Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

A magyar fajta

Mi van, ha a piramisnak alja és közepe nincs?

2008.09.24. 05:34 - Albert gazda

A magyar ember olyan, hogy meg akarja mutatni az úgynevezett világnak. A magyar embernek Nobel-díjas író kell, Puskás Öcsi tucatjával, szupersztár a popzenében, hetedhét országra szóló piros konyha. A magyar ember szeretné azt is, ha közel és távol mindenki megtudná, sőt elismerné, a magyar bornál jobb nincsen, és kész. Abba ne menjünk bele, hogy de van – elemezzük inkább azt, hogyan lehetne helytállni mégis.

A tényleg világhírű borországok mindegyikének van saját szőlőfajtája. A franciák dolga a legkönnyebb, nekik nemcsak egy van, hanem sok. Amit világfajtának nevezünk, az Franciaországban mind autentikus, és kiemelkedő minőségre képes. Hogy csak a legfontosabbakat említsük, a chardonnay és a pinot noir Burgundiáé, a cabernet sauvignon és a merlot Bordeaux-é, a sauvignon blanc Sancerre-é és Pouillyé.

A többiek is mind megtalálták maguknak azt az egyet-kettőt, amit identitásképző erőként meg kellett. Az olaszok felépítették a nebbiolót Piemontban, a sangiovesét Toszkánában. A spanyoloké a tempranillo. A németeké a rizling. Az osztrákoké a veltelini. Az ausztráloknak ott van a shiraz, az új-zélandiaknak a sauvignon blanc, a dél-afrikaiaknak a pinotage. A kaliforniaiaké a zinfandel, az argentinoké a malbec, a chileieké a carmenere.

Szeretjük azt hinni, nemhogy tudunk annyit, mint ezek – főképp az utóbb említettek –, hanem sokkal többre vagyunk hivatottak. Ismert fajtánk még sincs. Borfajtánk még csak-csak: ahogy a portugáloknak a portói, nekünk a tokaji. Csakhogy míg a portóit mindenütt isszák, a tokaji újramegismertetésében még az út elején járunk. Ráadásul a touriga nacionalról is többen hallottak, mint a kadarkáról.

Kell egy szőlő, amelyre Japántól Franciaországon és az Egyesült Államokon át Ausztráliáig azt mondanák, aha, ez magyar. A tokaji édes a legfontosabb, a piramis teteje, de ha a piramisnak alja és közepe nincs, nem látszik belőle semmi. Azt hiába várjuk, hogy hirtelen tömegek kezdenek el nemes édes borokat vedelni, aszút isteníteni. Nincs belőle annyi, sokba kerül, képtelenség mindennap az asztalra tenni. Más is kell.

A borrendszerváltás hajnalán szinte mindenki a világfajták magyarosításán keresztül képzelte el a jövőt. Villányban, Szekszárdban, Egerben a cabernet-ket és a merlot-t telepítették, utána a pinot noir következett, most a shiraz van soron. Fehérben ugyanez volt a chardonnay-val, utána a sauvignon blanc-nal. Alig néhány éve kezdenek ráébredni többen, hogy az úgynevezett világ nem arra kíváncsi, amit megkaphat bárhol. Olyasmire vágyik, ami csak itt van, pár száz kilométerrel arrébb már nincsen.

Ha a messze hangzó szavú amerikai és nyugat-európai tekintélyeket cabernet-vel akarjuk boldogítani, átütő sikerre ne számítsunk. (Mellékszál: ettől még a magyar fogyasztót igenis érdekelheti a magyar cabernet és a chardonnay. Engem például nagyon is érdekel. Abban sem vagyok biztos, hogy nem a magyaroknak kell-e meginniuk a magyar bort, oszt jó napot. De nem biztos, hogy ez sokat számít, úgyhogy zárójel bezárva.)

Ahogy a fenti felsorolásból kitűnhetett, világfajta is lehet nemzeti fajta. Az argentinok a malbecet, az ausztrálok a syrah-t, az új-zélandiak a sauvignon blanc-t tették magukévá okosan. Kár, hogy kiemelkedő képességű fajta nem maradt szabadon.

Magyarország a szőlőtermesztés északi határán helyezkedik el. Magyarország fehérország. Ostobaság lenne a kékszőlők kiirtása mellett kardoskodni, nagyon is találhat új hazát a cabernet franc Villányban, a merlot Szekszárdon, a pinot noir Egerben, a kékfrankos Sopronban. Mindegyikből lehet local hero. De magyar fajta nem.

A magyar fajtának fehér szőlőnek kell lennie. De ha fehér, melyik legyen az a fehér?

Ha nagyobbat markolok, az alábbi gondolatmenethez mindig visszatérek: a magyar borászat a 90-es évek elején vörösborcentrikus volt. Nem is annyira a világtrendnek, mint a tehetséges és ügyes villányiaknak köszönhetően. Egy évtizeddel hamarabb készültek el a vörös referenciaborok, mint a fehérek. Azóta felébredt Tokaj – és perspektivikusnak tűnik –, és más borvidékeken is igyekeznek a legjobb fehéresek.

Annyira, hogy ma már némely borrajongók nem átallanak olyat kinyilatkoztatni, hogy a fehéresek fényévekkel a vörösösök előtt járnak.

Ez hülyeség. A fehéresek mindenütt az útkeresésnél tartanak. Beleértve Tokajt, Badacsonyt, a Somlót, Egert, mindent. A vörösösök ezeken a szakaszon rég túl vannak.

Lehet, hogy az út, amelyet választottak – a minél koncentráltabb, minél sűrűbb, minél amerikaibb borok készítése –, az egyediség könyörtelenül kirekesztő hívei számára nem szimpatikus, de hozza a sikert, az ismertséget, a pénzt. A presztízst is.

Másfelől: húsz év eltelt, tudjuk, mire képes Magyarországon a cabernet és a merlot, a pinot noir és a kékfrankos. Fehérben erről még csak ábrándozunk. Igazából csak kísérleteket, próbálkozásokat nyugtázhatunk, eredményeket nem. Ígéretek vannak, bizonyítékok nincsenek.

Szepsy István a Királyudvarban elkészítette a 2000-es Úrágya furmintot. Reveláció volt, kétségtelen. De azt a minőséget azóta sem sikerült megismételnie, felülmúlnia sem neki, sem másnak. A 2002-es meg sem közelítette elődje kvalitásait, a 2003-as Szenttamás szép volt, de más karakterű – biztosan nem pusztán a dűlő miatt –, a 2005-ösök nem sikerültek. 2006 óta megyünk ismét felfelé.

Az elmúlt években mindenki megcsinálta a nagynak szánt furmintját Tokajban. Voltak közöttük nagyon szépek, Homonna Attila Határijától Bodó Judit Telekijén, a Béres Lőcséjén és a Tokaj Nobilis Barakonyiján át Demeter Zoltán Bodájáig. A felsorolást hosszan folytathatnánk. Egyelőre még sincs válasz arra, hogyan lesz egyensúly és harmónia a teljes érettségből adódó magas alkoholfokokból. A mineralitás, a karakter, a súly, a tekintély megvan. De aki finom savakat és zamatokat is szeretne, plusz eleganciát is keres, nem biztos, hogy a furmintban találja meg. Pontosabban nem biztos, hogy a Burgundiát reprodukálni próbáló, almasavbontott, szélesen hömpölygő furmintban.

Mondom, hogy később derül ki, milyen ez a fajta.

Azt még kevésbé tudjuk, milyen a hárslevelű. A tokajiak szárazban eddig nem sokat láttak benne. Talán Demeter Zoltán Szerelmije mutatkozott a legszebbnek, Gergely Vincéé is jó ízű volt 2006-ban, a Nobilis is letett az asztalra valamit. Somlón több a tapasztalat – de nem elegendő –, különösen Fekete Béla és Györgykovács Imre munkásságának köszönhetően. Na meg Takács Lajosnak, aki a 2005-ös évjáratban alkotott nagyot, igaz, maradékcukorral. Az egy évvel későbbi száraz elsuhant a magasra került léc alatt.

A hárslevelű zamatosabb, ízletesebb, mint a furmint, de belőle sem gyakran kóstolhatni olyat, amely tele lenne élettel.

Különben is: ahogy a furmint, a hárslevelű is csak egy-két borvidéken van jelen. Viszonylag kis területen termesztik, egyikből és másikból sem lesz annyi, hogy elárasszuk vele a kontinenseket. Innen nézvést a kéknyelűről, juhfarkról, csomorikáról, gohérról beszélni sincs mit. Fűszernek valók ezek. Értés félre ne essék: örülök, hogy vannak, hogy egyre több van belőlük. De más pályán játszanak.

Mi marad tehát?

Az, ami már ötven meg száz éve is itt volt. Amiből több terem, mint bármi másból. Amiről megint csak nem sokat tudunk, de annyit igen, hogy az apáink, a nagyapáink, a dédapáink – és így tovább, és így tovább – szívesen itták.

Az olaszrizling.

Sokan sokféle bort szűrtek már belőle – ha igazán nagyot nem is. Praxisomban 7 pontosnál különb még nem fordult elő, de biztos vagyok benne, igazán nagy is lehetne belőle. Elszántan kell iparkodni.

Az olaszrizlingnek felismerhető a karaktere, ha jól beérik, zamatosan szépek a savai, elegáns, okos bort ad. Ráadásul ugyanúgy mindenféle-fajta készíthető belőle, mint mondjuk a chardonnay-ból. A könnyed fröccsbortól az izgalmas-lendületesen át a súlyos szélesig.

Az olaszrizlingnek nincs presztízse Magyarországon. Meg kell teremteni, vissza kell hozni. Az olaszrizlinget fel kell emelni. Észbe kell kapni, ki kell jelölni az utat, el kell rajta indulni. Majdnem azt mondtam, mielőtt késő lenne. De nem mondom, mert soha nem késő. Olaszrizlingből van annyi, hogy csináljunk belőle sok-sok finom bort. Itassuk meg vele az úgynevezett világot. Az úgynevezett világ is jól jár – és mi is.

(ez a szöveg az imént megjelent A 100 legjobb magyar bor című kiadványban, úgyhogy ez itt nem más, mint utánközlés)

Címkék: esszéjellegű

59 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr95675856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2008.09.24. 06:07:20

Kedves Albert gazda,

a szőlő és a bor nem követi a politikai határokat. Az egyes szőlőfajták nem országhoz köthetőek és aki mégis így próbál tenni az zsákutcába jut.

Borvidékek vannak amik egy-egy fajtával összenőttek akár lassan akkár egy frappáns döntés következményeként.

Magyarország kicsi ország, bortermő területünk alig van 80ezer hektár, ezen osztozik 22 borvidék... nagynak egyik sem mondható.

Mindehol megvan az a szőlőcsalád ami ott jól érzi magát és jó bort ad. A Somlón ez a hárslevelű-furmint-juhfark-olaszrizling-tramini ötösfogat. Régen ez a fogat nagyobb volt, de akkor a világ is más volt. Persze azért vannak más fajták manapság is és ki erre ki arra teszi le a voksát :)

Én személy szerint továbbra is abban hiszek, hogy nincs olyan, hogy magyar fajta és nincs olyan, hogy magyar karakter. Fajtagazdagság van, diverzitás van, sokszínűség és vibrálóan izgalmas termőhelyek vannak.

Ököl 2008.09.24. 08:27:32

Jól olvasom,
fehér Magyarországot?
:)

világutazó 2008.09.24. 08:48:28

Arany Sárfehér szőlő csak Magyarországon terem, eredet védett, a bor karakteres könnyen azonosítható. Kell ennél jobb??

lózung 2008.09.24. 09:01:55

Az idősebb gazdák ma is csak azt mondják: a BOR az Olaszrizling! Természetesen Ők is ismerik a világfajtákat, a helyi sajátosságokat!
De az én véleményem is csak ez.

Gerzson913 2008.09.24. 09:03:04

Olaszrizling? Én szeretem, de hogy magyarázod meg egy külföldinek, hogy az magyar? Ezen az sem változtat, ha nem fordítod le.
Cserszegi fűszeres, irsai olivér? Alapvetően könnyeg borok, de finomak, máshol nem is nagyon találkoztam még velük.
Vörösből bikavér és kadarka. És bizony az előbbit nagyon sok külföldi ismeri és Mo-val azonosítja. Igaz, hogy nem fajta, de ez is valami (és persze finom...:))).

phoenix102 2008.09.24. 09:11:45

Hát hogy nem látszik a piramis teteje, az kicsit nevetséges. Európa több országában dolgoztam hosszú ideig, sok emberrel kapcsolatba kerültem, és mindenhol szorgosan látogattam a borkereskedéseket. Most mit gondoljak a cikk valóságtartalmáról, ha a londoni reptéren a Harold's-ban (ami ugye nem kicsi)az italosztály felét a tokaji borok évjárat és puttony szerint sorbarakva foglalták el. Kb. 40 különböző!!! Egy olyan reptéren, ahol a fél világ megfordul. De nem voltam olyan német, portugál, svéd, osztrák, holland borszaküzletben., ahol ne lett volna legalább 5 különböző. Ja és az áráról: egy fele olyan minőségű hasonló jellegű desszertbor tőlünk nyugatabbra kéter annyiba kerül. Talán a tokaji árszinvonalát nem a tablettás francia chardonnay-vel kellene összehasonlítani. Egyre szilárdabb meggyőződésem, hogy az olyan sokszor emlegetett ár érték arány a magyar boroknál egyeltalán nem rossz.

dalton1 2008.09.24. 09:32:28

Na most Albert Gazda is pont arra hívta fel a figyelmet (az említett szőlőfajtákra ki nem térve) hogy hol van annyi Arany Sárfehér, Irsai, Cserszegi amivel versenybe lehetne szállni? Minden (magyar) fajtából lehet jó bort csinálni de a cikk nem ezt feszegette...

Van ahol az olaszrizlinget Hungarian Riesling néven ismerik...

Én is láttam külföldi italboltok magyar választékát. '96-os verpeléti félédesen keresztül a Bull's Blood-ig...szóval nem mindenütt állunk olyan jól mint a Heathrow-n.

Én élveztem a cikket, egyet is értek vele sok mindenben, valamint BZoltan szavaiban is van igazság. Különösen az tetszett hogy végre sem a cikkíró sem a kommentelők nem borúlátóan álltak hozzá a kérdéshez.

napoletano 2008.09.24. 09:36:50

Eredekes okfejtes, erosen tamadhato, ti. hogy "kell egy sajat szolonk, amire felrikolt a vilag: XX = magyar!!- de nem ertek vele egyet. A vegkovetkeztetessel sem. Szep kiserletek szulettek olaszrizlingbol (nekem pl. a Losonci Balint Urrateszije tetszett, de a Balaton-felvideken is szepek a Tamas, egyik-masik Figula, Villa Tolnay, es a somloiak is, no es Bussay doktore) - de komplexitast, potencialt tekintve egyelore nem ernek nyomaba sem furmintbol, sem harslevelubol szuletett boroknak. A cel (olaszrizling) erdekeben lesajnalni a tokajiak eddig szuletett furmintjait, lenyegeben azzal, hogy lesznek azok meg jobbak is... haaaat ez erosen necces.

phoenix102 - Harrod's nem Harold's - v. te nem ott jartal? En amugy voltam mar sok olyan europai borszakuzletben, Nemetorszagtol Daniaig, ahol nem volt egyetlen tokaji sem. Reptereken meg jo, ha Royal Tokaji van - es tobbnyire csak az van (Milanoban, Koppenhagaban pl. semmi). Az ar-ertek aranyban egyetertunk. Nem hiszem, hogy e forumon akarki is a "tablettas francia chardonnay"-val hasonlitotta volna ossze akar a tokaji szarazborokat is.
A magyar vorosborok u.n. ar-ertekaranya viszont csapnivaloan rossz. Egy Kopar, Primarius, Buttler shiraz Mo-n olyan 40-50 euro korul van - es ez csak atszamitas. A valodi oszehasonlitas az lenne,hogy mennyi ideig kell egy magyarnak ill. egy angolnak, netan dannak egy uveg ilyen borert dolgoznia? Es hogy u.ezert mit vehet otthon?
De: mindenki ugy araz, ahogy akar. Ha a vasarlo megveszi, vegye. A fenti mindossze jelzes, hogy exportra ezen magyar kultuszborokkal, ilyen arak mellett, egyelore nemigen van esely. Nemregen a Konyari Sessio szerepelt jol Brusszelben (aranyerem). Jo lenne tudni, hogy ezt kovette-e nagyobb kulfoldi rendeles? Velekedesem szerint nem - cafolatnak orulnek.

Jamesch 2008.09.24. 09:48:03

A jó ár-érték arány nyugaton pont hogy nem tesz jót a magyar boroknak. Ismerősöm ebből írt dolgozatot, szerinte ha vki nyugaton nem éppen sommelier, de azért ismeri a borokat, esetleg európai vidékeket nagyban hagyatkozik az ár által tükrözött minőségre, mivel ott ez a szokás. Ergo az "olcsó" magyar tokaji kevés vásárlóra talál.
Másrészt a tengerentúlon, már jóval kevésbé található meg. Mivel Kalifornia felé veszem az irányt hamarosan, utánaérdeklődtem, és ott nemigen lehet magyar bort találni boros boltokban se állítólag.

Alapvetően amúgy egyetértek a cikkel/posttal, sztem is kell "magyar bor", a BZoltan által támogatott diverzitás vibráló sokszínűség következménye hogy külföldön nem tudnak el- felismerni minket.
De nem tudom, hogy a rizling-e a jó választás, bár én is szeretem, de miután megiszod nem mondod, hogy ó ez biztos magyar rizling.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2008.09.24. 09:56:49

Hű, nem hittem volna a cikk közepén, hogy ez lesz a rezümé. Én gondolkozás nélkül a furmintot mondtam volna, szerintem az hihetetlenül izgalmas fajta, sok borvidéken őshonos.

Abban 102%-ig egyetértek a cikkíróval, hogy a rizling (csak így) megismerésében nagyon az út elején járunk.

Szerintem (bocsánat mindenkitől) nincs jó rizling Magyarországon, egy sem. Nem bántani akarok senkit, de szerintem azok a rizlingek, ahol a savharmóniát kell értékelni egyszerűen nem jó borok. Nem lehet az jó bor, amely fogyasztásra ÉS nyomtatott áramkör maratásra egyaránt alkalmas. (Egyébként a - legteljesebb tisztelet hangján - ugyanez a véleményem pl. a Szepsy száraz Furmintokról is.)

Ezzel annyit szeretnék mondani, hogy az ítészek is bajban vannak: nincs akkora merítés, hogy tényleg kiemelkedőt lehetne találni.

valuka · http://www.borkem.hu 2008.09.24. 10:03:27

A Tamás Olaszrizling, Szászi "Kabócás" Olaszrizlingje és Bussay doktor csörnyeföldi rizlingje szerintem eléggé megüti a kiemelkedő szintet.

panPeter 2008.09.24. 10:05:20

Albert gazda biztos nem járt Szekszárd-ON, ha le tudta írni azt, hogy Szekszárd-BAN... És ha már Szekszárd... A kadarkát arrafelé "hazai" fajtának tekintik...

lackó 2008.09.24. 10:29:38

A kadarkáról lehetne, ugye vitatkozni, de nem érdemes :)

Amúgy én is a furmintra gondoltam volna, vagy a hársra. Azzal sem értek egyet, hogy Magyarországon ne lenne szép, jó rizling. (Tamás, Légli...) Van. Csak hát épp az a helyzet, hogy túl nagy a merítés belőle, nagyon ingadozó a minőség és e névvel ráadásul nehéz is egyedivé válni.

Furmint és Hárspárton állok. Egyedi bor, kimelkedőt lehet alkotni belőle...sajnos az Irsaival és egyéb könnyű borokkal szerintem az a helyzet, hogy múló emlék egy meleg nyári napon. SZeretjük, kortyolunk belőle jó nagyokat, de nem vésődik be az emlékezetünkbe.

Meg lehet ezeket ismertetni a világgal, de mindenképp kell egy húzó fajta, egy "brand".

dalton1 2008.09.24. 10:30:33

Rambo, nem kötekedni akarok, de a savharmónia ahogy a szóban is benne van harmóniát takar, szóval nem a sav maró hatását, mert az nem harmónikus.

Cserszegi Óvszeres 2008.09.24. 10:33:03

Nagy igazságok vannak ebben az írásban, de szerintem az olaszrizling mellett kiemelt helyen kell foglalkozni a szürkebaráttal és traminivel is. Számomra a tipikusan nagy magyar bor jól beérett termésből készül, de száraz, sűrű, igen, akár magas alkohollal, kemény karakterrel. Könnyű fehérbor-fronton annyian vannak a világban, hogy az kevésbé érdekes terület, persze kell az is. És akkor a Bakonyi-féle szőlőfajtákról még nem is beszéltünk. Hungaricum az összes, csak hát nehéz eladni, ezért aztán nem is telepítik. Pedig mennyi jó fajta van: pátria, rozália, nektár, stb...

dalton1 2008.09.24. 10:36:50

A gond csak az hogy a szürkebarát és a tramini nem magyar. De egyébként igazad van.

zanzibar 2008.09.24. 10:45:34

Abban egyetértek a cikkíróval, hogy igenis kell egy "magyar fajta", mert ez húzza magával a többi borunkat is. A fogyasztónál ugyan is bekattan az a bizonyos "aha" érzés (tudom honnan jön, az "x" boruk finom, próbáljuk meg az "y"-t is).
Abban is egyetértek, hogy a környezeti, klíma viszonyok miatt ez fehérbor kell, hogy legyen, mert ebből lehet minden évben Magyarországon nagy tömegben egyenletes jó minőséget előállítani, a vörösboroknál a fekvésünk és a terroire miatt nem mindíg (ráadásul a külföldi fogyasztók által keresett mediterrán borokhoz képest a mi vörösboraink túl karcosak - ezt tapasztalatból tudom, mivel a külföldi barátaim is inkább a magyar fehérborokat / rosékat kedvelik).
Abban nem vagyok biztos, hogy pont az olaszrizling lenne ez a fajta. Én inkább a furmintra / hárslevelűre szavznék. Az irsai / cserszegi a neve külföldiek számára kimondhatatlnasága miatt problémás.
És ez a jól bevezetett, nemzetközileg elismert magyar fajta szerintem a belső fogyasztáson belül is segítene szinten tartani / növelni a magyar borok arányát. Mert a lelkünk mélyén kicsit sznobak vagyunk ám, és sokszor a nagy név varázsa miatt választunk külföldi terméket.

muskotály küvé 2008.09.24. 11:03:03

Szerintem a legtehetségesebb magyar versenyzőről nem esett szó: KÉKNYELŰ - Badacsonyon kívül máshol is ki kéne próbálni, Szentesi Józsefé jó példa erre.

Egyébként tartok tőle, nálunk a portugál modell működne hosszú távon is; csak azért, hogy legyen egy "egységes" fajtánk, nem fogják Tokajban átoltani a tőkéket. BZoltánnal egyetértek, túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy megismerjenek, ezért nem is lesz nagy hírünk. Inkább azt az imázst kéne felépíteni (már csak azért is, mert ez az igazság), hogy kis méretünk ellenére nagyon változatos boraink vannak, kis pincészetekben, fejlett turisztikai infrastruktúrával - tessék eljönni megnézni.
Egyébként én nem Magyarországban, hanem Kárpát-medencében gondolkodnék imázsépítés szempontjából, persze ez nem csak rajtunk múlik.

Sárfehér 2008.09.24. 11:05:41

Nehéz akár a borászra, akár a borisszára rátukmálni egy fajtát, hogy ebből kell megcsinálni a "nagy magyar" bort. Ahhoz, hogy nagy bor szülessen, a borásznak-szőlésznek szeretnie kell azt a fajtát, csak így kapja meg a szőlő azt a figyelmet és gondoskodást, ami a nagy borhoz kell. Nehéz azt mondani valakinek, hogy te pl. a juhfarkért rajongsz, attól fátyolosodik el a szemed, de a furmintra kell koncentrálnod. Én azt mondom, a borászainkra kell hagyni, hogy miben látják a továbblépést, ne akrjuk megmondani nekik.

Takács Lajos 2006-os olaszrizlingje, ha már szóba jött, elképesztően elegáns. Sajnos, csak két palackkal vettem, és már sehol nem kapni..

lackó 2008.09.24. 11:14:54

Sárfehér: hiába lát egy borász fantáziát egy fajátban, ha nem tud érvényesülni vele a világban. Valamilyen szinten mindeképp a "fogyasztó" fogja meghatározni a trendet...

Regős 2008.09.24. 11:35:44

A cikk elején olvasható általánosítás, az egyre nagyobb számban, és egészségesen gondolkdó és ténykedő MAGYAR borászokra nézve igen csak barátságtalan megjegyzés.
Nem kell a felesleges önntömjénezés, de az önostorozás sem.
A rizling (mert egymás közt, nekünk ez a neve és így) valóban alkalmas lehet a célra. Azt hallottam, hogy Pannonhalmára a délvidéken (mai Szerbia) még meglévő kisfűrtű és aprószemű változatából telepítettek, mert a ma elterjedt klónok a nagyüzemi, mennyiségi termelésre alkalmasabbak inkább. Ha ez igaz, akkor hiába sok a rizlingünk, hogyha kevés azon belül a minőségi klón. Nyílván ezen is lehet változtatni, csak akkor már a meglévő temérdek parcella nem sokat segít a kérdésben.

Sárfehér 2008.09.24. 11:56:03

Egyébként én sok olaszrizlinget iszom, de külföldi ismerőseim mindig többre értékelik a száraz (tokaji) furmintokat. Ha már arról van szó, hogy a fogyasztó mondja meg, hogy milyen bor kell neki. Szóval, ha a magyar zászlósfajtát ki akarjuk választani, akkor e szerint a logoka szerint el kell fogadnunk a külföldi borisszák véleményét, és egymás közti vitánk mindössze szájtépés. :)

Szóval, nem reprezentatív borkostolóm idén tavasszal.
Résztvevők: egy belga hapsi és egy rheingaui német hölgy, meg én. Helyszín: Bern.

Gál Lajos Szó-Lá-Ti olasz 2006: megitták, nem szóltak semmit.

Kikelet hárs 2004: megitták, nem szóltak semmit.

Polgár kadarka 2006: (szívfájdalmam, hogy) megitták, nem szóltak semmit, sőt, a német hölgy a desszerthez akarta fölhasználni a maradékot. Ügyes kézmozdulattal kicseréltem egy másik nyitott palackra, így megmenekült a szégyentől.

Patrícius furmit 2006: Hohohohó...

Kreinbacher öreg töke 2004: Höhöhöhő...

Royal aszú 5p. 2000: (német hölgy elsőre: hagyjam békén édes vacakokkal. A belga már kóstolt aszút, úgyhogy segített rábeszélni. Német hölgy utána: I am convinced...)

Shyr Kahn 2008.09.24. 11:59:03

Gratulálok a cikkhez! Nagyon összeszedett és a vége egy igen kellemes és lényegretörő lezárás. A cikkben foglaltak többségével egyetértek és még az Olaszrizling is stimmel. Mostanában én is gondolkodtam azon, hogy vajon miért is nem foglalkoznak vele komolyabban, vajon miért a Furmintot erőltetik ezerrel, amikor olyan sok magyar fehér fajta van még, amiből kitűnő borokat lehet készíteni. Légli, Hollóvár és Tamás. Mind kiemelkedő Olaszrizlingeket készít(h)et(t). Tamás 2002 Selection és a 2003 kiváló volt (a többi évjáratot nem kóstoltam), míg a 2006-os Hollóvár Olaszrizling ár/érték arányban egyszerűen verhetetlen. Albert Gazdának abban igaza van, hogy az Olaszrizling sokkal flexibilisebb, mint mondjuk a Furmint, vagy a Hárslevelű és ilyen értelemben az utóbbi kettő felett áll. Sajnos (mi fogyasztók és gondolom a borászok többsége) nem vesszük igazán komolyan és sajnos a hozzászólások többségén is látszik, hogy nincs igazi egyetértés és meggyőződés abban, hogy ezt a fajtát kellene erőltetni. Egyébként nem arról van szó, hogy felejtsük el a borvidékek gyökeres szőlőfajtáit és vágjuk ki őket, hanem próbáljunk meg többet kísérletezni az Olaszrizlinggel (ha lehet, akkor szinte mindenhol, mert bár tudni nem tudom, de meggyőződésem, hogy A FLEXIBILITÁSA MIATT JÓ BOR KÉSZÍTHETŐ BELŐLE MO SZINTE ÖSSZES BORRÉGIÓJÁBAN ÉS EZ A LEGNAGYOBB ELŐNYE BÁRMELY MÁS MAGYAR FEHÉR BORSZŐLŐFAJTÁVAL SZEMBEN).

Kedves Sárfehér! Arról van szó, h a széttagoltság miatt soha a büdös életbe nem tudnak azonosítani bennünket külföldön, mert ugye van sok magyar szőlőfajta, amiből esetleg hasonló nevű bor készül, és aminek nevét nem igazán lehet megjegyezni, illetve keveset lehet kapni belőlük. No most, ha mindent a borászokra bízol, akkor soha nem lesz egységesség. Kell egységesség? Bizonyos értelemben igen. Milyen egységesség? Nem arról van szó, hogy mindenkinek CSAK Olaszrizlinggel kell foglalkoznia, hanem arról, hogy mindenkinek érdemes lenne foglalkozni vele, mert 1. strapabíró 2. szép bort is tud adni 3. occsótól a kifinomultig, mindenre képes 4. magyar 5. ez jó reklám 6. ez egységes képet adna a külhoniaknak (azonosítanák a magyar bort az Olaszrizlinggel) mindamellett, hogy akinek addig is a Juhfark volt a szíve csücske, az maradna továbbra is.

Kedves lackó! A fogyasztó akkor határozza meg a trendet, ha jó borokat iszik. Ha sok jó Olaszrizlinget iszik, akkor az lesz a trendi. Akkor most ki, vagy mi is határozza meg a trendet? Tyúk, vagy tojás? Egyik sem, hanem mindkettő.

Sajnos az MA cikkeihez hozzászólók többségén nagyon is látszik az egyet nem értés (nyilván én sem vagyok kivétel), ami addig teljesen pozitív, amíg nem lesz belőle rosszindulatú fikázás. Ha feltételezem, hogy itt a hozzászólók többsége közvetlen kapcsolatban van a borászkodással, illetve a borok eladásával, akkor kijelenthető, hogy ez az oka a sikertelenségnek, ti. akkora a széthúzás és mindenki olyan okosnak érzi magát, hogy egyetértés és ennek köszönhetően együttműködés szökőévekben ha egyszer születik. Albert Gazda gondolatébresztő cikke így azt hiszem, bár szép próbálkozás, de tágabb körű egyetértést, együttműködést valószínűleg nem fog szülni. A Gerendát a saját szemében senki sem veszi észre, de a másikat ezerrel fikázza apró szálkákért. Tolerancia és a másik perspektívájának elfogadása. Ezek teljesen hiányoznak belőlünk. Amíg ez így működik kis hazánkban, addig nem lesz előrelépés semmiben sem és minden csak lehetőség szintjén marad.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2008.09.24. 12:52:35

Szép gondolatokat írtok itt sokan.

Viszont ismét megfeledkezünk arról, hogy a magyar bor elsődleges piaca Magyaroszágon.

Az olaszrizling árában érvényesíteni a minőségért felelős többletköltséget és rizikót (alacsony terhelés, alacsony lékinyerés, teljes érettség, több kézimunka) a magyar piacon egész egyszerűen képtelenség.

Innentől kezdve pedig a kérdés a tudományos fantasztikum műfajába tartozik. Nem lesz az a bolond tokaji vagy somlai gazda aki átoltja a furmintját olaszrizlingre azért, hogy ugyanannyi munkával, rizikóval és befektetéssel lefelezze a várható bevételét.

Aki pedig a magyar bor jövőjét az egységes és felismerhető ízvilágot és az univerzális nagy magyar fajtát látja az szerintem téved és nagyon rossz úton jár.

Én abban hiszek, hogy a 22 borvidékünk és a több tucatnyi szőlőfajtánk olyan gazdagságot és változatosságot tudnak biztosítani, hogy ha a magyar borterlemők nem fajtában és stílusban, hanem minőségben gondolkodnának akkor a magyar bor azáltal lenne világhírű, hogy itt sokféle szép és jó bor terem.

alföldi merlot 2008.09.24. 13:07:18

Ha már így "helyzetbe" lett hozva hőn szeretett fajtánk, talán érdemes megemlíteni, hogy Palack és jómagam egyaránt hosszú sorozatban faggattuk, értékeltük, ajánlottuk a forgalomban lévő olaszrizlingeket: Rizlingodisszea:
alkoholista.blog.hu/index.php?s=rizlingodisszea&sentence=OR&submit=Keres%C3%A9s
Olaszrizling-panoráma: alkoholista.blog.hu/index.php?s=olaszrizling-panor%C3%A1ma&sentence=OR&submit=Keres%C3%A9s

napoletano 2008.09.24. 13:37:53

En azert azt javaslom, hogy ne hivjuk rizlingnek az olaszrizlinget, mert egyfelol nem az, masfelol meg a kulfold rizling alatt a rajnai rizlinget erti.
BZoltan - en a 6 magyar borvidek hive vagyok, nem a 22-e (ami azt hiszem, allami hivatalos szinten 24) - ez egy lehtetlenul magas szam, ezzel max. "a magyarok? Ahol 6 toket mar borvideknek hivnak?" ketes hirre tehetunk szert..
A zaszlosfajta -kerdeshez: valoszinuleg horogne az uj-zelandi borasz, akinek azt mondanank, hogy: ja, uj-Zealand? Sauvignon blanc! - ezzel volt eloszor nagy nemzetkozi sikeruk, de nem ebbol all az ottani boraszat, sot a siker sem.
A javaslatok kozt (keknyelu, szurkebarat) van megfontolando - mar ha borasz lennek...
De amugy az alapirannyal (kell egy zaszlosfajta, es ez legyen olaszrizling) valtozatlanul nem ertek egyet. Nem is lenne jo, ha a "nemzeti fajta" kijelolese utan pl. hatekonysag cimszo alatt korlatoznak az -egyelore nemigen letezo- exportosztonzest, propagandat, stb. Hagyjuk a boraszokat dolgozni, de kiabaljunk csak a palya szelerol. Ne csak "jobb" otleteket. Jot tesz - nekunk is, nekik is.

Cserszegi Óvszeres 2008.09.24. 13:49:17

Dalton1!

Egy szóval nem mondtam, hogy a tramini és a szürkebarát magyar fajták lennének, csak itthon is nagyon egyedi, más országoktól gyökeresen eltérő karakerű, ám nagy minőségű borokat lehet készíteni belőlük. Amúgy meg az olaszrizling sem egyértelműen magyar fajta, hiszen valószínűleg Olaszországból, vagy Franciaországból származik, ezen kívül manapság Ausztriában és Szlovéniában is könnyű összefutni vele.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2008.09.24. 14:09:25

Kedves napoletano,

:) bevallom ebben a borvidékesdi kérdésben egy kicsit hazabeszélek. Szóval én értem, hogy kicsi a Somló és az a néhányszáz hektár használható terület nem fog földcsuszamlászerű változást hozni a nemzetközi borpiacon még akkor sem ha mindenki a kompromisszummentes minőségre törekedne.

De valahogy nem igazán vagyok oda a gondolatért, hogy egy nagy hordóba összeborogassuk az összes észak-dunántúli bort és lelkesen vigyorogva csodálkozzunk, hogy eltűnt egy nagy hírű legendás borvidék és született egy futottak-még kategóriás sefüle-sefarka beazonosíthatlan stílusú egyveleg.

MalbecNC 2008.09.24. 14:25:11

Már évek óta olvasok arról vitákat, érveket, hogy kellene lenni egy magyar fajtának, mert csak úgy tudunk érvényesülni, mint az Albert gazda által felsorolt országok. Most itt a többség fehér borban gondolkodott, de én találkoztam már kékfrankos ötlettel is, mint amiből lehet mindenféle stílusban bort készíteni és nagyot szólhat, és a legtöbb borvidéken (kivéve, ahol nem jelentős a kékszőlő aránya) már ott van.

Feltételezem vitaindítónak készült az esszé, vagy valami ehhez hasonlónak. Én viszont inkább „brainstorming”-nak venném divatos szóval, mivel a problémát nem mi fogjuk megoldani, viszont ahogy látom, borászok, media emberek és marketinggel foglalkozó is olvassák, hátha kapnak ötletet.

Azt hiszem ezt a „magyar fajtát” úgy kell érteni, hogy legyen híre a világon, ha hallják ezt a nevet, akkor gondoljanak rá elismerően, mint egy magyar és nem pedig úgy, mint egy olyan fajtát, amit minden borásznak művelni kell(ene), hogy sikerre vigyük a borászatunkat. Vagyis vannak és lesznek, akiknek ez megy, azok foglalkozzanak még inkább vele, helyezzünk rá reklámot, stb., akinek meg nem szimpatikus, vagy nem illik a szortimentjébe, az folytassa az eddigi munkáját. Egyébként ha sikere lesz ennek a „magyar fajtának” úgyis fog vele foglalkozni, mert úgy járunk vele, mint a cabernet fajtákkal, meg a syrah-val, hogy viszik mint a cukrot, minőségre való tekintet nélkül, merthogy…

Én viszont másképp fognék hozzá. Odáig rendben van, hogy nézzük meg hogy boldogultak mások és utánozzuk, csak éppen én nem szőlőfajtában gondolkodnék. Szerintem két út vezetett a sikerhez: egy, ami történelmileg alakult ki, egy pedig, amit az „megcsináltak”. Az előbbi Európa, az utóbbi pedig az Újvilág.
Európában borvidékben, stílusban, ha úgy tetszik terroirban van a hír, ismerjük a burgundit, a rajnait, a toszkánt, a portóit, stb. nem pedig a szőlőfajtát.

Az Újvilág bármennyire is volt már ott korábban is szőlőtermesztés mégis újat talált ki, nem hagyatkozhatott a történelmileg kialakult hírnévre, mert nem volt, ezért próbálkoztak különböző szőlőfajtákkal és azt vitték sikerre. Így alakult ki sokakban Albert gazda által felsorolt képzet.
Nekünk el kéne gondolkodnunk, hogy melyik utat kövessük: történelmi hírnévre, vagy szőlőfajtára alapozzunk? Hova szeretnénk tartozni Európához, vagy az Újvilághoz.
Vannak ugyan autochton szőlőfajták, amire utalt Albert gazda Olaszországban, Franciaországban és Portugáliában is, de az tévedés, hogy ezekre bukik az átlag fogyasztó. Sztem a rajtunk (de talán még mi sem) kívül senki nem iszik nebbiolot, sangioveset, tempranillot, hanem a bordeaux-it, a felső, vagy közép Loire menti bort, és fogalma sincs, hogy milyen szőlőkből készül a Chianti, a Chablis és még sorolhatnám.

Én azt mondom nekünk van múltunk, aminek van hírneve is, egyre szebb, maradjunk annál és vigyük tökélyre!
Ez pedig Tokaj. Ha meghallja egy külhoni, hogy „Tokaj” máris asszociál Magyarországra. Egyre szebb szárazbort készítenek ott, vagyis lassan már beépül a tudatba a „száraz Tokaji” is. Készül már könnyedebb stílusban is bor, ami a szomjoltóknak való, vagyis minden kategóriában felmerülő igényt ki tudna elégíteni.
Ami még kell és már tulajdonképpen folyamatban (készen) is van az eredetvédelmi rendszer. Sztem Ausztria sem a veltelinivel egyenlő, hanem Wachauval, Kremstallal és Burgenlanddal, amelyeket a szigorú rendszerük emelt ki, tette még híresebbé. A történelmi múlthoz és az eredetvédelmi rendszerhez hozzájön még a reklám, már megy is a talicska, ülhet fel rá a többi borvidék.

Mert hogy az igaz, hogy a shiraz az ausztráloké, a malbec az argentinoké, pinotage a Dél-Afrikáé, zinfandel Kaliforniáé, de mégis mit hoznak szép hazánkba legtöbbet??? Cabernet sauvignont, merlot-t és chardonnay-t, mert a nép még mindig ezeket issza. És közben szépen mennek tovább, mert nekem Ausztrália már rajnai rizling és chardonnay és bizony cabernet sauvignon és olykor sauvignon blanc is, Új Zéland pedig Pinot noir stb.

Vagyis legyen a zászlós borunk Tokaj, legyen egy működő eredetvédelmi rendszer, aztán összes többi borvidék dolgozzon tovább olyan szőlőfajtával, amelyet a saját rendszerükben rögzítettek, aztán mindenki dolgozzon tovább, ahogy a legjobbnak látja! Maradjunk Európában, ne találjuk ki megint önmagunkat! Az én elképzelésem szerint ezek után elhiszi majd a nagyvilág, hogy Magyarországon van jó bor és elhiszi, hogy a többi történelmileg kialakult borvidék is tud nyújtani valamit, valami finomat. Mert hogy már azért a nemzetközi borszakértők, borbírák már ismerik Villányt, Szekszárdot, Balatont és Sopront is. Tegyük Tokaj mellé, hogy kis ország vagyunk, de mégis színes, érdemes körülnézni.

Tokajt elfogadja a többi magyar borvidék, nagyon nem akar rivalizálni vele, ugyanakkor ha ragaszkodunk egy szőlőfajtához szerintem csak széthúzás lesz.

Furmányos 2008.09.24. 14:29:56

Háát igen, Magyarországról nézve, az itthoni borokhoz szokva valóban az olaszrizling az a bor, ami közel áll az ember szívéhez. Jó is lenne, ha mindenki ismerné és szeretné szerte a világban. De ez sajnos nem így van. Elég átmenni az osztrák határon, a boltokban már keresni kell a magyar borokat. (És nem biztos, hogy találunk is!) Hatalmas lemaradásaink vannak a többi bortermelő országhoz képest. A hírnevünkkel pedig nem nagyon van mit dicsekedni. (Erről sajnos letöbbet a magyar borászok és kereskedők tehetnek.)
Ha valamit ismernek kishazánkból, akkor az Tokaj. Igaz, onnan is csak a "putonosz" szó ragadt meg az emberekben... De legalább van valami pozitív élmény bennük. (Negatívnak ott az egri bokavér, ami ma eladhatlan "márkanév" nyugaton, igaz a lengyelek jó sokat vesznek ma is.) Én úgy gondolom, hogy első lépésben meg kell mutatnunk azt, hogy micsoda száraz boraink vannak Tokajban. Ehhez olcsó, (tisztességgel elkészített)reduktív borokra is nagy szükség lenne! A belépő szinten (4-5€ polcár) kínálható hárslevelűt és furmintot nagyon sokat el lehetne adni. De ilyet nagyítóval kell keresni manapság. Pedig néhány pozitív élmény után már más magyar bor is érdeklődésre számíthatna...
Az olaszrizling a legnagyobb baja talán a neve. Magyarul kiejthetetlen egy hollandnak pl., aki ott szemez(ne) vele a szupermarket polcánál. Németül a Welschrieslig, ami kimondható ugyan, de sajnos hamis rizlinget jelent, amit marketing szempontból igen nehéz kommunikálni (ti.igen, ez a hamis rizling, de nálunk ez az "igazi" LOL). Azt hiszem, talán Gál Lajos mondta egyszer, hogy át kellene keresztelni ezt a szőlőfajtát. Szerintem, tudta mit beszél.

Sárfehér 2008.09.24. 14:39:47

Kedves Furmányos, ezt a "hamis rizling" dolgot rosszul tudod. A "welsch" szó ugyanúgy a "vlach" szóból ered, mint a mi "olasz"-unk (és a szlovénok "laški"-ja, a lengyelek "włoch"-ja, stb.) és ugyanúgy "olasz"-t jelent. Más kérdés, hogy ez egy elavult szó, a németek abszolút nem, az osztrákok közül is csak kevesen ismerik.

Furmányos 2008.09.24. 15:09:10

Kedves Sárfehér, akkor ez kapufa volt. Köszönet a kiigazításért!

Shyr Kahn 2008.09.24. 17:05:58

MalbecNC: Tokaj szép dolog, de MO nem csak Tokajból áll. Az egy dolog, hogy MO-ról néhány (azaz NÉHÁNY) külhoni embernek Tokaj jut eszébe és fordítva, de pl. az édes borok nem kelendőek, nem trendiek. Arról nem is beszélve, hogy a világban nemcsak Porto híresebb és ismertebb a mi gyöngyszemünknél, hanem mondjuk Sauternes is, ami sokkal inkább egy kategória, mint előbbi, hiszen tudomásom szerint szintén botrytis-es nemes rothadással érik el a szőlőszemek megfelelő töppedtségét, cukortartalmát. Utóbbi azt eredményezi, hogy egy külhoni akár a Sauternit is előnyben részesítheti a Tokajihoz képest. Ezen felül gyanítom, hogy csak itthon ismerik a kísérleti stádiumban leledző száraz Tokaji borokat... ennek piaca még MO-n sem túl nagy sejtésem szerint. Én pl. - szégyen vagy sem - nem nagyon ittam tokaji száraz furmintot, pedig akad szép számmal olyan tétel, ami érdemes lenne a kóstolásra. Persze a jövőben lehet több figyelmet kap a száraz Tokaji, de nem biztos, hogy ez elég a külföldi nyitásra. Egy szó, mint száz: Én önmagában a Tokaj-Hegyaljai borvidéket kevésnek érzem ehhez. Az összes borvidék (még inkább borász) pedig túlságosan a saját feje után megy ahhoz, hogy kompromisszumot kössön és kialakítson egy kirakatképet/egységes képet a magyar borokról (pedig az egyéniségét nem feltétlenül kellene elveszítenie).

A Malbec pedig nem argentín, a Carmenere nem chilei, a Shiraz nem ausztrál és a Sauvignon-Blanc sem új-zélandi. Mind francia (Cahorsi, filoxéra előtti bordeauxi, rhone völgyi, sancere-i/pouilly-i). A Zinfandel sem kaliforniai, hanem olasz (Primitivo). A Pinotage "eredeti" dél-afrikai keresztezés, de a mi egyértelműnek tűnő előnyünk - akárcsak a grúzok ruatsitelije, vagy tsolikourija - az eredeti magyar fajta, valójában hátrány. Az újvilág titka a sok szabad és "pihent" terület, és azok a szőlőfajták, amiket már Európa nagy része elfelejtett. Nálunk nincs olyan szőlő, ami a világ számára elfelejtett név lenne, csak olyan név van, ami ismeretlen, semmitmondó és sokak számára kiejthetetlen. Ezzel a nehézséggel már eleve hátrányból indultunk és indulunk most is. Ez ellen szerintem nem lehet mit tenni. Talán ezért is erőltette sok magyar borász az utóbbi években a francia fajtákat, ti. ezeknek neve van és aminek neve van az elvileg eladható. Gyakorlatilag túl nagy a konkurencia. Ha nem lenne újvilági CS, akkor talán a magyar is felkapott lenne. A külhoni reklám segíthet sokat és a reklámhoz pedig éppen Isabelle Legeron filmje nyújthat "csöppnyi" segítséget. No, de elvesztem a gondolataimban és utóbbi mondataimmal már cikket is tévesztettem. Elnézést érte.

BOB 2008.09.24. 17:44:28

Én nem misztifikálnám túl ezt a fajta-kérdést. Sokkal nagyobb szükségünk lenne egy szigorú és hatékony eredetvédelmi szabályozásra, valamint hatékonyabb marketingre. Akár olaszrizling, akár furmint vagy hárslevelű, minőség, eredetvédelem és marketing nélkül senki nem fogja megvenni. Szerintem.

MalbecNC 2008.09.24. 17:48:10

Sztem meg igen szépen alakul a Tokaji szárazbor. Pár éve jöttem rá, hogy nem kell Spanyolországig rohannom, ha sherryt akarok inni, némelyik száraz szamorodni nagyon is megfelel ennek a kategóriának. Sőt!

Igen, Sauterns-ben is támad a botrytis, de ezen túl több és jelentős, sztem számunkra kedvező külünbség van: az eltérő technológia és szőlőfajta még nem biztos, hogy bír jelentőséggel, inkább az, hogy a Tokaji szigorúan természetes édes bor, míg Sauternes-ben engedélyezett a must cukorszintjének növelése kedvezőtlen időjárás esetén és más must sűrítő technológiát is alkalmaznak, amely Tokajban tilos.

Én nem azt mondtam (és a cikkben sem állították), hogy az említett szőlőfajták autotentikusak az újvilági országokban, hanem sikerrel magukénak "sajátították ki". Sikerrel vezették be náluk, úgy hogy a világ már velük azonosítja, vagy onnan ismerte meg. A zinfandel pedig nem biztos, hogy 100% primitivo, mert Horvátországban is találtak "őst". Nevét nemtom fejből.

Javaslom, hogy kóstolj minél előbb száraz tokaji bort és meg fogsz lepődni! Jó pár ismerősöm van, aki már eleve feni a fogát, keresi, kutatja a száraz tokaji Hárslevelelűt, Furmintot és Sárgamuskotályt! Elmúlt egy évben azon vagyok én is, felvettem őket a listámba a Szamorodni mellé.

Isabellának meg természetesen hála.

MalbecNC 2008.09.24. 17:51:16

Ja, és még kedves Shyr Kahn! Szinte nem is találkoztam olyan külföldi borivóval, aki ne hallott volna Tokajról. Bánatomra, de ez most nem illik ide. :-)

Bob, teljesen egyetértek veled! Az eredetvédelemben meg ott van az én dédelgetett történelmi izém is. :-)

Shyr Kahn 2008.09.24. 18:11:11

Köszi a bátorítást.
A Tokaji száraz borok előkelő helyen vannak a listámon (lehet megyek is a BT-hez venni egy üveg Oremus Mandolást). Száraz Furmintot egyébként már ittam, mint ahogyan Hárslevelűt is. Mind a kettőt a Hollóvár pincészettől. Azok valóban szuperek voltak, de szvsz a Hollóvár Olaszrizling se maradt el tőlük.

Az utolsó nagy bekezdést pedig nem neked szántam (ezért is tettem elé egy üres sort), csak jelezni akartam, hogy az autentikus magyar fajták nem feltétlenül előnyösek a népszerűsítés szempontjából, mert ugye az újvilág sem bővelkedik bennük, vagy ha igen, akkor azok leginkább "rókaízűeknek" lettek titulálva és senki sem kíváncsi rájuk (ha jól tudom). Szóval azon az állásponton vagyok, mint Albert Gazda. Kell találni egy fajtát, ami jelképezheti MO-t. Fajtát és nem borvidéket. Ámbár lehet nincs igazam és a jövő bizonyítja, hogy a száraz Furmint/Hárslevelű, és/vagy a Tokaji vonal a siker kulcsa. Ámen!

bazalttufa · http://konzervatorium.blog.hu 2008.09.24. 18:15:42

Érdekes felvetés.

Bobra reagálva azt hiszem az országot megtestesítő fajta Albert gazda értelmezésében, kimondatlanul is, marketing megközelítésű.

Egyedi, könnyen felismerhető brand, és nagy mennyiségben előállítható, eladható bor, amivel Magyarország megjelenhet a világ borpiacán.

Röviden összefoglalva én így értelmeztem a cikk lényegét, és komoly igazságot érzek benne.

A furmint-olaszrizling vitát viszont fölöslegesnek érzem. A leírt követelményeknek mindkettő megfelel, és két brandet szerintem még be tud futtatni az ország.

A furmintnak talán Tokaj és a kiérleltebb színvonal miatt jobbak az esélyei a piaci sikerre rövid távon, de hosszabb távon az olaszrizling beérhet mellé.

Szerintem a kettő nem zárja ki egymást.

vörös és fehér 2008.09.24. 20:19:59

ha már itt az egyedi, különleges fajtákat szálazgatjuk, szerintem hangozzák el az ezerjó neve is.

Albert gazda 2008.09.24. 20:58:08

Kedves olvasók, örülök a vitának, külön örülök azok kommentjeinek - Daltonnak, Shyr Kahnnak, Bazalttufának többek között -, akik úgy értették a szövegemben foglaltakat, ahogyan én magam is értem. Gondolom, az ő figyelmüket nem kerülte el az a mondat, amelyet az alcímben is kiemeltem.

Szándékaim szerint szó sincs arról, hogy túlmisztifikálnám a fajtát mint fajtát, szó sincs arról, hogy bárkit is arra biztatnék, hagyjon fel a furmint-, a juhfark- vagy a chardonnay-termesztéssel - vagy bármely más fajtáéval -, és gyorsan oltassa át tőkéit olaszrizlingre. Dehogy. Arról próbáltam gondolkodni hangosan, hogy van egy fajtánk, sok ezer hektáron, amelyben hatalmas a potenciál, és ez a potenciál erősen kihasználatlan.

Természetesen a diverzitás is szép dolog, a termőhelyekben, dűlőkben rejlő lehetőségek kihasználása pláne - de az egy másik téma.

Természetesen a kéknyelű, az ezerjó, a cserszegi fűszeres és még egy halom másik fajta is adhat szép bort - de az is egy másik téma.

Tudom, sokan gondolják, egy bort nem a fajta minősít, hanem csakis a termőhely és a bele fektetett munka, nagyon gyakran gondolom ezt én is, persze csak a divatos ideológiai máz nélkül - de ez is egy másik téma.

Ezt a szöveget én most nem a nagy egészről írtam, hanem a nagy egész egy részéről, egy bizonyos szemszögből.

A nagy egészről nem lehet írni, csak a részeiről.

És még egy nüansz, nehogy sokan értsék úgy, mint Regős: az első bekezdés a legkevésbé sem a borászokra vonatkozik.

További kellemes polemizálást kívánok mindenkinek.

Novics J 2008.09.24. 20:59:43

Én alapvetően a Furmint mellé rakom a voksomat, ha már. Meg is magyarázom, miért. Egyrészt szerintem a Furmintban sokkal több van, mint az Olaszrizlingben. Ittam én már jó olaszrizlingeket, de azoknál ezerszer jobb Furmintokal találkoztam. Sokkal nagyobb dolgokat lehet kihozni a furmintból, mint az olaszból. Másfelől itt a BRAND kérdése. Ne feledjük, hogy azok az országok, ahol az elmúlt évtizedekben építettek brandet, USA, Ausztrália, Új-Zéland, tulajdonképpen a semmire építettek. Nem voltak tradícióik. A magyar bor azonban évszázadokig a tokaji vagy a bikavér volt a külföld szemében. Ez a két bor égett be egy külföldi tudatába, számtalanszor meggyőződtem erről. Ahhoz, hogy az olaszrizlinget - ha már mégis megpróbáljuk ezt a fajtát naggyá tenni - beégessük a világ nyelvébe, legalább egy újabb évszázad kellene. (Ráadásul az olaszrizling, mégiscsak rizling, a rizling pedig a némneteké.) A vöröset ugye ejthetjük, ezzel egyetértek, merthogy bár Bikavérből is lehet csodákat csinálni, mégsem fogja a vörösboros világot meghódítani, épp a magyar vörösök karcossága miatt az olasz vagy a francia vörösökhöz képest. De szerintem épp Tokajra alapozva lehetne beégetni a furmintot, amiből ugye jórészt a klasszikus aszú is készül. Ráadásul mostanában eszméletlenül jó száraz furmintokat ittam, egyre nagyobb dolgok készülnek belőle. Azaz én azt mondom, Tokaj évszázados zászlajával a száraz Furmint a nyerő, és ebből a fajtából szerintem másutt is lehetne csodákat produkálni, nemcsak Tokajon vagy Somlón. Persze a kérdés sokkal bonyolultabb, azt hiszem nálunk a brandépítés vagy a fajtaépítés sohasem fog megtörténni közös elhatározással, mert túlságosan sokfélék a hagyományok. De mondom: nálam a Furmint.

late harvest 2008.09.24. 21:14:46

Furmint vs. Olaszrizling!

úgy olvasom a hozzászólásokat hogy ezek a döntőbe került fajták, a "magyarbor" versenyében.
Én magam is a FURMIT-ra, mint No1. hun.fajtára teszem a voksom.
Benne van minden ami a nagyborhoz kell, hogy ezzel a közhellyel éljek. És ilyenje alapvetően nincs senkinek , csak nekünk!
A rizling is tuti befutó lehetne,... de! 100 Légli,100 Bussay sem veszi fel a versenyt a német nagyokkal! Lehet hogy egy-két, néhány tíz szuper rizlinggel előrukkolunk időnként, de ilyen borokat a német tucatszám készít már évtizedek óta. Ezenkívül, a rizlinget a "világborfogyasztói" is már rég be x-elték Németországnak.

muskotály küvé 2008.09.24. 21:52:38

"van egy fajtánk, sok ezer hektáron, amelyben hatalmas a potenciál, és ez a potenciál erősen kihasználatlan" - Ha az az üzenet, szőlészek-borászok, tessék az olazrizlinget komolyan venni, apait-anyait beleadni, akkor ezzel egyetértek, főleg ha pl. Losonci Bálint olaszrizlingjére gondolok.

whollosi · http://www.gasztroszex.blog.hu 2008.09.25. 10:10:46

Az olaszrizling grasevina néven horvátországban már saját croaticum brend, kutjevóban például sokan magas szinten foglalkoznak vele, például a: kultbor.blogter.hu/?tag_id=91381
A Pécsi Borozóban februárban jelent meg print anyag erről: www.pecsiborozo.hu/public/upload/file/borozo-2008_tavasz.pdf .

Úgyhogy jó lesz igyekezni, mert még az olaszrizlinget is jól elveszítjük.

Félédes Zweigelt 2008.09.25. 14:24:38

Igazából nem olaszt jelent, csak majdnem. Az ógermánok welsch/welsh/walh/wylisc szót használták a nem germán nyelvet beszélö idegenekre, föleg a keltákra, de azért a rómaiakra is. Aztán az ószlávok is jól átvették, és ebböl lett a vlach, de a włoski meg a laški is, meg az olasz.
Ezzel együtt a welschriesling egy német, osztrák, stb. számára nem jelent idegen vagy olasz rizlinget (mint ahogy a walnuss sem jelent római mogyorót) mert a szó a mai nyelvben nem létezik.
Jelent viszont olcsó rizlingféleséget, nem etimológiai alapon, hanem mert náluk sem tárták még föl a fajta potenciálját. Ez a mi nagy lehetöségünk, már ugye ha sikerül a horvátok vagy a szlovénok elött, de ehhez német nyelvterületen meg kell küzdenünk a fajta gyenge minöségi percepciójától.

muskotály küvé 2008.09.25. 16:00:54

Ez a Kutjevo mindig nagyon furdalta az oldalamat. Ott vannak Villány alatt két dombbal lejjebb, tehát (pusztán ebből kiindulva) olyan mediterránok, hogy tevével viszik le a szőlősputtonyokat, ehhez képest fehér szőlőkkel piszmognak :)
A belinkelt pécsi borozós cikkből kopizva, idézet az egyik borászuktól (Krauthaker): "elõdeink nagyon sokat tudtak a borkészítésrõl, amelyeket nekünk, egy szerencsétlen korban, el
kellett felejtenünk. Ezeket az 50 vagy inkább 100 éves tradíciókat is fel lehet támasztani, hiszen akad köztük érték bõven".

vörös és fehér 2008.09.25. 16:17:39

"olyan mediterránok, hogy tevével viszik le a szőlősputtonyokat"

erőst elgondolkoztam, hogy be kéne vezetni a hét hozzászólása címet. jelölnélek.

hegyaljai 2008.09.25. 16:57:50

Kedves Hozzászólók, Hozzá(nem)értők!
Borzasztóan flusztráló, sőt bosszantó, hogy idejön egy nő a konyak hazájából és kioktat bennünket a trendekről. Ezt nehéz a többségnek - beleértve magamat is - tolerálni. Dünnyögtem is morogtam is magamban, egészen addig amíg rá nem ébredtem, hogy még nem kóstoltam Csókaszőlőből készült bort. Nem mintha ez lenne a Szent Grál, ami megmenti majd a magyar borgazdaságot, hanem egyszerűen rájöttem, hogy több alázatattal és kevésbé "nagy arccal" kell közelíteni a borhoz, és ehhez az egész filmhez. :)

Félédes Zweigelt 2008.09.25. 18:50:52

Kedves Hegyaljai, az egy másik cikk, ami arról szól, hogy a csigaevö nö mit szól bele a borászatba.
Inkább azt mondd meg, hogy olaszrizling vagy furmint. Esetleg sárfehér, cserszegi füszeres, budai zöld, aligoté, blauburger, tempranillo vagy touriga nacional?
:-)

hegyaljai 2008.09.25. 19:06:33

Kedves félédes zweigelt!
Ez lehet, hogy nem ugyanaz a cik. Mindenképpen a fajta kérdést sokadszor ez a kagylófaló nő szegezte nekünk. Az eldöntendő kérdést Te tetted fel, Tied a felelősség, tehát szerintem Furmint. Az esetleg szó után felsorolt fajtákkal sincs semmi bajom, mert szeretem a boraikat inni, de......
A sárfehér kivételével egyik sem felel meg annak a követelménynek, hogy engedi érvényesülni a terroirt, és száraz, félédes bor készítésére egyaránt alkalmas öngyilkos terméskorlátozás - nálam ez 40 hl/ha - nélkül.

Benikuty 2008.09.25. 21:11:16

Én megtaláltam az igazi magyar olaszrizlingemet, hogy hol, és kitől, le nem írnám. Lenne részem leoktatásban, abból pedig nem kérek.
Előzetes normakontrollt majd Küvétől kérek úgy, egy hét múlva.
A zenitről nem feledkeztünk el?

Félédes Zweigelt 2008.09.25. 21:32:49

Kedves hegyaljai!
Köszönöm a választ és elnézést a nagybetűért. Egyszerűen kíváncsi voltam, hogy hátha mégis zempléni olaszrizling (tájbor), de azért szerintem sem eldöntendő kérdés igazából.

Félédes Zweigelt 2008.09.25. 21:54:00

Mostanában borban is elkezdtünk figyelni és hivatkozni operettország-példaképünkre. Az osztrák veltelínipélda szerintem erősen az olaszt támasztja alá. Nemcsak azért, mert sok van náluk belőle, kicsi, közepes és hatalmas - ahogy majd olaszból is lesz egyszer nálunk. De azért is, mert ez nem akadályozza meg őket abban, hogy rizlingből talán még hatalmasabbakat és még terroirosabbakat alkossanak - ezt mi lazán utánuk csináljuk furminttal. Ausztria borsikerének azonban Achleiten vagy Loibenberg mellett másik nagyon fontos ismérve az is, hogy írd és mondd mindenhol jó a fröccs, persze hogy veltelíniből. Szóval a fröccs miatt olasz.

Sárfehér 2008.09.26. 09:25:35

Kedves Félédes Zwiegelt, köszönöm a kiigazítást "welsch" ügyben. Csak annyit még, hogy nem találkoztam eddig olyan némettel, akinek kicsit is ismerős lett volna a "Welschriesling", osztrákkal igen, de nekik (asszem) nincs fenntartásuk a fajjal kapcsolatban, vagy legalábbis nem több, mint egy átlag magyar borfogyasztónak.

Valaki már megjegyezte, hogy itt a "magyar fajta" kicsit félrevezető vita, u.i. a magyar bor imázsát nem kell feltétlenül szőlőfajtára alapozni. Vessetek meg engem, és persze szégyellem is, de fogalmam sincs, hogy a portóit pl. milyen szőlőfajtából készítik, vagy milyen eredetvédelmi szabályok szerint.

MalbecNC 2008.09.26. 09:44:39

Én (is) voltam az, aki inkább márkában látná megvalósulni a "magyar fajtá"-t.

A cikkben említett touriga nacional és a portugál tempranillo (Tinta Roriz)egyebek közt a szőlő, amiből a Port fajtáit készítik.

Ugyanúgy kevés borfogyasztó van, aki meg tudná mondani, hogy milyen szőlőből készülnek a sherryk, a chiantik, a lambrusco, mégis futnak (már amennyire, mert mostanában nincs nagy sikerük, de talán jönnek fel megint).

Ezért javasoltam a Tokajit. 100 magyar közül vajon hány tudná megmondani, hogy milyen szőlőből készülhet bármelyik aszú?
Akartam is folytatni, csak miután Albert gazda felhívta a figyelmünket, hogy ő kifejezetten az olaszrizling felemeléséről akar beszélni ("Arról próbáltam gondolkodni hangosan, hogy van egy fajtánk, sok ezer hektáron, amelyben hatalmas a potenciál, és ez a potenciál erősen kihasználatlan"), lemondtam róla.
Pedig megvan a középső és alsó szintje is.

MalbecNC 2008.09.26. 09:52:11

Az olaszrizling sztem nem a németeknél cseng rosszul, hanem inkább az angol borszakértőknél. Már nem tudom kinél olvastam Jancis Robinson, vagy Hugh Johnson írta valamelyik könyvében, hogy a magyarok rizlingje nem egyenlő a rajnai rizlinggel, még csak nem is rokonok, sőt, "inferior to Riesling".
Tehát sokkal mélyebbről kell kezdenünk, ha az olaszrizlinggel akarunk hírnevet csinálni, mivel ki kell verni a szakértők fejéből ezt az alacsonyabb rendűség fogalmát is.

Ezt is akartam mondani, csak miután az elmúlt napokban többségében csak "negatív" gondolataim voltak, és valszeg tele volt már a facipője velem az Alkeszeknek, inkább hagytam.

muskotály küvé 2008.09.26. 10:54:26

A portugál borokról én annyit hallottam, hogy állítólag megúszták a filoxérát, és jelenleg is kb. 300 fajtát termelnek - és (mivel egyébként sem németek), ritka a fajbor.
Az olaszrizling nevében az lehet a zavaró, hogy magyarázni kell, ez nem rizling. De ez legyen az imázsépítők baja; szerintem, ha valamiről magyarázkodnak, az feltűnőbb, mint ha valami csak van, tehát előnyére válhat, ami hátránynak látszik.

De ha valami jó magyaros, de kiejthető nevet akarunk, lehetne kunvalami, mongyuk Kunbéla.

hegyaljai 2008.09.26. 17:53:51

Kedve MalbecNC!
Az Olaszrizlinggel a fő baj, hogy mivel a legnagyobb területen termelt fehér fajta, nem mondhatunk le róla. Valamit csinálni kell vele piacossá tétel szempontjából, mint az osztrákok tették a Zöld veltelinivel. Szerintem az Olaszrizling sokoldalúbb, többet tud mint a Zöld veltelíni, tehát hajrá marketingesek.

kisrizling · http://www.szentdonat.hu 2008.10.07. 18:41:37

Én csopakiként gyerekkorom óta kapcsolatban vagyok az Olaszrizlinggel. A csopaki borosgazdát rizlingje alapján ítélik meg. Nálunk ez a fajta az etalon, mindenki termeli, issza. Szerintem bámulatos fajta. A legszebb benne az a sok arc, amit dűlőnként mutat. A csopaki dűlők nagyon változatosak mind talajban mind fekvésben és a rizling egy olyan fajta, ami ezt a diverzitást hűen leképezi minden évben. Az olaszrizling nagy kincsünk. Ezt az öregek is tudták. A neve azonban szerintem is problémás. Amúgy a szószerinti idegennyelvű fordítás helytelen, mást jelent ma, mint régen. Abban a korban amikor a magyar nevét kapta, az olasz jelző a latin népek gyüjtőfogalma volt. Egyszerre jelenthetett taljánt és franciát. Maga a fajta eredete Burgundiára vezethető vissza és valószínűleg a pinot családnak tagja. Német nyelvterületen keresztül került hozzánk, ott kaphatta a rizling nevet. Már hosszú ideje azonban csak a történelmi határokon belül termesztik. Kéne egy közös konszenzus a medence borászai közöt a nevet illetően. Lehetne talán egyszerűen Rizling, szigorúan 'z'-vel. Míg a német fajtákat -ahogy maguk a németek is írják- Riesling-ként kéne elkönyvelni.