Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Csak még egy bort

Vendégségben Kaló Imrénél

2008.07.14. 06:53 - vörös és fehér

Ötre volt megbeszélve Kaló Imrével a borkóstolás szomolyai pincéjében. Kicsit korábban értünk oda palack szerzőtársammal egyetemben, de bentről beszédet hallottunk, így bátran bekopogtunk. Imre kinyitotta az ajtót, mi pedig szembetaláltuk magunkat kb. 40 erdésszel, akik jövetelünk örömére köszöntő nótába fogtak. Nem ekkor esett le utoljára az állunk aznap este.

Kaló Imre a rejtőzködő borászok között kap helyet rendszeresen a 7*7 kiadványokban, pedig pincéje szinte állandóan nyitva áll az érdeklődők előtt, emellett borbemutatókra, különféle találkozókra jár, kóstoltatja borait. Amik, való igaz, kereskedelmi forgalomban nem kaphatók, és ez a közeljövőben sem fog megváltozni. Ennek legfőbb oka Kaló értékrendjében gyökerezik: számára a legfontosabb dolgok az életben a folytonosság, a nyomot hagyás vágya (s megannyi más, ennek a blognak a keretein túlmutató dolog). Ebbe a világlátásba a kereskedelmi szemlélet nem fér bele.

A borok értékelése, jellemzése egy közel tíz órás kóstoló után nem egyszerű feladat, jelen írásnak nem is célja bemutatni azt az ötven tételt, amit hol palackból, hol hordóból töltött Imre a poharunkba. Ami számomra revelációként hatott, hogy a Kaló boroknál éreztem eddig a leginkább azt: a bor képes a borász személyiségét átvenni. Ennyi nem konvencionális, nyakas, brutális, robusztus bort még sehol nem kóstoltam. A fajtajelleget sokszor teljesen felülírja a vincellér, ehhez legtöbbször a túlérést hívja segítségül, de a héjon áztatás, esetleg más héján való áztatás is szerepet kaphat. Sőt, kaptunk olyan merlot is, ami 2004-től hordóban pihent, de Imre nem volt vele megelégedve, ezért 2006-ban a frissen kipréselt syrah cefréjén áztatta azt egy ideig.

A kóstolt borok közül a legmegdöbbentőbb az a tétel volt, amit kitöltés után pár percig vizsgálhattunk, és a kérés felénk az volt: tippeljünk, mi ez. Sokat ízlelt szájak tanakodtak hosszasan (többek között debreceni borkereskedő, egri borász, OBB-tag vizslatta a tételt), majd a konszenzus az lett, hogy egy könnyed pinot noir-t kaptunk. Nem tévedtünk sokat: pinot gris, miszerint szürkebarát volt a delikvens; hosszas héjon áztatás után fehérboros jellegét teljesen elvesztette. Pár órával később egy évjárattal fiatalabb társát is megkaptuk - ismét nem sejtettük, hogy visszatértünk a fehérborok közé. (A kóstolóra amúgy is jellemző volt, hogy a fehér, vörös, édes sorrend folyamatosan felborult.)

Időről-időre olyan borok is kerültek a poharainkba, amik hagyományos módon készültek, közülük nálam a 2000-es, és 2002-es merlot-k vitték el a prímet. A 2002-es bikavér, 2000-es cabernet sauvignon, vagy az elmúlt évek syrah-i mind komoly borok voltak. Nehéz volt értelmezni a 17-es alkohollal bíró 2006-os pinot noir-t, az biztos, hogy a kifinomultságot nem ezen a boron kell tanítani, a robusztusságot viszont akár rajta is érdemes. A hagyományos fehérek között remek 2007-es rizlingszilvánit, üde 2002-es chardonnayt is találtunk, de a 2000-es zenit is tetszetős volt. Ha épp olyan kedve volt vendéglátónknak, akkor akáchordóban iskolázott tételt löttyintett poharunkba – ilyen volt péládul a 2005-ös leányka. Olyan meglepő házasítás is került a poharunkba, mint chardonnay és zöldveltelini kettőse, vagy egy 2002-es tétel, amiben zöldveltelini, irsai és leányka is volt.

11 óra körül jelentette ki Imre először, hogy még 2-3 bort megkóstolunk, aztán fél kettő után áttért az egy bort még megmutatok mondatra. A kóstolás utolsó harmadát főleg főborok és aszúk jellemezték. Az olaszrizling főborokon és aszúkon (szinte minden évjáratban felüti fejét Szomolyán a botritisz) nem lepődtem meg, a zenitből szűrt aszún is csak kicsit, de hogy az emlékeimben festőszőlőként élt turánból mit tud kihozni a töppedés és nemes rothadás, azon már nagyon. A túlérett szemekből készült tételek egytől-egyig fűszeresek, koncentráltak, no meg nehezek voltak; nem kvaterkázó borok ezek. Sajnáltam volna, ha nem jutunk el a 2002-es turán aszúig: egyik legszebb, de mindenképp a legkülönlegesebb vörösboros élményem lett ez a bor. (Nem mintha 2003-as társáról mást írnék; mégis egymás után kóstolva a két tételt a 2002-es volt a komplexebb, harmonikusabb.) Talán az amarone-k között lehetne mellé párt találni, de az, hogy az egri borvidék szélén természetes körülmények között (nem pedig fürt-szárítással) kialakul ez a koncentráció - egy kalaplengetést megér. Ha nem áll fel a társaság ez után a záróbor után, ki tudja mik kerültek volna még elénk (búcsúzóul azért egy friss syrah-t még kaptunk poharunkba).

Kaló Imre nyomot akar hagyni, és folyamatosságot szeretne látni maga körül. Úgy gondolom, az előbbi sikerülni fog neki. Utóbbira is nagy esélye van, ugyanis amikor megkérdeztük a velünk együtt kóstoló kamasz lányát, hogy ő mi lesz, ha felnő, némileg meglepődve nézett ránk mielőtt válaszolt: hát borász.

Címkék: helyszíni szemle kaló szomolya

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr26566680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Türkménbasi 2008.07.14. 13:32:43

Ez király. Mindig is szerettem a szent őrülteket, pláne ha még zsenik is! :-)

Benikuty 2008.07.14. 16:17:01

...és még az aláírása is olvasható!:)

borbatár 2008.07.14. 16:44:08

Kedves V és F!

Nagyon örülök, hogy végülis meggondoltad magad és írtál erről a látogatásról. Imre igazán megérdemli, hogy megkapja a nyilvánosságnak ezt a formáját is. Az amit ő csinál szerintem igazi hungarikum. De az igazi döbbenet az, hogy másnap reggel 9-kor frissen és fitten már elkezdte a főzést a következő látogató csapatnak.
Ja, és a fantasztikus borok mellé mindig kerül egy kis fantasztikus Kaló féle étel is. A kettő együtt tökéletes élményt nyújt a borkóstolók egyre szélésedő táborának.
Mégegyszer köszönöm Neked, Imre nevében is.

Persze 2008.07.14. 19:18:11

Eszembe jutott a legutóbbi borkápolnás estém:-) Jóég tudja a 10. bor "megmutatása" után, hogy hogy keveredtem haza:-)

dummyname · http://budapestdailyreview.com/wineguide 2008.07.14. 20:20:47

Engem a 2001-es ('3-as??) rozéja (idén kóstolva!) konkrétan a rozéról vélt ismereteim újragondolására késztettek. De a Leánykája sem hétköznapi.

hegyaljai 2008.07.14. 21:12:54

Kedves dummyname!
A rozé amit én kóstoltam 2003-as volt, és ha csak azt az egyet kóstoltam volna, akkor valószínüleg azt mondtam volna, hogy nem ízlik, nem jó stb. Mivel kóstoltam a többit is, rájöttem, hogy nem a borkóstolást kell újratanulnom, hanem a bor, mint az emberi alkotás iránti alázatommal van a baj. A 2007-es rizlingszilváni a legjobb példa arra milyen csodákra képes a terméskorlátozás. A Leánykáknál az eddig csak a Káli medencéből és Tokajból ismert mineralitás volt a lenyűgöző. A Kékfrankos gyümölcsössége vetekedett a máshol kóstolható Merlot borokkal. És végül az a kis huncutság a Pinot noirra emlékeztető Pinot gris esetében. Szó sem volt semmi trükkről a bemutatási sorrenddel, vagy a bevezetéssel. Egyszerűen az illatban levő csersavhiányt feledtette a szín és a zamatgadagság. Ha a klasszikus "illat alapján, bekötött szemmel állapítsuk meg, hogy melyik a fehér és melyik a vörösbor" tipusú próba alá vetettük volna nem tévedtünk volna.
A vörös és fehér által leírtakat mindenben igazolom este nyolcig, beleértve a vacsorát is, de sajnos nekem akkor indult a vonatom.....
Most már tudom, hogy a következő napi családi programot bevállalnom hiba volt. Aki bebocsátást nyer a szentélybe, az várja ki a szertartás végét.

Fűrészpor 2008.07.14. 21:46:05

Jó a cikk. Próbáltam utánanézni, de nem nagyon lehet direktbe találni semmit KI-ről a neten, leszámítva a cikkeket meg teszteket. Ráadásul a www.kaloimre.hu domain még nincs beregisztrálva. Szóljatok a mágusnak, hogy tegye meg, márha szeretné, hogy azok is megtalálják akiknek eddig még nem volt lehetőségük...

dummyname · http://budapestdailyreview.com/wineguide 2008.07.14. 22:21:33

K. hegyaljai,

A prímszámokkal mindig bajban vagyok :) És nekem nem volt szerencsém végigkóstolni a szortimentet sem. Én egyszerűen csak érdekesnek és jónak tartom a két általam kóstolt bort, a rozéban az tetszett hogy sem az általam eddig kóstolt provence-i, sem a magyar vagy más rozékhoz nem volt hasonlítható a színétől az ízvilágig semmi. De örülök hogy neked ekkora (ájtatos :)) élményt nyújtott az esemény.

kádkongató 2008.07.15. 05:01:53

most akkor be lehet hozzá jelentkezni, és fogad vendéget vagy elküld?
Azt hallottam, hogy ismeretlenként nem túl sok értelme van bejelentkezni..

borbatár 2008.07.16. 10:39:29

Kedves Hegyaljai!

Bizony mondom Neked ismételd meg a látogatásodat, mert tényleg lemaradtál a legjaváról. Szerintem nem fogod megbánni!

Kedves Fűrészpor!

Kaló Imre soha nem fog honlapot készíteni, ez nem fér be az ő, világról alkotott egyéni filozófiájába.
Tudnod kell azt is, hogy a róla írt cikkeket sem mindig olvassa el, mert ő csak bort akar készíteni, magának és a barátainak, mert szerinte: "A bor a szeretet, a barátság, a megbecsülés itala"

Kedves Kádkongató!

Neked meg csak azt tudom ajánlani, hogy a kitartás gyümölcse, mégpedig édes gyümölcse a Kaló Imre meglátogatása. Próbálkozzál és sikerrel fogsz járni, ha mégsem keressél meg.

Fűrészpor 2008.07.16. 14:41:01

Kedves Borbatár!
Értem én a filot. Én jelezni szerettem volna, hogy szerintem fontos lenne egy honlap is. Hamár fesztiválokra jár, meg magazinokban szerepel mint pl. Decanterben a borászbemutató oldalon. Ezekért is komolyan tejelni kell tudomásom szerint. De javíts ki ha tévednék. Egy jó honlappal ugyanúgy tud kommunikálni mint az előző eszközökkel, ráadásul mégcsak nem is kerül többe. Viszont aki nem jut el a fesztiválra, vagy nem botlik bele a decanter hasábjaiba esetleg az is megtudhat róla valamit. De ne értsd félre nem vagyok webdesigner:)

borbatár 2008.07.16. 17:10:35

Kedves Fűrészpor!
Én is értem, a Te gondolatodat, csak nem mindenki érti a Kalóét, mert "A bor a szeretet, BARÁTSÁG és megbecsülés itala". Imre a borait saját és BARÁTAI gyönyörűségére készíti. A kölönböző rendezvéyeket pedig nem azért jelenik meg, mert a borait akarja bemutatni, széles körben ismertté tenni, hanem, mert valamelyik barátja megkérte, hogy látogassa meg, és ha már elmegy, akkor borokat is visz magával. AZt kell megérteni, ami szerintem sem egyszerű a mai világban, hogy nem magát akarja reklámozni, hanem a Kárpát medence, a mi hazánk képességeit akarja bemutatni a borain keresztül. Ez egy misszió, amire ez az Ember az életét tette fel.

ezerjoe 2008.07.16. 21:11:08

Ez a cikk már nagyon hiányzott!!! Imre egy páratlan Ember és Borász, egy igazi minta bárki számára az igaz értékekből!

oddbinsa 2008.07.17. 22:00:23

De jó! Egyszer volt szerencsém Kaló Imréhez. Istennek hála, hogy vannak szent őrültjeink Szepsy, Györgykovács, Kaló...

kcu 2008.07.21. 14:42:22

Nekem most hétvégén volt szerencsém ellátogatni hozzá, és valóban meghatározó bor-élmény. Aki teheti, mindenképp menjen el.