Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Szeptemberi áhitat?

2009.09.15. 06:01 - rezeda123

Szeptemberi áhitat is lehetne a Borfesztivál, de önmagában talán jobban illik rá a Szeptemberi Őrjöngés jelző. Nem sikerült felidéznem a pontos menetrendet, de 1999-ben még egész biztosan a Vörösmarty téren kóstolgattuk Gál Tibor újabb tételeit és szörnyülködtünk hazánk fiain, akik a burgundi standnál rendíthetetlenül kérték az édes vörösbort… Az idő telik-múlik, jó ideje a Vár falai között egyre többen és egyre okosabban gyakorolják a tudományos berúgás különféle fokozatait. Véletlenül sem szeretnék ünneprontó lenni. A Fesztivál kell, a Fesztivál szép és nagy, de azért még lenne min javítani.

Az idei remek időjárás nem a szervezők érdeme, azt egyszerűen élvezzük ki mi magunk, ha lehet, az utolsó percig. A már unalomig ismételt WC, pohár, ásványvíz és fehérkenyér hiány viszont kifejezetten bosszant. Örömteli az illatos és zamatos finomságokat kínáló standok sokasága, de hogy miért nem lehet szerződni egy pékkel, aki minden kanyarban lehetővé tenné - tülekedés nélkül - egyszerű savfelitató kifli vagy fehérkenyér vásárlását, nem tudom. Persze jöhetnénk jól felszerelt hátizsákkal is, benne pohár, köpőcsésze, 2 palack oligominerális ásványvíz, tiszta víz poháröblítéshez és 2 bagett. Sajnos hiába készítjük otthon a legjobb útitervet, hogy ma csak és csakis ezt fogjuk megkóstolni, ez többnyire hiú remény. Mire eljutnánk kitűzött célunkhoz a Savoyai szoborhoz, ilyen-olyan okból már ötször megálltunk máshol, vizünk elfogyott, kódoroghatunk vissza a kiindulási ponthoz. Más kiállításokon ezt elég jól megszervezik, nevezetesen egy normálisan működő gazdaságban a péknek és az ásványvizesnek is megéri, hogy áruja kis táblával ellátva akár minden egyes standon ott legyen. A beugró nem kevés, annál is inkább, hiszen az egyszeri magyar látogató a 2300 forintjáért a bejutáson kívül nem nagyon kap mást.

No de nem is ezek a legbosszantóbb dolgok, hanem például az intézményesített butítás. Ültetett szemináriumon hangzik el az előimádkozó szájából: „…egy bor illata akkor tiszta, ha az nekünk nagyon tetszik.” Nesze neked tanulni vágyó borissza! Most aztán tudod, merre is az előre! Mert ebből ugye hová lyukadunk ki: minél jobban tetszik nekem egy bor, az annál jobb. Hm. Engem ez a tézis legalábbis elgondolkodtat.

De azért hogy Kosztolányi se merüljön tökéletes feledésbe, az áhitat percei is megadatnak időnként e forgatagban. (Legkevésbé sem a színpadról, ami nyilván egyedi érzéketlenségemet dicséri, de képtelen vagyok ezen a területen két percnél tovább tartózkodni, ugyanis utálom, ha nem értem a beszélgetőtársam szavát. S bár magam igencsak zenekedvelő vagyok, nem tartom a borélvezet kötelező elemének sem a dübörgő néptáncot, sem pedig a torzra hangosított muzsikát, még ha az a borról szól is. Amúgy is régi vesszőparipám végre kihozni a bort a pincéből, tegyük végre arra a helyre, ahová illik: egy fehér abrosszal megterített szellős és barátságos asztalra.)

Nos, miután jól kipüffögtem magam, azért voltak szép élményeim is. Mindjárt az elején a St. Andrea Magyalos Kadarkája. Igaz, eszembe jutott egy nem oly rég zajlott borverseny, ahol a magas zsűri egy ehhez hasonló, érett alapanyagból készült gyönyörű kadarkára kapásból közölte, hogy illathibás, és azon nyomban kizárta a legjobbak közül. Szóval a bor eszményien tiszta és határozott, gyümölcsösségének eleganciája utolérhetetlen. Akárcsak Ráspi 2006-os Zweigelt válogatása és a sok vitát kiváltó Máté cuvéeje. Amúgy az 50.000,-Ft-os árról az a véleményem, hogy mindenki úgy árazza be a borát, ahogy akarja. Nyilván vannak neki is preferenciája, ami alapján dönt. Ha védőárnak szánja, akkor az, ha marketingfogásnak – bár Jóskát ismerve ezt nem gondolnám –, akkor az. Amúgy az ár ellenére sem gondolnám, hogy meg fog maradni a bora. Őszintén szólva a mi pincénkben is fekszik még jó száz palack a saját munkánkból, és semmi pénzért nem válnék meg egyetlen egytől sem. Barátokkal meginni, az persze más. Nagyon tetszenek Luka Enikő és a Weninger Pince új borai, mindegyik érdemes arra, hogy megkóstoljuk. Örömmel tapasztalom, hogy egyre több az érdeklődés a pezsgős témák iránt, legyen az Prosecco, Cava vagy éppen Champagne. Ami talán elkerülte a figyelmünket: a Montalcino Borszaküzlet elkötelezett tulajdonosa Suhayda László lezseren elegáns és nagyformátumú 2004-es Brunellok mellett ezúttal két Proseccot is hozott. Nálam a nyers győzött, vélhetően nem véletlenül, de a némi cukorral palackozott tétel is tetszetős volt. S ha már külföld, a Bor és Más kínálatában mindig vannak jó ár/érték arányú tételek, ezeket általában a középmezőnyben kell keresni.

S ugyan nem tartozik szorosan a témához, de tegnap este a Fesztiválzenekar koncertjén hallottam egy ősbemutatót, nevezetesen Giovanni Sollima fiatal olasz zeneszerző csellóra és zenekarra írt „Népmesék” c. művét. Kimondottan kellemes volt, és hallgatható.  Kissé eklektikus dallam- és hangzásvilága rendre különféle borokat vonultatott föl előttem, miközben hallgattam a mestert (ő maga csellózott, Bottessini bőgőjátékát idéző virtuozitással). Vélhetően ez már afféle fesztivál-kór, de az itt-ott Bach, Vivaldi, Mahler, Nino Rota darabjait idéző részeknél egy-két szép Sanger Champagne emléke éppúgy kiegészítette zeneélményemet, mint a 2007-es Kopár, egy 2002-es Chateau Clinet vagy éppen Laposa Bence köves rizlingje. A klezmer és Mississipi déli részéről induló finom jazz darabokkal már nehezebb volt mit kezdenem, pedig tudnunk kellene értékelni az ebben a kategóriában születő jól emészthető, igazi közönség-borokat is.
Most pedig következzék a Cos d'Estournel…

Címkék: borfesztivál vár buda

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr451381059

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hullafotós 2009.09.15. 12:19:43

Egyre több szó esik a Budavári Borfesztivál kapcsán a mára elismert szintre hozott minőségi borkínálat mellett égbe kiáltóan hiányzó tisztességes, elsősorban hazai harapnivaló kínálatról (imádom a Töki Pompost, de önmagában nem reprezentálja a magyar konyhát és nem szeretem a Fornettit, mert se nem hagyományos, se nem finom).

Ha fontos a kézműmes és hagyományos alapú borkészítés minőségi művelése és igényes kereslete, jogos elvárásunk lenne, h a kézműves(nek mondható) konyhakínálat is szerepet kapjon – pl. a kolbássütő mellett akár a szerző által is jelzett hazai pékárukkal. Igen, akár fehérkenyér, akár erdőhorváti perec, vagy pécsi stifolder, őrségi kecske-, nógrádi juhsajt, stb. nem hiszem, h pl. finom sajtokért kizárólag spanyolhonba kellene mennünk.

A szervezők e szempont koncepcióba illesztésével nagy szívességet tennének a hazai gasztrokultura mellett nekünk, fogyasztóknak, de önmaguknak is.

Más.

A fesztivál két személyes felfedezettje a siklósi Janus és a badacsonyi Váli pince volt.
Előbbi vette a bátorságot, hogy elfeledett hagyományként Villányban készítsen nem csupán vörösök felvezetőjének szánt fehéret. Illatában édesnek tűnő, de meglepően csont szárazra erjedt sárga muskotályuk nem csak ár/érték arányban, hanem beltartalmában is elbűvölő volt. Minimum az ígéretes kategória. Önmagában a kuriózum jellege is megfogott: villányi/siklósi sárga muskotály! :-o

A másik a Váli pince volt. Azt tudtam, h a Kéknyelű porzója a Budai zöld, de hogy ebből vki bort is csinál, nem gondoltam volna. Illatos, zamatos, igen jó savú - savérzékenyek kerüljék – önmagában is érdekesség és iható (Óh, Ti kacsazsírral áldott kenyérszeletek), de fröccsalap dolgában minimum Irsai szinten áll. A pince másik kiemelkedő bora az ismert Kéknyelű volt. Nem csodálkoznék, ha kategóriájában hamarosan Nyáry Ödön és Istvándy szinten emlegetnétek.

Németh Attilaé mellett Olaszrizlinget szintén utóbbi pincétől kóstoltam – gyorsan elő is jegyeztettem néhány kartont mindegyikből. :)

loading 2009.09.15. 15:08:28

@rezeda123: 1999-ben már a Várban volt. Ha nem is a jelenlegi helyén, hanem a Sándor-palota előtti téren.
Igen, az ételkínálat nem igazán jó. Minden fesztiválon (itt Bp-en legalábbis) ugyanazok vannak. A minőség kétesélyes, főként a melegkonyhásoknál. De ez sem egy nonprofit vállalkozás, úgyhogy nem számítok érdemi változásra ezen a területen.
És valóban nem érdemes elindulni ásványvíz és rágcsálnivaló nélkül otthonról.

Mr Chablis 2009.09.15. 18:55:28

Ha jól emlékszem, a tavalyi Budai Gourmet-n megpróbálták a csúcsgasztronómiát megjeleníteni, csak éppen sokan éhen maradtak, mert hiányzott a töki pompos meg a mangalica. Viszont a sajtos standon folyamatosan volt friss bagett.

A látogatók 90 %-a meg inni és társasági életet élni megy ki a fesztiválokra, a T. művelt alkoholisták meg nem tartanának el egy ilyen rendezvényt. Kérdezd meg a borászt, hogy mit szeretne inkább? A kiváncsi köpős kóstolgatókat, vagy aki üvegszámra viszi a bort a haveroknak? ... Na ugye.

Amit ti itt számonkértek arra egy szakmai kiállítás lenne hivatott, regisztrált látogatókkal és szakemberekkel a Horeca, a kereskedelmi láncok bevásárlóiból.
Egy kis magyar Vinitaly, vagy Prowein.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2009.09.15. 20:24:08

@Mr Chablis: A kiváncsi kóstolgatóknak én jobban örültem.
De nagy volt a fesztivál, elfértek benne szépen együtt a kocsmáltatók és a kóstóltatók is.

Mr Chablis 2009.09.15. 22:25:44

@BZoltan: Hát persze, az az igazi. De akkor meg minek pénzt kérni a 3-4 cent borért? Végül is a marketing része, nem ?
Szóval én örülnék egy szakmai kiállításnak sokkal csendesebb és szakmai környezetben. Bár a koradélutáni órák erre tökéletesen alkalmasak voltak.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2009.09.16. 06:28:01

@Mr Chablis: Mindenkitől megkérdeztem, hogy kóstolni vagy inni akar. A kóstolóktól nem igazán kértem jegyet, esetleg egy hosszabb sorért jelképesen néhány jegyet. Aki a figyelmét áldozta a borainkra annak a pénze nekem nem kell egy ilyen fesztiválon. De nyilván ezt nem minden termelő tehette meg.

Amúgy, szerda és csütörtök nyitástól kora estig számomra kellően csendesnek és szakmainak tűnt a fesztivál.

Hullafotós 2009.09.16. 11:39:40

@BZoltan:
@Mr Chablis:

Valóban, mikor kóstolási mennyiséget kértem, általában nem kértek érte jegyet - de az igazság része, h az ilyen mondatom hallatán csak a borászok fele mosolygott tovább, mintha csak az ivás jelentene hasznot számukra, a kóstolás nem. De lehet, h az én mintavételem volt csorba és fogtam ki ilyen pavilomokat.

Másrészt a zsíros-cupákos kolbász és a csúcsgasztro között azért ugyanúgy létezik átmenet, mint a kannás bor és a Magnifico között, ezt könnyű belátnunk.

A gasztrokínálatunk ugyanolyan széles, mint a borskálánk, éppen az erre való törekvés hiányzik a fesztiválról.

Mr Chablis 2009.09.17. 11:56:45

@Hullafotós: Elfogadomk, igazad van. Mondjuk a várban nagyon tetszett a Pikanter választéka.
Mond Te mit tennél be még a gasztrokínálatba? Tényleg érdekelne, meg hátha megfogadják a szervezők :)

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2009.09.17. 23:02:06

Picit olyan, mintha más rendezvényen jártam volna, mint ti...

Én is kóstolgatni mentem, persze egy idő után legyaláz az alkohol, még ha köpköd is az ember.

De kajából simán lehet olcsón jót találni: az 1300 forintos 30 dkg csülök még nekem is be tudott tenni, pedig aszittem, hogy nem is.

Nekem nem hiányzik a kenyér, mint rezedának, én direkt ebéd után megyek, és ha kell, akkor akár még egy extra rakás csülköt is utána küldhetek estére normális áron - fair deal.

A wc meg szerintem pláne bőséges és meglepően kulturált volt - persze itt most férfiak előnyben.

Szóval nekem tetszett. Engem a pipa, a dohány, meg a mindenholegydecirozét-tömeg zavar, dehát ez egy fesztivál, ugye,

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2009.09.17. 23:05:47

Viszont fontos, hogy mindenhol adnak vizet. Az tényleg kell nekem is az öblögetéshez.

nick: 2009.09.17. 23:16:28

nekem elég pozitív benyomásaim voltak:

mindig jutott üres WC, pedig ottalvós hetijegyem volt - igaz, férfi vagyok, és a férfi WC előtt nem állt mindig sorban annyi lány, mint a női előtt (bár párszor azért beosontak a lányok is a hátunk mögött, ami enyhén szólva is bizarr élmény volt...)

fehér kenyeret is kaptam majdnem minden ételárusnál - bár az is igaz, hogy én mást is kértem mellé, de sztem magában is adtak, hisz volt ára

víz is volt néhány fix ponton, plusz egyes ételárusnál is - és a 200Ft fesztivál viszonylatban nem is volt olyan rettentően drága (mondjuk nem egy teszkó)

poharat pedig a belépőn kívül legalább egy helyen lehetett venni 700Ft-ért, bár én minden napra vittem inkább saját poharat, amely viszont teszkós volt (darabja 166Ft-ra jött ki a hatos csomag kb 4dl-snek), mert így fesztivál után simán otthagytam egy kukában, és nem cipeltem haza vagy vmi buliba :-)

...ráadásul hiába szóltam előre mindenkinél, hogy nekem nagyobb a poharam a szokásosnál, simán mellémérték, és még csak nem is sajnálták tőlem! :-)

(az ilyen borászok nagyon szimpatikusak nekem - és nem a plusz 2cl miatt!)

Hullafotós 2009.09.24. 11:48:30

@Mr Chablis:
bocs a késői válaszért.

Sütőipari hagyományaink alapján (mint fent említettem) erdőhorváti perecet, minőségi és nem gyorssütött pogácsát tudnék elképzelni.
De ugyanide tartoznak nekem a kiváló hazai juh- és kecskesajtok, gomolya stb.
Nem vetem meg (és bármely német, vagy angol faluban sem szégyenlendő) a helyi ízekre épülő egyszerű ételeket sem, lásd zsíroskenyér. Aki evett már őrségi vágottzsírral megkent hőkőn sült perecet, az tudja miről beszélek.
És feltételezem megoldható a minőségi alma, körte stb. kínálat is.
És akkor nem beszéltünk a csabai, gyulai kolbászról, tolnai kulenről, vagy a villányi stifolderről...

De ezeket pont a fesztivál szervezőinek kellene sokkal jobban tudni, mint nekem.