Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Hedonizmus

1997-es Brunello Riserva kóstoló

2009.10.26. 06:00 - vörös és fehér

Hedonista énem megint igen mondott egy Enoteca Montalcino-s kóstolóra, ahol Suhayda László tíz 1997-es brunello riserva-t bontott fel. Leírtuk már többször mi is, 1997 kiemelt boros év volt Toszkánában, utólag az évszázad évjárata jelzőt aggatták rá. Ebből az évből ennyi riserva-t kóstolni – nem hiszem, hogy lesz még rá alkalmam. Úgyhogy a várakozásaim nagyok voltak, pláne, hogy életem első, és mindmáig egyetlen tízpontos bora is egy brunello, szintén 1997-ből. Bár újabb 10 pontos élmény nem ért, de ennyire erős sort még nem ittam végig.

A riserva kóstoló apropóját az a tény adta, hogy a szintén ötcsillagos évjáratnak minősített 2004 riserva-i pár hónapon belül a piacra kerülnek. A szabályok szerint ugyanis a riserva tételek a szüretet követő hatodik év januárjában jelenhetnek meg a polcokon.

La Torre

Enyhén rozsdás szín, ahogy az egy tizenkét éves bortól elvárja az ember. Illata szintén érett, kicsit epres, fűszeres, gombás. Kóstolva meglepően eleven: markáns (kicsit túlzottan is határozott) savakkal támad. A tanninok már belesimultak a kerek, lendületes kortyba, ami hosszan cseng le. Nálam ez egy hétpontos nyitás volt.

La Fornace

Kicsit formán kívül levő bor: illatában is érezhető a magas alkohol, ami az ízjegyeket is elnyomta kissé. No nem nagyon, a szép szerkezet azért érezhető volt, ráadásul kicsit levegőztetve a bort, szépült is az. Ennek ellenére most csak hat pontot adtam ennek a tételnek.

Fattoi

Az egyik legizgalmasabb illatú bor volt, enyhén animális, kicsit citrusos, szivaros jegyek váltakoztak benne, bármikor vettem fel a félretett poharat, mindig mást mutatott a bor. Ennél komplexebb már csak az íz volt, a palackos érettség jegyei mellett gyümölcsösségéből is megőrzött jócskán ez a bor, a savszerkezet pedig egészen kitűnő volt benne. Megközelítette összetettsége a tízpontos élményemet, de hajszál híján elmaradt tőle. Így is vaskos kilenc pontot osztottam ki rá.

Podere il Palazzio Le Macioche

A Fattoival egy olyan szintre emelkedtünk, amiről nagyon nem is jöttünk le az est hátralévő részében. Ennél a bornál is izgalmas illat fogadott: eperdzsemes, kakukkfüves jegyek uralkodtak. Érdekes mód az illatban kevésbé érződött a fahordó, ízben a pörkölési aromák még jól kivehetők voltak. Masszív, nagy bor, a szó pozitív értelmében, nagyon szépen belesimult, érett tanninokkal. Masszív nyolc pontot ért.

Caprili

Nálam az est győztese lett ez a bor, talán azért, mert a legegyedibbnek bizonyult. Illatában kapucsínó, bőr, a primer gyümölcsök itt már nem játszanak. Ízben végtelenül kifinomult, teljesen harmonikus bor, amihez egy vibráló, eleven savszerkezet társul. Lecsengése az egyik leghosszabb volt, itt éreztem, hogy akár a maximális pontszámot is megkaphatná, végül kilenc és fél ponttal jutalmaztam.

Caparzo

Nehéz dolga volt az előző bor után következő tételnek; hiába volt ez is nagy bor. Az elegancia helyett ez a lehengerlésre játszott, más körülmények között valószínűleg nagyobb sikert aratott volna egészpályás letámadása. Nagyon markáns tannin mellett érezhetően domináns alkoholt találtam benne, vagy csak a sav tűnt kicsit lágynak ehhez a testhez. A végén egy kis kesernye is felbukkant, nálam nyolc pontig jutott ez a tétel.

Pertimali (Livio Sassetti)

Az első bor volt az est folyamán, ahol az ásványos jelzőt használtam. Az illat erre nem utalt; gyógy- és zöldfűszerek sorakoztak benne. Ízben a sósság, krétásság megjelent, a lecsengésben pedig egy, akár talajból származó, kesernyésség is. A korty szerkezete ellen nem tudok semmit felhozni, savak, tanninok rendben voltak, talán az előző tételeknél a teste volt kisebb. Ami nem baj, de nálam a nyolcpontos kategóriára volt ez elég most.

Fornacina

Az előzőnél izgalmasabbnak, tartalmasabbnak tartottam ezt a bort, vagy lehet, hogy csak behízelgőbb volt? Izgalmas, összetett, kávés-dohányos-gyümölcsös illat után hasonlóan komplex a korty. Én a felbukkanó kávés-csokis jegyek miatt, no meg a markáns, de nagyon érett tanninok miatt érzékenyültem el, és osztottam újra ki a kilenc pontot.

Sesti Castello di Argiano

Igazi megosztó bor, ami jelzőt nem gondoltam, hogy egy riserva kóstolón használni fogok. Egyesek szerint a bor vékony, mások szerint a bor a tipikus brunello képet mutatja. Én a tipizáláshoz még keveset kóstoltam, de szerettem a bort. A Sasettihez hasonlóan kisebb testtel rendelkezik, de azzal ellentétben itt a harmónia magasabb szintet ért el. Illatában a pörkölt kávé, ízében a lendületes, szép savszerkezet a meghatározó. Hosszú, finom bor – nálam megkapta a kilenc pontot, és a kóstoló második legjobb borának bizonyult.

Ciacci Piccolomini

A múltkori kóstoló, no meg a Wine Spectator magas pontjai miatt lett ez sorzáró tétel, és az elvárások alatt teljesített. Hiába volt izgalmas az illat, benne kávé, zöldfűszerek, hiába volt az íz hasonlóan összetett, a szerkezet nem hozta azt az izgalmat, amit ezen az estén több bor is hozott. Kicsit a hordófűszerek és az alkohol édessége elvitte a tételt a kockázatmentesség irányába. Ez a relatív alulteljesítés azért így is nyolc pontot jelent nálam.

Összegzésképpen legegyszerűbb az est utolsó momentumát kiemelnem. Suhayda László megkért mindenkit, hogy a legjobb 5 bort, sorrendben, áruljuk el neki. Az ilyen kéréseknél általában bajban vagyok: az első két-három tételt könnyen megnevezem, utána a sűrű középmezőnyből próbálok meg még két-három bort a listámhoz írni. Most komoly bajban voltam: melyik bort ne tegyem fel a listára. Végül ez lett a végső sorrendem: Caprili, Sesti, Fornacina, Fattoi, Ciacci. Amit már akkor és azóta is többször módosítottam volna, de persze lehet, hogy az ötödik módosítás után ugyanide jutottam volna vissza.

Címkék: hatpontos hétpontos nyolcpontos kilencpontos brunello 1997 fornacina ciacci piccolomini sesti riserva la torre la fornace fattoi le macioche caprili caparzo pertimali

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr981471769

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

alföldi merlot 2009.10.26. 08:06:13

A Sesti az általam ismert egyik legkiválóbb montalcinói birtok. Élmény minden boruk, és a tulajdonos-borász reneszánsz ember a szó szoros értelmében.
fromvineyardsdirect.com/blog/?p=227

mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2009.10.26. 09:38:11

"Hedonista énem megint igen mondott egy Enoteca Montalcino-s kóstolóra"
Izé... melyik éned mondott volna nemet?

vörös és fehér 2009.10.26. 10:08:33

@mistinguett: például amelyik arra buzdít, hogy töltsek több időt a családdal

Alízium · http://minerva-szki.hu/szakkepzesek/ujsagiro-1.php 2009.10.26. 15:12:17

Fornacina-t én is megízlelném. Hajjajj, de mennyire!

Kabagyöngye 2009.10.26. 15:13:15

@vörös és fehér:

Irigyellek a kóstoló miatt! Nálam legutóbb egy 2003-as Riserva és egy 2004-es „alap” Greppone Mazzi Brunello járt, egyik sem okozott csalódást. Az egyetlen igazi meglepetés talán csak az volt, hogy én nem találtam 10 euró különbséget a borok között. Kissé olvashatatlan jegyzeteim szerint a 2004-es Brunello – nyilván az évjárat végett – már így csikóként is simán tudta, amit az idősebb Riserva, bár még mindkettő felszállóágban van. Meglepő volt, hogy a hatalmas testeket milyen szép savak cipelik. A gyümölcsök és a már most is kellemes tannin egyértelműen jelzik, hogy érzik a piacot, de jó lenne most innen is nézni egy 97-est.

Egyébként számomra mindig döbbenetes volt, hogy Montalcino-ban közel 50 év alatt 60 hektárról 1600 hektárra terjesztették a DOCG terülteket,úgy, hogy a minőség ennek kárát igazából nem látta.