásnak, aztán még ugyanabban a számban tökön szúrta magát. Most egy éven belül másodszor fordították a kést maguk ellen. Tavaly áprilisban „Italy's First Growths” – tört magyarsággal: az olasz grand cru-k – címen szavaztak az olasz halhatatlanokról. Dicséretes mértéktartással 5 birtokot érdemesítettek a címre: Angelo Gaja, Barbaresco; Bruno Giacosa, Barbaresco; Romano del Forno, Valpolicella; Tenuta dell'Ornellaia, Bolgheri; Tenuta San Guido, Bolgheri (további 15 pedig másodosztályú besorolást kapott).

Aztán beütött a banánhéj: még ugyanabban a számban közölték egy nagyszabású vakteszt eredményét, amelyben a toszkán partvidék (Bolgheri, Val di Cornia, Monteregio etc.) borait kóstolták. A két halmaz közös metszete a legendás Sassicaia, a Tenuta San Guido csúcsbora (egyúttal címlap-lány - l. fent). Nos, a vakteszten a 2003-as Sassicaia két csillagot kap, és a földig lehordott mezőnyben a 125. helyre futott be. Hab a tortán, hogy a címlapos főcikkben hangsúlyozzák, hogy a Sassicaia, mint az igazán nagy borok általában, konzisztens, azaz még az olyan gyenge évjáratokban sem okoz csalódást, mint például 2002.

De lássuk a friss blamát/módszertani darázsfészket! Ezúttal minden idők 50 legnagyobb olasz borának listáját hegesztette össze 19 italomán. A listára került borok nem annyira konkrét borok, inkább nevek – azaz nincsenek évjárathoz kötve. Ugyanebben a számban 92 toszkán IGT-t tesztelnek a kiemelkedő 2004-es évjáratból. Az 50 legnagyobb közé választott Tignanello vakon a 92-ből a 88. helyre volt jó 13,44 ponttal. A szintén minden idők legjobbja Flaccianello a 90. 12,85 ponttal, a Montevertine Pergole Tortéja pedig a 74. 14,12 ponttal. Az 50 legnagyobb közé beválasztott és a tesztben szereplő borok közül a Cepparello járt a legjobban, valahol a mezőny közepén végzett, a másik háromról már szó esett. Hogy is van ez? Minden idők egyik legnagyobbja, amikor látjuk a címkét, ellenben a borvidék szégyene, amikor vakon kóstoljuk? Valakinek a készüléke itt képcsöves. De kié?

Szerintem alapvetően két magyarázat lehetséges:
1. Elvtelenül hazudnak. Hiába bizonyosodik be a vakteszteken, hogy a legjobbnak gondolt borok valójában a leggyengébbek, mégis rendre ezeket teszik a címlapra, emelik piedesztálra.
2. A Decanter-féle vakteszt nem alkalmas a borok értékének felmérésére. Ez esetben viszont mi értelme van a tízfős zsürik havi mozgósításának és a 100-200 jobb sorsra érdemes palack elpazarlásának? 
[A fölösleges vitaköröket elkerülendő: nem azt kifogásolom, hogy egy vakteszten meglepő eredmények születnek, hanem azt, hogy mindig meglepő eredmények születnek. Hogy egy magazin a vakteszteken rendszeresen rácáfol saját specialistáinak ajánlásaira (az utolsó számban pl. kétoldalas cikkben magyarázzák, hogy miként kerülhettek viszonylag olcsó borok a bordeaux-i vakteszt élére.). Azaz vagy az adott terület szakértői beszélnek a levegőbe, vagy a vaktesztek zsürije felkészületlen (pl. nincsenek tisztában a műfaj/vidék/fajta  jellegzetességeivel), vagy a vakteszt általuk választott lebonyolítási módja következetesen tévútra viszi őket. (Amúgy a 2001-es brunello-vakteszt is hasonlóan (visszafelé) sült el: az alig két hónappal korábbi évjáratértékelő cikk legjobbjai sorra leszerepeltek.)]

No de elég a dohogásból, lássuk minden idők 50 legnagyobb olasz borából az első 18-at (a Decanter szerkesztői 18-hoz írtak méltatást, aztán elfáradtak):
1. Giacomo Conterno, Monfortino Riserva, Barolo DOCG
2. Tenuta San Guido, Sassicaia, Bolgheri DOC
3. Franco Biondi Santi, Brunello di Montalcino DOCG Riserva
4. Quintarelli, Amarone della Valpolicella Classico DOCG
5. Bruno Giacosa, Barbaresco DOCG San Stefano, Piemonte
6. Bruno Giacosa, Le Rocche del Falletto Riserva, Barolo DOCG
7. Isole e Olena, Cepparello, Toscana IGT
8. Giuseppe Mascarello, Monprivato, Barolo DOCG
9. Case Basse Soldera, Brunello di Montalcino DOCG
10. Felsina, Rancia Riserva, Chianti Classico DOCG
11. Gaja, Sorí San LOrenzo, Langhe DOCG
12. Gravner, Ribolla Gialla, Friuli-Venezia Giulia IGT
13. Pieropan, La Rocca, Soave Classico Superiore DOC
14. Mastroberardino, Radici, Taurasi, DOCG
15. Montevertine, Le Pergole Torte, Toscana IGT
16. Antinori, Tignanello, Toscana IGT
17. Valentini, Trebbiano d'Abruzzo DOC
18. Jermann Vintage Tunina, Friuli-Venezia Giulia IGT

és néhány szimpatikus az ömlesztett, kisbetűs szakaszból:
Avignonesi, Occhio di Pernice, Vin Santo di Montepulciano DOC
Bea, Sagrantino di Montefalco DOCG
Braida di Giacomo Bologna, Bricco dell'Uccellone, Barbera d'Asti DOC
Tommaso Bussola, Recioto della Valpolicella DOC
Capanella i Avignonesi, 50&50, Toscana IGT
Caprai, Sagrantino di Montefalco DOCG
Castello di Ama, Vigneto Bellavista, Chianti Classico DOCG
Col d'Orcia, Poggio al Vento, Brunello di Montalcino DOCG
Aldo Conterno, GranBussia, Barolo DOCG
Conterno Fantino, Sorí Ginestra, Barolo DOCG 
Costanti, Brunello di Montalcino DOCG Riserva
Donnafugata, Ben Ryé, Passito di Pantelleria DOC
Fontodi, Flaccianello della Pieve, Toscana IGT
Hofstatter, Gewürztraminer, Alto Adige DOC
Molinari, La Cerbaiona, Brunello di Montalcino DOCG
Tenuta dell'Ornellaia, Masseto, Toscana IGT
Planeta, Cometa, sicilia IGT
Radikon, Oslavje, Collio Bianco
Selvapiana, Vigneto Bucerchiale, Chianti Rufina Riserva DOCG
Roberto Voerzio, Cerequio, Barolo DOCG

Címkék: decanter tignanello sassicaia flaccianello montevertine pergole torte

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr13408151

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Octopus 2008.04.04. 09:33:16

komolyan kételkedem a brit Decanterben, lehet ott a zsűriben akárhány MW... Az amcsi szaksajtó következetesebbnek tűnik.

Grange 2008.04.04. 09:48:17

bárcsak azt a büntetést kapnám egyszer hogy életem végégig soha többet nem ihatok mást csak Sassacaia-t:)))
"belebetegednék"...jaj:)

boroscimke 2008.04.04. 10:03:15

miután olvastam az irást, fellapoztam az emlitett írásokat az újságban. szerintem egyszerű bizonyos szemszögből a válasz. a top 50 összeállításánál 4 különböző ország 19 "olaszborszakértője" írta össze a kedvenc "top 5" borát aminek a keresztmetszete adja a decanter mindenidők50legjobbolaszborát. nincs kikötés lehet fehér vagy vörös, bármilyen évjárat bármilyen áron.majd a "vakteszten" a ködös angliába térnek vissza és ott kóstolja a "decanter stábja" de itt már csak a 2004es évjárat és csak toszkán (Tuscan IGT) borokat.és itt most még sokmindent lehetne leírni, hogy a vakteszten résztvett szakértők miket irnak és miért igy pontozták a borokat(azt is le kellene ide fordítani) sok bort,még nem tartottak kellőképen fejletnek és azt is irják, h van amivel jobb lett volna még várni. igy a titok bizonyos oldalról megoldodik szerintem bár nem tisztem védeni a decantert és a másik konkurens amerikai szaksajtót sem. mindenki kóstoljon és döntse el maga:)

alföldi merlot 2008.04.04. 10:19:21

Kedves Boroscimke, amit leírsz a válogatás módjáról és a vaktesztről az benne van a posztban is. Ez a "sok mindent lehetne leírni" (pl. mit?), illetve a "jobb lett volna még várni" érv felemlítése szerintem csak elmaszatolja a kérdést, relativizálja a tényeket. A három említett kétcsillagos borról (Pergole Torte, Tignanello, Flaccianello) pedig nem írtak semmit (azt az utólagos mosakodást sem, hogy "még várni kellene vele"), az ilyen "lőréket" csak fölsorolják komment nélkül. Szóval a titok számomra attól, amit fölvetettél (nem teljesen megalapozottan) nem oldódott meg. És jó volna százával kóstolni a Tignanellokat és társaikat, de nem megy :)

boroscimke 2008.04.04. 10:34:11

ez korrekt amit irsz. arra próbáltam csak rávilágítani, hogy egy pár ember a kedvenc borát összeírta és elküldte emailben a decanternek, majd a magazin összeválogatta a listákat és azt mondta : top 50. de ez nem feltétlenül elfogulatlan vakteszen összeállított lista. azaz nem feltétlenül "top 50 all time" hanem csak 19 ember listájának a keresztmetszete. ráadásul nem egy évjárat. hanem sok és különböző bor. (például nem lehet itthon magyarországon sem azt mondani ha valaki egy top listába beleír egy 2003as nagy bort, majd vakteszten lepontoznak egy 2004es ugyanolyan bort, hogy a pince szar, nem? csak egy vélemény)én csak ebből a szempontból akartam a "banánhéjra" rávilágítani. aztán érdemes egy gondolatra még odafigyelni a cikk(a vakteszt) bevezetőjében az egyik szakértő, Nick Dumergue (nem fordítom le a véleményét)írására. nagyvonalakban azonban egyet lehet értni a banánhéj elmélettel, amit irtál. mit keres egy nagyágyú a sor végén...(?)

Shyr Kahn 2008.04.04. 13:06:41

A szakemberekről kiderült, hogy nem is olyan nagy szakemeberek, mint azt hisszük... Ez vicc komolyan... Tignanello -t nem is olyan rég kóstoltam és még friss az emlékem, de a 13,44 pont botrányos és pl. a WS 95 pontja mellett vicces is egyben.

dagadtos 2008.04.04. 15:57:56

Vagy talán lassan mégis kiderül, hogy nagyon-nagyon kevés ember képes a világon rengeteg tételről egy korty alapján ítélkezni. Én őszintén bevallom, nekem ez nem megy, ezekből a kisebb poharakból, két kortyból még egy bort sem tudok igazán jól felmérni, 15-öt pláne nem, 100-at meg van egy olyan érzésem, hogy meglehetősen kevesen, de nagyon jól lehet adni így a szakértőt.
Asszem a Tignanello 13 pontján jót lehet röhögni, dehát ők biztos roppant komoly arccal ítélkeztek. (Egyébként ilyen kóstolókon is ettől megy fel leginkább a pumpa bennem, amikor ráadásul amatőrök közlik egy, azaz egy korty után (!), hogy hú, na ezt aztán el kell rakni évtizedekig, meg egyéb okosságok - menjünk már!)

Octopus 2008.04.04. 16:08:00

2004-es Tignanello 13,44 pont??? Ez tényleg botrányos!

Shyr Kahn 2008.04.04. 16:16:20

Igazából még nem gondolkoztam rajta, de teljesen jogosnak tűnik a felvetésed. Egy-egy korty alapján tényleg baromság ez az egész... legalábbis a legtöbb "halandó" számára. Persze vannak (ahogyan írtad kevesen) akik így is tudják mit éreznek és mit beszélnek. Egy évig csak vakon kellene kóstolni és akkor legalább az előítéleteket ki lehetne lőni egy jó darabig :)

Shyr Kahn 2008.04.04. 16:22:30

Szerintem nem volt köpőcsésze a vakkóstolón és a végén már olyan részegek voltak a "szakemberek", hogy összekeverték az eredményeket, vagy a Decanter cikk írója volt a részeg és kavarta össze a pontokat... végeredményben mindegy.

megjegyzés 2008.04.04. 16:41:48

az említett lapról rosszabb véleménnyel csak az említett lap honi kiadványáról. valószínűleg ( feltéve, nem állítva ) mindegyikük megy a vélt érdekek szaga után, eléggé elvtelenül. de : volt szerencsém mostanában megkóstolni az említett Tignanello tételt. nem volt rossz, de az izgalom hiányzott belőle. főleg rontotta a képet ( és lehet, hogy a cikkben említett kóstolón is ez történhetett ), ha valami markánsabbat kóstoltam előtte. ez speciel a Guado al Tasso volt, melyhez viszonyítva a Tignanello egy korrekt, de nem nagy számnak tűnt. ezt csak az összkép kedvéért jegyeztem meg...

dagadtos 2008.04.04. 16:53:17

Mi is kóstoltuk, egyet is értek (szerintem a többiek is, együtt volt), szerintem egy nagyon finomra hangolt komplex bor, ami talán koncentrációban, intenzitásban nem nyújt eleget, nálam így is kérdés nélkül megvan 90 pont, inkább 91-92. Ami nem 13,4 átszámítva, közel sem, 20-as skálán.
Tény, hogy azt egyből lehet tudni, hogy nem fog nyerni egy vakkóstolón, nem elég intenzív hozzá. de akkor nem kéne úgy tenni, mintha a soktételes vakkóstolás valami baromi objektív dolog lenne.
Egyébként, ronthatja a képet nálam. Magamnak megbocsátom. Azoknak, akik folyamatosan előadásokat tartanak egy kortyok alapján, és megmondják, mi a helyzet, azoknak ne rontson a képen. Profik. Ők hirdetik, hogy lehet ezt objektíven, csak profinak kell lenni.

megjegyzés 2008.04.04. 19:01:00

dagadtos, igazad van. mi azt mondunk a pénzünkért, amit akarunk, a magukat " szakembernek " tartó véleményformálók pedig tarthatnák magukat valamiféle szakmai etikához ( pl. ha " objektív vakkóstolót " tartanak 10 tételből, ne legyen ott csak 3 tétel borásza { akiknek aztán fantasztikusan szerepel a boruk } , cumbejspíl a legutóbbi kiadásában tűnt ez fel nekem annak a bizonyos honi lapnak... ).

VPR 2008.04.05. 15:35:21

Csak azt utálom, hogy amikor végül rászánok egy nagyobb összeget, hogy most aztán iszom egy állat olasz bort, akkor az ilyen értékelések alapján gőzöm sincs, hogy mit válasszak. Mindattól függetlenül, hogy valószínűleg a cikk(ek)ben említett összes bor jó.
A múltkor majdnem megrendeltem egy évre a Decanter magyar kiadását, de aztán úgy döntöttem hogy egyenlőre elég, ha a MA-t olvasom:-) Ezek szerint jó döntés volt...

megjegyzés 2008.04.05. 16:50:57

VPR, nagyon...
( azt a pénzt inkább költsd olyan borra, ami szimpatikus )

Grange 2008.04.05. 17:42:41

továbbra is 3 féle bor létezik:

-ami izlik
-ami nem izlik
-és ami ingyen van.

De azért lehetséges hogy nemcsak akkor kellene az emlitett magazinokat, "borszakértőket", és a cikkek alapjait adó hireket kommentálni amikor valakit "fikázni" kell,lehet vagy negativ szenzációknak alá adni a lovat hanem obiektiven meghagyni mindnekit a szabad vélemény nyilvánitásban, és TAPASZTALATAI alapján megszólaltatni.

Hozzátenném Hofi bácsi mondatát is:

...akinek nem inge ne vegye magára...de akinek inge az jo melegen öltötzködjön föl.."

Weér Yvo · http://borboy.blog.hu 2008.04.06. 21:57:32

A Decanter és a MW-ok védelmében szólnék – most már a lépcsőházból. A borkritikereket az olyan művészettörténészekhez vagy irodalomkritikusokhoz tudnám hasonlítani, akik csak kortárs képzőművészettel vagy irodalommal foglalkoznak, sőt a borkritikusok dolga nehezebb, hiszen még az ókortól napjainkig ívelő irodalmi/képzőművészeti kánonhoz hasonló sem áll rendelkezésükre: tapogatnak a sötétben, ki jobb, ki rosszabb érzékkel, de mindenképpen a tudásukat saját ízlésükkel kombinálva mondanak ítéletet (és az utóbbi valószínűleg nagyobb súllyal esik a latba) – hangsúlyozom: kortárs alkotásokról ítélkeznek, melyek egy része hagyományőrző, más része újító, meg vannak jól álcázott szélhámosok is szép számmal. Hallottam egy történetet: egy nemzetközi borversenyen a bizottság elnöke, egy valódi MW, feldicsért egy meglehetősen illós pinot noirt, és ez ügyben vitába is keveredett a bizottság tagjaival. _De_: Tudta, hogy illós. Az már az egyéni ízlésrendszeréből ered, hogy szerinte ahhoz a borstílushoz illett az illósság. Ezeknek az embereknek a felkészültsége azonban kétségbevonhatatlan. Érdemes átfutni a Borbarát egy régebbi interjúját Michael Broadbenttel (www.borbarat.com/showarticle.ind?isFlashCompliant=true&session_id=syZDGihblfBDsWlgycwuyhYK&flashVersion=9), aki a brit Decanter rendszeres szerzője. A rövidke interjúból is képet kaphatunk arról, hogy mi adja a Decanter szakíróinak a rangját.

Ugyanakkor persze azt is tudjuk, hogy ezek a mesterszájak nem feltétlenül függetlenek, kereskedő cégek, borászatok stb. szakértőiként dolgoznak, vannak liblingjeik, akiket valamiért jobban kedvelnek, ráadásul olyan borokat favorizálnak, amik másnak, más konstellációban nem nyerték el a tetszését.

Nekem ebből az következik, hogy magamat a mindenséggel, bort meg a saját számmal... Még ha ez kockázatosabbnak is tűnik.