Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Ezüsthátú hímek

Gere Solus

2009.09.19. 07:00 - alföldi merlot

Baráti kóstolók búslakodó szakaszában mindig előkerül kedvenc gumicsontunk: a magyar borok eltarthatósága (értsd: hatatlansága). Idén nyáron valamiért többeknél ütött az óra, és sorra kóstolhattam a veretes középkorú vereseket. És vagy mi nőttünk föl a műfajhoz, vagy a borászok fejlődnek megállíthatatlanul, de egyetlen defektes példánnyal sem találkoztunk. A hat-nyolc éves vörösök mára szépen kiegyenesedtek, a fiatalkori devianciát kinőve megnyerő, helyenként lefegyverzően okos borokká értek. Egy rövid sorozat erejéig ezeket az ezüsthátú hímeket fogom most bemutatni. 

A vaktesztek messze nem mindig igazolják a klasszisként elkönyvelt borok klasszisát. Ilyenkor komoly arccal dagonyázunk a kárörömben (és/vagy önsajnálatban), és a csúfos bukás emlékét az sem halványítja el, ha a következő alkalommal a botlott klasszis az élre tör. A nagy borok talán olyanok, mint a nagy teniszezők: nem mindig nyernek, de hosszabb távon mindig a döntő közelébe kerülnek, szemben a meglepetést okozó százon-kívüliekkel, akik csak egyszer villantanak. Én ezért szoktam le például a Kopár-gyűlöletbeszédről. Egy Gere Kopár soha nem okoz nagy csalódást - kivéve, ha ezzel az előre feltett szándékkal bontjuk -, vagy ha mégis, akkor legközelebb kiköszörüli a csorbát. A Kopár fölötti Solus-szal idén nyárig nem találkoztam elégszer ahhoz, hogy hasonló következtetést vonjak le, de most már megkockáztatom: amikor nem fut jó formát, akkor legalább akkora a valószínűsége annak, hogy nekünk volt gyökérnapunk, mint annak, hogy a palackban volt a bug.

Gere Solus 2000

Amikor ezt a bort először kóstoltam, beestem az asztal alá. Azóta azonban a szórványos találkozásokból az a kép rajzolódott ki bennem, hogy a sokra hivatott alapanyagot túl erősen pörkölt hordóba kényszerítették. Ezzel együtt egyértelmű klasszis, és még kilencévesen is harap. Régebben ezt a bort tartottam a koncentráció végső állomásának, azóta ezen a célon Taklerék és Bockék is túllőttek. Savhangsúllyal az ellenségei sem vádolnák, de egyáltalán nem punnyadt, sőt kóstolás közben nem egyszer éreztem úgy, hogy még mindig belviszály dúlja. Hűvösebben az illatot a trade mark eszpresszón kívül vegetális-silós-fűszeres jegyek hatják át. Szellőzve-melegedve málna és teafű tör át a silón, és a kávés-puncsos vonal mellett egyértelműen érezhetővé válik a magas alkohol. Kóstolva még mindig nem teljesen harmonikus. Nagy test, némi alkoholédesség, likőrös bevillanások, nem teljesen csiszolt savak. A tannin édes, de enyhén szárít. A hosszú és gazdag lecsengésben a kávé a meghatározó aroma, az alkohol befűt. Összességben szépen elkészített bor, amely hűen tükrözi az évjáratot és a fajtát, de akad a kákáján csomó bőven. 7 pont 

Gere Solus 2002

Annyira tetszett, hogy alig jegyzeteltem róla. Sok tekintetben a 2000-es ellenpárja. Míg az sötét és súlyos, ez ijesztgetés és gégemikrofon nélkül éri el, amit akar. Újabban inkább bevállalok egy csipetnyi vegetálist a merlot-k illatában, minthogy asszisztáljak az árnyalatok puncsba fojtásához. Egy hosszú merlot-kóstolóban - amit az összesített pontszámok alapján meg is nyert - ehhez a borhoz érve azt írtam, hogy "az első talpig természetes bor, őszintén vállalt zöldesség, színjátszó illat, jó arányok, élő savak, tiszta korty, tiszta tannin, semmi nem bánt, alkohol nem éget, borszerű, jó ivású". Ehhez a leíráshoz sajnos később sem tettem hozzá semmit. A kedvenc Solusom. 8 pont 

Gere Solus 2004

Egyszer imádtam, másszor égtem vele. Vagy én vagyok hülye, vagy én vagyok hülye. Ötévesen kitűnő formában van, most nem volt hosszabb, mint zöld. Az illatban kávé, leveszöldség, szárított füge és erdei gyümölcsök csőstől. Komplex, izgalmas és megnyerő. Pataki Ati örökérvényű szavaival: nincs benne semmi küszködés. Kóstolva arányos, eleven, frissessége rácáfol a Villánnyal szemben felsorakoztatott közhely-szedetre. Három nappal a bontás után is tartotta a formáját. A 2002-es harmóniája nincsen meg benne, de még odaérhet. Erős 7 pont.

Bármennyire is rajongtam a merlot-kért süldő koromban, be kell látnom, hogy nem a világ legizgalmasabb fajtája. A Solusok szerintem elég pontosan kirajzolják, hogy meddig lehet vele eljutni. És még egy fontos apróbetűs: nem a Solus a Darth Vader a magyar csillagok háborújában, ezért a címért a Magnifico és a Primarius küzdenek.

Címkék: kóstolás 2002 2004 2000 gere attila villány hétpontos nyolcpontos solus

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr751392024

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cukker 2009.09.19. 11:48:30

Hamarosan a Szeleshát Nomád is csatlakozik a küzdelemhez...decemberben kerül forgalomba.

megjegyzés 2009.09.19. 23:22:53

aha, " őszintén vállalt zöldesség "... egyébként a 2006-os is zöld... ergo éretlen... ergo messze van a csúcsbortól mint darumadár a próbacsendőrtől... magnifico : túlextrahált, szvsz sűrített ( reverz ozmózis , ha-ha... bár osztrák sógorék ezt akkor is szégyentelenül használták, amikor még elvileg tilos volt )

Friend of Wine 2009.09.20. 08:13:10

Szerintem egy bor nem feltétlenül attól nagy, hogy a végtelenségig koncentrált.
Ld. pl. Kaló Imre borait.
Az elegancia és harmónia a lényeg.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2009.09.21. 06:40:18

Egy csomószor felmerült bennem a kérdés, hogy miért is erénye a bornak az eltarthatóság.

Tény, hogy én is örülök, ha egy évekkel ezelőtt eldugott palackban lakó bor még egyben van, de ha rendesen odafigyelnék a borkészletemre akkor nayjábol mindig mindenből tudnék friss évjáratokat beszerezni. Ha meg egy fantasztikus évjárat fantasztikus tétele elfogy és eltűnik az szerintem része az életnek.

Szerintem testes, koncentrált borok úgy két éves korukban már fogyaszthatóak kellenek, hogy legyenek és 6-8 éven át (kivételes esetben 8-12 éven át) jó esetben megőrzik az erényeiket, a könnyebb borok azok 1 évesen fogyaszthatóak és nagy mázlival 2-4 éves korukig hozzák a szintet.

Lehet, hogy én látok rémeket, de amikor egy termelő, kereskedő nekiáll fetisizálni a bor korát és vinologiai gerontofíliába hajló módon fényezi a borok korát akkor nem tud nem az az érzés eluralkodni rajtam, hogy vagy bennragadt nemkevés régi tétele, vagy olyan húzos savakkal és olyan brutális kénszinttel készítette el a borait, hogy tényleg kellett neki kor, hogy egyáltalán fogyasztható legyen.

BOB 2009.09.21. 08:28:59

@BZoltan: szerintem elsősorban nem a termelőnek vagy a kereskedőnek fontos a bor kora (náluk valóban esélyes, hogy többnyire akkor amikor írtad), hanem a fogyasztóknak is. Nem kevés embernek van otthon párszáz-párezer palackos borgyűjteménye, szerintem nem visítanának az örömtől, ha a palackok kétharmada néhány év után lefolyóéretté válna. Aki meg csak lekap egy palackot a polcról és megissza legott, az feltehetőleg úgysem azon borok közül válogat, ahol úgymond követelmény az időtállóság.

Talán két hete kóstoltuk Bock József 2000-es Bock Cuvée-jét, és az egykor ordas tanninnal bíró bor most kifejezetten szépnek és elegánsnak bizonyult. Lehetséges, hogy emögött a letöltékor valóban brutális tannin- vagy savszint állt, de így 9 év távlatából mindez komplexitásban és kifinomultságban mutatkozott meg. Hogy ez a fogyasztónak jó-e, azt szerintem döntse el a fogyasztó. Aki frissiben akarja megkapni, annak nem jó, de nekünk kifejezetten pozitív élményt adott.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2009.09.21. 09:57:25

@BZoltan: a válasz nagyon egyszerű. Azért számít a kor, mert a palackban a bor egy csomó komplexitást nyer. Azt írod, hogy a koncentrált borok már 1-2 éves korukban fogyaszthatóak. A kérdés valójában az, hogy fiatalon - a vörösborról beszélve - sav/tannin hangsúlyosan, unalmasan akarod-e azt elfogyasztani? Számomra egyébként a magyar borpiac egyik nagy hiányossága, hogy nem lehet érett vörösbort kapni. Manapság pl. 2007-2008-asok mennek, esetleg itt-ott egy 2006-ost találsz. A 2005 és előtt borok sehol sincsenek, szinte nem léteznek, jobb ha van egy gyűjtő haverod, ha hozzá akarsz jutni... ennek megfelelően a nem palackérett borok sokszor unalmasak is.

Hugh Johnson mondta nemrég, hogy a mai borok legnagyobb problémája, hogy fiatalon fogyaszthatónak készítik el őket (magyarul lekvárt szüretelnek) és nem kapnak a palacktól semmiféle komplexitást, ezért unalmasak (ld. Decanter előző szám, "Amiért élek" c. rovat, Hugh Johnson 70 éves).

Nálunk egy 2000-es bor kóstolása nem mindennapi esemény, a nem gyűjtő számára szinte elérhetetlen (nem spájzol, nem tudja tárolni, drágán sem tud hozzájutni, stb.). Nemrég jártam Bordeaux-ban, 12-13 Euroért könnyen juthatunk kiváló érettségi állapotban lévő 2000-es, vagy korábbi borokhoz.

A fehérboroknál is ugyanez igaz (sajnos). Egy igazán jó burgundi 8-10 évesen lép az élmény kategóriába, aztán sok esetben 50 évig eltarható marad. Nemrég jutottam egy 6,5 Eurós 2000-es Macon Village-hoz (ami ugye nem a csúcs appelláció) és olyasmik voltak eme olcsó borban, amik a magyarokban csak nagyritkán. Ami a titok, hogy vállalják annak a kereskedelmi ódiumát, hogy a bor 8-9 évesen lesz jó, mert nem engednek a dologból (értsd: sok évtizede csinálják, az évjáratok egyszerűen később mennek ki, szépen eltolva - "csak" tárolni kell tudni).

Sok nagyobb nyilvánosságot kapott vertikális kóstolóról lehetett olvasni a sajtóban (ld. pl. Borigó vagy Eszencia magazin). Ezeknek nagyjából az volt a konklúziója, hogy a nagynak kikiáltott villányiak - amelyek a legtöbb esetben is az újvilági túlextrahált/lekvár vonalat követik - közül kevés éri meg a 20 éves kort. Ennél a borstílusnál tehát max. 15-20 évvel lehet számolni.

Az viszont tényleg felfoghatatlan, hogy egy Mouton Rothschild 1945 hogyan lehet teljesen iható és tökéletes formában (Robert Parker 100 pont) ma is... Gondoljatok bele, 1945, háború éppen csak over, széthullott ország, a század legcsúcsabb évjárata és valakinek van esze, hogy a bort megcsinálja és el is rakja mintegy fél évszázadra. Na ezt nevezném én stratégiai gondolkodásnak (=26,000 Euro / magnum palack)... :)

buBORék 2009.09.21. 10:16:46

@Cukker: Nekem már van egy palackom...
nagyon szép bor!

Muslica 2009.09.21. 15:09:42

@akov:
Hogyaszongya: "Számomra egyébként a magyar borpiac egyik nagy hiányossága, hogy nem lehet érett vörösbort kapni. Manapság pl. 2007-2008-asok mennek, esetleg itt-ott egy 2006-ost találsz. A 2005 és előtt borok sehol sincsenek, szinte nem léteznek,..."
Cöcöcö. A Bortársaságnál Dúzsi Tamés borai közül az aktuális évjáratok: Merlot 2005, Ó Vörös 2004, Görögszó Cabernet 2005 (de itt-ott még fellelhető 2003-as évjárat is); Bock négy bora is 2005-ös vagy idősebb; Gál Tiboréktól 6 bort találtam,... ez eddig 14 bor, ami megfelel a kritériumaidnak, és meg se erőltettem magam. Tessék jobban körülnézni! :)

loading 2009.09.21. 16:07:13

@BOB: Szerintem a termelőnek is fontos. Saját magának is van elképzelése a boráról: gyors vagy távolabbi fogyasztásra szánta. Ezt gyakorta ki is hangsúlyozzák.
A magam részéről jó dolognak tartom a spanyolok megoldását, ahol a hátcímke tartalmazza a várható optimális fogyasztási időszakot (pl. 2-7 év között).
+@akov: Szerintem nem feltétlen a fogyasztónak, hanem a termelőnek és/vagy a kereskedőnek kellene érlelnie a borokat. Nem értek egyet azzal a szokással, hogy 1-1,5 évesen kihoznak borokat és felhívják a figyelmet, hogy még 1 évig biztos ne idd meg, mert akkor kezdenek optimálisak lenni.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2009.09.21. 17:30:57

@Muslica: bocs, de a 2004-es nálam nem óbor. Mi a helyzet a 2000 és előtt évjáratokkal. Vörösben persze, aszúval tilos jönni! :)
@loading: ugyanezt mondom, hogy semmiképpen nem kellene ezt a fogyasztóra terhelni. Mindenképpen a termelő v. forgalmazó dolga. Ez egy piaci rés Mo-n, aki alapítana erre egy közös vállakozást, jelezzen. Ki lehet számítani, hogy pl. egy 2007-es Kopárt mennyivel drágábban lehet 2015-ben eladni, tárolási körülményekről szóló certificate-tel (talán ez akkor már fontos lesz).

Szebb jövőt... 2009.09.21. 22:08:08

Nem túl régen részt vettem egy kóstolón a St.Andrea-nál,egy vendég megkérdezte,hogy honnan tudja ő azt eldönteni,meddig lesz jó az a bor,amit most kóstol?Pedig igazán belefért neki bármelyiket beszerezni.
A pincészet magazinjában bemutatott aktuális újdonságok leírása után odaírják,hogy melyik tételt mikori fogyaszásra,milyen hosszú tárolásra ajánlják.Szerintem ez jó a borásznak is,de elsősorban a fogyasztónak,aki így kevesebbet kockáztat.A borász a borai iránt bizalmat ébreszthet,hiszen bizonyos fokú garanciát vállal,igaz ez esetben Dr.L.György és csapata igen óvatos,de mégiscsak követendő lehet a példa.
Érdekes lenne viszonylag olcsóbb tételek(Áldás,Vesztergombi borok,Kopárok,stb) vertikálisa is.Igaz egy-kettőröl már írtatok korábban.