Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Szereti Joly a bort?

Befőtt és nagymama

2009.03.11. 05:44 - alföldi merlot

A biodinamikával fejcsóválva szimpatizálók körébe tartozom, ezért számomra az őszi Renaissance des Appellations bemutató egyik fő attrakciója a Nicolas Joly boraival való találkozás volt. Az ég és föld szülte borból néhány oldalnál többet ugyan nem bírtam elolvasni - kultúrsokkot, vagy inkább kultúrblokkot váltott ki belőlem -, de ettől még lehetnek Joly borai fenomenálisak, és számtalanszor hallottam, olvastam, hogy azok is. Most gyors egymásutánban kétszer is a szemem elé került a Biodinamikus Páholy Nagymestere, és ez újra elgondolkoztatott a befőtt és a nagymama viszonyáról. [A kép forrása: Wineanorak.]

Kétség sem férhet hozzá, hogy borász körökben Joly ma az egyik legpotensebb mémgazda. A biodinamika még a mi perifériánkon is futótűzként terjed, és Joly hitvallását - „nem egyszerűen jó bort akarok készíteni, hanem őszintét” - sokan osztják azok közül is, akik egyébként idegenkednek az ökörszarvtól. Hála a Terroirclubnak, Joly borai egy ideje nálunk is kaphatóak, de ahhoz képest, hogy a borász mennyire elismert/hírhedt, tűvé kell tenni a netet, hogy magyar kritikát találjunk a borairól. Úgy látszik, nehéz az élményt szavakba önteni. (A mi Albert gazdánknak azért sikerült.)

Rövid kitérő: amikor egy kisebb alkesz-különítménnyel Szepsy Istvánt készültünk felkeresni, írtam Kató Andrásnak (Terroirclub), hogy ajánljon nekünk egy olyan bort, amely képes lehet a mádi mester fantáziáját megmozgatni, és nem kerül egy vagyonba. Ő a Savennieres Roche aux Moines Clos de la Bergerie-t ajánlotta Jolytól, amit aztán nagy büszkén át is nyújtottunk a mádi maestrónak. ("Fogyasztás előtt legalább egy nappal dekantálandó" - hajtogattam a lelkemre kötött használati utasítást.) Azóta megfordult a fejemben néhányszor, hogy könnyen lehet, Joly jobban járt volna egy Szepsy-furminttal, mint Szepsy a Clos de la Bergerie-vel.

De vissza a Renaissance-bemutatóhoz (ami egyébként elképesztően magas színvonalú borokat hozott)! Az alaposan kigondolt itineremnek megfelelően osztrák fehérek és néhány elzászi után, "bemelegített" szájjal érkeztünk a nagy mágus kisasztalához, ahol folyamatosan 5-6 fős csoport szívta magába a tanítást. Jó diák módjára a szamárlétra első grádicsán kezdtük a Vieux Clos-val – kiköpött kisüsti; de nem adtuk fel, jött a beavatás második fokozata, a Clos de la Bergerie – kiköpött kisüsti; és ott álltunk a Coulée de Serrant kapujában, és akkor úgy döntöttem, hogy nem iszom én el ezt a bort azok elől, akik tudják értékelni. Ilyen nyakas paraszt vagyok. Ettől persze még lehetnek álomszépek a Joly-borok, csak az én borértésem és az aznapi borkarmám nem engedett a misztérium közelébe.

A napokban fölkerült egy kétrészes interjú Jolyval a Wine Library TV-re, amit kétszer is végignéztem. Joly nem véletlenül lett a biodinamikus vándorcirkusz hoppmestere, remek előadó, kitűnő metaforákkal, jól bejáratott poénokkal és éppen annyi holdkórossággal, ami még izgalmas, de nem ijesztő. Annyira tetszett, amit mondott, hogy újra kíváncsi lettem a boraira, és mivel éppen egy palackkal sem volt itthon, a neten böngésztem. Szinte azonnal belebotlottam a WLTV-interjúval gyakorlatilag egyidőben megjelent Joly-profilra a Winedoctornál. És ahogy olvastam, tárult a szám, kerekedett a szemem. Lehet, hogy nem én voltam éretlen, értetlen, hitetlen kutya, mégcsak nem is gyökérnap blokkolta a számat, hanem a valóban művelt alkoholisták körében is akadnak, akik nem látják a királyon a ruhát?   

A Winedoctor a rá jellemzően alapos ismertetés után polemikusan zárja dolgozatát: „A mesés terroir és a természettel harmóniában, mindenre kiterjedő figyelemmel művelt szőlők mellett hogyan lehetséges, hogy Joly ennyire szenvedélyes és egymással szöges ellentétben álló véleményeket képes kiváltani? A dolog megértéséhez nézzük meg a borokról megjelent értékeléseket; a kritikusok egy része izgalmasnak és forradalminak találja őket, mások szomorú csalódásnak. A gáncsolókat képviselje a kiváló Jacqueline Friedrich, a Loire-völgyi borokról megjelent talán legfontosabb mű szerzője. Friedrich így ír a Joly-borokról: "tragikus majdnem bekövetkezett és bekövetkezett balesetek". Sőt azt is megkockáztatja, hogy szerinte a bajok gyökere abban keresendő, hogy bármily hihetetlen, de Nicolas Joly nem szereti a bort. A legtöbbször hivatkozott probléma az oxidáció, ezt Friedrich főleg '90-ben és '89-ben készült borokban tapasztalta. Friedrich könyve, A Wine & Food Guide to the Loire (1996) mára kétségtelenül elavultnak hat, és tudomásom szerint Jacqueline javában dolgozik a második kiadáson sokak nagy örömére. Richard Kelley MW értékelése viszont egészen friss, és ő a Loire-vidékkel foglalkozó honlapján a következő kérdést teszi föl: "Iszik egyáltalán bort, vagy ami talán még fontosabb, szereti?"; a probléma ezúttal is az oxidáció, amellyel Kelley számos közelmúltbéli évjátratban találkozott. Joly mindeközben a honlapján azt állítja, hogy a kóstolók az oxidációt vélhetően az érettséggel tévesztik össze (ami a fiatal minták esetében nem tűnik valószínűnek), és hogy a borai kellően robusztusak és egészségesek ahhoz, hogy a nyitás után napokon át fogyaszthatóak maradjanak, sőt fejlődjenek.

Meglehet, a válasz ezekre a problémákra a pincében keresendő, ahol a borok öreg hordókban érnek - évente csupán 5 százalékot cserél újra -, hőszabályozás nélkül, és így a hőmérséklet akár 25-30°C közé emelkedhet. Az erjesztés természetes élesztőkkel történik, és sok bor esik át valamilyen mértékű almasavbomláson. A palackozás előtt nincs szűrés és hidegstabilizálás, lévén a hideg
"halálos erő" a Joly-féle szakirodalom szerint - talán ezért nincs az erjesztés alatt sem hőszabályozás. A borokat jónéhányszor átfejtik az oxigénnel érintkezést elősegítendő - Joly szerint "a biodinamikus műveléssel készült borokra nem jelent veszélyt az oxidáció". Minden átfejtéskor kb. 2 grammnyi ként - "a fény egy formája" - adnak a borhoz. A végeredmény egy misztikus erőkkel bőségesen felruházott bor, amely bizonyára jó adag oxigénnel érintkezett már, a szabad kénszintje minimális, szűrést alig kapott, és a kifinomult ízlésű fogyasztónak használati utasítás is jár hozzá (ebből például megtudhatjuk, hogy miként különböztethető meg az oxidáció az érettségtől). 

Más kóstolók persze másként látják, szerintük nincs gond sem a borokkal, sem a pincével. 2002-es
New France című könyvében Andrew Jefford például kiállt a Joly-borok mellett (...): "(...) a Coulée de Serrant-ok a kilencvenes évek közepe óta jóval érettebbek és gazdagabbak, mint az olykor csalódást keltő éretlen, vaktyúk-is-talál-szemet borok a korábbi évjáratokból." (...)

Semmi kétség ez a birtok megosztja az embereket, és csak úgy foglalhatunk állást, ha magunk is megkóstoljuk a borokat. Amelyeket olykor elég borsos áron mérnek. Ennek ellenére Jolynak nincsenek értékesítési gondjai, a kereslet messze felülmúlja a kínálatot, ami azt jelzi, hogy hűséges rajongótáborral rendelkezik. (...)

A Savennieres és a Roches-aux-Moines cuvéekkel kapcsolatos véleményemet egy pillanatra félretéve, a 2001-es Coulée de Serrant-t nagyon jó bornak gondoltam, amikor kóstoltam, és kétévesen semmilyen oxidációra utaló jellel nem találkoztam, ám mások frissebb kóstolási jegyzetei súlyos oxidációra utalnak; azt gyanítom, hogy e sajnálatos jelleg kialakulásához el kell egy kis időnek telnie. A közelmúltban kóstolt 2007-es ugyanabba a kategóriába esik nálam, mint a 2001-es; széles, meleg, gazdag és stabil, jelen állapotában semmilyen komolyabb jelét nem mutatja az oxidációnak. Az én csekély Joly-tapasztalatommal talán nem lenne szabad további észrevételeket tennem, de egy valamit azért mondanék. Állítólag ez a Loire legnagyszerűbb dűlője. Az én kóstolásaim azonban nem azt mutatták, hogy ezek lennének a Loire legkiválóbb borai. Lehet, hogy Jacqueline Friedrich-nek van igaza, amikor
"e rendkívüli terület nagyszerűségének" kiaknázatlan lehetőségeit siratja.”

Eddig a Bordoktor értekezése, és persze vannak kóstolási jegyzetek is, akit érdekel, kattanjon rá. Engem pedig az érdekelne, hogy aki belevágta már a Joly-fába a hitelkártyáját, annak merre billen a mérleg nyelve. Előre is köszönet minden véleményért.

Címkék: joly biodinamika wine library tv coulée de serrant winedoctor gary vaynerchuk

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr11993547

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2009.03.11. 10:08:10

Coulée de Serrant sok MW és egyebek szerint a világ valaha volt legjobb fehérborának tartják (pl. ld. Karen McNiel Wine Bible). Ennek fényében kicsit egyoldalú a bemutató. Állítólag nagyon felkészült kóstolónak kell lenni, hogy a Joly borokat el tudja kezdeni élvezni az ember. :) Személy szerint sajnos nem volt szerencsém találkozni a Joly borokkal.

Több biztos dolog is van azonban. A Chenin Blanc bár Mo-n nem nagyon ismert, fantasztikusan komplex borokat bír adni. Kár érte, hogy valaki még nem találta ki nálunk, hogy csinálna belőle bort.

A loire-i Savennieres (Anjou észak-nyugati ici-pici része) egy teljesen egyedi Chenin Blanc termő terület, hihetetlen karaktert és egyediséget produkál pl. az újvilágiakkal szemben (amiben szintén vannak nagyon jók, ld. pl. Dél-Afrika).

A múltkor volt szerencsém beszerezni egy üveggel a "Domaine du Closel Savennières Clos du Papillon 2004" borból és nagy élmény volt. Egyrészt drága sem volt, másrészt az egész stílusa, komplexitása és egyedisége lenyűgöző volt.

Ha jól tudom, az itteni borok nagy részét engedik átmenni az almasavbomláson, hasonlóan mint az igazi burgundi chardonnay-knél. Ettől kapnak némi tejsavat és jó vajasak, tejkaramellásak lesznek.

Szegediszomelijé 2009.03.13. 21:18:09

Én is "csak" a Reneszánsz kóstolón találkoztam a boraival. Egy kedves (kézműves)borász ismerőssel kóstoltunk -aki egyébként nem Jolly hívő. Két tételt kóstoltunk. Mindkettő ízlett nekünk, hibát nem találtunk bennük. Oxidáltságot egyáltalán nem éreztünk. Két szint volt a két bor, árat is tippeltünk, meglehetősen pontosan, 2-3 E eltéréssel. Nem tudom a nevüket, de Chenin Blancok voltak. Az összegzésünk az volt, hogy bár hajmeresztő dolgai vannak, a borai jók. Amúgy: melyik kézműves borász nem osztja meg a közönséget? Na persze Szepsyn kívül.

Vörösboros 2009.03.17. 08:17:16

Más, mint a megszokott átlag! Ez jó.
Mivel érdekel a módszer (a biodinamikus), ezért repülőre pattantam és meglátogattam a Joly birtokot. Az, hogy szép csak egy dolog, hiszen sok más birtokon is jártam már Franciaországtól Kaliforniáig, fényei, illata, kisugárzása van. Úgy, mint a borainak is.
Aki megérzi, megszereti. Azt kell benne megtalálni, ami benne van, nem hasonlítani a közismertebb oxigéntől elzárt borokhoz. Ez egy életforma, stílus, egyedi karakter - csodálatos, hogy nem egy a sokszáz hasonlatosból.
Örülök, hogy személyesen is ismerem Joly-t.

alföldi merlot 2009.03.19. 09:37:20

@Vörösboros: Kedves Vörösboros, nagyon irigyellek az élményért, én is szívesen repülőre pattannék, ha tehetném, bár nem biztos, hogy Jolyt látogatnám meg elsőként. Szoktál-e itthon is vásárolni a boraiból, és ha igen, túléli-e a varázs a távolságot?

töppedt 2009.03.19. 10:49:05

Én is irigylem vörösborost, s bár tőlem sem áll messze egy ilyen húzás igyekszem a fejemet a helyén tartani.
Sokszor elhangzott már, hogy a hely/pince, a borász egyénisége befolyásol bennünket a megitélésben. Én ebben az értelemben nagyot eddig nem csalódtam. Vizuális típus vagyok, s könnyen visszahelyezem magam a varázs helyszínére a pincébe.

Vörösboros 2009.04.01. 08:16:30

@alföldi merlot:
Kedves Alföldi Merlot!

Bevallom, hogy vettem néhány kartonnal a látogatásomkor és még van 2 palackom. Fogok itthon is venni. Azért ezek nem olcsó termékek, én sem iszom őket naponta. Egyébként tanulni mentem hozzá.
Szakmabéli vagyok, ezért főleg magyar borokat iszom napirenden, ott is rozét és vöröset.