Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Bécs legjobbjai

Weltweinfestival - fehérek

2010.05.03. 06:00 - dagadtos

Úgy tűnik, nem érzékelem pontosan a magyar borvilág rezdüléseit, nem mérem fel kellőképpen a fogyasztói igényeket. Például, hogy ma Magyarországon teljesen felesleges külföldi borokról írni, pláne ha azok nem kaphatóak itthon. Nemcsak egyszerűbb és olcsóbb leemelni valamit ezerért a hyperek polcairól, de jóval nagyobb érdeklődésre tarthat számot, mint mindenféle kimondhatatlan nevű chateau obskúrus bora. Belső információkat kiteregetve elárulom, hogy annak idején palack kolléga cideres posztját többen olvasták, mint az enyémet egy nappal korábban, melyben a világ leghíresebb borai szerepeltek. A Westons kitépte a Chateau Margaux szívét. Egy borblogon.

Nálunk még a kóstolói „elit”, a valódi borfanatikusok is sajátos irányba fejlődtek. Mára már sokaknak elég lenne egyetlen szippantás a levegőből, hogy bekötött szemmel is azonosítsák valamelyik dűlőnket, sokan névről ismerik a helyi madárpopuláció egyedeit, és egyetlen pohár borból pontosan tudják, melyik kavics mit tett hozzá az ízképhez. Miközben a világ leghíresebb borvidékeit hallomásból is alig ismerik. Úgy saccolom, alig pár tucatnyian lehetnek az országban, akik néha-néha elmennek egy külföldi kóstolóra, vagy rendelnek bort a határainkon kívülről.

Az persze kétségtelen tény, hogy a külföldi rendeléseknek vagy kóstolóknak komoly anyagi vonzatai vannak. Másképp mennek a dolgok: nincsenek óriási borsleppek, nincsenek pirospozsgás vállveregetések a borgőz alatt, nincsenek másfél oldalas sajtólisták. (Nemrég egy hazai rendezvényen jegyvásárlás közben ütköztem egy ilyen listába. Érdeklődésemre, mégis ki az a cca. 50 fontos hazai boríró, nem feleltek, a listát nem láthattam, természetesen.)  A Palais Coburgban 55 eurós belépő volt, meg a borok.

Négy óra ilyen erős mezőny esetén nem sok idő, csak benyomásokat rögzítettem röviden. A fehéreknél elsőre belenyúltam a legjobba, akárcsak Albert gazdának, nekem is a Smith-Haut-Lafitte  2007-ese tetszett a legjobban. 90% sauvignon blanc, 10% semillon, a fehéreiről is híres Pessac-Léognanból, illatában fák, virágok, füvek, ízében egres, remek savak és finom kesernyék, rendkívül hosszan. Fehérben is igazi bordói, tartalmas, mégis végtelenül elegáns, óvatos becsléssel is 8 pontos kategória. Hasonló vonalon mozgott a 2008-os másodbor is, emészthető áron másolta a nagy testvért, kicsit erősebb volt a fa, kevesebb a mélység, de mindenképp megér egy próbát. Ha már sauvignon blanc, a Loire-völgyi Pascal Jolivet-nél folytattam, a birtok borait egy időben a Bortársaságnál is lehetett kapni. Már az olcsóbb (~10-12€) 2009-es Attitude (csak Vin de Pays) is kiváló volt, tipikus paprikás-bodzás sauvignon, szénsavval és egészen nagy testtel – szerintem nem vérezne el egy Cloudy Bay mellett (Igaz, egy Nyakas sauvignon blanc sem biztos.) A Sancerre és a Pouilly-Fumé szintén prototipikusnak tűnt, talán a kelleténél kicsit több savval, a Sancerre Exception és a Pouilly-Fumé Indigene más árkategória (~40-50€), más súlycsoport, itt már nincs szénsav, van viszont nagyobb test, füvek és déli gyümölcsök izgalmas keveréke, különösen utóbbi volt meggyőző, minimum 7 pontot érne.

A 2008-as Dr. Loosen és a 2009-es Leo Alzinger szortiment ismét bizonyította, hogy az igazán komoly rieslingek nem ízlenek fiatalon annyira, valahogy 2-3 éves koruk előtt sokszor egészen mások, bár tiszták, ásványosak, de zártak és kemények, nincsenek meg bennük azok a fajtajelleges aromák, melyekért annyian rajongunk. A bébirieslingnél csak a hideg bort szeretem kevésbé; nem tudom, a koncepció része-e, vagy csak a véletlen alakította így, mindenesetre a Moviánál pezsgő-hőmérslékleten kóstoltattak – a palackokat „on the rocks” hűtötték. A „nagy fehérből”, vagyis a Veliko Belóból több évjáratot is kóstoltam, még az 1999-es sem tűnt különösebben öregnek. Mindegyik feltűnően sötét színű (mély arany, vagy már majdnem borostyán), különleges bor volt, intenzív, édes, szinte parfümös illattal, erősen érezhető fával. Míg orrban robosztusnak tűntek, hengereltek a máskor éréshez vagy késői szürethez kapcsolható jegyek (méz, sült alma) és a hordó, kóstolva általában frissnek hatottak, inkább elegánsnak-sósnak, mint erőszakosnak, persze ebbe az előzetes mélyfagyasztás is belejátszhat. A karakterében és minőségében is hasonló Lunar (100% rebula) valamivel olcsóbb (~20-25€), így ideális lehet a híres szlovén biodinamikus pincével való ismerkedéshez. Bár még a fehéreknél tartottam, nem tűrtek ellentmondást, kitöltötték a 2003-as Veliko Rdečét („nagy vöröset”) is, mely hiába merlot-cabernet-pinot házasítás, engem leginkább egy jó brunellóra emlékeztetett olaszos-rumos diós illatával és savas-tanninos struktúrájával, leszámítva egy erős élesztős jegyet az utóízben, amit nem tudtam megkedvelni igazán. Az 1999-es fáradtnak, de még mindig túl tanninosnak tűnt, szívesen kikerültem volna a találkozást. 

Burgundiából inkább vöröseket hoztak a kiállítók, chardonnay-t alig, az egyetlenként kóstolt Bonneau du Martray Corton-Charlemagne 2007 mégis majdnem a délután legjobb fehére lett. Corton-Charlemagne grand cru terület (a név Nagy Károlyra utal), a birtokot pedig a legjobbak között tartják számon errefelé, így az árat akár méltányosnak is tarthatjuk (~80-100€). Elegáns bor hordófűszerekkel, őszibarackkal és egyfajta fémes ásványossággal – 8 pontos kezdethez 8 pontos zárlat. Kövezzenek meg, de nekem Szepsy-furmintok jutottak eszembe az illatáról. Persze nem töprenghettem sokat az analógián, rávetettem magam pince pinot-jára. Hajtott már a vérem a vörösek felé.
 

Címkék: bécs jolivet movia bonneau du martray weltweinfestival smith haut lafitte

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr361967802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kukko 2010.05.03. 10:43:22

Négy óra meglehetősen kevés volt. Arra volt idő, hogy az előzetesen kinézett pincészetekhez ellátogasson az ember, a végén csak kíváncsiságból mentem oda egy dél-afrikai és egy svájci pincészethez. Csak nagyon röviden tudtam beszélni a fiatalabb Szepsyvel.
A borok nagyon jók voltak, szerintem nem bánta meg, aki kiutazott.

Viszont nem véletlen, hogy ennyire nem ismeri a magyar fogyasztó a külföldi borokat. Nem tudom, hogy pl. Budapesten kivül hol találkozik az ember pl. 3-nál több burgund Pinot-val.

európai 2010.05.03. 15:24:31

Nagy örömmel olvastam ezt a részletes és kitűnő beszámolót. Ezúttal sajnos nem tudtam Bécsbe utazni.
Nagyon tetszett, amit a Magyarország vs külföld, kóstolói összehasonlításról írtál és valószínűleg igazad is van.

Véleményem szerint a fehér bordói megérdemli kitüntetett figyelmünket. Nem állítom hogy szakértője lennék a stílusnak de régi rajongója vagyok a komoly Sauvignon-nak, főleg ha bordói.

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2010.05.03. 22:26:16

Zárójelben: ha jól rémlik beszélgetésem a bordóit töltögető úriemberrel, akkor a Smith-Haut-Lafitte 2007 összetétele 90% sauvignon blanc, 5% semillon és 5% sauvignon gris volt, akármit is jelentsen ez - tkp nincs jelentősége.

Nekem nagyon tetszett a Movia, a legfiatalabb fehér, talán a 2007-es Veliko Bela volt az, olyan volt számomra, mint egy primőr bor, és a legöregebb, az 1993-as hordozta először az érettebb jegyeket, de még simán betippeltem volna vakon egy 5-6 éves bornak...
Elég hihetetlen egy sor volt, mind hibátlan szerkezettel, tisztán, tömören, mintha márványszobrokat nézegettem volna, engem lenyűgözött...
A héjon áztatott rebula már kevésbé, talán valami világmegváltó élményt vártam a technológia leírása után.

Tájbor 2010.05.03. 22:38:23

Kedves Dagadtos!
A felvezetéssel ellentétben, miszerint nincs igény külfüldi borokról szóló posztokra, én azt kérném tőled és a többi alkesz kollégáról, hogy még több ilyet! Nagy élmény az ilyen eseményekről szóló cikkek olvasása, és véleményem szerint biztos van még jó néhány érdeklődő, akinek fontos iránymutatás lehet minden ilyen info-morzsa. Például a most juniusi wachaui kirándulásunk megszervezéséhez nagy segitség volt a hajdan itt megjelent néhány poszt Wachauról. Az más kérdés, hogy hozzászólni nyilván nehezebb olyasmihez, amihez kevés a referencia.... és sok fogyasztó - borrajongó nem jut hozzá a külföldi tételekhez.... de pont azért van erre még nagyobb szükség! Egy szóval köszönet, és ha kérhetném, akkor bátran hasonló cikkeket! Most sajnos nem tudtam a bécsi rendezvényt beilleszteni, de majd legközelebb... addig meg olvasom mit irsz te meg Albert Gazda....

dagadtos 2010.05.03. 23:02:47

@Szomjas Gödény: Igazad van, automatikusnak vettem a semillont. A Movia aznap is jegelve volt?

@Tájbor: köszönöm, akkor igyekszünk majd továbbra is.

Dee L'hemaa 2010.05.04. 11:41:50

@dagadtos: Kellenek ezek a cikkek!
Külföldi utazás előtt mindig itt keresgélek vételi tippek után.

Ne a "mindent a mainstream olvasóért" legyen a szervező el;)

Ferraiolo 2010.05.04. 13:46:41

"Nálunk még a kóstolói „elit”, a valódi borfanatikusok is sajátos irányba fejlődtek. Mára már sokaknak elég lenne egyetlen szippantás a levegőből, hogy bekötött szemmel is azonosítsák valamelyik dűlőnket, sokan névről ismerik a helyi madárpopuláció egyedeit, és egyetlen pohár borból pontosan tudják, melyik kavics mit tett hozzá az ízképhez. Miközben a világ leghíresebb borvidékeit hallomásból is alig ismerik. Úgy saccolom, alig pár tucatnyian lehetnek az országban, akik néha-néha elmennek egy külföldi kóstolóra, vagy rendelnek bort a határainkon kívülről."

Ez 10 pontos vélemény kedves Dagadtos! :)

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2010.05.04. 14:56:08

@Ferraiolo: Azért szerintem ez a téma is megérdelne egy komolyabb gondolatmenetet.

Én személy szerint nem tartom olyan borzasztóan rossz dolognak, hogy a magyar borisszák elsősorban a magyar borokra figyelnek oda.

2010.05.04. 15:16:10

@BZoltan: ráadásul kevés helyen kap itthon segítséget a lelkes fogyasztó, ha mégis okosodni szeretne külföldiából.

apropó, ha már a másik topikban szóbakerült: spanyol borokat honnan érdemes szerezni? (itthon, vagy külföldről rendelve)

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2010.05.04. 15:29:33

@Parci: Megfelelő idegennyelv tudással és az internet segítségével elég sok elérhető információ áll az érdeklődő borfogyasztó rendelkezésére. Spanyol borokat én utazás közben vagy utazó ismerőseim segítségével szoktam beszerezni.

Palack kartács írása pedig szerintem két ok miatt kapott olyan nagy figyelmet. Egyrészt megjárta az irányjelző főoldalát ami mindig nagy látogatottságot eredményez, másrészt szerintem ma Magyarországon az angol nyelvtudás sokkal jellemzőbb mint a francia avagy a spanyol és ezzel kézenfogva ahogy fapados járatok beindultak sokkal többen is ismerkedtek meg a cider-ivászat kultúrájával mint a bordeauxi prémium borokéval.

Arról nem is beszélve, hogy értelemszerűen közelebb áll az egységsugarú fogyasztóhoz realitásban egy ezer forint alatti ciderekről szóló írás mint egy 100-200 ezer forintos nagyágyúkról szóló.

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2010.05.04. 15:33:08

@dagadtos: Igen, jegelve volt, de ott kezdtem, mert régóta érdekeltek (vagyishát mióta olvatam VF kolléga posztját róluk).

Melengetettem türelmetlenül a borukat, de kivártam, és próbáltam élvezni.
Meg talán nyitáskor még nem hűltek le annyira - bár nem tudom, hogy jégen álltak-e egész éjjel, azért annyira hidegek tán nem voltak.

@Parci: én asszem szétnéznék külföldön. A BZoli által emlegetett "olcsón jót, sőt.." tételek a weinco.at-nál is elérhetők, asszem 15 EUR-ért hoztak ki legutóbb egy kartonnal Pestre, DPD-vel, vagy melyik az a futárcég...

@BZoltan: Igen, a hazaiak fogják a hazai derekát meginni, és nekik is készül ezen borok legtöbbje.

De asszem ha az itteni közönség egyre alaposabbb ismerője lesz a külföldi boroknak, azzal még egy jó egyensúlyban maradnak a dolgok: megjelenik a nemzetközi összehasonlítás igénye, meg a lehetősége is, de nem válik alapköveteleménnyé, vagy túlzóvá a mindennapok számára. Nem is tudtam, hogy nem csak Elzász :)

2010.05.04. 16:03:02

@BZoltan: igazából nem is azt akartam mondani, hogy lehetetlen információhoz jutni, az internet korában ez sosem volna igaz állítás. azonban nem mindegy, hogy mennyire "macerás" ez a folyamat. nem is annyira magam miatt, a külföldi borokról mit sem tudó honi borbuzi képét árnyalnám csak picit ezzel.

persze, mindenki képezze magát, de nyilván minél több helyen segítik a hazai fogyasztót ebben, annál inkább kinyílhat a nagyvilágra. hogy mást ne mondjak, szinte semmit sem tudtam montalcinóról, ám amióta voltam pár kóstolón Suhayda Laciéknál, elindultam az úton. :)

mindez nem hiba, vagy ilyesmi, csak talán részben magyarázat az okokra.

2010.05.04. 16:03:40

@Szomjas Gödény: köszi, megnézem. a múltkori superiore.de tipp toszkán borokra amúgy nagyon bejött, rendeltünk is egy kövéret... :)

Cirfandlia 2010.05.07. 11:32:03

A pár tucatos bortábort mi Pécsről 6 fővel képviseltük. A poszt bevezetővel én is egyetértek még ha talán sarkos is kicsit.
A listából a bordói fehér kivételével mindet kóstoltam; most már sajnálom hogy kimaradt - többen dicséritek; ki gondolta hogy a forró Bordeaux-ban ilyen fehérek teremnek.
A Loire fehérek nekem még jobban tetszettek, össze is néztem az ott lévő Új-Zélandival (Cloudy Bay szomszéd) szerintem sértés azokhoz mérni; sokkal magasabb kategória - no de ez az én véleményem.
Kóstoltam még egyéb osztrák fehéreket (Potz nagyon jó volt, Kracher csak édeset - Szepsy mellett eltörpült), Eroica nekem nagyon nem jött be édes volt és savanyú; Egon Müller nem hozott izgalmas tételt; Satu Béla volt viszont.
Kösz a posztot.