Tartottunk összejövetelt, ittunk csomó jó bort, a csúcspont Roberto Voerzio 2001-es Barolo Rocche dell' Annunziata Torriglionéjának újrakóstolása lett volna. Amely az Alkoholista történetének első 10 pontos vörösbora volt.
Előtte tehát mindenfélék kerültek a poharakba, Légli Ottó nagyszerű 2007-es Banyászó Olaszrizlingjétől a Tormaresca Torcicodájának aktuális évjáratáig, de ezekről most nem írok semmit.
Írok helyettük először is a Voerzióról, amely ismét megmutatta, hogy Barolo ott virít a világ spiccén, úgy, ahogy van, és nem sok minden áll meg mellette veresben. Egyáltalán nem tűnt fel, hogy három évvel öregebb lenne a bor, mint amikor először futottunk vele össze. Mély volt, izgalmas, koncentrált, lendületes és összetett, és hogy ezúttal nem találtuk teljesen tökéletesnek, annak oka az adott pillanatban kissé soknak sejlő, igen fiatalos tannin volt. De ezt ne kritikaként tessenek értelmezni. Csupán árnyalatnyit billent a harmónia, ami még így is 9 pontot ér.
Ezen az estén mindazonáltal a taljánnak méltó vetélytársa akadt. A körtét nyilván hülyeség összehasonlítani az almával, de az általuk okozott élmény mégis összevethető. Márpedig a 99-es 6 puttonyos Disznókőt kóstolni élmény volt nagyon.
Az elmúlt években nemegyszer hiányoltam a Disznókőkből azt a könnyed kifinomultságot, amellyel a pincészet 93-asai és 95-ösei valamikor a régmúltban annyira meghódítottak. Inkább kemény savúaknak, férfiasaknak találtam ezeket az aszúkat.
A 99-esben viszont így tízéves korában benne volt minden. A mélységes komplexitás az illatban, a krémesség az ízben, a sokszínűség, az egyensúly, a rétegzett utóíz – és az a gyümölcsös szofisztikáltság.
Tudjuk, az évjárat a legjobbak egyike volt Tokaj-Hegyalján a rendszerváltás kezdete óta. A Disznókő 6 puttonyosa minden ízével-zamatával igazolja ezt. Hogy miért csak 9 pont, és nem 10, magam sem tudom.
Utolsó kommentek