Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Brunellóbanzáj 2009

Sangiovese in purezza

2009.03.18. 06:24 - alföldi merlot

2008 a brunello fekete éve volt. Sok millió liter bort zároltak a hatóságok, a botrány teljesen beárnyékolta az amúgyis ezer sebből vérző 2002-es és 2003-as évjárat fogadtatását és forgalmazását. 2009 lehetett volna a kilábalás éve, mert a 2004-es évjárat ismét ötcsillagos, de az igencsak drága brunellóknak nyilván csontig alávág a recesszió. Mi február végén, alig egy héttel a Benvenuto Brunello - az évjárat hivatalos bemutatkozása - után, 11 válogatott tételt kóstolhattunk gyakorlatilag ingyen és bérmentve. Figyeltünk, tanultunk, lazultunk, tobzódtunk. 

Amikor 2006-ban a Wine Spectator egy brunellót, a Casanova di Neri szupermodern Tenuta Nuováját választotta meg az Év Borának, én egyáltalán nem sejtettem, hogy mekkora nyomás feszíti a kukta fedelét. Őszintén örültem, ráadásul ebből a borból nekem is volt egy palackkal (még időben vettem, mielőtt hatszorosára nőtt az ára). Mit törődtem én azzal, hogy a brunelló receptjét föltaláló Biondi-Santi Riserváját 83 ponttal, a kultikus Case Basse 2000-esét pedig 68 ponttal bünteti az oaksucker Suckling. 2008-ban aztán robbant a kukta: a konzervatívok egyik szószólója levelet juttatott el a hatóságokhoz, amelyben kiteregette a vidék szennyesét. A fő vád az volt, hogy sokan, főleg a nagyok és ismertek, nem 100 százalék sangiovesét palackoznak brunellóként; merlot, syrah, petit verdot, nero d’avola és ki tudja még mi minden adagolásával próbálnak simulékonyabb, közérthetőbb borokat készíteni, és a pontszámokat fölverni. Ily módon persze elárulják, meghamisítják a montalcinói hagyományt, és nem mellesleg törvényt sértenek. A vizsgálatok azóta sem zárultak le, és a Brunello Consorzio válságból válságba bukdácsolt. Végül úgy döntöttek, hogy bár Angelo Gaja is fölemelte szavát a szabályozás lazítása mellett, a brunello továbbra is kizárólag színtiszta sangiovese lehet.

Montalcino dühös embere, Gianfranco Soldera (Case Basse) már jó ideje hangoztatta, hogy elfogytak azok, akik igazi brunellót készítenek. A modern brunello szerinte túl gyümölcsös, túl kerek és testes lett. „Ha egy borász barrikba teszi a borát, akkor ez azért van, mert rossz a bora, nincsen benne elég tannin. Az új hordóból nyerhető tanninnal és aromákkal kell pótolnia azt, ami a borából hiányzik” – állítja. A hagyományőrzők szerint az igazi brunello áttetsző, rubinszínű. Pohárba töltve a kehely túloldalán látnunk kell a körmünket. Ennek az ismérvnek valóban kevés brunello felel meg. Elszaporodtak a testes, éjsötét, intenzív, csokoládés, alkoholszörnyek, amelyekben a cseresznyés-faepres standard jegyeket kioltotta az erdei bogyós-málnás vonulat - a francia fajták alkalmazásának bűnjele.

Ezek után én is félve vártam a botrány kitörése előtt szüretelt, de piacra csak most került, egyébként kiváló adottságú 2004-es évjárat borait. Február 27-én és 28-án a balatonszemesi Kistücsökben és a budai Egykor és Most Vendéglőben tizenegy 2004-es brunellót kóstoltunk. A borokat Tullio Scrivani barátom válogatta (Enoteca Osteria Osticcio) és mutatta be. Tullio hithű tradicionalista, de nem vaskalapos, és olyan szortimentet válogatott össze, amelyben a mérsékelt modernisták is helyet kaptak. A borokat a két napos csomagtartóban zötykölődés és hideglelés nem törte össze, de kétségtelenül lassan ébredeztek. Erre Szemesen inkább, Budán kevésbé kaptak időt. A brunello amúgysem egy instant gyönyör, 8-10 évesen lendül igazán formába, így a mi kóstolónknak volt némi en primeur jellege. (Tanulságos föllapozni, ahogy a minap online kioktattak egy baroloszkeptikust, aki a 2004-esekkel kekeckedett. Jeremy Parzen szerint amikor egy nagy bort egy nagy évjáratból fiatalon kóstolunk, akkor a borban nem a nagyságot kell keresnünk, hanem a nagyságra való esélyt, a ki nem nőhető hibák meglétét.) Nos, én úgy találtam, hogy a 2004-esekben megvan az esély: tiszták, frissek, gyümölcsösek, világosak, a koruknak megfelelő – nem legyalult, kiklopfolt - tanninokkal. Messzemenő következtetéseket azonban hiba volna levonni, hiszen ez egy válogatott mezőny volt. A 11 borból nekem 3 okozott csalódást, de ezeket is bármikor szívesen látnám a borhűtőmben. 

A legjobbak (8-9 pont):

Sesta di Sopra – A birtok régi kedvencem, és a sajtó is egyre inkább fölkapja. Egy héttel a kóstolónk után a pincénél már elfogyott a 2004-es brunello és a 2007-es rosso. Egyenesívű, nemes, tiszta és kifinomult. Magátólértetődő természetesség hatja át. Viszonylag karcsú, de húsos, remek savakkal. Mintha félúton lenne a modern és a hagyományos stílus között, mivel a hagyományosok rusztikus vonásaitól teljesen mentes, ugyanakkor barrikot egyáltalán nem látott. (4.000 palack - €46,80)

Salicutti – Az első organikus birtok volt Montalcinóban. Engem teljesen lenyűgözött. A brunello platóni ideája. Az illatában gyógyfüvek, virágok, faeper, bőr és vanília. Elegáns és sokrétű. Közepes test, komplex és harmonikus. Igazi unplugged bor. (8.000 palack - €48,60)

Canalicchio di Sopra – Hagyományos, tipikus brunello. Lassan nyíló, színjátszó, komplex bor. Jó struktúrájú, bár az alkohol némileg megbillenti az egyensúlyát. Lehetne best buy, ha az euró kurzus nem szólt volna közbe. (20.000 palack - €25,70)

Stella di Campalto – Dinamikus biodinamikus birtok. Ez az első brunellójuk. Messze a legerőteljesebb a mezőnyben, némi volatilis szárnyalással. Masszív, izgalmas, telt. Tökéletesen érett gyümölcs, jó adag fa. Fűszeres, gyümölcsös és florális. Az eddig napvilágot látott kóstolási jegyzetek alapján az évjárat egyik sztárja lehet. (5.700 palack - €57,60)

San Filippo – A kóstolások nagy fölfedezettje számomra, pedig modern. Universal sex-appeal. Eszményi bevezetés a brunellóba. Egy diehard brunellista talán elhúzná a száját, de a beavatatlanok és a többistenhívők imádni fogják [a próféta szólt belőlem: Sucklingnál a top 4-ben van 96 ponttal]. Rendkívül komplex, percről-percre új színekkel gazdagodik, bőr, szilva, amarone, meggy, narancshéj, virágok. Kerek, telt, némi édesség, gyömbér. Ízléssel adagolt barrik. Finom és izgalmas. (25.000 palack - €36,00)

a nagyon jók (7 pont):

Lambardi – A legjobbak eleganciájával vagy sokrétűségével nem rendelkezik, de én mindig is szerettem, és most sem hozott szégyent a fejemre. Egy eredeti arc, az eredetieskedés szándéka nélkül. A brunellóság határain belül marad, mégis könnyen fölismerhető. Gyógyszer, bőr, faeper. Élénk savak, a kortyban bevillan az érett gyümölcs édessége, de közben csontszáraz. A közepesen hosszú lecsengésben pikáns fekete olíva. (12.000 palack - €25,70)

Fornacina – Tisztes nagyszer, komplex, testes, őszies-borongós árnyalatokkal, némi kesernyével. Avaros, sötét, teltebb, tanninos. Tipikus brunello, balzsamecet, szilva, hús, faeper, kalácshéj, bőséges savak, cseresznye, nagy struktúra, hosszú élet. Rusztikus, tanninos, még érnie kell. (18.000 palack - €31,00)

Siro PacentiHordóból kóstolva 100 pontosnak gondoltuk. Most csalódás, túl sok tölgy és pörk, hiába jó anyag. Bornak szép, brunellónak nem az igazi. Rendezetlen korty, masszív, húzós tannin. Tullio és Francesca szerint viszont nagy bor, és az eddigi sajtója is nagyon jó. Biztosan nekik van igazuk. Sucklingtól is megjött közben a 95 pont. (30.000 palack - €55,80)

Talenti – A toszkán repülőborász és nagy varázsló, Carlo Ferrini egyetlen hagyományosnak mondható brunellója (Tullio közlése szerint idén nyáron azonban lapátra került). Komplex, édesebb a többségnél, erősen tanninos. Az illat édességet, érett gyümölcsöt és magas alkoholt sejtet, határozott gyógyszeres árnyalattal. Testes, öblös, kissé édes, de közben jó savak és határozott kesernye küzd a férfiasabb egyensúlyért. Jó adag édes tannin és különös petrolos jegyek a finisben. Nem az én stílusom, de sokaknak tetszett. (37.000 palack - €28,40)

a jók (6 pont):

Nardi – Szépen elkészített bor, finoman adagolt hordóval, tonnányi cseresznyével és csipetnyi fűszerrel, de mintha nem olyan minőségű anyag került volna bele, mint a többibe. Vagy túl jól dolgozott a körző és vonalzó. Tetszetős, de kissé üres. Másoknak és a sajtónak is jobban tetszett. Elegánsnak és kifinomultnak mondják. (180.000 palack - €28,40)

Podere Brizio – Rossós ifjonti hév, olyan messze az idősebb brunellók letisztultságától, hogy nehéz elképzelni, hogy valaha még odaérhet. Kirúgja a ház oldalát. Csupa cseresznye, de nem sokkal több. (25.000 palack - €29,70)

Balatonszemesen a közönségszavazatok alapján ez lett az eredmény:
1. Stella di Campalto 34p
2. Sesta di Sopra 33p
3. Canalicchio di Sopra 15p
4. Siro Pacenti 14p
5. Talenti 9p
6. Salicutti 6p

Nálam:
1. Sesta di Sopra
2. Salicutti
3. Stella di Campalto
4. San Filippo
5. Canalicchio
6. Lambardi

A társaságunkat jelenlétükkel megtisztelő borászok kedvencei:

Konyári János:
1. Sesta di Sopra
2. Talenti
3. Salicutti
4. San Filippo

Heimann Zoltán:
1. Stella di Campalto
2. Canalicchio di Sopra
3. Sesta di Sopra

Szentesi József:
1. Stella di Campalto
2. Canalicchio di Sopra
3. Sesta di Sopra

Végül egy kis hazabeszéd: Tullio a Kistücsökben megkóstolt egy Légli Gesztenyés Rieslinget, és rendelt belőle egy hatos kartont. Tényleg gyönyörű bor.

[Külön köszönet Tulliónak és Francescának, Csapody Balázsnak, Gundel Károlynak és Radosevics Radovánnak, illetve a fotókat készítő Ugrai-Nagy Tündének.]

Címkék: 2004 brunello siro pacenti montalcino sesta di sopra lambardi talenti salicutti stella di campalto fornacina silvio nardi san filippo canalicchio di sopra podere brizio

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr561008310

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Shyr Kahn 2009.03.18. 10:25:45

Konyári János első két helyezettje nálam is az első kettő (a San Filippo nálam a 5-6. helyen holtversenyben végzett, ami azt sugallja, hogy esetleg hasonló az ízlésünk)... pedig már azt gondoltam, hogy a Talenti-t csak én éreztem jónak. Örülök, hogy másnak is tetszett és sajnálom, hogy szellőztetésre nem jutott idő (szerintem akkor talán pontozni is lehetett volna bátran). Így fiatalon számomra a legtöbb tétel megmutatta, hogy milyen is a jó sav - és tanninszerkezet. Jó lett a cikk. Gratula hozzá ;)

wittmanboy 2009.03.21. 11:25:50

Casisano-Colombaio. Mindenki írja le százszor. Utána ismételjük együtt, hangosan!