Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Bor szerdára

Roux Pere & Fils Pouilly-Fuissé 2004

2008.06.24. 08:15 - Weér Yvo

Matematikailag talán problémás, de tegyük fel, hogy szerda a hét, legalábbis a munkahét közepe (vö. mittwoch), tehát ünnepeljünk – borral. Bár bort minden nap minden ételhez, de a szerda különleges, tehát különleges, szívünknek kedves bor illik hozzá. És ha megvan, igyuk az első poharat arra, hogy túléltük a hétfőt és a keddet, aztán gyorsan töltsük ki a másodikat, amiből erőt merítünk az előttünk álló két munkás hétköznap elviseléséhez. A bakelitjeink közül esetleg kiválasztjuk hozzá Ellington Solitude-ját Thelonious Monk dinamikus vagy Billie Holiday sercegő előadásában, esetleg rácsodálkozhatunk Szabó Gábor grimaszolós-beleélős játékára, miközben minden kortyát élvezzük a Burgundia déli részéről, Mâcon környékéről származó Pouilly-Fuissének, ennek a nem világfajta chardonnay-nak.

Egyes burgundiaiak úgy vélekednek – nem sokkal beszéltem személyesen, de ők ketten egybehangzóan állították –, hogy vörösbort, jót, szinte bárki tud készíteni, de fehéret... Na, az művészet! Divatok jöhetnek-mehetnek, a burgundiai chardonnay azért csak burgundiai chardonnay marad, és ha jó, bizton nincs párja. Ott ugyanis nem világfajta, így hívják az ottani furmintot meg ezerjót; és akárhogy csűrjük-csavarjuk, ez mégiscsak jelenthet valamit. Meglehet, a chardonnay mindenhol jól érezheti magát, de az is lehet, hogy a furmintról ez csak azért nem derült még ki, mert jószerivel csak Tokaj-Hegyalján ismerik.

A Sâone folyó partjánál álló Mâcont mintegy 5400 hektár szőlő övezi; ez az ún. Mâconnais régió, melynek csupán töredéke, bár a legrégebbi, a Pouilly-Fuissé AOC (1936), ahol 43.600 hl bor terem évente, amit chardonnay-ból készítenek, és elneveznek Pouilly-Fuissének. Ez Bourgogne legdélibb területe. Jelen esetben a konkrét helyszín Saint-Aubin, ami képről festői, de úgy könnyű is annak lenni: sem tehénszar, sem kutyavonyítás, sem kandúrok vernyákolása.

A Roux Pere & Fils Pouilly-Fuisséje fajtajelleges (már ha ez egy chardonnay-nál jelent valamit), telt, kezdetben kis fülledtséggel, de a levegő hamarosan mindent elrendez. Színe szalmasárga, de már aranyba hajlik, mozgása lassú, glicerines. Az illatok izgalmasak, mégis remekül összeértek; lehetne szálazni (rengeteg érett gyümölcs, trópusi meg citrusféle, narancs, sárgadinnye; de ugyanúgy van virág, vajasság, csipetnyi olíva és pikáns gyantásság), de fölösleges. Szájban teltség: sav-test tanítanivaló egyensúlya, kerek, de még négy év után is friss savak – ugyanakkor tudjuk-érezzük: bort és nem gyümölcslét iszunk! A fa nem él külön életet, beépül a feszes szerkezetbe. Elegáns, megfelelően testes és gerinces, ugyanakkor kecses. Alkohol, extrakt, sav éppen annyi, amennyi kell, nem pártos bor, nincs elhajlás sem jobbra, sem balra. Tengeri köves, kagylóhéjas sósság-ásványosság, szájat kitöltő gazdagság, hosszúság. Szép is, jó is, sőt nagyon jó – csak talán kicsit unalmas, jót tenne neki néminemű szertelenség, bár akkor talán nem is szerdai bor lenne. Már leszálló ágban van – a csipetnyi sherrys jellege is innen eredhet –, egy éve még biztosan gazdagabb volt, de két év múlva is élvezhető lesz. A legjobb száraz furmintokat idézi teltségével, érett gazdagságával. A 7 pontot megugorja; a léc rezeg ugyan, de nem esik le.

Címkék: kóstolás fehér chardonnay hétpontos bourgogne burgundia pouilly fuissé roux pere et fils

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr33526435

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

oddbinsa 2008.06.25. 11:44:06

Sehol egy hozzászólás. Ez jelzi, hogy a hazai borissza nem jut hozzá, nem érdekli vagy nem tudja megfizetni a külhoni anyagot. Mindebből pedig azt a következtetést vonom le, hogy aztán azt gondolja, hogy a magyar bornál nincs is jobb, pedig van! Burgundiában bizony van (meg máshol is)jó és persze mindjárt azt is hozzá teszem, hogy igen Tokaj és nagy száraz borai természetesen vetekszenek Burgundia leveivel. Egyébként pedig Pouilly-Fuisse kissé újvilágias (itt: kaliforniaias), amennyiben általános jellemzőt akarunk ráhúzni, azaz hangsúlyosan fásabb vajasbb, mint északi testvérei. Van aki szereti, van aki nem.

szulfit 2008.06.25. 15:06:39

Én voltam már az öreg Roux pincéjében: az 1 milliós palackszámhoz képest döbbenetesen szerény körülmények között dolgoznak. A 2 euros tájbortól a 40 euros premier cru-ig volt ott minden, iszonyatosan széles a szortiment. Kell hozzá némi helyismeret és utánaolvasás, hogy az ember eligazodjon a helységnevek, kategóriák és az évjáratok útvesztőjében. Mennyivel egyszerűbb egy szemelt rizlinget rendelni :)

Sárfehér 2008.06.25. 15:36:17

Kedves Oddbinsa, igazad van, tényleg több külföldi bort kéne inni. Csak én sem igazodom el köztük. Csak olyanokat iszom, amiket külhoni ismerőseim révén ismertem meg.

Azt látom viszont, hogy minden bortermelő ország pogára erősen lokálpatrióta, hogy azt ne mondjam, "bornacionalista". Nagyon-nagyon nehéz beléjük diktálni csak kóstoló céljából egy kis magyar bort (aztán utána meg vannak győzve). Miért várunk el mást a magunk borisszáitól?

Egyébként ez a borlokálpatriotizmus országon belül is működik. Rheingaui német ismerősöm szinte személyes sértésnek vette, amikor megemlítettem a pfalzi borokat (aztán persze előhúzott egy kitűnő rheingaui spätlesét). Amikor azt mondtam, hogy osztrák zöldveltelíni, hát olyan grimaszt vágott, hogy hihetetlen.

Mellék: Hiányollak az adriai görbe csónakról. :)))

dummyname · http://budapestdailyreview.com/wineguide 2008.06.26. 00:08:59

Korlátoltak mindenhol vannak, de általánosítani nem kellene.
Ami a magyar borok értékét és helyét illeti: a tömegek fejében elég nagy zavar van, itt is jól leképződik a társadalom, borkultúránk fejlettsége valahol a homárfogyasztási és a szarvasgombafogyasztási kultúránk között van, vagy afölött picivel. De szerintem a szakma (termelők) jelentős része már sejt valamit.

Octopus 2008.06.26. 09:43:59

Tényleg nem elég ismertek itthon a külföldi borok, bár ez lassan talán változik. Azt nem hiszem, hogy ne tudnák megfizetni, minden árkategóriában elérhetőek, és ár/értékben gyakran jobbak is, vörösben mindenképp. A kinálat viszont nem túl nagy itthon, talán az olaszokat leszámitva.
Azért a Poully-Fuisse valszeg nem az első bor lesz, ami bárkinek is beugrik, ha külföldi borokról faggatják :)

Sárfehér 2008.06.26. 09:52:26

Én nem mondanám ezt korlátoltságnak, inkább emberi természetnek. Az ételeknél is természetes, hogy elsősorban rakottkrumplit, pörköltet, palacsintát, stb. eszünk, de néha elmegyünk, és élvezzük az olasz, kínai, indiai konyha remekeit. Bornál is miért kéne máshogy lenni: isszuk a magunkét, és persze alkalmankén megkóstoljuk a külhonit is. Más a helyzet nyilván azokban az országokban, amelyek hagyományosan isznak bort, de nem termelnek, Nagy-Britannia vagy Hollandia. Persze, itt is kialakulnak szokások, és ragaszkodnak a portóijukhoz pl.

dummyname · http://budapestdailyreview.com/wineguide 2008.06.26. 17:59:42

Az ország mai handicapjéről az érintettek jelentős része nem tehet. De sokat segítene ha az átlagosnál nyitottabbak lennénk amik nem vagyunk, és szomorú hogy 18 év után sem vettük még észre ennek jelentőségét. Tömegek azért nem utaznak külföldre (vagy azt nem tudatos fogyasztóként teszik) mert nyelvi nehézségeik vannak, ugyanezt látom a külföldi borokkal kapcsolatban is: tudatlanságunkban zavarban vagyunk tőle, a magyar nyelvű forrás pedig kevés. Épp ezért üdvözlendő az alkeszek próbálkozása, bár kíváncsi lennék ennek a postnak a látogatottságára. Nyilván aki megteheti, az elsősorban nem itt tájékozódik bár a bemutatott borok itthoni elérhetősége kétségtelenül releváns.
Kaja analógiádra válasz példa: elég idétlen hogy a Magyarországon vadon bőségesen termő rucolát 2 éve még Olaszországból importáltunk júniusban is, aranyárban. Marad tehát a perkelt.
Szerintem a magyar borászatnak összességében jót tenne ha több külföldi bort fogyasztana a polgár és persze jó lenne ha azt tudatosabban tehetné.